Rejtő Jenő


A megkerült cirkáló


ELSŐ FEJEZET


- Pénzt vagy életet!
- Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt.
A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz.
A rabló Iővésre kész pisztolya megrezdülta kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen.
A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.
Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnűgyi komédiája.
Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek:
Egy ideges útonálló.
Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz.
- Barom! - ismétli a rabló: - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok?
Miután szabadott válaszolnom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!
Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót.
Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
- Utoljára figyelmeztetem, és azután...- kezdte újra komolyan.
- Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!
- és mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta:
- Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak.
Nincs rá eset, higgye el, drágám.
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni!
- és artikulátlan rikácsolással rőhögve bólogatott.
- Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr!
Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!
Két dolláron alul nem tesz ilyet. Az öreg Wagner nagy emberismerrő, well, my best gangster!
Ebben a pillanatban, váratlanul, néhány Iépésnyire tőlük, feltűnt két arra sétáló katona.
Ezek elfogják!
Az útonálló rémülten zsebre vágta a pisztolyát. Az áldozat gépszerű alkalmazkodással leeresztette magasba emelt karjait, a katonák felé fordult és...
És nem szólt semmit!
Ráadásul felettük most zizegés hallatszott! Két biciklis járőr kerekezik beszélgetve a rakparton, és az áldozat nem mozdul.
A katonák és a járőrök eltávolodtak. A rabló villámgyorsan újra elörántotta a pisztolyát, és rákiáltott az áldozatra:
- Egy móccanást sem, mert..!
A másik rémülten körülnézett, és szinte sírva, de azért igen erélyesen rászólt:
- Ne ordítson, maga ló! Idecsődíti nekem a csendőröket!
Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! Képes és a legnagyobb kellemetlenségeket csinálja nekem!
A rabló megrémült. Te jó Isten! Mi ez?!
Az áldozat jobban fél a csendőrségtől, mint a fegyveres útonállótól. Kí lehet ez az ember? Miféle szörnyű, régóta keresett bűnöző?
- Fel a kezekkel!
Az áldozat dühösen emelte a magasba karjait.
- Mondja, maga tornaórát rendez itt?!
Becsületszavamra, ilyet még nem láttam! Ez a mániája a kezekkel.
És harmadszor: ne hadonásszon állandóan a pisztollyal, mert elsül és visszajönnek a rendőrök!
Ilyen ideges rablót még életemben nem Iáttam!
- siránkozta türelmetlenül, és közben akkorát csuklott, hogy szakadt keménykalapja az orráig süppedt.
- Mondja maga bolond?
- Lehet, de ez most nem fontos.
Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -,
adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom.
Na? Mit vitatkozzunk itt soká? Nem igaz?
- Futni hagy!? - álmélkodott az útonálló.
Örüljön, ha nem bántom és elmegyek!
- Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hopplá!
Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más.
Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról.
- És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: - Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg
Wagner olimpikon lehetne. És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont.
Na? Választhat: pénzt vagy életet?!
Az útonálló végképp elvesztette a talajt maga alól.
Lelője ezt a szörnyeteget ötven centért?
Vagy megkockáztassa, hogy kést vágjanak belé távozáskor?
Mert hogy ő revolverrel a kezében egy dollárt fizessen az áldozatnak az világröhej volna.
Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt.
Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska congyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusánakjelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú, vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény rátűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.
- Na mi lesz? - sürgette a rablót az áldozat.
- Itt akar megöregedni? Adjon egy dollárt, és menjen a fenébe! Ilyen egy hülye sztrovacsek.
Hogy a sztrovacsek kifejezés mit jelentett Wagner úrnál, azt senki sem tudta.
Állandó, csontig ható részegsége még őt is erősen akadályozta abban, hogy akár csak saját szavait is helyesen értelmezze.
- No de értse meg - kiáltotta dühös kétségbeeséssel az útonálló -, nincs pénzem, és nem akarom lelőni! Sajnálom magát!
- Mi közöm ahhoz nekem?! Maga ne legyen jó az én egy dolláromért! Tessék csak lőni!
- Nem teszem! És figyelmeztetem, hogy ha odamegyek, akkor megrúgom, és jön a bicska.
Az én konyha... Minek folytassam?
Rövid, elkeseredet vita után Wagner úr megkapta a revolvert: sem a hátbaszúrást, sem a villamosszéket nem kockáztathatja az ember ötven centért.
A rabló pályája kezdetén volt, mindössze tizenkilenc éves, mellesleg ez is mentse tehetetlenségét.
- Na jöjjön, kis sztrovacsek! - vigasztalta a rablót humánus áldozata.
- Maga is kaphat egy korty pálinkát... Hoppla! Legalább a muníciót elihatja a revolveréből...
Ni, milyen szép nadrágrögzítő! - kiáltotta, ahogy elindultak, és egy hosszú spárgát pillantott meg lefüggni a feje fölötti vastraverzről: -
Ezt leszedem innén, de a mindenségit!
Odacsomózták!
- És kedvesen a fiatalemberhez fordult: - Nincs magánál egy bicska véletlenül?
- Mi? -kérdezte a rabló, és halálosan elsápadt. - De hiszen... Maga fenyegetett Magának van kése!
- Ne gyerekeskedjék! Soha életemben nem volt késem!
Hopplá! No, várjon! De revolverem most már, hála istennek, van, hát csak nyughassék, kedves sztrovacsek!
És a dühös útonálló orra elé tartotta saját fegyverét.


MÁSODIK FEJEZET

E különleges rablótámadás mellékesen a Megkerült cirkáló világraszóló kalandját is elindíLotta hírhedt útjára. Az áldozat és az útonálló ugyanis végleges békeállapotban továbbballagtak, illétve az öreg továbbtántorgott. Így kialakult közöttük a végzetes eseményeket élindító beszélgetés:
- Maga biztosan külföldi, mert engem nem ismer. . . Engem valamennyi rabló olyan jól ismer, hogy már öt lépésről nem köszön egy sem. Honnan jött? -
Ásítani akart, de csak csuklott. -Mesélhetne valamit a nagyvilágról.
My parole d'honneur, az ilyesmi érdekel!
- Alexandriából érkeztem a Nil Marsallal. Ott is csak arról beszél most mindenki, amiről Oaklandban - felelte az ifjú rabló. Kíváncsiak, hogy mi történhetett a híres André de Rémiéux-vel?
- Ezt én megmondhattam vo)na! Együtt voltunk bezárva Surabayában. Jó pofa volt! Tavaly leszúrták egy kocsmai verekedésnél a madridi Bivalyfő grand caféban.
- Hm... Alig hinném. Egy eltűnt óceánjáróról van ugyanis szó, aminek André de
Rémieux a neve. Egy turistatársaságot vitt magával esupa előkelő urat...
- És ellopta válami disznó? - vágoft közbe legyintve Wagner úr. - A tengeren vigyázni kell. Azt én jól ismerem.
Erről eszébe jutott egy operából válami kártyainduló, és harsányan énekelt. Áz operák és a hazárdjáték állandó zűrzavarában élt, az optimista részegek különös mámorában. Az ifjú fábló csak most vette észre, hogy különleges szakállú patrónusa az önkívületig részeg. Közben gépiesen beszél, hogy ezt leplezze, de a szűk sikátorok között olykor egyik úttesttől a másikig dűlöngött; de jóbb zsebében a revolvert egy pillanatra sem engedte el, és így az ifjú útonálló meg sem merte a galambősz illetve égszínkék szakállú rablót megtámadni,
És hol az a kocsma, amit az öreg említett? Megfoghatatlan volt a fiatalember előtt útjuk céljá. Hiszen lassanként a kikötő környéki dombok között, Frisco kínai és egyéb bennszülött nációjának vályogviskóin túl bukdácsolt előtte a gargarizálva daloló, furcsa öreg. Lehetséges, hogy már nem is tudja, hová készült? Ez az egyén nem ismerte Wagner urat, ha azt hitte, hogy a Kékszakállú (bármilyen állapotban is) nem talál meg egy kocsmát, ahova készült.
- Nem tévedett el? - kérdezte az lfjú rabló.
- Ugyan! - röhögött Wagner úr. - Maga csecsemő! A Három Piros Dugóhúzóhoz még részegen is odatalálnék, pedig úgy éljek, két 'óra óta alig ittam valamit. . .
Látja ott azt a hat fénypontot? Nem. . . Azt az öt fénypontot?
- Ott messze?. . . Mindössze egy kis fényt látok arrafelé!. . .
- A maga korában én is annyit láttam. Nem kunszt. . . Hát ott van a mi kossmánk. . . Minden valamirevaló hotvolé odajár.
- Mondja! - kérdezte most az ifjú rabló, és itt kezdődött az egész őrületes bonyodalom.
-Ismer maga valami kikötői hírességet, bizonyos Piszkos Fredet? A Kapitányt?
- Mi?!. . . - horkant fel az öreg. - És maga mer kikötőben, tisztességes martalócok között lopni?!
- Én is hallottam már említeni. De azt hittem, hogy maga többet tud. Sürgősen keresik valamiért ezt a Kapitányt.
- Mindig keresik! - legyintett Wagner úr. - De azt nem fogják el! Az én barátom!. . . My old Piszkos Fred, öreg sztrovacsek, a Kapitány!- Egy elragadtatott karmozdulattól keresztülesett valamelyik kisebb dombon, és ülve maradt, hogy megpihenjen. Úgy folytatta lihegve:
-Annak bliktri a világ minden rendőrsége. . .
- Alig hiszem, hogy bűntényről van szó. Nem említették, hogy betört volna, vagy pénzt lopott.
- Én pedig nem hiszem, hogy az öreg valahol betört és hozzátett a pénzhez. Nem természete.
Valahogy talpra szédelgett, és továbbmentek.
- Márpedig nincs bűntény a dologban. Rádión is leadták, hogy jelentkezzék bármelyik külföldi angol követnél. Biztosítják, hogy szabadon eltávozhat.
- A követ?. . .
- Miért a követ?
- Na hallja! Az öceg Fred úgyis távozik, ha akar, annak nem kéll garancia.
- Csak azért kérdeztem, mert aki tudja, hogy merre jár a Kapitány és bejelenti, az száz font jutalomban részesül.
- Mi. . . - E-gy pillanatig megállt, de csak úgy sikerült, hogy két karjának sebes mozgásával sarkára tántorodó testét nagy nehezen talpra svungolta. -Mit mesél? Maga, úgy látszik, részeg! Hopplá! Ne törődjön azzal, ha csuklom! Azt állítja, hogy ezért a gyerékségért tíz fontot fizetnek valahol?! Egy összegben?!
És nagyon izgatott lett, mert még sohasem volt ennyi pénze.
- Száz fontot mondtam! Hiszen még San Franciscóban is bemondta a rádió.
- Ne mondjon ennyit, drága martalóc! - rimánkodott remegve, és izgalmában
egymás után hármat csuklott, ettől leesett a kalapja, viszont, amikor értenyúlt, keresztülesett rajta, majd felálltában lerántotta a fiatalembert is.
Csak sokára és nagy nehezen értette meg világosan az elmondottakat, amikor is teli tüdővel egy nagyot üvöltött: - Hurrá! Szóval húsz fontot kap az illető!..:
Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!. . . Isten! Végre egyszer leihatom magam! Hurrá! - és felhajította a kalapját, azután esodálkozva, idegesen támolygott mindenfelé, de nem látta sehol az ócska holmit. - Ha, most jóI nézek ki! Fennmaradt a kalapom! Nem baj!.
. . Itt van, fogja. . . a revolvere!. . . Már nem kell! Van hitel, annyi, mint a madár. És ez a hitel sokáig nem fog elrepülni. . .
És odaadta, a kihalt éjszakában; a tőltött pisztolyt az imént kifosztott rablónak és megveregette a vállát.
- Hallott valamit a Kapitányról? -kérdezte a suhanc, miután rövid habozás után mégsem lőtte le Wagner urat a visszakapott revolverrel.
- De mennyire! Délben beszéltem vele!
- Hol van?
- Azt nem tudom.
- Hát hol beszélt vele?!
- A lakásomon.
- Hát akkor csak tudja, hogy hoI van?
- Ilyen későn este? Kizárt dolog. Elég szép tőlem, bogy odatalálok. . . És jelentem. No, itt a kocsma! Gyerünk befelé!
És berúgta a viskó ajtaját. Sűrű füst, lárma és harmonikázás fullasztó, bántó hang- és szagegyvelege hömpölyödött feléjük. De mielőtt beléphettek volna, még a küszöbről, Wagner úr hirtelen visszatántorodott, bevágta az ajtót, azután ijedten megragadta a fiú karját:
- Jöjjön! Fussunk!
És hasra esett.
A fiú nem értette, hogy miről van szó. Ha érti, úgy bizonyára futni kezd, mint a kényes ügy részese.
Ugyanis Fülig Jimmy állt az ajtóban, amikor Wagner úr benyitott! A visszavonulás tehát elkésett intézkedés volt, mert az ajtó máris kivágódott ismét, és Fülig Jimmy ugrott egyet. . .
A rabló, ha nem is tudta, miről van szó, ösztönszerűen a revolveréhez nyúlt,
Mozdulatával egyidejűleg egy pofont is kapott, és röptében csak azt érezte, hogy kiszakítják pisztolyát a kezéből. Azután lehanyatlott és elájult.
Ugyanis a számára kiosztott pofon monszuni süvöltése, villámszerű csattanása és mindent elsöprő megsemmisítő hatása egyike volt azon pofonoknak, amelyek Fülig Jimmyt közrettegett sztárrá avatták földünk jelentősebb alvilági köreiben.

HARMADIK FEJEZET

Miért ijedt meg Wagner úr Fülig Jimmytől? Mert az alvilág beavatottjai, akik közé a pofonsztár is tartozott, jól tudják, hogy Piszkos Fred, amikor éppen Friscóban tartózkodik, 'Wagnernál húzza meg magát.
És mi baja volt a pofonok koronázatlan fejedelmének a Kapitánnyal?
Ez az éles ellentét szintén közbeszéd tárgya volt a kikötőben. Néhány nevezetes alvilági vtrÍlaÍkozás közben úgy adódott, hogy Fülig Jimmy már szépen kikaparta a tűzből a gesztenyét, amikor egyszer csak megjelent a Kapitány, és anélkül hogy körmeit a pacázshoz értetné, magához kaparintotta Fülig Jimmy fáradságának kétes de jól megérdemelt gyümölcseit. Attalában úgy, hogy Fülig Jimmy végül még valami slamasztikába is keveredett. Azt is bészélték, hogy egy homályos, régtől datáÍódó lovagias ügy van közöttük. Fülig Jimmy llítólag egy ládában fogva tartotta huszonnégy óráig a Kapitányt, más alkalommal a kapitány, életének egy fontos szereplése helyett, a karanténba juttatta Fülig Jimmyt. Így kikérgesedett az ügy lassanként odáig, hogy most már Fülig Jimmy, ahol csak megfordult, a kapitány után érdeklődött, mert szerinte sürgős leszúrni valójuk van egymással. Oaklandban tehát éÍőször is Wagner urat kereste, hogy a Kékszakállú nyomán megtalálja ellenfelét.
..

Fülig Jimmy ugyanis már két napja tudta egy csempész ismerősétől, hogy Piszkos Fred Friscóban van. Viszont azt is tudniá kellett, hogy aki a Kapitány nyomára vezeti az angol követséget, az száz fontot kap.
Örtként vetődhet fel a kérdés az olvasóban, hogy miért nemjelentkezett Fülig Jimmy ezen Száz font jutalomért az angol követségen, hiszen tudta biztosan a nyomravezető utat Wagner úr lakását. Nem ismerte ugyan a Kékszakállú állandó tartózkodási helyének közelebbi címét, de nyomravezető a fontos cím tudta nélkül is lehetett volna. Beköpésnek nem számítana, mert a Kapitányt épp hogy "üzletileg" körözik szabad eltávozásának biztosításával: De végül úgysem lett volna nyomravezető, mert ezzel a nyommal a követség nem ért volna semmit.
Ugyanis Wagner úr friscói lakását összesen ha négy ember ismeri ezen a világon, és Fülig Jimmy, ezt talán mondanom sem kell, nem tartozott a négy ember közé.
Aztán az alvilág kiváltságos tagjai semmiféle jutalomért nem szeretnek hivatalos helyen megjelenni. Tapasztalt egyének babonája, hogy a hivataÍokban való császkálás ritkán vezet `jóra.
Fülig Jimmy többféle szomorú tapasztalattal is bírt a rév- és más kapitányságokon. A pénz riagy dolog, és nem okns, ha valaki túlságosan firtatja az eredetét, de ennek is van határa. A frégattfőhadnagy, mint hírhedt csempész, nemigen félt a határok átlépésétől, de hivatali helyiségek küszöbe mégis ama határ volt számára, melyét önszántából ritkán lépett át. Ezért nem jelentkezett régi értesülésével mint nyomravezető az angol követségen, és ezért kiáltotta
VVagner úr, hogy "fussunk!", mielőtt hasra esett. És ugyancsak ezért nem csodálkozott, amikor egy csavarszorítóra emlékeztető markolás tapadt a nyakára, és úgy talpra segítette, hogy mnccanni sem bírt.
- No nézd csak! - hebegte torzult, de udvarias arckifejezéssel. - Az én kedves sztrovacsek barátom!. . . Köszönöm, hogy felsegítettél, és most porolj le. -
Mivel nem kapott választ, és a csavarszorító sem lazult, még nyájasabb mosollyal rikoltotta: - Nincs nálad egy szivar véletlenül? Ki tudja, mióta nem dohányoztam!
Fülig Jimmy különlegesen festői, általában ismert fregattfőhadnagyi egyenruhájában volt. (A rangot és az egyenruhát ő maga kreálta.)
Az egyenruha így festett: elsősorban két pompás és fényes bőrlábszárvédő, fején a Államok önkéntes mentőinek ellenzős fehér sapkája és egy aranygombos flanellkabát! (Aki nem tudta, hogy az öltözék fregattföhadnagyi uniformis, az megesküdött volna, hogy házikabátot lát.) No és a főúri, elsőrangúan dekoratív, nyeles monokli. llyen néven viselte ama kerékpáráttételről függő, orvosi nagyítót, amit különösen a szivárványhártya megvizsgálására használnak. Fülig Jimmy a műszert valamelyik szeméhez emelte időnként, amikor úgy vélte, hogy reprezentálni kell.
- Piszkos zsebmetsző! -kiáltotta foglyának köszönés helyett. - Engem ne próbálj becsapni, mert szilánkokra pofozlak.
- Te mindig ezekkel a szilánkokkal jössz - idegeskedett Wagner úr. - Miért kérdezed ötödször, hogy hol az a Piszkos Fred? Hát én őrzője vagyok annak a sztrovacseknek?!
- Ugye tudod, miről van szó?! Mert nem is kérdeztelek meg! Ne félj, nem ölöm meg azt a disznót! En csak megfizetek neki a karanténért, aki mindene van!
Hát jó! Várj itt, mindjárt küldöm! - és máris indult volna, ha kilengéséből nem rángatja vissza a vasmarok. - Na!. . . Te mindig rángatsz!
- Most ide figyelj! Én kitöltöm rajtad az elszámólást, ha nem vezetsz azonnal a rejtekhelyedre! Tudom, hogy a friscói vasúti híd felé van.
- Köszönöm, sztrovacsek! Onnan már hazatalálok!. . . Egy órája töröm a fejemet.
. . Te, ne rángass!
Gurgulázásba fulladt a hangja, mert Fülig Jimmy kegyetlenül megrázta. Közben az ifjú rabló magához tért, de nem mozdult, mert azt hitte, hogy Fülig Jimmynél
egy hatalmas vasdorong van, amivel az arcába ütött. (A fiatalember másnap elhajózott fndokínába, új életet kezdett, és a tisztesség útjára tért. Sok az egy émbernek, Wagner úrrál és Fülig Jimmyvel találkozni egyazon éjszakán.)
A fregattfőhadnagy fogcsikorgatva tünődött, hogy mit kezdjen Wagner úrral? Ez közben elaludt, a szorongó marok támaszára függeszkedő testsúllyal. Mikor újra megrázták, nágyot horkant és felriadt:
- Szent Istenl Hány óra van?! - kiáltotta, mintha valaha is dolga lett volna az életben, mintha valaha is elkésett volna valahonrian.
- Ide figyelj! Én téged száz fonthoz juttatlak, ha elveszetsz a Kapitányhoz.
- Könyörgöm, higgyétek el. . . Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondsz. . .
Az csak tíz font! De külónben sincs nálam my old great man of the Piszkos!
Higgyél nekem, te sztrovacsek! Hát szoktam én hazudni?
- Csakis!
- Biztos, hogy úgy van, ahogy mondod. De most miért hazudnék, ha olyan kedvesen fogod a nyákamat Egy barát? Akivel már fegyházban is voltur>k együtt! Két bennlakó!
Fülig Jimmy gondolt egyet. Hülyeség volt ráijeszteni az agyafúrt vén martalócra. Ettől ugyan nem csal ki semmit. Dé majd követi titokban, követi messziről. Elengedte hát a nyakát, és nagyot lódított rajta.
- Ha most nincs itt, majd elkapom máskor! De akkor nem lesz pardon! Wagner úr gálánsan meghajolt kissé, megigazította virágját, és imbolyogva elindult a sötétben. Egyszerre csak örömmel felkiáltott, mert rálépett a kálapjárá.
- No, ez nagy késéssel esett vissza! - énekelte magában, és feltette öreg holmiját. Azután dúdolva, tíz lépés után átlagban három-négy métert csúszva, dombokon át, sikátorokon keresztül, bolyongott hazafelé, és úgy látszott, sejtelme sincs, hogy Fülig Jimmy követi, mint az árnyék.
Így érte el a kikötő túlsó oldalán, a száraz dokkon túl, az Oaklandból San Franciscóba vezető utat. Innen üres telkeken át, bukdácsolva a töltésig jutott.
A vasútvonal mentén óvatosan letért, az éjszakai sötétségben, biztonságosabb mezőre.
No most!
A botorkáló alak később, a mezőn keresztül ismét a töltéshez szédelgett egy fordulónál. A kitérő vágányok körül járt. Egy vasúti kút és néhány bódé látszott mindössze, továbbá sok üres teherkocsi vesztegelt a környéken.
Mi az ördög!
Az örég felkúszott a töltésre. Egy távolabbi, vakvágányra tolt vagon ajtajáról felemelte a reteszt, félrehúzta a tolóajtót és besurrant. . .
Megvan!
Fülig Jimmy futott! Amikor Wagner úr nyomába ért a teherkocsihoz, óvatosan közeledett. . . Jó lesz vigyázni. . . Elővette a zseblámpáját; és körülnézett.

. .

Tehát ebben a rozsdás, kiselejtezett vagonban laknak ketten a Kapitánnyal. No, csak gyerünk! Most leszámol. Gyorsan félrehúzta az ajtót és beugrott. A kézilámpája máris körülvillant, mert Piszkos Frednek gyorsan jár a kése. . .
Mi ez?!
A vagon belseje üres!
Odaugrott a szemközti tolóajtóhoz. . . A fene! Ez a Wagner egyszerűen kiugrott a kocsi túlsó oldalán, és kívülről elreteszelték!
Hopp! Villámgyorsan megfordult. . .
Késő! Éles csikorgás hallatszik mögötte, amerről jött. .
És becsapódott a vagonajtó! Jól hallatszott, amint ráhullik a retesz.
Fogoly!
- Halló, sztrovacsek barátom!. Minden vagonnak két ajtaja van -rikácsolta kívülről Wagner úr. - Majd sokat kell dörömbölni, ha eluntad magad, mert ennek a fülkének mostanában késése van: öt éve nem indult.
És távolodó, lelkes dalolás hallatszott egy Áida nevű kardalosnőről, aki először becsapta a zöld alsót, azután kijátszotta a vörös felsőt. . .


NEGYEDIK FEJEZET


Fülig Jimmy a legnagyobb bajban volt.
Itt szépen éhen halhat, ha nem dörömböl: Viszont Friscóban ma az a helyzet, hogy neki nem ajánlatos ilyen dörömbölésféle feltűnősködéssel magára terelni a figyelmet. Sajnos, egy Icétárbocos schooneren távoztak innen legutóbb a Holdvilág Charleyval, és elfelejtették visszahozni a tulajdonosnak, aki bizonyára a rendőrségen is kerestette.
Mit ér a srófhúzó a belső zsebében, a kiváló, kicsi; de pompás acélfúró felső zsebében, a harapófogó meg a reszelő a hátsózsebében? Hidégvágással itt nem tud kitörést elkövetni, túdta jól. Régi ismerője volt a vagonoknak.
Az ajtó hasadéka mentén tán elreszelhetné a keresztvasat, de ez nagyobb zajjal járna, mintha dörömböl. Így üldögél vagy egy óráig dühösen, tépelődve, tanácstalanul. A retesz körül látta, hogy déreng már.
Most egyforma léptek csosszanása hallatszott a vagon körül.

Hallgatózott. Tán valami magános személy jön erre, és elég tapasztalatlan lesz

esetleg, tiogy egymaga ajtót nyissón?

Megkísérli az ügyet! Végre is nem fog itt éhen halni! Kopogott.

- Szabadl - mondta kint az illető.

Fene a tréfás kedvit!

- Nyissa ki! -kiáltott Fülig Jimmy -, lekéstem a friscói vonatot, itt aludtam,

és rám csukták áz ajtót, dokkmunkás vagyok!

Az illető erre minden további nélkül kinyitotta az ajtót.

Fülig Jimmy ugyancsak minden további nélkül hátralépett, és tátott szájjal

lehuppant egy üres ládára. Nagy ég!. .

A riyitott ajtóban egy hosszú, hegyes kecskeszakállas egyén állt, és

valószínűtlenül hatalmas, karvalyszerű körmeivel még hegyésebb formájúra

sodorta ezt az amúgy is tekintéÍyes szakállt. Itt nem lehetett kétség!

A Kapitány állt ott! Piszkos Fred volt a megmentő!

És Fülig Jimmy megpecsételtnek látta a sorsát. Ha ez az ember megmentette, úgy

elveszett ember! Nem vitás.

- Hallom, hogy kerestél, fiam Biztos valami dolgod van velem - mondta

nyájasan.

A mindenit!... Milyen egyszerű volt kutatni utána, hogy belevágja a kést. És mi

az, hogy most mégis ilyen bizonytalanul ül a cserzett bőrű, ezer ráncú öreggel

szemben. Miféle varázserejük van még inkább mágikus tekintélyük van az apró,

ravasz csillogású szemeknek, hogy ez az elsőrangú bicskás, Herkules-erejű,

veszett verekedő most ilyen bizonytalan? Egy kicsit mosolyogni kezd, majd

dadog, végül lepöcköl valamit zavarában két ujjal pedánsan a kabátjáról. De

azután mégiscsak összeszedi magát, ha már minden kocsmában égre-földre

esküdött, hogy ne lássa Pepita Oféliát, (álÍítólag) hű aráját, ha nem intézi el

a Kapitányt:

- Itten arról van szó - lovalta önmagát goromba hangjával -, hogy magával

dolgom van!

- Úgy?!... Miről lenne szó? - kérdezte, és hirtelen feléje lépett.

Valami kis karcolás, mintha tüske érné az ingén keresztül, megcsiklandozta a

fregattfőhadnagyot a gyomra táján.

- Vigyázz, Jimmy!... - intette szinte szelíd súgással a Kapitány. - Sötét van,

és még belegyalogolsz a késembe.

. . . Hogy szedte elő a kést, mikor nyitotta ki és miképp feszítette a hasának

olyan szakértélemmel, hogy érintette is, és mégsem szaladt bele? Ez régi és

megfejthetetlen bűvészmutatványa volt. Egy biztos: lehet valaki százszor Fülig

Jimmy, ha egyszer Piszkos Fred késhegye a gyomrát érinti, akkor jobb, ha

felveszi az utolsó kenetet, mielőtt a kisujját is megmozdítja.

- Mit bicskázik-... Bántotta magát valaki? -kérdezte sokkal gorombábban, de

egyetlen maccanás nélkül Fülig Jimmy.

- Csak mer hallottam, hogy kerestél valami miatt, és érdekelne az ügy

mibenléte.

- Mi?... No és, ha kerestem? Üzent magának Hawaiiból a Víg Kiloccsantó

tulajdonosa, hogy otthagyta a dohányzacskóját tavaly. . .

- Tudok róla. Hát kedves, hogy ezért már egy éve keresöl engem, hol a

szingapuri Katakomba Kaszinóba, ahogy mondták, hol meg a rotterdami Sajtfejű

Mángorlóba, mert erről is értesültem. . . Érdemes egy dohányzacskó miatt?

Fülig Jimmy szinte szétrobbant dűhében, de mit csinálhat, ahogy itt áll az

öreg késhegyére tűzve, és tudja a késről, milyen biztosan fekszik a Kapitány

kezében, egész lazán, haránt a tenyéren, és nyújtott hüvelykujja mentén

végigsimul a döfésre kész penge. És milyen egyszerűen, könnyedén, villanásnyi

idő alatt tud behatolni valakibe, hogy aztán Piszkos Fred megtörülje egy fa

törzsén, zsebre dugja, és egykedvű, csámpás lépteivel elbandukoljon a

helyszínről.

Tehát pukkadt a fregattfőhadnagy, de kőzben olyan egyszerű testtartással, olXan

mozdulatlanul állt ott, szinte jámboran, mint aki csakugyan doháriyzacskója

miatt kereste az egész világon e kevéssé tiszteletre méltó, de igen tekintélyes

ősz szakállú egyént.

- Meg azt is mondtad, hogy valami elszámolásod van velem állítólag -érdeklődött

szelíden a Kapitány. - Nem tudom, igaz legyen-e? No, azt megadhatod, nem bánom.

- Most nincs nálam. akkor volt, amikor kerestem és.

Az öreg otthagyta, valamivel távolabb leült egy fatönkre, és zsébre tette a

kését.

- Hát nézd, Fülig Jimmy! - szólt elgondolkodva, de igen határozottan, rövid

csend után.

- Ez mind szép, amiket meséltél, de jegyezd meg magadnak, hogy aki engem nagyon

keres, azzal előfordulhat, hogy megtalál véletlenül. -Nyugodtan beszélt, mert

Fülig Jimmy tudhatta, hogy amilyen ellenőrizhetetlenül gyors mozdulattal eltűnt

a kés, ugyanúgy előkerülhet megint.

- Te tudod jól, hogy mindig a gyengém voltál. Csak sétálgass, fiam, fel és

alá, dugd zsebre a kezed nyugodtan, volt nálad egy revolver meg egy kés, azokat

kiloptam az imént. A fogaidat ne csikorgasd, mert mind kihullik, mire vélem

egyidös leszel, pedig ilyen korban sem árt, ha az embernek foga van.

- Majd még ezért egyszer.

- Csak te ne fenyegessél engem, mert már többször is megijedtem, amikor mérges

voltál, és nyugtalanul háltam.

Valamin gondolkozott, és recés ínyéből kiálló, két-három barna fogát

piszkálgatta hüvelykujjának hosszú körmével, ázútán elkezdte komótosan a

pipáját tömni és rágyújtott. " Valamit főz ez már megint!" - gondolta

közben Fülig Jimmy. - Nem azért jött ez ide, őt kiszabadítani, mert aggódott

miatta. Ettől ugyan meggebedhet a saját édestestvére is nyugodtan, amilyen

kutya. Most meg úgy füstöl, mint amikor azon járatja az agyát, hogy hogyan

kavarjon össze valamit, amin aztán teremtett emberfia nem ismeri ki magát rajta

kívül.

Mert ez mindig kavarja!" - gondolta a fregattfőhadnagy. De hentesekre maradjon

holta után a kése, ha egyszer nem szalad bele ebbe a sátánba.

- Akar még tőlem valamit? - kérdezte dühösen.

- Szeretném elintézni veled a számadást úgy, hogy békében hagyjál ezentúl. -

Csúfolódik?! Mostan teheti, de jegyezze meg, hogy a legravaszabb róka is

terítékre kerülhet egyszer.

- Nohát, ezt szívesen elkerülném - bólintott rá komolyan a Kapitány. -

Szeretnék veled egy üzletet csinálni úgy, hogy neked is legyen ötven fontod és

nekem is.

- Ez megint micsoda?

- Megmondom. Engem valamilyen ügyben keresnek az angol követségről. Ez a

keresés riem jár következményekkel. Talán az elsüllyedt Winnifred gőzös végett

érdeklődnének, mert arra jártam egy háromárbocossal, és kimentettem sok utast.

- Emlékszem. Derék dolog volt. Csak aztán mindenki csodálta, hogy a vihartól

megmentett utasoknak a gyűrűjük meg a zsebórájuk is odaveszett.

- Igen! - bólintott komoly visszaemlékezéssel a Kapitány. - Nagy vihar volt...

De most elsősorban arról van szó, hogy nekem valószínűleg valamiféle jutalom

jár, ha jelentkezem az angol követségen és a nyomravezetőnek, aki rám akadt,

annak külön száz font. Most én a tnagam jutalmán felül szeretnék ebből a száz

fontból ötvenet kapni. Tehát vigyél fel engem a &ővetségre, így hozzájutottál

ötven fonthoz, azortfelül én is jó üzlet,et csináltam miután nem kéll félnem,

hogy egyszer még megölsz. Mert remélém, hogy így szent a béke közöttünk.

- "Kavarja ez, vagy nem kavarja?" Megint nagyon valószínűen hangzik, amit mond,

tehát biztos, hogy hazudik. De mit akar most itt vele kavarni? Lehet, hogy

csakugyan nyugtot akar az őrég és ötven forit keresetet? Baja nem lehét, ha

rááll. Nem nagyon firtatják ott a nevét és ríeki van a belsőzsebében egy szinte

kifogástalan okirat Olsen Jeff svéd matróz nevére: Majd elmegy mint Olsen Jeff

az öreggel, és jól nyitva tartja a szemét.

- Szerintem -mondja azért óvatósan, rövid gondolkodás után -emögött valami

disznóság van megint ellenem.

- Ha annyira bizalmatlankodsz, hát mással csinálom. Úgy látom, hogy félsz.

Fülig Jimmynek számtalan erénye volt, de a hiúságára időnként más

tulajdonságait kőnnyedén elnyomta. Most is egészen nekfvörösödött a gyávaság

vádjára:

- Maga hallotta valaha, hogy én félek valakitől?! Itt a Fülig Jimmyvel beszél,

hé!

- Magam is arra alapítottam mindent - mondta az öreg őszintén, és csakugyan így

volt. Fülig Jimmy hiúsága és naivságára sűrűn alapította számításait. - Ha

tehát akarod, eljössz most velem a rejtekhelyemre. Kevés ember tůudja ezen a

világon, legyél te az egyik közöttünk. És délelőtt meglátogatjuk az angol

követet. Ha megkapod az ötven fontot, úgy szent a béke. Itt a kezem!

Múmiaszerű, piszkosbarna karvalykezét parolára nyújtotta.

Fülig Jimmy ezt gondolta: "Kavarja ez, vagy nem kavarja?" - és közben tétován

elfogadta a parolát. A hűvös, ráncos; aránylag kicsi kezet olyan idegésen és

zavartan fogta meg a iúkötők rettegett jassza, különösen mellbőségével,

csodálatos ügyességével és legendás erejével egyetemben, mint az iskolás kölyök

a zord tanítóét.

- Van valami papírod? - kérdezte a Kapitány.

- Egy jó okmány, Jeff Olsen névre.

- Akkor rendben van, habár nem hiszem, hogy szükség lesz rá.

Elindult előtte az öreg, pipázva, imbolyogva, alsókarjára vetett kiskabáttal,

és hüvelykujja odabökött sapkaellenzőjére, hogy a tarkójára csúszott az ódon

hoÍmi.

Az hídon nem messze elérték Frisco külvárosát, a Fülig Jimmy vegyesen baljós

érzelmekkel Iátta feltűnni a szürke terméskőből épült csendőrlaktanyát: No,

errefelé ő nem bujkálna. Még jobban belapultak a vasúti töltés melletti

homályba, mert szépecskén virradt. Ilyenkor már hideg volt errefelé, különösen

hajnalban. Az arktikus eredetű szél elűzi innen már nyár útóján a kikötő

vándorait.

Fagyos, sós nyirok csapott hozzájuk. " Ez a, kicserzett vén rabló biztosan nem

érzi"gondolta Fülig Jimmy. - Egy kanyarban, a műút mentén, Piszkos Fred

felemelte a csatorna rácsát, és elindult lefelé a vaslétrán.

- Gyere- - szólt vissza.

Fülig Jimmy követte, és helyére illesztette maga felett a rostélyt. Csak tán

nem csátornában laknakůezek? Attól a Wagnertől kitelik, azonban a Kapitány (azt

meg kell hagyni neki) tudta, hogy mivel tartozik hírének és piszkos, de

ellenzős sapkájának. Nem hagyná elhírleni magáról, hogy csatornában lakik.

Sokáig mentek a sebes sodrú szennyvíz mentén vonuló cementparton. Folyton

rugdosni kellett a lábuk körül nyüzsgő patkányokat: Egy macskányi dög Fülig

Jimmy arca előtt ugrott át, nagyot csobbanva, a csatornaárba.

Rövidesen egy keresztelágazáshoz értek, és a Kapitány elindult felfelé. Ismét

kijutottak egy rostélyon, és ott voltak Piszkos Fred rejtekén.

Ejha!

Tágas pincehelyiség volt. Körös-kö_ rül mindenféle csomóba kötött rongyhalmazok

hevertek, kényelmes fekvőhelyet biztosítva a bujkálóknak.

- Miféle pince ez? - kérdezte Fülig Jimmy és. . .

És torkán fulladt a hang. A pince túlsó végén magasan, néhány ablák volt,

amelyen át szürke, hajnali fény áradt be. És egyszer csak feltűnt az ablakok

előtt két gyanúsari határozott léptű csizma. . . Néhány lépés, azután koppan. .

. fordul. . . csattan. . . És újra egyforma, tempós léptekkel távolodik.

Ez egy poszt! A Kapitány tőrbe csalta!

Ez volt az első gondolata, és máris ugrott a csatornarács felé.

Ott lihegvé meglapult. . . Nem! Piszkos Fred mégsem csalhatta tőrbe. A vén

sátánnak legalább annyi számadása van a hatósággal, mint neki. Ni!. . . Most

leül, kitesz maga élé a zsebéből egy darab sajtot, és jóízűen eszik.

- Freddy bátyám. . . - hebegte. - Hol vagyunk mi itten?

Az öreg nagyot kortyintott a pálinkásüvegből.

- Ez, fiam, a csendőrségf laktanya pincéje. A lomtár, nem jár ide senki, csak

behajítják a szétfoszlott, használhatatlan holmikat az ablakon keresztül, és

minden évben egyszer eljön értük az állami rongyász kocsival. Nyugodt hely.

Sose hallottam még, hogy itt razzia lett volna.

...És leheveredett egy köteg állami rongyra, azután nyomban és jóízűen elaludt.



ÖTÖDIK FEJEZET



Kora reggel elhagyták a pincét, hogy Friscóba menjenek.

- Te mostanában hová szegődtél? - kérdezte útközben a Kapitány, és a jegesen

süvítő, augusztusi, Iegigazibb friscói szél ellenére nem vette fel a

kiskabátját. Fekete pamutszvettére; kirongyolódott, magas nyakával, viharvert

életútján páncélos anyaggá keményédett, és úgy látszik, hogy e szilárdsága

kellően óvta a gazdáját az időjárás viszontagságai ellen. Nem szólva

deszkaszerű, mel!kasáig érő, közismerten óriás nadrágjáról, amelynek kétszárát

végződésüknél cipői mellé gyűrte. . .

- Hát voltam Bricsesz kapitánnyal - felelte Fülig Jimmy. - A Nekivág schoneren

ki-vándorlókat csempészünk Jávára.

- Annak már egy éve - szólt az öreg rágyújtva.

- No hát - válaszolta idegesen -, gyengélkedtem is! Amikor beszüntették a

Nekivág schoonert, hát kaptam egy golyót a csíp,őmbe, és átúsztam vele egyik

Szundáról a másikra. Az ember már olyan, az alkata miatt, hogy egyetlen

lövéstől is megbetegszik, ha sportol vele. Most ůmár tud mindent?!

- Hát ahogy vesszük. Mert fél évnél 'több, hogy éjszaka elbúcsúztál Pepita

Oféliától, és megérkeztél Friscóba a Tök Harry teherhajóján.

Az ördögökkel cimborál ez a vén sátán! Kölönben nem tudhatna mindent.

- Nohát?! Átjöttem Friscóba? És?!... Áttért időközben a rendőrtanácsosi

pályára, és most vallat?! Maga tán minden lépését kiíratja az újságban?!

Nevetséges. . . Valamiből élni is kell az embernek, hát utazik.,.

Piszkos Fred nem szólt semmlt, vállat vont, megbökte a sapkáját, zsebeinél

fogva kissé hónaljig riszálta a nadrágot maga körül, és valahová a levegőbe

bámult, szinte unai.kozva. Fülig Jimmy időnként idegesen oldalt nézett rá. Most

igazán nem tudhat semmit. Csak véletlenül kérdezhetett így összevissza, mert

közömbösen és mogorván csámpázik, mint mindig. Már a Golden Gate park igazán

nagyvárosi környékén jártak, amikor hogy, hogy nem, Piszkos,Fred ellágyuló

arckifejezéssel váratlanul így szólt:

- Vajon merre járnak a régi eimborák? Nem hallottál a Radzeer cirkálóról?. . .

Csuklottál?

- Igen. Erős ez a cigaretta. Hogy mit kérdezett?

- Eszembe jutott a jó öreg Radzeer cirkáló, amit egy sötét emlékezetű éjszakán

elloptam Point de Galle magasságában, a ceyloni karanténból. - És nagyot

sóhajtott. -A régi szép idők!

Ez a világ legnagyobb színésze, de így mégsem komédiázik. Ez is csak tisztára

véletlen lehet, hogy a Radzeert említi.

-ů Rég nem láttam azt a hajót - felelte hűvösen a fregattfőhadnagy.

.- Hm. . . No hiszen, jó szemed van akkor. Fél év előtt még itt vesztegelt

Oaklandban. Vagy nem tűnt fel neked?

Fülig Jimmy megállt. Irdatlan mellkasát teleszívta levegővel. Kevés maradt

llyenkor a kózelében, aki csak egy kicsit is ismerte.

- Maga most mit kavar megint?!

- Furcsá vagy... - felelte a Kapitány vállat vonva, és a pipáját tömögétte. -

Te inkább keveredsz az emberekkel, mint én, hát gondoltam, hogy mégsem

kerültétek ki egymást a Főorvossal, Holdvilág Charlyval, a Tüskés Vanekkel vagy

a többivel, ha már ők itt állomásozik a vén cirkálóval, és te is Oaklandban

forszíroztad éppen a megélhetést. Mit fújod ezért úgy fel magad?

Fülig Jimmy kiszusszantotta a levegőt. Ô itt állandóan fél ettől a szívtelen

rókától, és mindig azt hiszi, hogy ez ki akar lyukadni valahová? Pedig igazán,

mi van abban, ha érdeklődik a barátai iránt? Ezek előtt ugyan kíköpött

legutóbb, és azt mondta, hogy tőle a jövőben felfordulhatnak, és mint már

annyiszor, otthagyta őket, és egyedül vándorolt tovább, de hát akkor arról volt

szó, hogy az olajjal meg mindenfélével, szokása szerint, manipulált,

meghamisítóttá a hajónaplót, és becsapta őket. Ezek is mondták neki, hogy az

ördög hozza mindig áz útjukba, és a korhadt gégéjű Peters apagyilkos vén

hiénának nevezte ekkor a Kapitányt, de azért barát, az barát. Akkór is, ha nem

volt mindegyik uralkodó, mint ő, Fülig Jimmy, és így nem ismeri a spanyol

udvari étikett hivatali kifejezéseit.

Az meg persze hogy feltűnt neki, ha egyszer ő Friscóban van; itt horgonyoz a

Radzeer, és elůég buta azt mondani, hogy nem látta. Lehet Oaklandban egy olyan

apró sampán, amit Fülig Jimmy nem lát, ha végigmegy a kikötön? Tehát bután

felelt. Ennyi az egész.

- Nohát - szólt erőltetett közönnyel -, beszéltem Tüskés Vanekkel meg egypárral

közülük. De riem lényeges. És senkinek sem kötöm az orrára, hogy mit, mert jó

megélhetés az. . .

- Tudom, fiam - bólogatott megértően. - Mintha már említetted volna. Nem is

akartam én mást tudni, csak hogy merre ment innen a privát cirkáló? Fél éve nem

hallottam, hogy valahol kikötött volna a Radzeer, és aggódom. . .

- Mi?. . . Tán ottmaradt az evőkészlete vagy egy csomag dohány?

- A barátaimért aggódom.

- Nézze, Kapitány, hagyjon engem békit! Az rendben van, hogy maga mindig

részeg, de úgy látszik, hogy újabban ez meglátszik-a beszédjén is. Miféle

barátja van magának ezen a világon, azzal a szőrös szívével?

; Jimmy, Jimmy! Ki juttatott még téged ötven fonthoz békülékeny jószándékból?

Ez végre is igaz. Csak ne kérdezne most itten mindenfélét. Mert ennél az

Atyaisten sem tudhatja, merre gondol, mikor emerre kérdez.

- Ha éppen kifúrja a kíváncsiság, hát megmondhatom, amit a Buzgó Mócsing mesélt

elinduláskor. Megint valami biztosító társáság fizet nekik, hogy vigyázzanak

egy értékes hajóra. .;

- Furcsa! -motyogta rövid idő múltán ismét a Kapitány. -Na, mindegy... hm...

coppant furcsa. . .

- Mi furcsa magának már megint?

- Itt van egy Fülig Jimmy, a világ egyik legelső tengerésze! Ehhez értek

valamit, hát elhiheted. És ma amikor aranyat ér itt Friscóban mináen közepes

matróz, akkor ők kutyába se vesznek és elindulnak nélküled a Radzeerrel. A fene

érti. Vagy már híre ment, hogy nem vagy a régi? Ez lehet. . . Nekem is

említette valaki a múltkorjában.

- Ez egy nagy hazugság! - Hirtelen észbe kapott. Megint a hiúságát piszkálja ez

a vén tengeri dög. - Nohát híttak, és nem mentem, med a Dagadt Petersszel

haragban vagyunk. Most tudja?!

A Kapitány vállat vont, és kiköpött a pipája mellett egy srég sercintéssel.

Mitől vagy ideges? Ha nem mentél, hát nem mentél. . .

És megvakarta tarkóját flf. számú, beidegződött, tlegmatikus mozdulatával,

amitől a sapka előrehanyatlott a homloka felett. Csendben bandukoltak. Távolról

már feltűnt az angol konzulátus. Ékkor váratlanul, nagyot rikkantott valaki

mellettük.- Itt áz én drága öreg barátom!... By Good! Kérem a huszonkét fontot!

Wagner úr volt! Egy követségi tisztviselővel!

Fülig Jimmy elkáromkodta magát. Ez a nyomorult Wagner megelőzte őket. És most

ha akarják, ha nem, övé a pénz. A kék szakállú, vén szélhámos jobb kezével a

falnak támaszkodott, de részegsége hevében baljával meg kellett kapaszkodnia a

követségi tisztviselő kalapjában úgy, hogy leszakította a fél karimát. Egy

üvegnyi előleget nyilván már kapott a pénzre.

- Ön a "Kapitány" néven közismert egyén? - kérdezte a követségi tisztviselő.

- Tessék? - kécdezte csodálkozva a Kapitány. - Nem értem. Közönséges

matróz vagyok.

- De drága barátom! - sikongta Wagner úr, és kétségbeesetten összecsapta a

kezeit, majd meg ákarta ölelni valamelyik Piszkos Fredet a hat közül, de teljes

hosszában végigesett a járdán, ami alig zavarta, és így stabilabb helyzetben,

nyugodtan folytatta panaszos előadását:

- Hogy mondhat ilyen?. . . Esküszöm, hogy ő az, verjék vasra!

- Ki ez a részeg állat? - kérdezte a Kapitány nyugodtan és a fregattfőhadnagy

részint elámult a szemtelenségtől, részint elismeréssel hódolt, mert máris

átlátta Piszkos Fred zseniális tervét.

- Azzal jelentkezett nálam, hogy együtt lakik önnel egy pincében.

- Sose láttam ezt az alakot. Tessék, itt az igazolványom. Egy héttel ezelőtt

érkeztem Adenből, a Göteborgon; Jeff Olsen matróz vagyok.

Mi ez?!

A Kapitány szép nyugodtan előveszi belső zsebéből Fülig Jimmy szinte valódi

okiratát, és átnyújtja az érdeklódőnek. . . Két perc múlva sietve távoztak, és

igyekeztek elkerülni a környékről, mert Wagner úr, a követségi tisztviselő

kalapjának fél karimáját a szivén szorongatva, sírva üldözte őkét, amíg valahol

oly szerencsésen esett a földre, hogy elaludt.



HATODIK FEJEZET



- Ha most a követségre megyünk, ez a tisztviselő azt mondja majd, hogy

mégiscsak a Wagnernek jár a pénz.

- Hát nem megyünk. Felküldsz egy levelet a konzulnak, amelyben kéred, hogy

fogadjon bennünket.

- Udvari szokás szerint - magyarázta Fülig. Jimmy, rövid uralkodására émlékezve

a Boldogságszigeten - úgy szokják a szerklit, hogy a királyi kabin irodájában

kérvényeznek előterjesztést kihallást.

- Csak te csináld, amit mondok.

Este. . . Piszkos Fred és Fülig Jimmy megjelentek a friscói angol kónzul

lakásán, ahol nyomban bevezették őket egy kis szalonszerű szobába. Két úr

várakozott itt rájuk. Fülig Jimmy suhanc korában két évet a haditengerészetnél

is eltöltött, és csak azután alakult úgy, hogy az óceán szaga nélkül ne

élhessen többé. Ezért nyomban megismerte az egyik jelenlevőben Anderson

ellentengernagyot. A másik Haynes konzul volt. A követ nem kérdezte, hogy

melyik a kettő közül Piszkos Fred. Aki nem vak, az láthatta.

- Csakhogy megvan, Mr. Kapitány! - mondta őszinte örömmel.

Az ellentengernagy, ezt tán csak ők ketten tudták a világon, valamikor együtt

volt kadett Piszkos Freddel őfelsége Prince of Buckingham csatahajóján. Azt

beszélték, hogy a Kapitány Yafami homályos, teljes egészében soha fel nem

deritett családi tragédiája miatt bolyongott e) annak idején, korvettkapitányi

egyenruháját és úribb életét levetve. Azöta egyszer-másszor, hitratalos úton

nem szorgalmazható esetekben, ahol a Titkos Szolgálat is tanácstalan volt,

Piszkos Fredet a világ valamelyik távoli zugából felhajszolták, hogy

egyedülálló tapasztalatait és különösen csavaros észjárását igénybe vegyék.

Ez általában nem ment simán.

Az embergyűlölő, magános tengeri farkas sehogy sem állt volna kötélnek, ha

Anderson Aem hlvatja. Volt szíve az öregnek? Lehet. . .

Különös, hogy a végletekig fukar, kapzsi ember egy-egy ilyen megbízás

teljesítése után eltűnt, és sehogyan sem lehetett ráakaáni, hogy jutalmát

átvegye.

- Isten hozta, Fred! - köszöntötte az admirális, és vállára tette a kezét. Az

öreg mormogott valamit, és zsebre gyűrte a sapkáját. Fülig Jimmy, akit a

királyi tniliőben való tartózkodás (mint ő mondotta) elég közvetlenné tett jobb

emberek társaságában, bal szeméhez emelte a nyeles monoklit, és mélyén

meghajolt.

-Ez itten - mutatta be a Kapitány - Fülig Jimmy a világ egyik legjobb matróza.

A fregattfőhadnagy elpirult a dicséretre. Ugy látszik, mégis szorult valami

emberség ebbe e kútyába, és rokonszenvezik vele. Az ötven font most már biztos.

- Ôszintén szólva, nem értesülést akarunk magától -mondta Haynes követ a

Kapitánynak r; hanem a szolgálatát akarjuk igénybe venni.

- Ez a fiatalember értesített, hogy keresnek, tehát neki jár a jutalom - szólt

a Kapitány -, szeretném, ha a száz fontot buzgóságáért magam adhatnám át.

- Tessék, már előkészítettem - mosolygott Haynes, és kiszámolta dollárban az

összeget, Fülig Jimmy kissé meglepődött, amikor az öreg biztató mosollyal

bólintott feléje, de zsebre tette a pénzt.

- Ez a tied, Jimmy, mert ügyes voltál - és leült, mert az ellentengernagy egy

mozdulattal :hellyel kínálta őket. - Kíváncsi vagyok, hogy miért kerestek?

- Hallott maga az André de Rémieux nevű hajóról?

- Kétkéményes, tizenötezer tonnás gőzős, tizenhét év előtt keresztelték

Cherbourgban: Ázóta csak egyszer szorult javításra, a penangi Mael-özön után.

Batáviában szárazdokkba kerűlt. Legutóbb kirándulókkal az Ineognita

Archipelre indult és éltűnt. A Blount-Fok magasságából adta az utolsó

rádiójelzést.

- Maga minden tud, Fred - mondta megelégedetten az ellentengernagy -, azt is

sejti tán, hogy mi történhetett a gőzössel?

Fülig Jimmy idegesen az öregre nézett, de ez csodálkozva Vállat vont:

- Tudja ezt valaki ezen a világon, hogy a Blount-Fokon túl mi minden lehetséges

egy eltűnt hajóval? Egyáltalán mit keres arra okós ember gőzössel? A

Marquesas-csoport után csak:korall- és atollzátony meg újra atoll-

és.korallsziget van a Déli Sarkig.

- Tudjuk, tudjuk! - bólogatott Anderson. - Sajnos néhány gazdag és előkelő

embec, fogadásból odahajózott. Robinsonok akártak lenni. Elhatározták, hogy egy

évet töltenek az Ínsognita Archipelen. Valami bolondos festő érkezett onnan, és

azt mesélte, hogy va)óságos paradlcsom az a sziget.

- Vészjelet nem fogtak fel?

- Nem. A Blount-Fok magasságából érkezett az utolsó leadás, hogy nincs semmi

baj. A bolondos Robinson Crusoék derült időbůen közeledtek a célhoz. Több hír

nemjött felőlük. Csak útóbb derült ki, hogy a biztosító társaság megbízásából a

Radzeer követte őket. Az a furcsa, hogy a Radzeer is néhány fokkal a Cape

Blounton túl adta az utolsó életjelt, azután elnémult a rádiója. Mindkét

hajónak nyoma veszett. Magára vár a feladat, Fred. . . hogy hírt hozzon róluk.

- Sajnálom, Sir - mondta a Kapitány hidegen és felállt. - Megállapodtam egy

bálnavadásszal. Jövő héten indulunk a Portola-szigetek tájára. Állítólag

arrafelé csodálatos tömegben nyüzsögnek idén a cetek.

- Miért nem vállalja, hogy a Radzeer és a Robinsonok után kutasson?

- Mert nincs kizárva, hogy megtalálnám, és azt szeretném elkerülni - felelte

zordan. Fülig Jimmy szégyellte magát az urak előtt, hogy így beszél ez a

zsúgori szívű, vén sátán. Az admirális rosszkedvűen jegyezte meg:.

- Azt hittem, hogy régi barátai vezették a hajót.

- Tévédés, Sir! Mindig csak bajom volt velük, és gyanúsítóttak. Ellenszenves

fráterek. Egyetlen csomónyi sós vizet is kár felkavarni az ilyenekért...

És úgy megriszálta a nadrágját, hogy ismét hónaljig süppedt bele.

- Hát sajnálom.. . - szólt a konzul. - Legalább van valami véleménye az ügyről?

- Miféle vélemény lehetséges itt?... Át kell hajózni kilenc és fél fokkal

keletre a Cape Blounton, és ottjól körülnézni az árbockosárból. Ha egyik gőzös

sincs a láthatáron, akkor ezer év múltán sem tudhatják, hogy mi lett a

hajókkal. A Zöld Pofa eddig még nem árulta el, hogy milyen mélyre Viszi le a

déltengeri óceánjárókat, ha idegesíti némelyik.

"Ez egy nagy kutya -gondolta Fülig Jimmy -, de úgy beszél, hogy mindenszava

szentírás!" Az admirális kutatva nézett Piszkod Fred hideg, közönyös arcába.

Megvillant feléje a két apró szern? Vagy csak úgy tűnt a csillár rásugárzó

fényében?

- Hát. . . nem erőltetem, Fred. . .

- Ha rám hallgat, Sir, akkor ezt a tengerészt, aki idehozott, megbízza

helyettem. Tudom, kit ajánlok. Olyan ember, hogy egy csónakkal meg egy szál

ágvitorláva) a sarkvidékre is elmegy, oda-vissza.

Fülig Jimmy lángvörös lett. Mégse olyan nagy kutya ez, mint amilyennek hitte!

Az admirális szeretett volna a Kapitány arca mögé belátni a pillantásával. De

ez rryugodtan és keményen nézett rá. Anderson a követ felé fordult:

- Ha nélkülözni is kell a Kapitány szolgálatát; tanácsait elfogadjuk. - És

Fülig Jimmyhez lépett. - Keressen feI holnap délelőtt a Waldorf Astoriában.

Minden eszköz rendelkezésére áll az expedícióhoz. A biztosító társaság

ötvenezér dol)ár jutalmat tűzött ki annak, aki biztos értesülést szerez az

eltűntekrő). Ezenfelül számíthat magas helyről, külön jutalomra..:

Fülig Jimmy valósággal megdicsőült agyonlegyezett hiúságában. Tehát nyeles

monokliját szeméhez emelte újból, és mélyen meghajolt. Közben eszébe jutott

királykorából egy Napó leon néven közismert néhai kollégájának feljegyzett

mondása, és így szólt:

- Kérem. . . vassal és kenyérrel Kínáig is elhatolok.

- Ne hencegjél, Jimmy - intette le a Kapitány -, mert Kínába te már elhatoltá)

nemegyszer, egyetlen darab kenyér és vas nélkül is.

Ezzel véget ért a kihallgatás, az admirális kezet fogott a Kapitánnyal:

- Ha mégis meggondolja, Fred. . . A Kapitány megvetően mondta:

- Én már csak bálnák után megyek. Nemely embernél rendesebb állatok. És főként

hasznosabbak. Semmi közöm mindenféle alakokhoz, akik csak gyanúsítottak, és

hálátlanok voltak. . .

Amikor az utcára értek, Fülig Jimmy őszintén hálával mondta:

- Köszönöm, Freddy bátyám. . . és most adja ide az ötven fontot.

- Te kódis! Mikor járt neked ötven font?. . . Vagy talán az én bőrömön akarsz

meggazdagodní? Nem elég, hogy ötvenezer dollárt kerestem neked? Igazán könnyű

hozzájutni.

- Azt igérte - mondta dühösen -, hogy a pénz felét. . .

- Rendben van. Majd ha visszatértél, és ideadod az ötverlezer dollár felét,

akkor megkapod tőlem az ötven fontot. És elég volt belőfed, eredj a fenébe,

amíg jókedvemben találsz.

Szólt, zsebre vágta a kezeit, sarkon fordult, és vissza se nézett a

fregattfőhadnagyra, elkacsázott a kikötő felé. . .



HETEDIK FEJEZET



Fülig Jimmy végigsétált a kikötőn. Csak úgy futólag nézte a hajórerrgeteget. A

Iegnagyobb kikötőben sincs több, mint három hajó, amivel érdemes vállalkozni

valamire.

A többi lomtárba való.

Ezek a szép, két- meg háromkéményes gőzösök, a nagy társaságok bazenjeiben,

figye)met sem érdemelnek. Elsősorban felét sem éri a hajó, ha az ember nem

ismeri "személyesen" a kazánajtótól a kötélzetig. Másodsorban ezek az új

építmények csak ficsúrok. Szépen zománcozva, csillogó korlátokkal meg nagy

fényű villanykörtékkel, de ha jön a tengeren egy nagyobbacska vihar, úgy

elmerül az egész miskulancia, hogy pozdorja sem úszkál belőle egy óra múlva a

víz színén.

Egy-egy sárga, piros meg fekete, tarka vitorlarongyokkal ékes schoonerrel vagy

kuterrel sZemben nagy passzióval megy el.

Igen!

Például ott a Yankee-Doodle! És mellette a Seehung. Ilyenekkel könnyű legyűrni

a tengert ott is, ahol a legveszélyesebb. A kopott, hatalmas vitorlások

fiatalabbja is megvan már átvenPves, és bordázatukon a világ minden tengerének

képviseletében virít némi rátapadt riioha vagy világosabb foltok itt is, ott

is: nagy viharok utáni javítások nyoma. Az ilyent legtöbbször maguk intézik el

hevenyébén, mert nincs olyan hurikán vagy ciklon, amitől az Ílyen beálljon egy

dokkba a sérüléseitől. Az igaz, hogy ezek a hajók fenéktől fölig yarrahfából

épültek. Száz év alatt sem kezd ki a tenger egy ilyen hodályt.

Ni! Az ott a La Bahia! Hogy kibérelné nyomban! Persze, a spanyo) José csak

röhögne, ha valami bolond kölcsönkérné a hajóját. Bozontos, fekete szakállú,

hasadt trikójú alak ez a spanyol. Éppen a korlátnál könyököl, térdig felgyűrt,

rongyos nadrágban, és köpdösi a halakat.

Az ótt a Drummer Dogg, szintén elérhetetlen. Az öreg Furr nem is foglalkozik

mással csak kopragyűjtéssel. Mint valami vén házaló bolyong a szigetvilágban,

hogy megrakja a hajóját szárított kókuszból rakománnyal, és kdzben siratja a

régi szép időket, amikor még a szigetékén egy kis pacázs lövöldözésre és

szekerceharcra is sor került.

A szabadkikötő táján, kisebb-nagyobb hajók között, végül egy jelentéktelen,

szurokszínű ócska bordázatú gőzösön megpihen a tekintete. Jó messze áll a kőgát

vége felé, ahol a :bérhajók horgonyoznak.

Hiszen ez a Hountler! .

Ezzel tízszer is bejárhatja valamirévaló hajós az összes vizeket egyfolytában.

Csak éppen nern nezné ki belőle olyan ember, aki nem szerzódött még erre a

gőzösre. Sietve igyekezett Hountlerhez, csak lesz rajta valaki, aki

felvilágosítást ad?

Hát volt.

Több személy, mint ahány kellemes lett volna: Két matróz, a szakállas Pofa

Jenő, a Bőkezű Rócsild csúfnevű és még néhány. Kopácsolnak, csomóznak, nem

kétséges, hogy a hajót kibérelték. Most rakják ki a légsűrítéses

szigonyvetőket. Kétségtelen, hogy a Hountlercel megy az öreg cetvadászatra.

A két matróz egy halálfejekkel dúsan jelzett ládát visz le a raktárba. Ezeken

viszik a szigony végére felcsavarható, hegyes gránátot, mert újabban ilyenekkel

lövik a bálnát.

A Hountlert elhalászta a Kapitány. És azt már tudja jól Fülig Jimmy, hogy

ezenkívül valamirevaló hajó, amivel elmerészkedhet a Cape Blounton túlra, nem

vesztegel Friscóban... 'lui fregattfőhadnagy sóhajtott. Még az emberek

javát is elszerződtette előle a sátán.

- Hé, Chang! - kiáltott fel az egyik szakálÍas matrózhoz.

- Mi van?

- Miféle rendes hajó található még errefelé?

- Üzent neked a,Kapitány - kiabálta vissza a matróz -, mert tudta, hogy ide

jössz majd bámészkodni. Aszongya: Eredj a Háromárbocos Szódavíz vendéglőbe. A

Vakapád ma este beáll a karanténból, mert letelt a zárlata. Szemtelen Manfréd

kiadja kölcsönbe!

Fülig Jimmy rohant. Hát mégse olyan sötét lelkű öcdög ez a Kapitány. Szemtelen

Manfréd hajója legalább olyan jó, mint a Hountler. A Vakapád nem látszik

nagyobbnak egy propellernél, ésůvalami felületes ember azt hinné, hogy inkább

régiségtárba való, mint tengeri útra, de akit két csatahajó kergetett a vén

papucson, az tudja, hogy mit tartson róla. Egyszóval tisztelettel emlegették

minden kikötőben a Vakapád nevű tízezer tonnás gőzöst. Szemtelen Manfréd

tulajdonát.

A Háromárbocos Szódavíznél már nem találta a szakállas, kövér, félszemű

kapitányt. Hol van? Azt mondja a pincér, hogy egy kisfiú jött érte, sürgősen

elhívták valahová.

A mindenségit!

Valaki még mege!őzi! Kiment, és körülnézett, hogy merre keresse Manfrédot.

Hoppla!...

Vagy húsz lépésnyire innen, egy pózna előtt áll, és valamit néz a földön. Ahogy

közelebb ment kiderült, hogy Wagner úr az a valami. A Kékszakállú, állapotánál

fogva, a póznánál tovább már nem mehetett, ezért hívatta a Kapitányt. Fülig

Jimmy rohant, és lihegve szól:

- Halló, Manfréd! Hogy adod a Vakapádat? Zekszpejicióra kéne.

-. . . Drága sztrovacsek barátom! Sajnálom, hogy elkéstél!. . . Micsoda öröm! -

áradozott Wagner úr, és több, mászó kézmozdulattal talpra dülöngélt a pózna

mentén. -Mit szólsz, hogy én kibéreltem a hajót ettől?. . . A süket. . ., a

sánta, igen, a sánta atya nevű hajót. . .

- Elkéstél, Jimmy! - bólintott Manfréd is. - Ez a hülye csakugyan kibérelte a

hajót. Két hónapra az övé.

Ezzel a Kapitány e)ment, és Fülig Jimmy dühében nagyot fújva nézett Wagner

úrra, aki ültéből a pózna mentén mászógyakorlatszerűen felegyenesedett.

- Mifenét kell neked a Vakapád?

- Ilyet kérdezöl, te csibész?... - és megcsókolta Fülig Jimmyt, majd néhány

Iépéssel arrébb, újra elkezdett feltápászkodni. Jobban fejébe húzta a kalapját,

elannyira, hogy karimája leszakadt a nyakáig, és most ott lógott külön, mint

valami ovális kerete a búzakékszemű szakállfestményeknek. - Elmegyek,

megkeresni az én drága barátaimat) A Radzeer után hajózok a Blount-Fokhoz a

Vakmamával!

És máris megindult, de az első lépés után belekapaszkodott egy öszvérkordéba,

mely továbbhaladtában megrántotta, hogy végigpuffant hosszában a földön; mint

valami óeska gyapjúzsák, de röhögött.

- Nézd, ez a bolond öszvér, hogy siet... Te, sztrovacsek! Hogy lásd mennyire

barátod vagyok beveszlek társnak!... Na?! Te is jöhetsz avval az izé...

hajóval... valami beteg rokbnod. . .

Fülig Jimmyt elöntötte a pulykaméreg. Ez annak a pokolfajzat Piszkos Frednek a

műve volt) Tudta hogy Friscóban valamirevaló hajó nincs a Vakapádon kívül, hát

kibérelte, hogy lenyúzza a bőrét, mert előrelátható volt, hogy ez kell majd áz

expedícióhoz. A Wagner úr csak eszköz az ügyben.

- Hogy gyössz te ehhez? Ki bízott meg a kutatással?!

- Drága barátom... -és támolygott, tárt karral könnyezve -, az én bolond, nagy

szívem és emberszeretetem így kívánjal. . : és ezt nekem megtiltani nem lehet!.

. . Az én aranyos barátaim eltűntek a Vakapáddal, most várják, hogy a Wagner úr

értük jöjjön. . . Ezért béreltem ki a süket szülőt. . .

- Mondd meg egyszerűen, te szélhámos, hogy a Kapitány le akarja nyúzni a

bőrömet, mert tudja, hogy kell a hajó és nincs más. Mennyiért adod át?

- Ne is mondj ilyen csúnyát! Nincs annyi pénz!. . : De azt megengedte a

Kapitány, hogy ha te kifizeted az egész bérösszeget, akkor eljöhetsz velem, és

megkapod a felit az ötven-száz dollárnak... Könyőrgöm, ne mondd, hogy ezer! -

sírta összetett kézzel: - Ti mind bolondok vagytok, a Kapitánnyal együtt. :. Az

a konzul ivott valamit e)őzőleg, és megcsúszott a nyelve. . . Ötvenezer dollár

nem létezik, még negyvenezer sem. . .

Mit részletezzem Fülig Jimmy az ünnepien részeg Wagner úr szavai ellenére

megértette, amit mondott. Ez a kapitány még kutyább, mint amilyennek gondolta,

mert a jutalom felét is meg akarja kaparintani. (Az egyetlen ember akinék a

pénzét nem meri Wagner úr elkölteni.) És még a bért is vele fizetteti. Mert

tudja hogy Anderson tengernagy bőségesen ellátja a szükségessel. Legalább

eljönne az a vén kalóz azzal a rengeteg eszével. De a Hountleren cethalászatra

megy az a sátán.

Hogy az ilyen ezer hájjal megkent, szőrszívű gazembert miért nem pusztítja el

valami vihar? Visszamentek kettesben a Háromárbocos Szódavízhez, ahol Fülig

Jimmy élsősorban egy vödör vizet rendelt, és többször is belemártogatta Wagner

úr fejét.

Aztán röviden megállapodtak.

Mit is tehetett volna? Még ha lenne is más hajó a kikötőben, nem tűrhette, hogy

még egy expedíció kutasson az eltűntek után. Nem kis játék folyt itt a

háttérben. Fülig Jimmy tudtával. Vigyázni kelÍ nagyon! Amikor Fülig Jimmy végül

indulni akart, Wagner utánaénekelt:

- Állj meg, sztrovacsek galambom. . . Te egy nagy csibész vagy, akit mindenki

tisztel. . . Ezért megmondom, hogy siess most a Három Piros Dugóhúzóhoz.

- Mi a fenét menjek én a Dugóhúzóba?

' Wagner úr megkapaszkodott egy asztalterítőbe, és lerántott néhány üveget és

poharat. Fülig Jimmy nagy nehezen kicsavarta őt a terítőből, újra talpra

állította, és megismételte a kérdést:

- Minek menjek én a Dugóhúzóba?

- Jaj, drága sztrovacsek!... Tisztára elfelejtettem neked megmondani, hogy a

hajóskapitány személyére nézve itten nagy a zűrzavar meg mindenféle...

Fülig Jimmy úgy érezte, mintha fejbe csapták volna, Az, hogy ő legyen a

kapitány, nála mindennél fontosabb volt.

- Mit beszélsz?!

- Köszönöm, hogy rázol, mert csupa por lettem... Itten arról van szó, hogy a

Vakszülőd című hajó tulajdonosa csak feltétel)el adta kölcsön. . . Halló,

sztrovacsek, egy pálinkát hozzon!

- Beszélj világosan, mert betöröm a fejed!

- Én nem beszélek világosan?!. . . Olyan világosan. . . beszélek, hogy

kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok! A hajó tuljaldonosa. . . csak

úgy adta kölcsön a hodályt, ha átvesszük a kap. . . Így megfulladok. . .

- A hajó tulajdonosa a Félszemű Manfréd! Azzal én beszéltem!

- De ő már bérbe adta a hajót egy másik tulajdonosnak és csak átengedte társba,

mert nagyor, szeret engem. - És sírva fákadt. - És tudja rálam. . ., hogy a

barátaimért akarok menni! Az én drága barátaim eltűntek a Radzeeren. . ., A

Tüskés Vanek, a Petters meg a Fülig Jimmy. . . Azért ugyan nem kár. . .

És zokogva megitta valakinek a pálinkáját, amiből nagy veszekedés lett.

Lassaríként Fülig Jimmy mindent értett. A hajónak volt már egy bérlője, és ezt

a bérlőt Félszemű Manfréd rávette, hngy társuljon a féleszű Wagnerrel. . És.ez

az illető jelenleg a hajó kapitánya.

Tehát veszélyben forog,a kapitányi pozíció. Amit pedig a legutóbbl útja óta,

amikor első tiszt volt, kisajátított. Névjegye is volt már:



ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄż

ł DON FÜLIG DI ST. JAMES ł

ł hajóskapitány ł

ŔÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄŮ

Mit jelent egy nagyravágyó embernek az, hogy világhírű szállásmester? Pláne, ha

egyszer _már volt kapitány! Mindenesetre el kell menni a Dugóhúzóba, hogy ezt

az ügyet rendezze. Akárki is az a kapitány, elbánik vele, ha az útjába áll. A

vendéglőben azután riagy meglepetés érte:

- A Vakapád kapitányát keresem - mondta a kocsmárosnak.

- ltt várt rád egy ideig, és azt üzeni, hogy később visszajön. Fél nyolcra.

Ajánlom, hogy esínyján bánj vele, mert az nem ismer tréfát.

- Ázt hiszed, van olyan legény, akitől én meghátrálok?

- Egyáltalán nem legény, hanem leány, és Kalóz Pepinek hívják.

Fülig Jimmy kis híján hanyatt esett.

Ezek szerint a Vakapád kapitánya egy nő!



NYOLCADIK FEJEZET



Nagyságos

Samtantónió Ôfelsége Uralóherceg úrnak



Bolontsáksziget

Félemelet, Királi Vár, balra

Tekintetes Kiráj ur!



Vettem folyó hó valamelyik napján toltőtollamat és felszentelésül kollegális

udvarságból elsősorban levelezek, ugymint: Felséknek, tisztelt trónutódjának, a

kirájné őnacságának és kellemes császári öreganyjának. Mer monta legmagasabb

anzix lapján Felsék hogy k. soraimat mindék szivesen veszi. Esz nagy

leköltekeszés nekem mer Maga Felsék mégis csak egy kiráj, ami igen magasálásu

urnak számit.

No és van uj közlésbe való. ů

Mer, mostan mégint rólam hallgatja majd a rádiót a világ szeme. Felsék régen

elárulta hogy tudja mi az uri köteleség és nem köpött még el semmit, ezért

esztet a siélhámoságot is megirom. Ugy volt, hogy csipősérülésem miatt, rövid

időt.uszva kellett töltenem a Szunda csoport néhány kies szigete közótt.

(Nagyon veszéjes hajózási rész, csupa zátony és rá adásul mindenkire rá lőnek a

vámőrök.)

Mikor felépülésem befejeződött Friszkóba mentem. ftten találkoztam Tüskés nevü

Vanek barátommal. És vele volt a Búszkó Mócsink régi meg hitt tettestársunk is.

Örültek nekem, mer akárkit nem vesznek a Radzeerre. Nemesak jó matróz szükséges

oda; hanem üzletileg is kipróbált cinkos kell hogy legyen. Téhát én is el

szerződtem közéjük. Nekik szerzódött útjuk volt az fngobnito Arhipelre.

Erről tudtam; de fsten őrisz hogy ezt a tényállást főfelügyelő és fogalmaző

ismerőseivel közölni sziveskeggyék. Ugyanis a Radzeer azóta mindenestől

elveszett, vagy ahogy a közmondás van: Hegyén-hátán eltűnt) És a másik hajó is,

az André Demiő nevű. És senki sem tudja; hogyan csak mi. Felsék lesz a titok

egyetlen éIő fültanuja, levelemből. Mer itt egy olyan csoda és ezzel detto

olyan szélhámossák társult egybe, véletlenből kifolyóan, hogy mék soha nem

volt, mióta a föld áll. Pedig esz régen forog a zűrben.

Ott kezdődött, hogy a Derémitő turistahajó utasait nem szabadot lé biztositani

baleset ellen mer titkolni akarták az utat. Deja hajó tulajdonosa, esz a fukar

pasas, méksem nem állhatta hoty titokba ne biztosicesa őket és így a biztosító,

követésre szerződtetté a Radzeert. Tehát az lett a feltétel, hoty titokban

halkan kövessük asz André Derémitőt és a rajta lévő turistákat. Eszek a

turisták csupa lort, márki, részvényes, gyárigaszgató meg egyéb mágnás

belevették a fejükbe hogy utánszanak egy biztonyos kruzoét, aki etyedül lakott

egy puszta regényben. Tejjesen magános szigeten és minden nélkül, csak szolgája

volt és teljes felszerelése. Aszt mondják, hogy Rótbizony Kruzoernek hiLták. A

szo)gáját meg "Szombatori" nevü bennszülötnek. Beteg emberek Iehettek, mert ha

valakinek annyi pénce van hoty berendesszen egy egész puszta szigetet és az

illető nem Miámiban strandol vagy nem megy Lózan-Cseleszbe, filmsztárokkal

hetyegni, akkor az egy nagy ló, tehát jobb, ha megvizsgáztatja magát 1

orvossal.

Dehát a turista népsék ilyen.

Eccer felmásznak a hegyi jéghez, a geleserek köszé, aztán tevére ülnek és

maláriások lesznek, mert nekik látni kell hogy a picamidonokban eltemetkezve

hogy fekszenek a mumiásan dobozolva a valódi egyiptomiak. Ezek a kiráji

kollégájink, faragó néven uralkodtak. (A sirnak használt, piamidon nevü hegyes

tabletták a sivatagban találhatók ásatás révén.) Hát esz is igy volt, hogy a

sok turista elment a Derémit Andriőn, Rótbizonynak, de nemesak egy "Szombaton"

nevü szolgával, hanem annyi kiszolgáló pasassal, hogy asz egész kalendári

jumról neveszhették őket. Hétfőtől Boldók Ujévik. És vitték minden közszükséglő

cikket, hogy majd egyévet töltenek az elhagyott szigeten. Arrafelé rém

veszéjes, mer ott van a korál meg az atol hazája. Babonás matrószok szerint a

korál mek az atol állandóan növekszik és kőból való fijajiban elágasz a viz

alatt. Állitólag ettől van hogy sokszor nem talál az ember ety szigetet, mert

esz köszben a viz alá konyult. És talál ujat, mely felkonyul a vizből hirtelen.

Az Ingombnita Arcipel is ilyen atol zátonnyal körülvett földsziget.

Hogy a tárgyba térjek, ahogy a biztositó rendelte a hajókövetést, a Radzer egy

napi távolból osont a Rémitő André De mögött, hogy a másik utasok ne sejtesék

célunkat. Amilyen tengerészek voltunk olyan lett az osonás, hoty még a

biztositó társaság seiTr sejté cé)jainkat. Esz az igaszi jó kiszolgálás. Mert

rni gondolkosztunk, hoty nem lehetne e itten más üszlet is?

Mikor pár fokkal elhagyta a turista hajó Kap Bluintot, akor történt a

világesoda! Éppen a láthatárról felfedesztük ugy hoty a Főorvos egy messzecsőbe

látott. Aztán elejté a távnézőt.. Mint aki hüje let. . . Végül is igy kiáltott

a hajóhid csöví be: "Stop! Féljobb!. . . Ilyet az öregapárn se látott! Teljes

gőz!"

És neki volt igaza a komaiidirozással! Mer lehetett a tisztes felrTtenő, rabló

öregapja olyan világotjárt, mint a Rótbizony Kruzer, ijet akkor se pipált inék!

Felséged is ugy ineresztette volna a szemét, mint ety, lekmagasabb sült hal.

Mer mi volt a látás? Alomnak is rossz!

Esz hüje Rótbizony hajó, ott állt a távolba egy több mérföldes sziget közepén.

De kellősen!

.. Mintenki aszt hitte hogy megbolondult és káprész a szeme.

Felsék tudja hoty én nem vagyok babonás és fütyülök a varáslatra, mer Limában

asz inkák főpapja adott egy amuletet ilyesmi ellen. De én is keresztet veték.

Óreg tengeri farkasok tanácstalanul nésztük ezt a messzisékből. Ety füstölgő

hajót l nagy darab szárazföld közepébe. Éjszaka hoty a gózös ne lásson,

lesötétitve mekközeÍtük a szigetet. Asz lnkokinto Arcipel volt, ahova készültek

asz undok turisták. A hajó ety szigetből kinyujtott földnyelv közepén

vesztegett, baloldalára kisé dőlten, félig sárba.

És ekkor megoldódott a titok!

Ety marha eset ami egyszer ötezer évbe lehetséges. Látszott hoty a földnyélv

olyan hatalmas vizinövényekkel van tele mit mohának és maszatnak neveznek még

nyüzsgött rajta mindenféle Iény, sikló, pilop söt tinta hal is. Tehát

nemrék még tengerfenék volt! És furesa keskeny rózsaszinesfonott sziklából álI

az egész! Ez az az élve képszödő, atolkőzés ami a viz álat fejleszti magát. Hát

mit tetszik gondolni, felsékes fejében hoty mi történt?

A sziget felé már lassitott az Andrémitő De és egyszeresak esz a zátony,

pontosan amikor felette volt a hajó, kiemelkedett a viszből!

Esz az atalos zátony, a part folytatása volt, a visz alatt! A hajó eeceresak

látta hogy átképeszték vonattá, mert egy friss félsziket közepén hálad! Erre

persze oldalt konyula, orrát iszapba furá, de mert aliggőzzel ment, mégse nem

borult fel.

Hát-iát nem csoda?

Hoty ilyen buta szerneséje legyen 1 hajónak a zátonnyal? Hoty pont akkor menjen

el fölötte, amikor esz alatta följön?

Este volt és a távoli holdban ők jóllátszották, de mi nem.

Sürgős segitsék nekik nem kellett mer szárazföldön nem merül el a hajó. Mi

tehát kesztük az üzleti o)dalról nészni a világesodát.

- Esz csupa naty ur - mondta a Főorvos - és gyönyörű nagy váleságdij, ha

elrabolják őket.

- Mi nem rabolhattyuk el - lihetge a Dagadt Peters - mert nálunk biztositották

őket e0enünk. És rabló ide rabló oda vagy van becsület vagy nines!

Soká gondolóztunk. A Buszkó Mócsing cvikker nevü drótszemével uty pislogott (de

felette nészve) mintha főszne valamit asz agyában. És abba asz agyban a fekete

széles nemezkalap, rnek a hosszu kilógós ősz hajzat alatt, a bibiresókos ronda

arc, sok agyvetőt takar.

Vártúk, hoty mit tervel.

- Dehát - mongya asztán és rettenetesen nagy orra moszog, mint amikor üszletet

szimatol

- mi volna ha mi is szátonyra szaladtunk volna? Esz ikaszán lehetős ilyen

balszerenesés száLonynál! És nem lehet tiszteségellenesnek venni. Igen a

tenger: veszéjes és minclen hajó utja rögös rajta.

- Ne csavard itten a szót! - mondja a Holtvilág Csárli. - Köpt ki amit

gondolsz!

- Eccerü - montja a Mócsink, - Nagy díj lesz kitűszve a két hajóra. És mi inajt

mektaláljuk saját makunkat. Valaki viszamety keresőnek.

- De mi nemszalattunk zátonyra -szőla búsan a Tüskés Vanek, kivel Felsék annó

dettóban mekhitt hirigelést vágzett.

- Hát ha odaengettek a kormányhoz - mondta esz a Buszkó Mócsink - én úty

szátonyra futok, véletlenül, hoty még csak nem is ilyen hűjén állunk ott a

hajóval mint eszek, De előbb még jön itt a Fülig Jimmy (esz én vagyok) őtet

ufolsó nap vettük fel, tehát senkise tuggya, hogy a hajón van. Hát előbb most

visszafortulunk, letesszük őt Markeszasznál és viszajövünk ide. Ha most nem

figyelünk jől, hát szátonyra futunk. És minek mindig figyelni? Azután ha sok

dij lesz kitűzve, Fülig Jimmy értünk jön és mektalál.

Ez a terv általános helyeslés közepetével találkoszott:

Kész volt a mekbeszélési eredmény. Engem a Radzeer Markeszasz sziget közelébe

visz. Ott csónakon partra megyek gőzössel Tahitiba jutok és innen Friszkóba. A

Radzeer köszben lábujjhegyen visszaoson és éjszaka ügyesen zátonyra fut, a

föltnyelven, mit a sziget hirtelen kinyujta.

A Derémi Anditő gőzős rádiója kilett az ütközésbe, hát a Radzeer sem adottjelt

az életről. És elhatározták, hogy ha mertetrend szerint beáll a hajónk a

zátonyra, ők is megrongálják a cirkáló rádióját. Majt egy fatörzset a tornyának

döntenek, mintha esz is a katasztrófa kövezménye lenne.

Minden ugy sikerült, ahogy a terv volt. De Oaklandban a sors különös

kegyetlensége követkesztében összehozott 1. bizonyos róla elneveszett Piszok

Manfréd nevü Kapitányal akit már emliték - ugy hiszem régebb keltezésből.

Mer esz mindég kavarja!

Először elhatároszám, hogy lovagias ügyünket bicskászás utjára terelem, de

utóbb mégse tetem. Öreg egyén, hát éljen. Felsék tuggya puha szivemet. De mit

tesz a véletlen! A róla elnevezett Kapitány éppen megbizást kapott az angol

konzulság igazgatójától, hoty vezessen zekszdediciót a szerencsétlenül jártak

ellen. De ő aszt mondta, hogy ha elvitte éimborájit, a Radzeerrel, az ördög,

hát kár lenne megtalálni őket. (Esz nem éppen felebaráti mondás, de ő ikaszán

nem felébarát, hanem egész barátságtalan.)

Így asztán én lettem alkalmaszva. De esz a Piszok Alfréd, ugy kavarta hoty

kénytelen voltam ety kékszakállu illetővel társulni. Csak igy lehetett enyém a

Vakapád. (Felsék esz olyan megkszólitás, hogy nem veheti sértésszámbaů eszt a

szót, amej különben is, nem viláktalan atyát jelent, hanem hajót.)

Demilyen remeket!

Erre még kisül hogy nem csak a kékszakállu lesz társam az eszpejicióba, hanem

még valaki. Nemszeretek ilyen link embereket belevonni rendes szélhámosákba, de

esztet muszáj mert kell a Vakatyád.

Az ügy további fejleményeit is új töltőtolammal kelteszem majd, Markaszászból

és fokadja Felséked is viszonozva; kecses uralói megemlékezésemet hüségért.

Maradtam sajátulag is kelt most lent, ,



viszontírásra

Don Fülig di St. James s. k.



U. i. Nem tudom hoty hallot-e kirájúr a Kékszalálluról? Nagyon ismert pasas és

ha értekeli őróla külön irok. Csak arra ismétlően kérem, hoty az ügyről

diszkréciós urisággal megnémuljon Felsék.



Fülig fenti.



KILENCEDIK FEJEZET



Amikor Fülig Jimmy a Három Piros Dugóhúzóban végre meglátta Kalóz Pepit,

életének nevezetes periódusához érkezett. Meglepően csinos nő volt ez a kaÍóz!

Olyan sima fekete hajú, hogy szinte cserépfigurának látszott, ami attól volt,

hogy olajjál egyengette rakoncátlan hajviseletét. Pepita kosztürriöt viselt, de

úgy látszik, kissé elszámította magát a varrónő, mert a ruha olyan szűken

feszült idomain, hogy szinte recsegett rajta járás közben. Az ember minden

pillanatban várta, hogy felsiklik a ruha teljes hosszában. Kalóz Pepi azonban

nem félt ettől.

Ô általában semmitől sem félt.

Nyakában a kosztüm hasítéka mentén valami nyeszlett, keskeny szőrmedísz

csüngött, és egy hatalmas bőrretikült hurcolt magával amit az alsókarjára

akasztott. Szép vonásait kissé eldurvította az olcsó púder és a túl élénkre

festetL száj. De ettől valahogy még szebb volt. Kontyra való, hetyke kis

kalapot viselt, rézsút a fejébe csapva, és ahogy energikus mozgással yégígment

az ivón, a férfiak önkénytelenül utat engedtek katonásan lendülő két karjának.

Sokféle ékszer zörgött a csuklóján: gyöngy, karperec, sőt egy valószínűtlenül

hatalmas ékkövekkel díszes melftű: Ujjain csak úgy villogtak a színes és fehér

üvegek, iriert mondanom sem kell talán, hogy Kalóz Pepi ékszerei egyetlen

karátot sem képviseltek, ékszerészi szemmel nézve.

Ha ugyan ékszerész szeme az ilyen holmit megnézi.

- Maga az a Fülig Jimmy, aki beszélni akar velem, hogy társufjunk? - mondta, és

erélyesen leült; karpereceit egyetlen kézrázással visszahárítva. - Hát feljöhet

a hajóra, nem bánom, de figyelmeztetem, hogy rendesen kell viselnie magát.

Hé!... Jack! Whiskyt, fél pohárral, a dollárosból !

Kosztümje felső zsebéből egy kókadt kettéhajolt cigarettát tett a szájába, és

felkattintotta tiozzá az öngyújtóját.

Hó, az angyalát! Ez aztán a nő!

- Nézze, nagyság. . .

- Kalóz Pepi vagyok.

- Figyeljen, Miss Kalóz. Itten arról van szó, hogy engem bíztak meg ezzel az

üggyel, őtvenezer dollárért. Én Fülig Jimmy kapitány vagyok, biztosan hallotta

már ezt a nevet.

- Még nem -felelte a nő, és lehájtottá a fél pohár whiskyt egy slukkra. - De

valami rokonát már említették előttem. Egy azonos nevű szállásmestert.

Testvérek?

- Hm... Voltam én szállásmester is. De nem ez.a fő. Azt hiszem, hogy jól

kijövünk majd egymással.

- Ha nem, hát nekem ez is mindegy. Sznval maga vállalja az összes költségeket,

a jutalom egyharmad részéért?

- Hogyhogy?! - horkant fel dühösen. - A Wagner meg maga kapják a felit, és én a

felit?!

- Nincs sok időm, és ostobaságok nem érdekelnek. Három egyforma részre megy az

egész, ha nem tetszik; keressen más hájót. . .

A föld nyelte volna el azt a Kapitányt! De mit tehetett? Mindent el kellett

fogadnia. Amint elvben megállapodtak, Kalóz Pepi kinyitotta hatalmas

retiküljét, amely tömve volt mindenfélével. Többek között egy harapófogó és egy

hatlövetű revolver is találtatott benne, színes selyemzsebkendője és a

kompaktja mellett. Hosszas keresgélés után egy gyűrött papírt szedett elő, és

kisimította. Kész megállapodás volt. Fülig Jimmy nagyot sóhajtva aláírta.

- Most menjen legénységet keresni, és én is utánanézek - mondta tCalóz Pepi. -

A régi Kikőtőriél bevárjuk egymást.

- De itt vigyázni kell. . .

- Csak ne tanítson engem! Ócskábbat mint maga, nem hozok.

Fülig Jimmy utánánézett, amint a feszes kosztüm alatt vonagló izmaival

elsietett. lgaz, hógy "ez aztán a nő!", de kellemes lenne néha odasózni egyet,

amikor ilyen éktelenre tátja a száját. .

Visszament a Háromárbocos Szódavízhez. Nem gyerekség jó legénységet találni

ilyen főidényben és főként ilyen útra. .

Senki se szegődik szívesen olyan hajóra, ami a Cape Blounton túlra indul, hogy

Incognitasziget táján rejtélyes módon eltűnt gőzösöket keressen.

- Hé, Jimmy! -kiáltotta valaki rekedten, és amint megfordult, a Vörös Vaszicsot

látta, aki szoká5a szerint te)jesen cészeg volt, és régi barátjának tárt

karral akart a nyakába borulni, de elvétette célját, és a földre hullott.

Jimmy boldogan segítette fel. Ez kitűnő gépész! Még kormányozni is tud, csak

éppen nem az atoll meg korallzátonyok hazájában.

- Te, Vaszics! Elszerződöl hozzám?

- De mennyire!

- A Cape Blounthoz megyünk, a Radzeer után.

A Vörös, tántorogva bár és gyöngyfényű szemgolyókkal, úgy látszott, hogy rövid

tűnődés után meggondolta magát.

- Hát tudod, ez olyasmi. . .

- Jó, jó - legyintett Fülig Jimmy, aki tisztában volt a nehéz verbuválás

módjaival. - Nem is számítottam rád, mert ide aztán csupa felnőtt ember kell,

hírhedt kikötői legény...

Tapasztalt rendőrfőfelügyelők szerint a Vörös Vaszicsnál hírhedtebb legény

aligha akadt a papírokkal nem rendelkező, de állandóan a tengeren élő egyének

nyilvántartójában. Ezenfelül Vaszics igen alacsony termetű volt, ámiért a "nem

felnőtt" megjelölés elsősorban szíven találta.

- Mondd ezt még egyszer, és beverem a pofádat! - felelte, és rántott egyet a

nadrágszíján, de kicsúszott a keze, és könyökével hasba vágott egy arra siető

egyént.

- Verekédni mostan nem fontos - mondta Fülig Jimmy -, mert nekem tovább kell

menni, hogy valamire való legényeket keressek.

- Nohát, egynek itt vagyok én- Én rám ne járassa senki a száját, hogy nem

voltam benne valamiben, amihez férfi kellett.

Ez elsőrendű akvizíció vo)t. Valamilyen oknál fogva itt is, ott is magános,

hosszú szőrök lógtak alkoholizmustól püffedt, vöröses, kerek arcán. Ezeket a

szőröket a borbélynak e) ke)lett kerülnie borotválás közben, hogy ne

növekedjenek túlságosan. Évek előtt valami fürdőhelyen lopott egy hatalmas

szalmakalapot, amit a -hölgyek napellenzőnek használnak, és ezt hordta.

Középtermetű, pocakos, ágrólszakadt egyén volt, duzzadt, széles szájjal, és

okkal vagy ok nélkül állandóan vakaródzott. Aki nem ismeri, az akkor sem engedi

fel a hajójára, ha fizet érte.

De aki tudta az igazi matróz értékét, az megértette Csomó Bill hetyke,

embergyűlölésig pökhendi magatartását mindenféle környezetben. Ez a magatartás

akkor sem változott, ha süllyedt a hájó, vagy ha ciklonban látta el

szolgálatát.

- Halló, Bill! -köszöntötte Jimmy.

- Szervusz! - felelte. - Sürgős volna nekem innen elmenni, mert beköptek

valamilyen ügyben. Nem tudsz egy jó hajót?

- Elsőrangút! A Vakapád! Azonnal indulunk!

- Azonnal, sajna nem lehet. Vo)na ma este egy rövid elintézni való ügyem a

Fáraónál.

A Fáraó egyiptomi tulajdonos kocsmája volt, az óváros legsötétebb sikátorai

között, a legsötétebb vendégek találkozóhelye.

- Elkísérünk és megvárunk - mondta Fülig Jimmy.

- Ha pofonokról van szó. . . még segítünk is - szólt két csuklás közt a Vörös

Vaszics. Eltalálta, mert éppen pofonokról van szó.

- A fő - magyarázta útközben Csomó Bill -, hogy darabokra törhessem az egész

vacak csárdát. Ezt okvetlenül el kell intéznem. Le ke)1 szoktatni arról az

embereket, hogy engem besúgjanak - magyarázta öblös, elnyújtott hangján.

- Májd rendbe hozzuk a dolgot! - bólintott Fülig Jimmy. - A fő, hogy gyorsan

elintéződjék, mert rövidesen találkozni ke)1 Kalóz Pepivel.

Kissé megnyugodva látta, hogy összesen tíz vagy tizenkét émber lehet a

helyiségben és a turbános, kövér egyiptomi tulajdonos a pult mögött. Amikor

Csomó Bill belépett, minden további nélkül egy üveget vágtak a fejéhez, amely

csak hajszállal tévesztette el a célját.

Feleletül egy teljes asztalt és nyomban utána egy széket már Vaszics hajított

bele a csoportba, és a kövér egyiptomit, aki konyhakéssel ugrott át a polcon,

Fülig Jimmy az ablakon keresztül vágta ki az utcára úgy, hogy valószínűtlen

volt a visszatérése.

Csomó Bill félelmetesen működött. Az egyik pasassal a Iikőrös állványt zúzta

szét, aztán szembeugrott a reárohanókkal, hogy ezek szétperdültek, és mire

megfordultak, egy félméteres tükör szakadt rájuk. Közben Fülig Jimmy meg a

Vaszics a berendezés további állományát tökéletesen elintézték harcukkal.

- Várjatok! - lihegett Csomó Bill.

Egy eleve készen tartott vörös márgadarabbal felírta a falra hatalmas, iromba

betűkkel a következőt:



ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄż

ł ITT SÚGTÁK BE CSOMÓ BILLT ł

ł ł

ł ÉS A TULAJDONOS IS RÉSZES VOLT ł

ł ł

ł AJÁNLOM MAGAMAT! ł

ŔÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄŮ

Az utca népe bámészkodott, de külvárosi szabályok szerint, ha nem volt semmi

köze egy űgyhöz, abba nem avatkozott bele. Ha rneg lett volna valakinek

beleavatkozni való kedve, az is elmúlt volna eme három hírhedt legény láttára,

akik most elsiettek a régi kikötő felé.

Csomó Bill útbaigazítása nyornán rátaláltak Lógás Hugóra. No ez jó. Azonban

kormányos nincs. Aki van, az köll a kutyának, de szerencsére fedélzetmester

akadt. Csontvázszerűen kiszögellő bordái, feltűnően sótartós vállai, hegyes

könyökei és általában soványsága rniatt Csont Muki néven ismerték a kikötőben.

De még rTrindig nincs kormányos. Éjféltájban befutott Kalóz Pepi néhány

elsőrangú emberrel. Jól összeválogatta őket, mert köztük volt a Svéd Ökör nevű

kiváló egyén meg a Stráfos Harry nevű is, egy príma rádiós. Összevagdalt arca

miatt kapta a "Stráfos" predikátumot. A többi is mind jó anyag volt.

- De kormányos nincs - kiáltotta Kalóz Pepi, és akkorát csapott a combjára,

hogy visszahangzott a környék.

- A közvetítőből pedig nem kell ember... - dünnyögte Jimmy.

- Én elvezetem azt a bricskát. . .

Valamennyien megfordultak. Egy különös, feltűnően jóképű egyén állt a közelben

egy lámpaoszlopnak dőlve. Éppen befejezte a pödrést; megnyálazta a

cigarettapapírt, és nadrágján végighúzva a gyufát, rágyújtott.

- Ez meg honnan a pokolból jött ki? - ámuldozott Kálóz Pepi.

- A Rézgróf! - mondta mérsékelt lelkesedéssel Fülig Jimmy. Hiába, nem örült, ha

ilyen jóképű piperkőc került érvényesülése útjába. Mert a Rézgróf híres szépfiú

volt a kikötőben, és spanyol létére (spanyolnak mondotta magát), értett a

festői elegánciához. Rakoncátlan, góridör, vörös haja, bronzszínű, érdekes

arca, gyönyörűen rikító, kék vagy piros selyemnyakvédői, tarka kockás vagy

sárga selyemingei, feszes, széles cipői, finom szarvasbőr nadrágja, széles nagy

csattú öve, nem utolsó sorban izmos, karcsú alakja mind egy-egy száÍkát

jelentettek Fülig Jimmy szemében. No most ehhez még nagyszerűen énekelt,

gitároZott, harsány nevetéseinél o)yan pompás gyöngyfogazat villogott versenyt

mély tüzű tekintetével, hogy kőből legyen a szíve annak a nőnek, aki nem borul

első látásra a nyakába. Nem szólva arról, hogy volt már kapitány, kormányós,

gépész, vitorlamester, és mindenben elsőrangú.

- Te eljönnél?. . . - kérdezte rosszkedvűen Fülig Jimmy.

- Ha mondtam.

És máris rámosolygótt Kalóz Pepiré, hogy arca csupa.'nyájas, szemtelen ráncba

vonult szét. No de ez nincs vajból.

- Maga jó kormányos?

- Ne blamáld magad, Pepi - jegyezte meg Lógás Hugó. - Ez hazahozta a

sarkvidékről, eltört iránytűvel a Hurricane-t.

- Hát akkor jöjjön velünk. Én Kalóz Pepi vagyok. . . Ná! A kezembe akar

harapni? A "kapitánynő" elrántotta ugyan a kezét, de belepirult közben.

:. Másnap délelőtt, miután bérakodtak, a Vakapád felszedte horgonyát, és teljes

gőzzel elindult délnyugat felé.

Útját, ezt talán nem is sejtették a hajósok, igen magas személyek aggódva és

nagy várakozással kísérték.

Szamoáról, majd Fidzsiről rádióközlést adott a tengernagyi hivatalnak, majd

diadalmasan jélentette, hogy négy fokkal áthaladt a Cape Blounton.

Néhány nap eltelt... Száz és száz rádió kereste a Vakapád adását... Hiába! A

Cape Bluunton túl a gőzös nem adott életjelt többé. A harrnadik hajónak is

nyoma veszett áz óceánnak ezen a misztikus részén. . .



TIZEDIK FEJEZET



Miután elindultak, némi tekintélyvillongás zavarta meg a közbékét. Wagner úr

indította el a Iavinát. Vagy kevés volt a pálinka, amit ivott, vagy a

szesztartalma nem volt elég magas fokú az italnak; annyi bizonyos, hogy

induláskor aránylag kevéssé ingadozva megjelent a kapitányi hídon. Belső

zsebéből kirántott valamit, s ezáltal több álkulcs, hervadt virágok és egy

darab sült tök esett ki a fedélzetre. Azután fejére tette azt a valamit, és

ekkor kiderült, hogy a friscói önkéntes csendőrök sapkáját alkalmazza kapitányi

dísznek. Azután belekiáltott a szócsőbe feszesen, katonásan:

- No mi lesz, apuskáim? Hát nincs gőz a sztrovacsékbe?! Vagy lazsáltok? Ekkor

megjelent Fülig Jimmy a hídon, és közölte a Kékszakállúval, hogy ha nem megy a

fenébe, úgy a tengerbe hajílja.

- De drága sztrovacsek!. . . Én a Piszkos Fred adjutánsa vagyok. . . Hét csak

rám kell nézni!. . . Ez a-sok csibész itt mind jól ismer. . .

Fülig Jimmy tapintatosan belevágta Wagner úrat a másodkormányos üres kajütjébe,

hogy veleszakadt az ajtó. Most meg a Rézgróf állt meg a híd alatt és felszólt:

- Hé, te! Nekem a Wagner kapitányom. Jobban imponál, mint te.

Fülig Jimmy Iesietett hozzá.

- Mióta nevezöl té ki kapitányokat?!

- Nézd, Fülig Jimmy - mondta, és remek csatos övét megigazította. - Köztünk már

régen esedékes, hogy néhány őszinte pofont váltsunk:

- Magam is azt hiszem. Mert szerintem te egy hencegő alak vagy.

- Legalábbis annyira, hogy megválogatom, kit nevezek kapitánynak. Nem

bőrkamásni dólga az ilyesmi.

Szíven találta!

Fülig Jimmy a bőrlábszárvédőjét úgy tisztelie, mint valamilyen házibálványt. Az

már egyéniségéhez tartozott, hogy ha szíven találták, ritkán hibázta el

feleletül az állcsúcsot.

Belevágott a Rézgrófba.

Puff!

Piff-paff!

Nagy csata lett..: A kormányos bezuhant a konyhába, a szakács meg az ételek

közé. De máris felugrott. :. Még egyszer visszaesett egy gyomorbarúgástól; míg

úgy pattant feI, hogy ő vihette be híres balegyenesét, amitől Fülig Jimmy

egyszerűen elszállt, mintha a vitorla nélküli siklórepülést gyakorolná: És

belegabalyodott Lógás Hugóba meg a kötélcsomójába, és minimum tizenhat pofont

kapott a Rézgróftól (mindegyik díszpéldány!), amíg kivergődött ismét.

És miután kivergődött, egy horogütés újra a földre vilte, de ördögi

specialitásával estében elkaszálta a Rézgróf lábát is, és egymásra zuhantak.

Aztán egyszerre ugrottak fel, és megint zuhogott a négy súlyos ököl.

Piff-paff!

Puff-piff-paff!

A fiúk bámészkodva körbeálltak.

Ritka szép verekedés! Ilyet nem pipál mindennap a kikötő népsége, ahogy a kettő

állja és osztogatja a pofonzivatart. Akkorákat, hogy lazább csontrendszerű

embernek a felétől is szilánkokra repedezne a koponyája. A Rézgróf jobb keze

ugyan most odaszögezi torkánál fogva Fülig Jimmyt a szellőző kürtőnek, no de

csekélység az az iszonyú pofon, amit közben visszakézzel kap, hogy freccsenő

vér permetezik szét. Feleletül belecsapja a fregattfőhadnagy fejét egy szellőző

kürtőbe, hogy csak úgy döng és horpad (nem a fej, hanem a kürtő), de közben még

kettőt kap a minden elsöprő monszúnként respektált po_ fonokból, majd egy rúgás

éri térde táján. . . Egymásra zuhannak! És a földön gurulva csépeli a másikat,

aki felül kerül. Borzalmas ökölcsapásokat osztogatnak, egy-egy kézzel a másik

hajába markolva, hogy csak úgy döng az odacsapkodott koponyák alatt a padló. .

.

Bumm!

Egy lövés dörren, majd éles kiáltás hasít a levegőbe:

- Hands up!

A kiáltás nem lett volna elég, de a riasztólövésre ösztönszerűen talpra

ugranak. Kalóz Pepi állt ott, karján a nyitott retiküllel, kézében a még

füstölgő hatlövetűvel.

- Mi ez! - kiáltja energikus, mély hangján, és még a kosztümje is szokatlanul

feszül a támadó kiállásában. - Mi ez? A szolgálat megtagadása nyílt tengeren?

Ide vigyázzatok! Én tudom a reglamát! Aki zavart csinál a hajón, azt úgy

lepuffantom, mint a pinty!

A két embert csak a ruházata után lehetett valahogy felismerni. De azért

egyikük sem lihegett. Tapogatták véraláfutásos, sebzett dagadt arcukat és

morogtak.

- Nem mondtad nekem - kiáltotta dühösen Kalóz Pepinek a Rézgróf -, hogy ez lesz

itt a kápitány.

- Jogomban lett volna őt fejbe lőni! - replikázott Fülig Jimmy. - A kormányos

fellázadt ellenem, és. . .

- Kuss!

Ezt mondta röviden és halkan Kalóz Pepi, majd rágyújtott egy cigarettára, és

felment a kapitányi hídra. Ott a harmadik disszidens, Wagner úr, elbóbiskolt

közben. Csendőrsapkában!

- Bocsánat. . . - szólt a nőhöz Wagner úr, hóna álatt a kitört fülkeajtóval. -

Nem tudja nagysád véletlenül, hogy hova megy ez a hajó?

Egy rővid, elutasító kézmozdúlattól ajtóstul hanyatt esett, majd lerepült a

hídról. Azután Ka)óz Pepi ismét a mellkasára csapott egy nagyot, és a következő

tömör szónoklatot tartotta:

- A kapitány én vagyok! Fülig Jimmy az első tiszt, és a Rézgróf a kormányos! Ha

valakinek nem tetszik, az jelentkezzék! - Most mindenki menjen a dolgára, és

aki verekedést kezd, azt úgy lepuffantom. . .

... mint a pinty! Ezt már hallottuk... -dünnyögte Fülig Jimmy és elsietett.

- Majd máshol számolunk! - súgta a Rézgróf mellette.

- Remélem, nem kell egy évig várni - felelte Fülig Jimmy vad tekintettel. -

Kalóz Pepinek pedig jobb lesz, ha békét hagysz. Az nem bukik az ilyen színes

ruhájú ficsúrokra.
- Akkor meg minek törődsz vele, hogy békén hagyom-e vagy sem?

Néhány másodpercig nézték egyrnást, de a kapitányi hídról vezényszavak

hallatszottak, és a két dühös férfi a dolgára ment.

- Ez egész jól érti a dolgát - súgta Csont Muki, a fedélzetmester, Lógás

Hugónak, a kapitánynő felé bökve a fejével. A kormányos és az első tiszt ügye

nem érdekelte őket. Az élintézett dolog. Előbb-utóbb valamelyik "hidegre" teszi

a másikat. Viszont nagy meglepetést )elent Kalóz Pepi, a kápitány. Alaposan

értette a dolgát. Úgy elkommandírozta a Vakapádat, hogy vén tengeri medvék sem

tehették volna különben. Mielőtt kikötőbe értek, a Svéd Ökör fel akart sietni a

hídra, hogy segítsen vezényelni a lavírozásnál, mivel új kapitányunknál

rrlégiscsak félőnek tartotta, hogy eltipor néhány bárkát, vagy felfut a partra.

- Nlit akarsz itt? Eredj a dolgodra! - kiáltotta Kalóz Pepi, azután határozott,

kurta parancsokat osztogatott, és olyan simán történt a manőver, hogy csak

ámultak mind. . .

Ellenőrző körútjait éjfél előtt pontosan és rendszeresen végezte. Észrevette a

legkisebb hibát is, és sokszor odaállt egy cigarettára elbeszélgetni az

emberekkel.

- Te hol tanultad meg így a hajózást? - kérdezte Lógás Hugó, amikor esti

körsétáján megállt közöttük a fedélköz lejárója előtt.

- Az én papám negyven évig szolgált a Balti-more-on - felelte, és odaült

közéjük a lépcsőre, hogy felső zsebéből egy petyhüdt cigarettát vegyen elő, és

a szája sarkába dugja.Qtt volt hajósinas, ott lett matróz, és húsz évig mint

kapitány vezette. Amikor meghalt az anyám, kénytelen volt engem is magával

vinni, és ott nőttem fel, a Balti-more-on.

Nyikorgás hangzott, ahogy a hajó megdőlt kissé, és Kalóz Pepi hátrafordult,

mert tudta; hogy Fülig Jimmy valahonnan, az árnyékból nézi.

- Ez kitűnő történet - mondta a fregattfőhadnagy.

- Az igaz - mondta Kalóz Pepi és felugrott -, de sokkal kitűnőbb lenne, ha

valaki megoÍajozná a csigákat, hogy ne sikongjanak úgy.

Fülig Jimmy kísérni akarta az útján, de Kalóz Pepi közölte vele, hogy erre

semmi szükség nincs. Jaj is lenne bármelyik kikötőf jassznak, ha tiszteletlenül

mer közeledni egy nőhöz, aki Velük "dolgozik". Ilyesmiben nem ismernek tréfát.

Amikor Kalóz Pepi végigjárta a Vakapád minden zugát, csak akkor tért vissza a

kabinjába. Útközben figyelme mindenre kiterjedt. Sőt.

Talán még többre is, mint az kötelessége lett volna, mert a kormányállásba

olyankor kétszer is benézett. Először a Rézgróf közölte vele, hogy minden

rendben van, utóbb szemtelenül vigyorogva már úgy mondta, hogy:

- Még mindig minden rendben van.

- Nem kérdeztem, hogy mi van! - vágott vissza idegesen Kalóz Pepi. - De hát

maga nem kormányozhat éjjel-nappal.

- ftt még leválthat a Fülig Jimmy, de ha a Cape Blountot elérjük, itt kéll

aludnom a kormányállásban és lehetőleg állandóan kormányozni, mert ott nem

vezeti el a hajót senki rajtam kivül. . . Hacsak. . . - vigyorgott - a

kapitánynő nem ismeri keresztül-kasul a Déltengert.

A kapitánynő elővett egy bágyadt cigarettát, amit előbb itt is, ott is meg

kellett nedvesíteni a nyelvével, hogy rágyújtson, azután így szólt:

- Maga miért pimaszkodik velem állandóan?

lnkább kíváncsian kérdezte, mint idegesen.

- Ilyen sajnálatos természetem van - felelte farizeus arccal, nagyot sóhajtva.

A kapitánynő végignézett rajta, leplezetlen megvetéssel.

- Majd ha egyszer összeveszünk valamin, akkor nem beszél majd úgy velem, mint

valamely hölgyismerősével; a táncteremből.

- Az könnyen lehetséges - felelte bólogatva, de változatlanul azzal a

fogragyogtató, szemtelen mosollyal.

A kapitánynő idegesen elsietett, és éjfélkor átadta Fülig Jimmynek a

szolgálatot. Az út aránylag nyugodtnak látszott és mégis. . .

Amint közeledtek a Cape Blounthoz, a legénység körében valami izgalomféle lett

úrrá. Mégiscsák olyan tengeren hajóznak, ámelyen két hajó áthaladt előttük, és

eltűnt anélkül, hogy egyetlen rádiójelet leadott volna: A Marquesas köcül

gyakorlatozó cirkálók, a Tasmaniába igyekvő Swallow annak idején kifejezetten

azt állították, hogy fogniuk kellett volna az adást, ha a két hajó közül

bármelyik is vészjelet ad le. Hogyan merülhet el, vagy miféle katasztrófa

történhet a két hajóval, hogy rádiójélzést sem adhatnak?

Nyilvánvaló, csak egyféléképpen. Ha nagy viharba kerülnek, nem tudják a tüzet

gyorsan lecsökkenteni, és valami módon becsap a víz a kazánhoz, és akkor a hajó

szinte egyetlen óriási kézigránáttá változik, amely esetleg darabokra robban,

még mielőtt a rádiós csak sejthetné is, hogy miről van szó. No, de vihart

akkoriban nem észleltek a Déli Sarktól a szigetvilágig, pedig ezek a

meteorológusok mindent pontosan tudnak.

Egyik sem mondta ki, pedig azonos véleményen voltak, hogy itt csak két eset

lehetséges: Vagy bennszülöttek éjszaka megtámadták a hajókat egy szigetnél,

ahol kikötöttek, vagy pedig, ůez a valószínűbb feltevés, a Zöld Pofa csontkeze

van a dologban. Mert a Cape Blounton túl, egészen a Déli Sarkig, a Zöld Pofa

végtefen birodalma következik. És ahogy most itt a lépcsőn üldögélnek, Csomó

Bill viszi a szót. Csomó Bil) érdekes ember, mint a neve is mutatja.

Állandóan egy szivarvéget rágcsál, de ez úgyszólván sohasem ég, és a hátsó

zsebében egy pálinkásüveget visel: Jellegzetes nála az, hogy a pálinka, amit

kedvel, édes. Ritka ember, mert kikötői köröltben az édes pálinkát

hölgyismerőseink számára rendelik vendégek.

Csomó Bill kivételesen szerette az édes pálinkát, és szolgálatban vagy

szolgálaton kívül, szélcsendben vagy pusztító orkánban, egyaránt előhúzta

bizonyos időközökben hátsó zsebébőf az édesre töltött üveget.

Egy kapitánya megfigyelte, hogy szinte gépiesen, egy óramű pontosságával,

minden csomóriyi út után iszik az üvegből. Azóta nevezték őt Csomó Billnek.

- Hát szerintem - mondta a körülötte ülőknek megfontoltan, mert jól tudta, hogy

sokat adnak tájékozottságára -, a Zöld Pofa és Radzeer között bizonyos

elfentétek lehetnek már régóta. Valami történt már akkoriban, amikor Piszkos

Fred és ez a hülye Kékszakállú állítólag a Brigitta pestishajóval meg a

Radzeerrel egyszerre manipuláltak, és tartja magát az a hír, hogy a Kapitány,

amilyen kutya, ha pénzről van szó, akkoriban kibabrált a Zöld Pofával.

Nagy csendben voltak. Nehéz szélcsendben haladt a hajó, és a puha, egymástól

elszigetelt ködcsomók kezdtek feltünedezni. Valamerről hullámVerés is érkezett,

és enyhe nyomással kissé megbillentette a Vakapádat.

Csomó Bill elővette édes töltött üve9ét és ivott. Hosszú, tempós kortyokban.

Valamennyien emlékeztek a Brigitta zavaros ügyére, és a Kapitányról hajlamosak

voltak feltételezni, hogy rriég a Zöld Pofával is kibabrál, amilyen rengeteg

esze van. Egy ideig, miután visszatértek, Eriscóba, a Főórvos meg a Dagadt

Peters és a Radzeer többi matróza csak úgy szórták a pénzt. Tehát ha pénzről

van szó, ez a zsugori szívű Piszkos Fred magával a sátánnal is kibabrál.

- De hiszen akkor Fülig Jimmy meg a Rézgróf is a Radzeeren voltak!. - mondta

Csont Muki.

- Az igaz. De nem ajánlom, hogy érdeklődjél náluk nyitott bicska nélkül. Mert a

Radzeer általában olyan utakon járt, hogy nagy a hallgatás utána. No és a

legénységnek bőven van ,pénze; és aki nagyon érdeklődik, azt elkapják valahol a

kikötő egyik sötét zugában és slussz, passz, kész! Nincs többé kíváncsiság.

- No de végre is - dünnyögte a Svéd Ökör -, minekünk semmi dolgunk nem volt a

Zöld pofa tengerén. Hát ezért. . .

- Mit ezért? - felelte dühösen Csomó Bill. - Itten van a Fülig Jimmy meg a

Rézgróf: Ászondóm, ha a Zöld Pofa tengerén elsüllyed egy hajó, vagy nem tudják,

mi lett vele, és rádiójel se jött, akkor ott a legjobb eset, ha üres kézzel

visszajövünk. Elhihetitek nekem.

- Miért nem előbb mondtad?!

- Azért -felelte Csomó Bill -, mert nekem olyan sürgős volt eljönni Friscóból,

hogy nem Lbrődtem semmivel. De ha tudni akarjátok, a Vörös Vaszics is benne

volt a Radzeer dolgában, amikor az a fovagias ügy történt a Zöld Pofával...

- Az volt áz egész ügy -mondta most valaki váratlanul felettük -, hogy az én

öreg barátom, thé old great Man of-the Piszkos és én, kaptunk egy üzleti

megbízást egy hölgynevű hájóról!. . . Igen, igen, barátaim, ez a hölgynevű

hajó, ha jól emlékszem, Belladonna, ez pestist rakodott .;valahol, és keréstek

üzletembereket, ákik felmennek rá, hogy elégessék! A nyílt tengeren! Hahó! A

nyílt tenger a legszebb a világon.

E kiáltása után Wagner úr az ajtóval együtt, me Íyet magánál hordott, lesiklott

gurulva vagy hat lépcsőt a fedélközbe.

- Egy a kérdés - mondta Csomó:Bill -, a pestises Brigitta hogy került az ügybe?

- Azt megmondhatom, drága barátom! Azt hiszerri, húsz dollárba került! De nem!

Húsz olyan pénzbe, hógy Egyiptomba fizetik, és mégis angol. . . Ezt a hájót

elsüllyesztettük a `Kapitánnyal, s később megint feltámadt, és megint

elsüllyedt, és végül mindenki megmenekűlt. Legokosabb, ha most elénekeljük

valamennyien a makk alsó belépőjét a Lohengrin cimű operából. . :

De mielőtt hozzáfoghatott volna az áriához, szokása szerint, rajtáütésszerűen

elaludt. Feje alatt a kabinajtó. Csomó Bill elővette pálinkásüvegét és ivott,

amiből mindenki tudta, hogy nem érhették még el a déli áramlást, mert akkor

ennyi idő alatt nem tehettek volna egy esomónyi utat.

Komoran, csendben üldögéltek ott.

Fülig Jimmy, akí már régebben átvette a szolgálatot, körútján időnként mindig

visszatért a kapitányi fülke felé, és elgondolkodva álldogált. Nagyon meglepte

volna, ha látja, bogy Kalóz Pepi durva, fitymáló arca milyeri különösképpen

elsimul, ha egyedül van, és nem látja sziikségét, hogy imponáljon a hajón

ezeknek a durva embereknek.

Egy kis füzetbe írogatott valamit, és közben teát főzött. Fülig Jimmy ezt nem

Iáthatta, mert a kapitány kajüt ablaka két méternél is magasabban volt. De az

ajtó sakrán világosság szűrődött ki. Fülig Jimmy, mikor már harmadszor

kóvályogta körül a fülkét, végre is kopogott.

- lgen! - kiáltotta egy nyugodt, csengő hang b,entről. A fregattfőhadnagy

meghúzogatta zubbonyát, megigazította a ga)lérját és belépett.

- Jó estét! - mondta és igyekezett legszélesebb, legnyájasabb mosolyával

köszönteni a kapitánynőt.

- Jó estét! - felelte ez nyugodtan. - Valami baj van?

- Nem mondhatnám. Csak talán a hajó dolgait... kellene megbeszélnünk abból a

szempóntból. . .

- Éjszaka nem szeretek tárgyalni. Különben is milyen szempontból kellene bármit

is megbeszélni mágával.

A kapitánynő hangja nem volt rideg és mégis. . . Fülig Jimmy úgy érezte, mintha

hideg vízzel öntötték volna végig. Ilyen egy beképzelt nő!

- Csak talán annyiból lenne szempont. . . illetve megbeszélés, hogy itten a

hajón, ahogy az e)őbb hallgattam véletlenül. . . itten mindenféle hülyeséget

beszél a legénység, amiből még baj lehet. Ezt a Zöld Pofát emlegetik, és ez a

részeges Wagner még jobban beugratja őket...

- Ez fontos dolog. És majd holnap megbeszéljük. Jó éjszakát!

Mikor Fülig Jimmy kissé leforrázva távozott, közvetlen mellette, a sötét

középfedélzeten, egy cigaretta parázsa mögött halkan felnevetett valaki: A

Rézgróf állt ott.

- Látom, hogy betévedtél ellenőrzésre a kapitányhoz. . . '

- No és! Mit kell ezért vihogni? - kérdezte szokása szerint felfújt mel)kassal.

- Csak lassan a testtel, Jimmy! Úgy látszik, fejedbe szállt újra a kapitányi

dicsőség. A fregattfőhadnagy keserűen nyelt. . . A ménkű csapjon ebbe a sók

istenverte csavargóba. Állandóan mindnek az fáj, hogy ő a kapitány. Miért nem

fáj nekik a Rücskös Morton vagy a Bricsesz? Csak olyan kikötői fiúk azok is,

mint ő. És mégis, ha meghallják, hogy a Fülig Jimmy elsőtiszt vagy kapitány,

hát akkor meenten pofázik a sok söpredék. Nem az első eset. No de nem is az

első tíz pofon hasonló ügyben, amit a Réz.grófnak kiosztott. Habár ez sem

spórol. . . De most még külön vadítja itt az ember vérit ez az elszánt tyúk,

Egészén egymás előtt álltak, hogy összeért a kabátjuk. A Rézgróf cigarettája

gúnyosan felfénylett az arca előtt.

- Semmi közöd az én kapitányságomhoz.

- Hagyd ezt a nőt Jimmy - szólt csendesen a kormányos. - Nem neked való.

- Tán terád bukik?

- Nem mondtam - felelte a másik egykedvűen. Majd rövid tűnődés után hozzátette:

- De lehetséges. . .

- Ez? -kacagott Fülig Jimmy idegesen és gúnyosan. - Ez fügyül az ilyen

pasasokra, mint te. Éppen nem olyannak látszik, hogy selyemrongyok meg cicomák

imponáljanak neki a férfinál.

A másik Iassan bólogatott:

- Értem. Szóval a bőrkamásniért bolondul... Nana!

... Hirtelen megfogta Fülig Jimmy nekirezdülő csuklóját. De nem az acélszorítás

tartotta vissza a hatalmas kezet, hanem a nyugodt hang:

- Nem jó van, Jimmy. Most már a Déli-tengeren vagyunk, és ha "kicsináljuk" egymást, akkor az egész társaság a víz alatt víkendezik holnapután. Mert

nincs, aki a helyünket átvegye.

Ez igaz volt. A fene a takarékosságot. Nincs egy emberre való váltás semmiből.

É.s a Svéd Ökör vagy a Lógás Hugó meg a Vaszics, kemény fiúk a maguk helyén,

kormányozni is tudnak, de nem a Cape Blount táján.

- Ami igaz, az igaz! - bólintott tehát Fülig Jimmy sóhajtva. - De azután

nehőgy Friscóban elfelejtsd a randevúnkat:

- Tán azt pletykázta rólam valaki, hogy szórakozott vagyok? - felelte merev

mosollyal a másik.

Hallgattak. . . Alattuk nyúgtalanul dohogott, lüktetett, csikorgott a hajó vén

motorszíve. Fülig Jimmy ballagott, hogy folytassa ellenőrző útját a szűk

spirálisban tekergő lépcsőn, végig a gépházba. A Rézgróf körülnézett, aztán

macskaléptekkel a kapitánynő kajütjéhez osont a sötétben.

A fedélzet teljesen néptelen volt. Hallatszott, amint a víz zizegve áramlik a

hajó mentén. Kötelet kötött a derekára úgy, hogy hosszú vége maradjon, erre egy

vashorgot csomózott, és felsietett a kémény vaslétráján. A kajütablak, melyen

át leske)ődni akart, embermagasságnál följebb volt. Viszont, ha a fülke

tetejére lép, hogy benézzen, úgy Kalóz Pepi meghallja a lába dobbanását. Ezért

nyaktörő módját észelte ki a megfigyelésnek. Beakasztotta a vashorgot a létra

fokába, ellendült, és így, függve, apró lökésekkel himbálódzva, inga módjára

minden második másodpercben odaért arccal a kerek ablak elé. A Rézgrófnem

puszta kíváncsiságból leskelődött. Ama vá)ogatott katonai személyiségek sorába

tartozott, akik a Titkos Szolgálatnál tevékenykednek: igazi néven Milton

Winternek ismerték, és korvettkapitány volt.

Csodálkozva látta, hogy Kalóz Pepi kajütje üres. Hol lehet a nő?

- Itt vagyok! - felelte egy energikus, csengő hang mögötte és alatta.

A kormányos riadtan megfordult függtében, és ott látta Kalóz Pepit,

terrnészetesen roppant hatlövetűjével a kezében.

Kényes sziuáció! A Rézgróf szerény, udvarias testtartással fi5ggött le, és

megkísérelte, hogy közben nyájasan mosolyogjon.

- Jó estét, Miss Pepi! -szólt kínos helyzetéberi torzképnek beillő nyájas

mosollyal. - Hol járt, hogy nem láttam a kabinjában?

- Mit csinál maga ott fenn?

- Munka után édes a tornázás! - lengedezte udvariasan. - Különben be akartam

szólni a fülkébe... Miss Pepi! - és szívére szorította a kezét, ezzel kis híján

elsodorta önrnagát labilis helyzetében - én"szeretem magát!

- lgen? -felelte hidegen a nő. - Ez kedves. Szülóhazám babonája szerint

akasztott ember szerelmi vallomása szerencsét jelent.

- Örülök, hogy. . .

- Elég volt!... - Erélyesen toppantott, és felemelte a revolvert, összehúzva

kissé a jobb szemét: - No, mi lesz?!... Come on! - A kormányos

engedelmeskedett. A létrához lendült, leakásztotta a horgot, azután odasietett

Kalóz Pepi eIé a fedélzetre, és igazi spanyol grandezzával féltérdre

ereszkedett:

- Mia bella senyorita! Imádom!

Kalóz Pepi kissé hátrahőkölt. Úgy látszott, nagy hatással van rá a vallomás. De

a látszat csalókának bizonyult, mert a következő pi)lanatban egy akkora pofont

kapott a Rézgróf szíve hölgyétől, hogy Lógás Hugó a hajó tatjához rohat, mert

azt hitte, leszakadt a mélységmérő ón, és az loccsant ilyen nagyot az

éjszakában.

- Üssön agyon, senyorita! - folytatta elszántan a kormányos. - Meghalni a

szerelemért, carramba!... Ez igazi férfisors, és az én apám ókasztíliai spanyol

hidalgó volt!

- Különös - csodálkozott Kalóz Pepi. - Úgy tudom, hogy Angliában külföldi

állampolgár nem lehet tiszt a haditengerészetnél. Hogyan avanzsált mégis Winter

hidalgó Milton nevű leszármazottja korvettkapitánnyá?

A Rézgróf arcizmai összerándultak!ůKalóz Pépi tudja a titkát! Ez a nő tehát kém

vagy valami nemzétközi hírszerző iroda ágense!... A kormányos szereimi

vallomása nem volt tisztára komédia, de a kötelességteljesítés és Anglia érdeke

minden más szempontnak felette álI. fnnek a nőnek meg kell halnia!

- Látom - felelt változatlanul vidáman -, hogy ma este sokat ivott a Miss pepi,

és 8sszecserél valakivel, pedig látta a papírjaimat. . .

- Yes! - kacagott idegesen a nő. - Amíg aludt, megnéztem a papírjait! - és

gyorsan kirántotta a korvettkapitány titkosszolgálati igazolványát. - )tt a

papírja és. . . . És ebben a pillanatban kiszaladt alóla a föld, végigbukott

teljes hosszában a fedélzet pallóján, és közben érezte, hogy kiszakítják

kezéből a revolvert.

Nem vette észre a sötétben, amint a térdelő Rézgróf keze Iassan kinyúlik,

megrántja a bokáját és zsúpsz... máris ráveti magát! Azután már csak azt érezte

Kalóz Pepi; hogy a kitörő sikolyt beléfojtja egy szájára ůtápadó, kemény

férfitenyér; a levegőbe emelkedik, és rémült szemei megpillantják a korlát

felett, a mélyen összeloccsanó hullámokat.

Kalóz Pepi tudja jól, hogy nincs irgalom, és a következő másodpercben már

repül... Miért habozik mégis a tiszt? Miféle szenvedély gyürkőzött neki a

kötelességtudásnak, hogy lebírja? A szenvedély általában megtalálja a helyes

kifogást a kötelességgel szemben: át kell kutatni a nő zsebét. flyeneket mond

magában, és talpra állítja újra a nőt.

- Pszt... Ha csak egyetlen hangot hallat, áthajítom a korláton...

Kalóz Pepi moccanás nélkül tűrte, mert a kormányos egyik keze szorítás nélkül,

de permanens keménységgel tapádt a nyakára. Tudta, hogy csak valami csoda

segíthet rajta.

Most egy pillanatra valami rojtos felhőszegély mögül előbukkant a hold és

végigcsillogott futólag a morózus óceánfeÍületen... Lusta, nagy hullámok

gurultak a hajó felé. Egy kenetlen csiga megnyikordult a közelükben...

A nő szeretett volna szólni, de nem mert. Nehezen zihálva várta a végzetét!

És ebben a reménytelen, halálos helyzetben segítségére jött a csoda! A

csodálatos szerencse! Halk lépés dobbant közvetelenül mellettük... Mintha a

pallóból bújt volna elő, egyszer csak megjelent Fülig Jimmy! Egy lépésnyire

tőlük. A Rézgróf elengedte Kalóz Pepit, és megmarkolta zsebében a pisztolyt.

Egy pillanatig mintha beledermedne ez a kép az éjszaka többi árnyai közé: nem

mozdultak. Csak Fülig Jimmy mély IélegzetvéteÍének nesze hallatszott, amint

teleszívta mellkasát, nekiágáskodó kakas módján.

Úgy érezték ott hárman, hogy láthatatlanul izzó elektroniosság feszül közöttük,

annyira súlyos volt ez a pillanatnyi csend.

- Mintha sikoltott volna valaki - mondta halkan, egyikről a másikra nézve,

kutató pillantással Fülig Jimmy.

Szünet. A szél belekapaszkodott egy félig elszabadult ponyvadarabba, arnely úgy

csapk odott, mint valami odaszorult, óriási denevér szárnya. Most valami

egészen meglepő esemény történt. A Rézgróf attól sem döbbent volna meg jobban,

ha a hajókémény megszólal, olyan elképesztően különös volt ez a fordulat. Kalóz

Pepi Fülig Jimmyhez fordult, és hűvösen, nyugodtan ezt mondta:

- Persze hogy sikoltást hallott, ha tízszer mondom, hogy olajozzák meg azt a

vacak tatlámpaesigát. De itt hiába beszél az ember!

És ahogy egy szelíd hullámon kissé oldalt merült a hajó, ismét felhangzott a

kenetlen csiga rtyikkanása. . .

Fülig Jimmy egy pillanatig leforrázva állott ott. Még egyszer megnézte őket

harci vágyban égő elbúsult szemekkel, aztán lassan távozott.

Ketten maradtak. Még továbbra is úgy álltak mozdulatlanul. A Rézgróf olyari

bután, hogy a szája is kinyílt csodálkoztában. Ez a nő megméntette, ez valami

gavallériával Iefitymálta azt, hogy ő gyilkolásra készen rátámadt? Vagy mi?. .

.

- Na tessék!. . . Mire vár?. . - kiáltotta Kalóz Pepi. - Vagy mégsem hajít a

vízbe?!

- Mi ez?!. . : -szólalt meg rekedten a Rézgróf. -Maga. . . maga most. . . engem

futni hagyott?! Feleljen, kérem! - fejezte be szinte durván, és megragadta a nő

csuklóját.

- Jöjjön a kabinomba! - szólt szelíd mosollyal a kapitánynő, és könnyen elhúzta

a kezét.

- Ihat nálam egy csésze teát, maga. . . maga gyilkos!



TIZENEGYEDIK FEJEZET



A kabinban visszakapta Milton a csontlapját, és Kalóz Pepi egy hasonlót

mutatott neki, amely szerint a kapitánynő nem más, mint dr. Irén Cunesburry, a

22-es számú szolgálati kollégája. Az amerikai hírszerzőknél. Az angolszász

hatalmaknál szinte egy szervezetnek számított a két alakulat. Az ígaz, hogy

hajón nevelkedett, de később az egyetemre is elkerült.

A nő cigarettázott, és alig leplezett megvetéssel nézta a Rézgrófot.

- Haragszik, Miss Pepi. . . Cunesburry? - kérdezte a kormányos csendesen.

- Csak Ienézem - felelte szigorúan. - Önnek kötelessége lett volna en,8em a

tengerbe hajítani!

- fgaza van! - felelte őszinte bűntudattaÍ. - De bocsásson meg, képtelen voltam

rá... Nézzen a tükörbe, és mentséget talál könnyelmű eljárásomra.

- Hát ki maga voltaképpen? - kérdezte féltréfával a kapitánynő e kötekedő

hangra.Wfnter korvettkapitány vagy a jassz Rézgróf?

- Magam sem tudom - ismerte be őszintén Milton Winter. - Sokszor nekem is

gyanús. Különösen, amikor az admiralitás fárasztóan egyhangú délutáni teáln

feszítek kényelmetlen díszegyenruhámban. Ilyenkor igazán úgy érzem, mintha a

Rézgróf Milton Winter korvettkapitánynak álcázva unatkozna itt.

Muszáj volt nevetni rajta, ahogy ezt nagy búsan előadta.

- Szeretném tudni, hogy mi a véleménye az André de Rémieux-ról? - mondta a

nő.Szerintem a Radzeer címeres alakjai elkövettek valamit az utasnkkal. Esetleg

legyilkolták őket.

- Nem hiszem - felelte a Rézgróf műértően. - Nem olyan fiúk. Valami

szélhámosság mindic kinéz belőlük, de alapjában hűségesek. Ha a biztosító

felfogadta őket, hogy vigyázzanak a2 utasokra, akkor tán megverik valamelyiket,

vagy eltűnik néhány értékes holtni, ez mind könnyen tehetséges, de nem

olyan fiúk, hogy a betyárbecsületet sutba dobják. . Csupa jóbarátom.

- És azt sem hiszi, hogy inegvehette őket egy másik hatalom? Esetleg

kiszivárgott, hogy riangánérc nyomára bukkantak az Incognita Archipelen. Az

utasok névsorában feltűnhetett néhány hirtelen nyugdíjazott katonai szakember.

... Nem gondolja?

A Rézgróf tűnődve kortyolgatta a teáját:

- Hallott már valamit, Miss Cunesburry, Piszkos Fredről?

- A Kapitányt gondolja? Úgy tudom, hogy valami tiszteletre méltó tengeri medve.

. .

- Tiszteletre?. . . Hm. . . Sok mindenre méltó, de tiszteletre?. . . No

mindegy. Szóval nagy koponya. Amikor megbíztak az André de Rémieux ügyével,

felkerestem az öreget, egy kaszárnya alatt, a magánlakásában..Nem valami

fecsegő ficsúr, de velem jóban van, és morgott az ügyről egy-két szót. Jól

fogódzkodjék meg, Miss Cunesbury. Fülig Jimmynél van a rejtély, megoldása! Ó a

Radzeeren volt, amely elkísérte az André de Rémieux-t, valahogyan visszatért a

Cape Blount felől, és azt hiszi, hogy ezt nem tudják róla.

- De hát ha ezt tudta... miért nem fogatta el nyomban Fülig Jimmyt?!

- Céltalan Iétt volna, Fülig Jimmyt szétszedhetik darabokra, akkor sem "köpne"

egy árva szót sem.

- Mi a terve?

- Megmondjam őszintén? Szerintem is bizonyos, hogy ott a Cape Blounton túl

valami csirkefogászat történt, amire minden mástól eltekintvé, első tisztünk

személyében a garancia. Az az érzésem, hogy a Kapitány azért hárította rá a

küldetést, mert tudni akarja, mit fog tenni, és valahogy a nyomunkban van. . .

- De hát. . . - csodálkozott a nő -, a messzi óceánon napok óta nyoma sem

látszik hajónak! Milton Winter a szemébe nézett Kalóz Pepiriek:

Fülig Jimmy után én vagyok a Iegkevésbé babonás ember a tengeren. De

valószínűbbnek tartom, hogy előbb látjuk a Zöld Pofát, amint a Déli

Kereszten ül és furulyázik, mint a jó öreg Hountlert, Piszkos Freddel a hídján,

ha ez nem akarja.

- És megveregeLte kapitánya kezét, amit ez, a problémákon eltűnődve, úgy

látszik, nem 4ett észre, mert nyugodtan eltűrte.

- Mondja, kérem -szólt hirtelen a Rézgróf. -Voltaképpen miért ütött maga engem

pofon, hogy belecsendült a fülem? h1i?!

- Mert:. . mert sértett - felelte tűzpirosan -, hogy a. . . Hazáért, a

Szolgálatért. . . még olyan nagy áldozatra is képes, hogy. . . szerelmet

valljon nekem! Ez nagy szemtelenség volt!

- Igen?... Hm... Köszönöm a felvilágosítást. - Egy másodpercre eltűnt, arccal a

teásbőgrében, azután dühösen újra szembenézett a nővel: - Nahát semmi jussom

nem volt ehhez a pofonhoz! Vegye túdomásul, hogy vallomásom civil érzéseim

megnyilvánulása volt! Tehát a téttlegességért elégtételt követelek!

. . . Nem Iehet tudni, hogy alakultak a tárgyalások, de mivel dr. Irén

Conesburry doctor juris volt, feltételezhetünk róla annyi jogi érzéket? hogy az

igaztalan bántalmazást Kalóz Pepihez is illá, férfias elégtételadással

helyreigazította. lgy kellett lenni, mert még sokáig együtt maradtak a

teáscsészék melÍett, és a Szolgálatról alig esett szó a későbbiek folyamán...



TIZENKETTEDIK FEJEZET



Ahogy a hajó közeledett a Cape Blounthoz, a legénység nyugtalansága fokozódott.

- Mi lehet az oka szerinted - kérdezte az egyik matróz Fülig Jimmyt -, hogy

egyik eltűnt hájón sem adott jelt a rádió?

- Szerintem - felelte Fülig Jimmy, mivel nem szerette, ha a kérdést feszegetik

-, neked



sok részegeskédés miatt szárazföldi állásba kellene menned, mint a Félvállas

Jeffnek, aki Ferretownban zászlóval integet a karanténnél.

És köpött.

- Mer, hogy a rádió elnémult - tépelődött a matróz, anélkül hogy zavarni hagyná

magát a jótanácstól -, az sokszor van. De hogy két rádió egyetlen, hangnyi

je)et sem adjon, az még a legnagyobb viharban sem fordult elő.

- Viharról aztán abszolúte semmit sern tudhatsz, mert vihar előtt mindig

leiszod magad a sárga fedélzetdeszkáig.

És tovább ment. Ez a legokosabb. Majd ha túllesznek a Cape Blounton,

megváltozik a társaság. Csak már túl lennénk. Nincs rosszabb dolog egy hajón,

mint a suttogás.

Pláne, ha némi joggal történik. Felkereste Kalóz Pepit, aki ma szokatlanul

nyájasan mosolygott rám.

Hm. . . Úgy látszik, előbb-utóbb mégiscsak szembetűnik neki, hogy ki az igazi

legény. Mert hogy ő ezzel a Rézgróffal elbánik, erre a pasas már befizethet egy

szolíd temetkezési egyletbe.

- lde figyeljen -mondta egy úri gesztussal, amit még a királyi udvarban lesett

el -, jó lesz, ha sietünk. Hány csomóval halad a hajó?

- Teljes sebességgel megyünk idnulás óta.

- Csák azért figyelmeztetem, mert jó )enne, ha már túl lennénk a Cape Bounton.

Kalóz Pepi újra rámosolygott, és végigmérte tetőtől talpig. Fülig Jimmy

e)fogódottan nyúlt a nyeles monoklijához. Olyan szép volt a nő, ahogy a friss

reggeli szél vitte a haját, és szoknyáját talán egy cseppnyit magasabbra

Íibbentette, olyan szép volt, hogy Fülig Jimmy szinte elfelejtette ezt a Cape

Bount-ügyet.

- Talán észrevett valamit? - kérdezte, és egész közel lépett, hogy a

fregattfőhadnagy tisztán hallotta, amint a szíve egy nagyot dobban.

Ezt a nőt mintha kicserélték volna. Úgy látszik, a Rézgróf marhaságokat

mondhatott, és aztán mégiscsak egy közönséges matróz, nem fordult meg udvari

körökben. Az ilyesmi számít.

- Hát morgolódnak - felelte.

- Gondolja, hogy baj van? - és egyik kezét aggódva a férfi vállára helyezte.

Annak már baj volt. Fülig Jimmy most már nemcsak a mosolya, hanem a szerelme

után is kiérdemelte gúnynévét.

- Hát. . . - dadogta vörösen, de a nő nem vette el a kézét, és ki tud így

beszélni? - Baj éppen je)en pillanatban nincsen. . .

- Gondolja, hogy lehet?

És a másik kezét is Fülig Jimmy vállára tette. És egészen hozzája lépett, mint

aki aggodalmában ösztönszerűen az erős férfihoz menekül. Az erős férfinak nem

jött hang a torkára, és kalapált a fejében a vér. Úgy félperc múltán végre

megszólalt.

- Tudja, ezek olyan fiúk. . . mit is kezdtem? Szóval, hogy megcsináltam már azt

a csigát, ami ott csikorgott.

- lgazán nagyon köszönöm, hogy ilyen figyelmes. Hálából meghívom egy csésze

teára. Fülig Jimmy Ievette a sapkáját, és mélyen meghajolt, mert egyszer ezt

látta Almicában, amikor egy vén hölgy meghívta a kísérőjét teára.

- És va)amit említett a legénység hangulatáról. .

- Hát jó lenne már túl lenni a Cape Blounton. Az ilyesmi nem árt: Hát ha

egyszer teljes sebességgel haladunk. . . ToVább nem lehet jutni ennyi idő

alatt.

És magában azt gondolta, hogy a meghívásnál tovább ezer csomó sébességel sem

lehet eljutni énnél a nőnél, ennyi idő alatt.

- Amíg magát látom, Jimmy, addig nem félek! - mondta a nő hévvel.

- Nincs is oka! Egy szavára a világ összes csirkefogóját megpofozom!

- Erre, azt hiszem, nincs szükség.

- De ha elvárna tőlem ilyen lovagi szolgálatot, tudnia kell, hogy Fülig Jimmy

készen áll! A nő egyedül maradt, mert a fregattfőhadnagynak sürgős teendői

voltak. Valaki odalépett melléje a kormányállásból:

- Megőrültél? -súgta a Rézgróf.

- Nem. Dé amit ettől az embertől maga szerint akkor sem lehet megtudni, ha

négyfelé 5zakítják, én megtudtam tőle egy csésze tea mellett.

A Rézgróf, úgy látszott, nincs elragadtatva az ötlettől. De nem azért, mert

alapjában :hélytelenítette volna, hanem már két napja eljegyezték egyrnást

Kalőz Pepivel.

Két szolgálati megbízott. Ritka házasság Iesz.

Este Fülig Jimmy díszegyenruhájában jelent meg, amir egyetlen fényes derékszíj

jelentett szokott öltözékén. Benézett a kormányállásba is egy percre.

Diadalmas mosollyal.

- Hogy megy a kormányzás?

- Köszönöm, jól - felelte hűvösen a Rézgróf. - Holnaptól kezdve te állsz be.

Nem lehet másra bízni.

- Nem mintha örülnék neki, de rendben van. No, kellemés éccakát! - szólt, és

két kinyújtott tenyerével ferdébbre igazította amúgy is hetykén félrecsapott

sapkáját.

- Hová ilyen csodálatos eleganciával?

- Teára - felelte némi diadallal Fülig Jimmy. - Kalóz Pepi meghívott estére. ;

; És várta, hogy a Rézgróf legalább egy kissé elszédüljön vágy ilyesmivel

jeÍezze féltékenységét. De a Rézgróf két fokkal kiengedte a kormányt, hogy

elkerüljön egy nyugatról érkező, lassú, nágy hullámot, és e művelet közben

kiköpött a cigarettája mögül:

- Engem is hívott. De, úgy látszik, nem szereti az értelmes émbert, mert nem

mentem velé semmire.

- Ebben igazad lehet -felelte Fülig Jimmy, mert félreértette a célzást.

-Viszont neked azt ájánlom, hogy ne búslakodj, mert annyi szép nő van a

kikötőben...

- Nagyon köszönöm a vigasztalást. De azt hiszem, Kalóz Pepit nem felejthetem

soha.

- Lásd, így jár az ember. Teutánad csak úgy bomtottak a nők, és pont ez az egy

fügyül rád.

- Igen. Ez van így néha - felelte inkább álmosan, mint szomorúan a Rézgróf. -

T"eged a parton és a hajón egyaránt kedvelnek a hölgyek.

Ezután következett a tea.

Fülig Jimmy jól emlékezett még az almirai királyi várbari eltöltött időkre, és

tisztában volt azzal, hogyan kell Egy ilyen gálaszerklivel egybekötött, este

lezajló teadélutárion viselkedni.

Hadd lássa a nő, hogy közönséges kikűtői ember )étére az ember lehet a privát

életben úr.

- Rummal issza a teát? -kérdezte Kalóz Pepi, aki igéző öltözékben fogadta az

első tisztet.

- Ó, hogyne! Ha kérhetek a rumhoz egy kis teát - szólt a vendég, teletöltve

poharát rummal; és pedánsul eltartotta kisujját.

- Első napokban - szólt a nő, miután betöltött - félreismertem magát, és csak

később láttam, hogy kiven van dolgom.

- Ez általában így van, ha szabad kifejeznem magamat. A hölgyek szeretik, ha

főzik őket, és nálam ez a nem udvarképes eljárás szinte lehetetlen. Engem észre

kell venni. . . bocsánat! Végigöntötte italával a nő ruháját, és homlokuk

öszekoccant. Úgy látszik, a Rézgróf nem figyelt oda és oldalba kapta a hajót

egy hullám. Vagy lehet, hogy idegesebben kormányzott, mint egyébként.

- Nem tesz semmit, Mr. Fülig - igyekezett dr. Cunesburry, KaÍóz Pepi a vendég

e)eganci- áját viszonozni. - Hajón ilyesmi előfordul. Én szeretném; ha mi

egészen bizalmas jóbarátok lennénk. Ritkán látni ennyi előkelőséget szállásm. .

. kapitányban.

- Ez még az udvari élet kifolyománya, mert bizonyára tudja, Miss Kalóz, hogy

valamikor egy valóságos királyt helyettesítettem. . . Bocsánat. . .

Aztal, pohár, szamovár, minden csörömpölve felborult, mert újra oldalcól érte

egy hullám a hajót.

- Úgy látszik, ez a Rézgróf elaludt vagy részeg! - kiáltotta Kalóz Pepi

dühösen.

- Bizonyára elfáradt, és néha bóbiskol a kormánynál - mondta a vendég. Közben

igyekezett rendet csinálni.

- Nálarri minden barátság alapja az őszinteség -kezdte a nő kivetni a hálóját.

-Tudja, két ember között mindig ott kezdpdik, hogy egymásra bízzák a titkaikat.

- Ez így van! - bólogatott a vendég és egész bélepirult hogy Kalóz Pepi melléje

ült, és apró kezét az első tiszt pofonokról hírhedt, hatalmas kezéré tette.

- Hát kérem, nálam is így van lelkileg és romariatika tekintetében, amit udvari

körökban felvesz az ember.

Szeretett volna egy kis rumot inni, de már nem mert. Az ördög bújt ma bele a

Rézgrófba, hogy elfelejtett kormányozni.

- Én például elárulom rnagának - hazudta a nő, és átkarokta Fülig Jimmy nyakát

-, hogy körözhek, mert részt vettem a friscói bankrablásbari. Ott egy nő lépett

először a pénztároshoz, hogy lekösse a figyelmét, és éz én voltarn. É5 csak

aztán kezdődött a revolveres támadás.

- Ilyesmi előfordul... - felelte a fregattfőhadnagy, és merészen átkarolta a nő

derekát. Kalóz Pepi elhúzódott.

- Maga még nem mondta el a titkát. Biztos van magának is rejtegetni valója.

- Van... - mondta zavartan, halkan Fülig.Jimmy. - Haitiban az üldöző vámőrök

elől elrejtettem két láda ópiumot. Ha ezt megmondja valakinek, súlyos

böntetésnek tesz ki. . .

Ez a legnagyobb titka? Nem történt semmi a közelmúltban. . .

A nő Ieértékelte ellenfelét. Fülig Jimmy felállC, megigazította a kabátját,

szeméhez illesz tette a nyeles monoklit, és szalutált, mivel ezt nagyon

szerette cselekedni.

- Miss Kalóz, részemről volt a fogadtatás, nagyon örüůltem, ittlétének, és

kecses engedel mével távozásba lépek. . .

Rézgróf bizonyára megint nem figyelhetett oda, mert az első tiszt kizuhant, a

csukott ajtót magával rántva, a fedélzetre. Kalóz Pepi szomorúan nézett utána.

Ettől nem lehet megtudni semmit.



TIZENHARMADIK FEJEZET



A Blount-fokon túl kezdődött a nagy hecc! Mintha csakugyan ualami átok

nehezedne itt a hajókra. Reggel Stráfos Harry, a rádiós közölte Kalóz Pepivel,

hogy a leadó nem működik. A Rézgróf és a kapitánynő, ha nem lettek volna

végletekig fegyelmezettek, mindketten Fülig Jimmyre néztek volna. Így azonban

VasziSsot, a világhírű szerelőt hívták a gépházból. Egyszer kizárólag

szerelésérl három évet ült.

Kissé komor lett a hangulat. Miféle furcsa eset ez? A két elveszett hajónak is

pontosan a Cape Blount után némult el a rádiója. Ezek áz embrek igazán semmitől

sem féltek. Egyik sem idegeskedett volna, ha a ciklon tengert seprő; felete

felhőrongyának kavargását látják a horizont szegélyén tengerbe lógni.

Általában, amit láttak, attól nem féltek, azzal számoltak, valahányszor hajóra

tették a lábukat.

De amit nem láttak, és mégis éreztek vagy sejtették, az szorongást váltott ki

belőlük. Érthető. Mindig az ég és a tenger iszonyú síkjai között, egy párányi,

pöfögő, ijesztően eltörpülő, mesterséges tákolmányon megtanulja az ember,

hogy értelmisége lobogóját félárbocra eressze.ismeretlen metafizikai

lehetőségek előtt.

Fülig Jimmy erélyes kapitányoktól ellesett, pattogó fölénnyel figyelmeztette

társait, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Csont Muki megvakarta a fejét, nagyot

köpött, és így reagált: "Téged pedig abszolúte senki sem kérdezett, hát minek

járatod a pofádat?"

És megjelent a Vörös Vaszics, karikalábain szinte gördü)t mentében. Az egész

kis emberen csak gorillaállkapesa és ajkai felett előrelógó, nagy ívű orra volt

impózáns mértékű. Különben inkább zsokénák tűnt, mint tengerésznek. Viszont,

akit olykor szájon kapott a szokatlanul alacsony egyén, esetleg cirkuszi

óriásnak nézte csodálatos káprázatában.

Csont Muki eljárásának visszhangjaképpen megszólalt Csomó Bill :

- Elsősorban is azért ne játasd a szádat, mert neked van a legkevesebb okod.

- Ugy van! - tódította Lógás Hugó. - Te meg a kapitány meg a Rézgróf jártatok

erre pestishajóval !

Fülig Jimmy indignálódva, egyben támadóan teleszítta szokása szerint mellkasát:

- Mit meséltek? Tán babonásak vagytok? Különben is, ha valakinek valami baja

van velem, az gyöjjön egy kicsit kózelebb!

Vaszics közben letette a kabátját, hogy felmásszon a rádiótoronyra a zavar okát

megtuda kolni. Csomó Bill éppen szembe állt vele, és odahúzta a karjánál fogva:

- Te tán azt állítod, hogy nem voltán benne abban az ügyben, amikor Piszkos

Fred, a Fülig

Jimmy meg a Radzeer emberei egy pestises hajón, amit eI kellett volna égetni, a

Zöld Pofa xengerén jártak?

- Egyrészt ereszd el a karomat, mert megrúglak! - felelte a Vörös. - Másodszor

az nem volt igazi pestishajó csak a Piszkos Fred becsapott vele valákit és a

Radzeer oldalára egy hamis, horpadt bordázatot húzott rá. Ez volt, kérlek, az

egész - fejezte be csendben, és mert Csomó Bill még mindig fogta a karját, úgy

vágta szájon, hogy ez Fülig Jimmyt is leütötte a lábáról. Vaszics nem volt

verekedős ember, de súlyt helyezett arrá, hogy figyelmeztetéseit megszívleljék.

A Rézgróf és Fülig Jimmy csak igen nehezen fékezték meg együttesen Csomó gi)lt,

aki természetesen Vaszicsnak akart rohanni.

- Végre is világosan kell látni azt, hogy mi volt, mert itt nem babra megy a

játék - Mondta $tráfos Harry, és a hangulat egyáltalában nem engedett fel a

pofon következtében a komorságból.

A Zöld Pofa vizeinjárt a hajó, ha kevésbé tájékozottan akarjuk kifejezni, a

víz alatti zátonyok átall- és korallképződmények állandó változása miatt

térképezhetetlen honában.

- Kitől hallottátok ti, hogy egyáltalában a Radzeer valamikor erre járt Freddel

meg velem

- monda Rézgróf, az igazsághoz híven önmagát is megnevezve, részint hogy Fúlig

Jimmyvel meg Vasziccsal együtt megfelelő ellentábort alkossanak, részint, hogy

a gyanús, pánikszerű hangulat okát megtudja.

A Svéd Ökör, egy hatalmas, köpcös, aránylag nyugodt ember, a baljós hangulatban

maga is az események hatása alá kerültek, ő adta meg a választ a kormányosnak.

- Wagner tegnap az egész ügyet elmondta, és kötelességetek lett volna

figyelmeztetni bennünket!

- Brávó, sztrovacsek! -kiáltotta Wagner úr, ki valamilyen rajtélyes okból

kifolyóan ajtóval égyütt az őrtoronyba került. - Ugy van, erre figyelmeztetni

kellett volna minket, hogy én majd élmondom. . . Igenis, a nőnevű hajón az állt

kiírva, hogy "Mi van veled, te Wagner?. . ..

- Na most hallottátok! Ez a bolond a róla elnevezett hajó nevét is elfelejti. A

Radzeer hamis bordájára írtuk rá névnek nagy betűkkel, hogy "Mi újság, Wagner

úr?" - kiáltotta a Rézgróf. Ebből az emberből már évek óta a pálirika beszél,

és maga sem tudja, hogy mit mond. . .

- Itt nem rólam van szó! A fő, hogy ők értik! - kiáltotta Wagner úr az

őrtoronyból, és nyomban dalolni kezdett egy áriát a Tök Ász című operából.

Egymással szemben állt a két csoport, félig-meddig már ellenségesen, amikor

megjelent a kapitánynő:

- Hallottam az egész történetet - mondta nyugodtan. - Ezentúl mindenütt

meséljétek majd, hogy Kalóz Pepi nem egy gyáva kukac, és a hajón maradt a

Bloúnt-fokon túl is. De megengedte a férfiaknak, hogy ha tetszik,

visszafordulurik, és a legköze)ebbi kikötőben élhagyhatják a hajót.

Ez telitalálat volt. A Svéd Ökörről, Lógás Hugóról, Csomó Billről meg a

többiről híre menjen, hogy féltek azon a hajón tovább szolgálni, amin egy nő

rajta maradt. Megszűnt a zugolódás. A Rézgróf titokban megszorította a nő

kezét. A többiek morogva kotródtak a doÍgukra, és a Vörös Vaszics, mint valami

majom, felkúszott a rádiótoronyra és rövid kapcsolgatás után lejött:

- Valami óriási fregattmadár vagy sirályféle belegabalyodott a leadó antenna

keretébe, és szétrongálta csapdosásával a huzalrendszert meg az egész

miskulanciót. A rádió tehát végleg készen van.

- Micsoda elátkoztot óriási madár Iehetett ott az? - dönnyötge a Svéd Ökör.

- Ritka egy madár volt, a tolla után ítélve, az bizonyos -felelte Vaszics, és a

dolgára ment. IlÍetve a fedélköz sötét folyosóján megvárta Fülig Jimmyt, és

halkan ezt mondta: -Te Jimmy. . . Ilyen madarat, mint ez a rádiórongáló madár

lehetett, nam pipált még az öregapám sem. Lehoztam a tollát. . .

- Hm.:. Miféle tolla volt?

- Öntöltő!... Becsületemre! Nézd meg, mert gyűjteményben sem láttál még

ilyet: öntöltő madártoll. Téntával! - És átadta Fülig Jimmynek saját

töltőtollát. Majd rövid szünet után komoran így szólt: - Az egész disznóságban

benne vagyok a felével.

- Miféle disznóságban vagy te benne?

- Azt nem tudom. De a felével, ebbe biztos lehetsz. Mer, ha a matróz olyan

hülye, hogy felső zsebéből kirántja a huzal a töltőtollat, amikor "hidegre

teszi" a rádiót, hát az vegyen be mást is a felivel.

. . . Mit Iehet ezekkel csinálni? Újabb társat kényszerített rá a sors. A

hiúságáért. Elnémította a rádiót, hogy nagyobb legyen a várakozás, amíért már a

harmadik, egyforma esetben elnémul a leadás a Cape Bounton túl. Mellékesen

rágódhatott magában lelkileg azon is, hogy a Rézgróf meg Kalóz Pepi szemmel

láthatóan jól megértik egymást, és ha csak lehet, együtt suttognak a fedélzet

valamelyik sötét zugában. Kutyának való üzlet ez, amit itt kifogott.

. . . Gyönyörű, derült időre virradt fel a nap, amely az ügy valamennyi

szereplőjének, beleértve Fülig Jimmyt is, életének legnagyobb meglapetését és

legfélelmetesebb rejtélyét jelentette. Délelőtt három különböző jellegű

pillantás kémlelte a látóhatárt, ugyanazzal a gondolattal.

Kalóz Pepi kíváncsian. A Rézgróf várakozóan.

És Fülig Jimmy némi gyanakvással.

A kapitánynő arra gondolt, hogy itt semmiféle Piszkos Fred nem lehet a

közbelben, hiszen nincsen egy füstcsík sem, ameddig a szem ellát. A Rézgróf

arra gondolt, hogy Piszkos Fred bizonyára a közelűkben van, valamerre a

látóhatáron éppen hogy túl. Fülig Jimmy természetesen örökös refrénjét

mondogatta magában. "Kavarja ez a Kapitány most is valahol, vagy nem kavarja?"

De hiába néztek, hiába töprengtek: a víz és az ég nem feleltek, mert mindketten

régés-régen Piszkos Freddel cimboráltak.

A Rézgróf nem mozdulhatott el a kormány mellől. Hemzsegtek a zátonyok, sőt

korai előhírnökei a sarkinyárnak: egy-egy elszakadt jégkolonc is leúszott már a

Blount-fok környékére.

Nagyon távol, a délkeleti ég alján sötét csík látszott. Ott az Incognita

Archipel, aho) a rejtély nyitja várja a Vakapád utasait és közvetve az egész

világot. Nem mondom, hogy éppen közömbösen pislogtak e marcona pofák, a

láthatóron egyre növekvő csík irányába; de veszélyben kérgesedett lelkük

keményen várakozott a bekövetkezendő eseményekre.

Délután 16 óra 30 perckor a megfigyelőtorónyból valaki lekiáltott:

- Becsületszavamra, ez ott egy kémény!... Egy jópofa ez a kémény! Ez kinőtt

valami hajómagba !

A távcsövön át mindenki látta, hogy egy kémény sötétlik, a szigeten, vagy a

szigethez tartozó földnyelven, amely végig zöld moszat, a dús növényzetű

partig.

- Azt hiszem - mondta a Rézgróf -, hogy valamelyik hajó ott zátonyra futott, és

az iszalag benőtte. Nem a Radzeer, mert a páncélos kéménye keskenyebb.

Délután 17 órakor az őrtoronyból csodálkozó dal hallatszott:

- Úgy éljek, hogy a kémény körül nyüzsög valami!

17 óra 10-kor az őrtoronyból leesett egy ajtó.

17 óra 11-kor néhány hervadt virág hullott utána.

Most már a nyüzsgés oka is világosan látszott. Siklók, ázalagok és undok

hínárállatok tömege lepte be a földnyelvet. . .

- Ez egy új atollzátony - mondta a Rézgróf. Egy kis tengerfenék a felszínen.

- De hogy a csudába került a hajó a küzepire? - kérdezte a Vörös Vaszics. . .

Senki sem értette. Illetőleg, aki értette, az sietve ellenőrző körútra távozott

ragyogó bőrlábszárvédőjében.

Alkonyodott már. Amer>nyire csak a megfeneklés veszélye nélkül tehette, a

földnyelv közelébe lavírozott a Vakapád és lehorgonyzott. A Rézgróf, Fülig

Jimmy és Csont Muki, aki a fedélzetmester volt, nekivágtak a felderítő útnak.

Egy vízhatlan zsákban fejszéket, fényszórót és vizet vittek magukkal a

csónakban.

- Először nézzük meg, hogy merre van a Radzeer - mondta a Rézgróf, amikor a

part felé eveztek. Ajánlatát valamennyien helyeselték.

Jól látták a távolban az André de Rémieux csodálatosan zöld vízinövényekkel

belepett, iszapba merült bordázatát, miközben néhány evezőcsapással megkerülték

a földnyelvet, és hosszában eveztek a zátony mentén. Egotikusan dús, lapos

lávakőzettel belepett sziget ntakozott ki a zátony végénél. Az Incognita

Archipel. A part víz alattti folytatása volt az az atollzátony, amely aztán

felszínre bukkant egy tragikusan rossz időpontban. Sütétedett. Előkerült a kézi

fényszóró, és keresték a cirkálót. . .

A földnyelv füléjük eső részén minden foltnyi helyet bevilágítottak. Rövidesen

megcsillant a sugárnyaláb visszfényre valamiről. . .

Hurrá!

Megvan a Radzeer! Karcsú kéménye tisztán látszik. . . De magát a cirkálót át-

meg átszőtte, fonta kéménye pereméig a mocsár dús életű növényzete. Közelebb

feküdt a száraz szigethez, nt az André de Rémieux, és kevésbé hínáros volt a

zátonynak ez a része, mint más helyütt.

- Ezek szerencsésen futottak zátonyra - szólt a Rézgróf.

-Ühüm!. . . - dünnyögte Fülig Jimmy, és félrefordult valamit keresgélni, mert

nem állhatta a kormányos tekintetét.

- Nem is értem - mondta Csont Muki, a fedélzetmester -, hogy itt, egészen a

sziget közelében hogyan futhattak zátonyra.

- Most ki kíváncsi a te szabadelőadásodra?! - förmedt rá Fülig Jimmy szokatlan

idegeséggel. - Ez mindent jobban akar tudni!

Odaértek a cirkálóhoz. Először felrántották a gumicsizmát, azután a hínáron

átgázolva igyekeztek a Radzeerhez.

Közelebbről azután kiderült, hogy a köves, laza alapú fövényen nem is termett

úgy meg az iszalag meg a siklóféle is kevesebb, elannyira, hogy a Radzeer

belsejét már felényire sem nőtte-lakta be a mocsár, mint amennyire a hajó

külseje után hitte volna az ember.

- Csak azt nem értem - tűnődött Csont Muki -, hogy miért nem tudtak szabadulni

erről a iszapos, laza parttól.

- Nem érted?! Mit nem értesz?! -fürmedt ár Fülig Jimmy. -Tán hajózási

szakegyetemet artal, hogy jobban tudsz valamit másnál?

- Mér ordítasz?. . . - védekezett a fedélézetmester. - Hát ha itten egypár

ember felássa a hajó alatt a zátonyt, akkor a dagály csak leviszi.

- Nézd! Az Okos Csont Muki!. . . Táfi vizsgálatot tartasz itt?! - torkolta le

szinte fenyegetően Fülig Jimmy. - A Radzeeren még egy hajósinas is több, mint

te! ltten ásni nem lehet, mert. . . mert híg a talaj, és utánatöltődik és... És

különben is, minek járatod bele mindenbe azt az éktelen szádat?!

Kőzben sűrű köd hömpölygött a tájra.

- Ne veszekedjünk, most, hanem előre! - mondta a Rézgróf.

Felkapaszkodtak a hajóra.

A Radzeeren nem találtak egyetlen embert sem. Itt is, ott is csavarok,

alkatrészek, ládák. . . Tán elköltöztek a hajóról?

Fülig Jimmy úgy érezte, hogy a szíve helyén súlyos kődarab fekszik. Mi történt

a barátaival? Siklók, pókok, víziállatok nyüzsügtek elő minden zugból. A

kapitányi fülkében azután megoldódott nagy vonalakban a tragédia.

Itt harcoltak!

Ijedten visszahőköltek a küszöbről, amint benyitottak.

Minden széttörve, zúzva, felborítva, és a kifeszített térképen. . .

Vér!

Hatalmas, beszáradt, sötét folt.

Itt halálos küzdelem foly le néhány nap vagy hét előtt.

A Rézgróf eltűnt a roncs- és szeméthalomban. Guggoló helyzetben mászkált, és

apróra széttúrt mindent. Végül egy barna foltokkal szennyezett, nyilvános véres

selyemdarabot nézegetett.

- Rájuk törtek a bennszülöttek?. . . - suttogta Fülig Jimmy.

- A sziget teljesert lakatlan. Nincs édesvíz rajta - felelte a Rézgróf, és a

lámpához tartotta a selyemdarabot.

- A fenének jöttek akkor ide ezek a nyavaláys turisták - mondta fátyolozott

hangon a fregattfőhadnagy, és tétován babrált a torka körül. Az igaz, hogy a

ködben súlyos mocsárgőzös, zsírízű forróság terJengett körülöttük, azonban

Fülig Jimmy már csúfabb égalj alatt is vidáman pofozkodott világéletében. De ez

itten most más volt... Hogy úgy elbántak a fiúkkal; ami nem kétséges, az

valahogyan a lelkiismeretére telepedett. Pedig hát között volt az elhatározás.

- Tán valami kísértet járt itt, ha aszóndod, hogy nincs édesvíz errefelé, és

lakatlan a sziget

- dünnyögte Csont Muki.

- Sajnos, rosszabb, ami történt. . . Tudjátok, hogy mi ez?

Fülig Jimmy megnézte a furcsa mintázatú, színes selyemholmit, és így

vélekedett: '

- Udvarnál kisebb lámpákat öltöztetnek ilyenbe, hogy ne ártson, ha a király

olvas.

- Ezt valaki a fiúk közül letépte egy támadóról - magyarázta a kormányos. -

Selyem felsőköpeny. Ami azt jelenti, hogy Sárkány Huang vagy Wu-Peng

megneszelhette a robinzonok tervét.

Az említett egyének áramvonala$ kalózai voltak a Déltengeri-szigeteknek.

Fegyvercsempészést folytattak évtizedek óta egyik vagy másik érdekelt

megbízásából, és mert úgyszólván senki sem tudta bizonyosan, hogy az ő

szolgálatában, vagy az ellenség zsoldjában álI-e valamelyik modern kalózbanda,

ritkán fizettek gaztetteikért.

- Most mit csináljunk? - kérdezte a fedélzetmestér. - Fene megette, hogy ez a

rádió se szuperál.

Fülig Jimmy nagyob nyelt, és egy gyilkos pillantást vetett Csont Mukora. De nem

szó)t.

- Természetesen megnézzük az André de Remiéux-t is - mondta a Rézgróf. Újra

csónakba szálltak. Alapossan nekihuzakodva a lapátnak eveztek a nehéz, pállott,

halszagú ködpárák roppant burájában. Az orrukig sem láthattak. Csak találomra

kötöttek ki a csónakkal a földnyelv mentén, a közepe táján, amerre

begázolhatnak a gőzös felé. Nyomasztó előérzettel húzták partra a csónakokat.



TIZENNEGYEDIK FEJEZET



A nedves időjárás múltában volt. Közel kétnapos, szakadatlan forróság égette a

szigetet, de sajnos, a földnyelvet is, mely nemrégen még tengerfenék volt. A

napfény érlelésétől dúsan termékenyült atollzátony csak úgy ontotta magából

apróbb és nagyobb, különleges szörnyszülötteit. Hihetetlen erőfeszítéssel

vergődtek át a tócsákkal ellepett süppedéken, azt sem tudva, hogy eltévedtek-e,

vagy erre van-e a furcsa katasztrófa hajóáldozata.

Közben a köd oszladozott, és így a kézilámpa mégiscsak felfedte élőttük a

helyes irányt. Gumicsizmában, késsel, fejszével igyekeztek e)őrejutni ebben a

valósággá elevenedett pokolban. Siklók, pókok, polipok és a mindezeknél

gonoszabb szerteágazó, kapaszkodó iszalagféle mocsárnövényzet tépte, húzta

őket, miközben olyankor övig merültek a friss zátomy mocsarába.

Miután megtépázva, végkimerült állapotban a félig elsűppedt André de

Rémieux-höz érkeztek, kissé kifújták magukat. A töménytelen dús rajokbán zsongó

moszkitók csípéseitől, mint nyers hús vérzett az arcuk.

A gőzös valósággal csábitotta naptól védett belsejével a víz alól feltámadt

ősvilág lakóit, fényszórók e)őI szertenyüzsgő, fonatokban tekergődző hüllőkön

tiporva, bukdácsolva igyekeztek a fedélzetre, hogy hevenyészett vizsgálatot

tartsanak. Nem volt sok vizsgálnivaló. A gőzöst, mint pompás otthont, birtokába

vette a mocsár undok, élősdi világa.

Nem találtak sem élő, sem holt embert, akár a Radzeeren.

- Hogy akartak ezek itt egy évig hülyéskedni, víz nélkül? - kérdezte Csont

Muki.

- Desztillátoruk volt - mondta a Rézgróf.

- Az olyan betegség, hogy nem lehet vele vizet inni? -kérdezte részvéttel a

fedélzetmester.

- A desztillátor - magyarázta idegesen a Rézgróf - arra való, hogy a tenger

vizéből lepárolás és hűtés útján édesvizet állítsanak elő.

- Ismertem -felelte Fülig Jimmy. - Két év előtt loptem egy hajót, azon is volt

ilyen előállító hűsítés.

- Ha nincs is remény, azért biztosan kell tudni - mondta a Rézgróf. -

Nekivágunk a szigetnek.

Még vagy három mérföld útjuk volt a zátonyon felszínre került fenékvilág

groteszk poklán [ceresztül a szigetig. Ez sokat próbált férfiak egybehangzó

állítása szerint a pár mérföldes utat nem felejtik el amíg élnek.

Közben a köd végképp eloszlott, és a három ember végre elérte az új atollsziget

peremét, a sűrű parkerdőséget. Ez jelezte, hogy a zátony felbukkanása előtt itt

érintkezett a sziget a tengerrel. A parkerdőség áthatolhatatlan dzsungelnek

látszrk a szárazföld szélén. De néhány fejszecsapás, egy-két metszés a

bozótvágó késsel, és vége a sűrűnek. Keskeny, körbefutó karéjnyi dzsungel az

egész. Sűrű, de nem mély. Közvetlen mögötte már a rendes, ritkásabb vegetáció

van. Csak egy kis ízeltő vadon nőtt itt a tenger tőszomszédságában, az

évszázadok óta elmáló, megújuló, ázott gyökerek, rothadó algák, mangrovefák és

döglött hálak televényéből.

Víz és dög, bomlás és forróság: az élet őshumusza még feltalálható a trópuson,

abban a dús, forrongó állapotában, melyből minden mai lét leszármazott. Itt még

megfigyelhetik egy átollzátony szegélyén ilyesmire kí.váncsi emberek a

természet teremtő tragédiáját vagy halálos óohózatát.

A hirtelen jött és tovatűnt ködöt gyönyörű éjszaka váltotta fel. Az emelkedő

hold fénye szétkúszott lassanként a sziget vulkanikus, fényes lávakőzetein,

fantasztikusra nőtt mimózaósvények festői tömkelegén. Fülig Jimmy tekintete

megakadt egy pár nyílegyenes, sudár palmyrapálmán.

- Az egyikre mindenesetre felmászok körülnézni - mondta társainak.

Egyik sem hitte, hogy életben van még valaki a szerencsétlenül jártak közül.

Csak Ielkiismeretükért cselekedte. Fülig Jimmy levette a cipőit, bal kézzel

átfogta a fát, jobbjába markolta a baltát és kúszott. . . Minden mozdulatnyi

étappe után belevágott a fa nyirkos, sima t8risébe. A legfűrgébb maláj se

csinálhatta volna különben. Egy perc, és eltűnik a nyaktörő magasságban, a

zöldülő kardlevelek között. . :

A hold fénye jól bevilágította a tájat. Lassán körülnézett és. . .

Halkan felkiáltott!

Megoldódott a titok! A sziget északi vége felé tüzeket látott, és néhány

sátort. Hatalmas kondérban főztek valami nagy kalapú, apró alakok. Egymás mellé

görgetett kőkoloneok barikádja mögött táboroztak, egy sziklával szemben. A

sziklán, félmagasságban a csúcs alatt, egy barlang. És a barlang előtt két

hosszú cső. Csak gépfegyver lehet!

Szabályos ostromzár.

Az ostromlottak minden valószínűség szerint a zátornyra futott hajók

menekültjei a Radzeer gépfegyvereivel !

És ez a tábor ott valamelyik kalóz csirkefogó bandája. Kölcsönösen sakkban

tartják egymást. Ki tudja, mióta? Gyorsan lesiklott a fáról, és közölte a

helyzetet társaival.

- Visszamegyünk a hajóhoz - mondta a Rézgróf. - Áthozzúk az embereket

fegyverrel.

- Úgy van! Ha oldalba kapjuk a bandát, és a fiúknak van annyi eszük, hogy

ugyanakkor kirohanjanak, tán elbánunk a disznókkal, Sokán vannak?

- Éppen elegen, hogy égnének el... -dünnyögött Fülig Jimmy.

Viszafelé könnyű útjuk volt, mert a parthoz közelebb fekvő Radzeerhez

igyekeztek. Azon van elég csónak, csak ki kell pucolni a bennlakókat.

Ez gyorsan ment! A hold leszállt, utolsót lobbanva krétaszín izzással... Sötéi,

de tiszta éjszaka borult az óceán fölé.

Másfél óra múltán célnál voltak, és felmásztak újra a cirkálóra. Pár perc az

egész, a csónak vízen állt. A bőrzsák sem macadt el a kezük ügyéből. Gyorsan

elő a fényszórót!

.. A sugámyalábok széles félkörben söpörték végig a tengér nyugodt felületét,

hogy a Vakapádat keressék. Először jobbról balra, azután balról jobbra

táncoltak a fénykévék. . .

Azután nyugtalan cikázással, jobbra-balra és magasabbról is, hogy jó távolra

világítson. . . No? Mi van? A három ember döbbenten ül a csónakban.

A távoli, sötét óceánon, ameddig csak elhordott a fény, nem látszott semmiféle

hajó!. . . A Vakapád eltűnt!



TIZENÖTÖDIK FEJEZET



Összevissza beszéltek. . .

- Mi lehetett?. . .

- Megrohanták őket is, és elfoglalták a hajót?

- Itt hagytak bennünket?

- Megkerülték tán a szigetet?. . .

Úgy érezték, mintha az agyuk helyére egy kődarab került volna hirtelen. A

logika nem kapoaszkodhatott semmibe.

Mi ez? Sehogy se jöttek a rejtély nyitjára. Itt megáll az é5z. Az értelem még

kapkodni sem tud. Egyszerűen képtelenség az,ůami történt. És mégis így van!

- Valamelyikünk induljon el a szigeC végébe, ketten átmegyünk innen a nyugati

oldalramondta a Rézgróf. - Tán nyugtalankodtak, és körülhajózták a szigetet.

Gyorsan partra eveztek.

Most följebb kötöttek ki a szigeten, nem a zátonynál. Óvatosan haladtak néhány

lépést a sűrű fedezete alatt, mert mit lehetett tudni, a kalózok talán neszét

vették, hogy mások is tartózkodnak a szigeten.

Az ügy most már komoly volt, és tekintve a Vakapád eltűnését, kísérteties is.

- Majd én fogom megkerülni a szigetet. Ha csakugyan körölhajózott a Vakapád, és

azért nem láttuk a helyén, akkor jelt adok valahogy a gőzösnek - mondta Csont

Muki, és magához vett egy fényszórót. -Ti vágjatok itt egyenest át, nyugat

felé, és a túlsó partnál várjatok meg.

Helyes volt, hogy legalább ketten együtt maradtak, mert aki külön megy, azt

lnkább érheti valami baj.

Csont Muki elindult északra, a másik kettő a bőrzsákot cipelve, ivóvizekkel meg

egyebekkel, a túlsó partnak tartott. Fülig Jimmy szokatlanul nyugtalan

kedéllyel bandukolt.

A Rézgróf viszont hangtalanul fütyörészett. Óvatosan haladtak, kerülniük

kellett az egyre emelkedő holdfény világát, amely széles félkörben besugározta

a szigetet.

- Azt hiszem - mondta a Rézgróf -, nem ártana ebben az istenverte sötétben

valamiféle baltát vagy kést magunkhoz venni, meglepetés esetére.

Kibontották a bőrzsákot. A Rézgróf magához vett egy baltát, és Fülig Jimmy

valami hosszú, hegyes hajóácsszerszámot. Így mentek egymás mellett, a sötétben

a két nagy ellenség, de ezt most a veszélyben nem számított.

Fülig Jimmy szokatlanul mélabúsan nézegétte a Rézgrófot. Ez először

félreértette, és kissé oldalt lépett, azután nyíltan feltette a kérdést:

- Verekedni akarsz itt?

- Ez mostan nem megfelelő hely ilyesmire... De azért álljunk csak meg egy

percre. Fülig Jimmy egy fának tőlt. Látszott, hogy tétovázik valamin.

- Mit akarsz? - kérdezte a kormányos, még mindig védekező pozícióban.

- Nézd. . . itten minek szépítsük? Majdnem biztos, hogy a kalózok kicsinálnak

bennünket is. Csak majd egypárnak bekukucskálunk a feje teteje mögé, ahogy

illik... Ez azért biztos, mert itt a szárazság és nincs víz. A kalózoknak meg

kell, hogy legyen valami inniválójuk, És hát. . .

- Nyögd ki már!

- Szóval elmondom neked az egész disznóságot, mert ha kilesz az ember,

lehetőleg könnyítsen lelki rakományán...

.- Nem értek egy szót se.

- Hát tudd meg, hogy én a Radzeerrel érkeztem csak én nem futottam zátonyra

velük. . .

- Ez hogy lehet?

- Hát. . . úgy, hogy mielőtt ők zátonyra futottak, engem visszavittek

Margíesasig, hogy legyen, aki megmentse őket.

- Nem értem!

... Fülig Jimmy lassanként kivallotta az egészet, ahogy álltak a forró, párás

éjszakában.

- Hm!. . . Szép kis csirkefogászat! - vélte a Rézgróf.

- És tudod..., most valahogy bánt, szinte úgy érzem, hogy én is oka vagyok...

- Ló vagy! - felelte a másik vállat vonva. - Te támadtál rájuk vagy a kalózok?

Közben rágyújtottak egy cigarettára és továbbmentek.

- Én is mondanék valamit, Fülig Jimmy, azzal kapcsolatban, hogy nem sokat

fogunk itt nyaralni a Robinsonok szigetén - mondta később csendesen a Rézgróf.

- Minek utálnánk egymást, amikor úgyis minden mindegy?

- Ez feltétlen igaz. Szervusz!

Jól megrázták egymás kezét. A Rézgróf nagyot röhögött, és Fülig Jimmy a vezeték

nevében jelzett határokig vonta a szája szélét, azután tovább lopakodtak a

bozót mentén.

Igyekeztek gyorsan a nyugati partot elérni, ahol Csont Mukival volt

találkozójuk. Egyszerre megzördült mellettük a haraszt. : :

Fegyverhez kapni már nem volt idő.

. - Fel a kezet, és ne moccanj. . . - súgta valaki.

És a fák koronája közt gyéren átszűrődő holdfényben megcsillant egy revolver.

- Fülig Jimmy!. . . - szólt meglepetten a támadó.

Most ők is megismerték a szemben álló kis köpcös embert, jól ismert,

disznóformájú arcával :

- Nézd, a Tulipán!

- Csak csendesenl. . . Ezek a piszkok éjszaka portyázókat is szoktak szétküleni

a szigeten.

- Mi van odafönt a barlangnál? - kérdezte a Rézgróf.

- Kissé szomorú a helyzet. Én már két napja eljöttem közülük, és nem tudok

visszajutni, mert szorosabbra vonták a gyűrűt a szikla körül ezek a

nyomorultak: De hármat elcsíptem kőzűlük eddig, azok már nem mukkannak tőbbé.

Így vagy két kulacs italhoz jutottam.

- Szomjas vagy? Hoztunk vizet magunkkal.

- Most nem kell. Az imént egy magánosan elkódorgót főbe kólintottam, akkor

láttam meg :az ámyatokat a fák között, szerencsére, amikor közelebb jöttem,

kitűnt, hogy fehér emberek vagytok. Mert egyébként nem szokásom a

kérdezősködés.

- Most siessünk, hogy Csont Muki ránk találjon - mondta Fülig Jimmy. Messze a

szila körül táborozó banditáktól elértek egy tisztást a sziget nyugati oldalán.

Remélhetőleg Csont Muki, amíg a sziget peremén végigment, nem ütközött

bele valamelyik gazemberbe.

- Az a helyzet - mondta Tulipán -, hogy előbb-utóbb, ahogy már két napja

latolgatják, kirohanriak a barlangból, mert se víz, se élelem. A Sárkány Huang

bandája őrzi a sziklát, hogy gebedne meg valamennyi.

Zörrent a bokor, és Csont Muki bukkant ki a tisztáson. Újat nem mondhatott már.

A Vakapádat nem látta sem a keleti, sem az északi, sem a nyugati part

szegélyén, és északon majdnem megjárta, mert ott horgonyzik Sárkány Huang

hatalmas vitorlása. A fedélzet tele van vizes hordókkal, mert nem hordták le az

éppen befejeződött esőzések óta. Így csak nagy szerencsével bujdokolt a bokrok

között, hogy túljusson a veszélyen mert a hajó körül állandóan cirkáló egy

csomó gazember.

- Mit lehet itt tenni? - töprengett a Rézgróf.

- Én tudom a tervünket - mondta Tulipán -, ha ugyan tervnek lehet nevezni egy

reménytelen kirohanást. Előszőr kétfelé próbálnak majd a szikla aljára kerülni,

hogy mindenfelől védve Iegyenek hátbatámadás ellen. Aztán esétleg várnak, és

megkísérlik éjszaka átvágni magukat..: Csak tudná az ember, hogy merre vágja át

magát ezen az elátkozott szigeten.

- Noha én megmondom a haditervet! - mondta a Rézgróf, mintegy elvágva a további

tőprengést. - Ha majd a fiúk kitörnek a barlangból, akkor mi pisztollyal,

késsel, fejszével meg amilyen fegyvérünk csak van, odamegyünk, és jó néhányat

átsegítünk az ügy érdekében a másvilágra.

- Talán mégis odajuthatunk hozzájuk?... - mondta Fülig Jimmy.

Lassan kúszva igyekeztek a szikla felé.

- Vigyázzatok!. . . - súgta Tulipán. - Átkozottul éles fülük van.

Még vagy húsz percet csúsztak nagyon óvatosan, és néhány méternyire egy sűrű

bokrokból képződött sövénytől, Tulipán intésére meglapultak.

- A sövényen túl vannak a gazemberek? - kérdezte a Rézgróf.

- A sövény után nincs egy se. Lejjebb végződik az ostromgyűrű. Aki a széles

sövényen keresztül akar jutni, annak át kell gázolnia a tisztáson, de ha el is

éri a sövényt élve; mire átvergődne a gyűrűn, száz golyó is eltalálja.

- Akkor mi sem kísérelhetjük meg továbbjutni a sövénynél.

- Ahol meg a sövény a sziklánál végződik, ott magas, meredek gránitfal van -

súgta Tulipán. - Ott ereszkeedtem én le. De hogy feljusson valaki a sima

sziklán, az valószínűtlen. . .

Tanácstalanul kuporogtak ott.

- Tán a másik oldalról könnyebb - vélte Csont Muki.

- Órákig tartana, amíg így átkúszunk. Inkább itt várjuk ki, amíg harcra kerül a

sor, és közbevetjük magunkat... Mer a kalózok mindjárt előrerohannak, ha valaki

kimozdul. A sík terepen hátrányosabb nekik a hare. . .

- Ez jó. Ha elkezdődik, akkor majd meglátjuk, hogy hol segíthetünk. . .

Mintegy feleletül a kérdésre, szaggatott hang kopogott fel az éjszakában:

- Ta-ta-ta-ta-ta!

Megszólalt a gépfegyver odafenn a barlangnál. Ez annyit je)ent, hogy fedezik a

Ierohanásokat, és már eleve belepuskáznák a kalózokba.

A négy embér előhúzta a revolverét, másik kézben, kinél éppen ami volt, kés

vagy balta, azután előre.



TIZENHATODIK FEJEZET



A barlangból kitörö csapat a Tulipán által elmondott stratégiával kezdte

harcát. Harcát, amely reménytelennek látszott. A barlangbejárattól kétféle

sziklaösvény vezetett a füves terepre. Ezen a két ösvényen rohantak Iefelé az

ostromlottak. A barlang előtt az egyik gépfegyver szórta a tüzet a kalózokra,

akik szintén egy-egy nagyobb csapattal törlettek feléjük, állandóan lövöldözve,

hogy végezzenek velük, mielőtt az északi síkság nehezebben ellenőrizhető

terepére érnek.

De mire odaérhettek volna, a gépfegyvertűzön keresztül mindkét csoport a szikla

nyugati és keleti lejtőjének a vége felé elkezdett sziklatorlaszt emelni a

körülöttük heverő kövekből.

A hold még mindig szélesen besugározta a szik)a körüli terepet. Az egyik

csoportot a Redzeer kapitánya, a Főorvos vezette, másikat a Tüskés Vanek. - Hol

a pátheveder? - lihegte Bunkó a gépfegyver mellől.

Ottfelejtették a barlangnáf. Nagy baj! A gépfegyverük elnémult. Amennyire csak

tellett tőlük, pisztollyal, sőt Holdvilág Charley puskával is tüzeltek a

feléjük rohanókra, de úgy látszott, hogy egyes tűzzel nem tudták feltartani

őket.

Tüskés Vanek csoportját elsősorban Corian százados vezette, egyike a

turistáknak. Megfelelő tartalékhevedernek birtokában a szikla másik oldalán

megközelíthetetlenné tették folyóáradattal hevenyészett torlaszukat. A

Főorvos csapata keményen taetotta magát, de válságos helyzetben. Az ellenfél

egy része nyilván elérte a torlaszt.

Halottjuk még nem volt, de Bugzó Mócsing golyót kapott a bal karjába, miközben

két revolverrel hadakozott, fogai között, minden eshetőségre készen, sziú

indián módra egy konyhakést tartott.

- Húzódjunk vissza! - kiáltotta Bunkó. . .

- Nem lehet! Ha legyőznek odafenn bennünket, akkor hamarább hátba támadják

Tüskés Vaneket.

Az ellenség nagy bakugrásokkal, időnként jobbra-balra elvetve magukat valami

fedezék mögé, már megközelítette a torlaszt. Vad tűzharc volt. Egy bolondos

golyó csipkés szélűre szakította kövér Peters fülcimpáit. Már sokfelé hevert

arcra borult kalóz, aki soha többé nem kel föl, hogy tovább folytassa a harcot.

De egy kis csoport sebesen kúszott és szökellt a barikád felé. Az utolsó pár

lépés már minden meggondolás nélküli, veszett roham volt.

Az elsőt, aki felugrott a kőrakásra, a Főorvos úgy vágta fejbe a gépfegyverrel,

melyet kűlönös elhatározásal harcibárdá nevezett ki, hogy kásává zúzott

koponyával hanyatlott vissza. De a következő pillanatban másik kettő, majd

három rohant a torlaszra, ezek is elhullotak a Főorvos és Bunkó ellenrohamába,

de újabb négy-öt támadt helyettük, a helyzet már-már reménytelennek látszott.

Ketten már bent küzdöttek a kőrakás mögött, vagy tizen elérték a sziklát, ahol

néhány méternyi ösvényút választotta csak él őket a barikádig és egy kétméteres

óriás kitört közülük felugrott a kősáncra, és történelmi időkből itt

rozsdásodott roppant fringiáját meglóbálta a feje fölött hogy lesújtson. . .

.,. Ekkor precíz pontóssággal, valahonnan a sötétből, egy balta érkezett

sietve, és szétloccsantotta a koponyáját.

És a sövény felől a torlaszhoz igyekező banditákat oldalról, amerről nem

várták, és védtelenek voltak, gyors egymásutánba vagy húsz-harminc

sortűzszerűen leadott lövés szétszórta.

A gyéren megmaradt támadók ezután szedték a lábukat, ahogy csak tudták,

fedezéket keresve mindenfelé. És a sövény mögül előbújtak a megmentők. . .

A barikád mögött gyorsan számot vetettek a harc eredményével. Bunkó rézsút a

jobb siemöldökétől az orrtövén keresztül bal oldali állkapcsáig egy alapos

kardvágástól vérzett, a Főorvos halántékát súrolta egy golyó, és a turistagőzös

fűtőjét végképp elintézték egy dőféssel. A másik súlyosan sérült az André de

Rémieux első tisztje volt. Két matróz, ahogy ebben a helyzetben lehetséges

vo)t, megpróbálta a tiszt súlyos tüdőlövését kötéssel ellátni.

A Főorvos csak zsebekndőjét szorongatta a halántékára, és ámultan nézte a

halálarcú, Csontvázkülsejű Holdvilág Charleyt:

- Te dobtad azt a fejszét?

- Vak vagy? A barikádon kívülről hajították, és ne jussak ki innen élve, ha nem

a bozótok félől lőttek a gazemberekre. Enélkül valamennyien a fűbe haraptunk

volna.

- Ki az ördög lehetett?

Közben felkúszott a négytagú mentőexpedíció az ösvényen a barikádig.

- Né lőjetek!... mondta valaki halkan a torlaszon kívül.

Egyszerre tíz lövésre kész fegyver fordult a hang felé.

- Eljen! - szólt a Főorvos. - Ez a Rézgróf! Hányan vagytok?

- Itt van az egész inventár - mondta Fülig Jimmy, miközben négyen felemelkedtek

és gyorsan beugráltak a kőtorlasz mögé. Csak úgy porzott azután a szikla az

elkésett golyóktól, ámivel az újonnan érkezőket fogadta a kalózok csapata.

- Alaposan körülnéztünk! - lihegte Tulipán.

- Mi van a túlsó oldalon? - kérdezte bántó, sipító, rekedt hangján a kövér

Peters.

- Meg se túdták közelíteni őket, Tüskés Vanek úgy kaszált a gépfegyverrel -

felelte a Rézgróf. . . - Jó, hogy felőleltek törtünk a sövényen át, mert ha nem

érkeztünk idejében, már égyiktek sem él.

- Fennhagytuk a póthevedereket, különben bennünkat sem közelítenek meg -szó)t

búsan Bunkó, és az ingéből tépést csinált, mert az orrtövénél erősen vérzett a

vágás. - Rosszul jártunk egypáran.

- A szegény fűtő készen van. ů

- Ázt hiszem, az első tiszt sem éri meg a reggelt - mondta Holdvilág Charley,

aki fegyverét kezdte tlsztogatni.

Valamennyien szerették volna tudni Fülig Jimmytől, hogy miEéle expedícióval

érkezett megmentésükre, de hát a Rézgróf és a Csont Muki meg az André de

Rémieux néhány jelenlevő utasa nem tudhattak az ügyről. Így hát

igyekeztek valahogy szemmel kifejezést adni kíváncsiságuknak.

lgen lehangoltak lettek azonban, amikor e jelentős pillantásuk után Fülig Jimmy

végre beszélni kezdett. Megtudták; hogy a felkutatásukca küldött expedíció

hajóstul, mindenestül eltűnt. És nincs rá mód, hogy megfejtsék a rejtélyt.

Sajnos, itt minden úgy volt, ahogy gondolták. Egy csepp vizük sem maradt a

harcolóknak. Az utolsó kulacs italt a barlangban hagyták, aho) két öreg tudós;

egy néger kisfiú és három nő maradt hátra. Nagyon elgyötört állapotban voltak.

A rejtély egy része mosL megoldódott a háromtagú "felmentő csapat" előtt, ahogy

a Főorvos csendben elmesélte az eset előzményeit.

- Arról van szó, hogy ezek nem is turisták. . . Ezek itt valami csodakövet

kerestek államilag. Egy mangánérc nevűt. És az volt a baj, hogy titkolództak.

Úgy kezdődött, hogy mi is zátonyra futottunk, mit tesz Isten, szerenesésen, egy

laposabb partrésznél, ahol árnyékosabb volt. - És egy gyors pillantást vetett

Fülig Jlmmyre. - Azonnal elhatároztuk, természetesen, hogy átmegyünk a másik

hajótöréshez.

- Azt a kis cirkálót nem tudtátok aláásni a laza talajon annyira, hogy a dagály

levigye?szólt közbe Csont Muki, mert nem értette, hogyan lehetséges ez. -

Hiszen alig billegett a zátonyon.

Többen is ránéztek egyszerre. Nem éppen egyszerre. Nem éppen barátságosan.

- Még jó - mondta epésen Buzgó Mócsing -, hogy nem felejtettetek el egy

hajózási szaktanácsadót hozni! Mert azt nélkülöztük a legjobban.

- Egyáltalán -szólt a Főorvos Csont Mukihoz -, minekjáratod te bele a pofádat

mindenbe? Már te is vagy valaki?

- Jó, jó, csak folytasd! - szólt a Rézgróf.

Közben kireggeledett, és forrón érkezett a nap az amúgy is elcsigázott emberek

kínzására.

- Tehát - magyarázta a Főorvos, és levette a zubbonyát - a mi hajónk (mit tesz

Isten!) egész tűrhető helyen futott zátonyra. Természetesen azonnal

ellátogattunk a turistákhoz, hogy kell-e segíteni? Ott sem esett baja embernek.

Azután telt az idő. Vártuk, hogy felkutassnak. Ezek a papasok, köztük öreg

tudós is egynéhány, nem sokat érnek ilyen helyen. A sziget belsejét kutatták

kalapácsokkal, és a hajón volt nekik a vízcsináló izé. . .

- Desztillátor - alkalmazta Csont Muki az imént ellesett szakkifejezést. - A

tengerből vizet készít elpártolás útján. . .

Ismét vesztére szólt. Holdvilág Charley, aki éppén fegyverét tisztította,

rosszindalú pillantást vetett feléje:

- Nálad nem lehet bírni a sok pofázást. Mióta lettél te szakértő? Mindent

megfigyelsz, mint valami főfelügyelő.

- És nem sok jövő vár arra főfelügyelőre, aki velünk egy magános zátonyon

találkzik!dünnyögte hozzá Buzgó Mócsing. Csont Muki nem tudta, miért utálják őt

egyszerre úgy a barátai, hát mentegetődzni próbált.

- Én csak azért mondtam, hogy a clrkáló úgy feküdt a fösVényen. . .

- Hát ide filgyelj! - szólt a halálfejű, kétméteres Holdvilág Charley, és

ráemelte a puskatusát. - Hogy a cirkáló hogy fekszik a fövenyen, azt Iehet,

hogy te jobban tudott nálunk. De, hogy te hogy fogsz feküdni itt a fövenyen, ha

tovább pofázol, és beléd mászok a puskatussal, az nem kétséges.

Csont Muki erre elővette a kését, a Rézgróf félrecsapta Holdvilág Charley

kezéből a Iendülő puskatust; Fülig Jimmy pedig szívének minden idegességével

szintén közbelépett a béke érdekében és úgy kapta szájon Csont Mukit, hogy a

távoli bokrok közé szédült, és így végre megnyugodtak a kedélyek, mert a

Radzeer valamennyi embere ezt a pofont érezte nyugtaIankodni a tenyerében.

Mondják, hogy Csont Muki még ma is sokat tűnődik azon, hogy miért kapta jó

akaratú fiú létére ama hihetetlen nagy pofont, de senki sem magyarázza meg

neki, mert a Radzeer ügyét a zátonnyal szépen befedte az idő, mint annyi más

ügyet e marcona emberek múltjából.

- Na, mesélj tovább! - mondta a Rézgróf, miután a banditák tábora felé vetett

egy pillantást. Reggel volt, a nap melegen tűzött. Azok nem mozdultak

torlaszaik mbgül. Mért harcoljanak? A szárazság kezükbe hullatja a kockázat

nélkül a vízhiányba megérő gyümölcsöt: a hajótörötteket.

- Hát aztán úgy volt - folytatta a Főorvos -, hogy a turisták közül sokan

belázasodtak, mert hiába csináltak pallót, a mocsár csak belepte egyik napról a

másikra, és nekik a hajóról a szigetre meg vissza ezen a ronda dágványon

kellett nap mint nap, oda-visza mászkálni. Így aztán nagy részük beköltözött

ebbe a barlangba, a desztillátort áthóztuk a mi hajónkra, mert ez (mit teszi

Isten!) szárazabb, a parthoz közelibb zátonyra futott, és innen hordták a

legények az elpártolás útján -és mellékesen megvetően odabökött Csont Muki felé

-tehát semmi esetre sem átpártolás útján készült ivóvizet. De már annyian

betegek voltak, hogy kényszerültek bennünket is munkába fogni.

- Miféle munkába? - kérdezte Fülig Jimmy.

- Hát eztet meg kell őrizni, mint hadititkot. Nem első eset, hogy a Titokzatos

Szolgálat használ bennünket. Itten a szigaten valami felső rájött, hogy az a

bizonyos mangánérc lehetséges. Amint említettem már, az valami technikai

nyersanyagdolog, mint az olajforrás, vagy teszem a guánó. Kell a

fegyverezéshez. És ezek a turisták nem is turisták, hanem Titokzatos Szolgák,

és annyian belázasodtak, hogy muszáj volt nekik megbízni bennünkt, és

elmagyarázták, hogy miféle kőben lehetséges mangánérc. Így mi is csákányoztunk

meg ástunk, ahogy begyakoroltuk néhányan a régi sumbavai szép napokban, mert

ezt a fegyencipartelepen foglalkoztatásnak nevezik.

- És hányan mondják - dünnyögte gúnyosan Buzgó Mócsing - hogy a rovott múlt

állami szolgálatban hátrányos előélet. Sokra mentek volna velünk a sumbavai

rutin nélkül.

- Kuss! - intette társát a Rézgróf. - Annyifelé beszéltek, hogy nem érti az

ember. Szóval segítettetek mangánércet kutatni?

- ltten csákányoztunk meg kerestük. Azután következgtt a rajtaütés! Az André de

Rémieux-n már nem volt senki, de nálunk régi jó szokás, hogy ilyen

környezeteben őrség van a toronyban mindig. Így aztán nem ért egész

készületlenül Sárkány Huang csirkefogóinak érkezése. Az első rohamot, amikor

még arra számítottak, hogy meglepetéssel könnyű munkájuk lesz, úgy

visszapofoztuk, hogy csomó szélhámos holta napjáig megemlegeti, ha ez a dátum

nem volna már túlhaladott álláspont náluk. Így aztán éjszakára visszavonultak.

De háttudtukjól, hogy ha kireggeledik, akkor majd bekerítenek, és okosabban

támadnak kétfelől. 'fovábbá igen sokan vannak, nem volt mit tenni: éjszaka

leszereltük a gépfegyvereket, meg e)vittűk a hajóról, amit lehetett. Szóval

széperi, lassan, óvatosan a Radzeerről, mert (mit tesz Isten!) előnyösen állt a

zátonyon, mi is visszavonultunk ide a barlangba. A szilába legalább rtem

kaphattak hátbaů bennünket. A vízzel sem volt eléinte gondunk, mert naphosszat

esett. De hát, úgy látszik, beáÍl a szárazság évszaka.

A Főorvos kifulladt. Rekkenő hőség lett lassanként: Holdvilág Charley, aki

szokása szerint szempusztító alapossággal olajozta és tisztogatta fegyverét,

befejezte az eléggé egyszerű tőrténetet bajba jutott expedíciójukról.

- Persze megszimatolták a kutyák, hogy mi történt, és ahogy látjátok,

körülfogtak bennünket, és megidult a halálos verseny. Előbb lesz-e itt egy

kutató expedíció, vagy előbb kószönt be a száraz évszak, és kipörköl bennünket

a barlangból?

A Rézgróf most a homlokára csapott:

- Szent Isten! Hiszen nekünk volt. . .

- Micsoda?

- A kulacsok!. .

Csont Muki és Fülig Jimmy egyszerre kiáltottak fel.

Ugyanis néhány kulacs vizet ők lehoztak a hajóról a bőrzsákban, de az úton

elhagyták. És őmlik a víz rúluk, nyelvük, torkuk szikkadt, mint a tapló. Még

csüggedtebben ültek ott kövek kőzött, a sima; égő Iávasziklán.

- Most nem csinálhatunk semmit! - szólt Holdvilág Charley, és rekedten zörgött

a hang száraz gégéjében. - Talán este valamelyikünk átosonhat, hogy vizet

szerezzen. . .

Kifulladt.

Gyilkos hőség feszítette a levegőt. Most visszatért Dorian, egy százados, akit

hirteleri "nyugdíjaztak", hogy a magánérckutatásban részt vehessen. A

barlángban járt, ahol a tehetetleneket hagyták az utolsó vízadaggal.

- Hughes tanár - mondta szomorúan - már nem húzza estig, ha nem jutunk vízhez.

Odafenn is elfogyott már az utolsó csepp.

- Sorsot húzunk - ajánlotta a Rézgróf. - Valamelyikünk kioson, hogy az

elhagyott bőrzsákot megkeresse. Otthagytuk a nyugati folyópart tisztásán, ahol

összetalálkoztunk Tulipánnal.

Az indítvány körülbelül megfelelt itt az etikai felfogásnak. Akik hibáztak

valamiben, azok hozzák is helyre. Perdül egy pénzdarab, koppant... A Rézgróf

nyert Fülig Jimmy ellen!... A fedélzetmester dobja a pénzdarabot, és (a

fregattkapitánynak már ez a sorsa) megint csak veszít. A rekedt Peters

rosszindulatúan Csont Mukihoz fordult:

- Ez mindenben egyetemi tanár! Amíg valaki zsebkéssel el nem vágja a

tudományát!. . . Közben Fülig Jimmy eltűnt. Ügyesen lekúszott a torlasz alá. Az

ostromzár félkörén átjutni nehéz. A szikla közelében nem záródik ugyan a

félkör, de mindkét oldalon sűrű bozót teszi lehetetlenné, hogy bárki is

átjusson észrevétlenül. Ha egyet zörrenne ott valamelyik bokor, úgy sortűzzel

árasztanák eI a rablók. Nincs itt mit gondolkozni. Ez hazárdjáték. Próba,

szerencse.

Vagy szerencsétlenség. Mindegy. A szikla aljánál ott fekszik még a fűben az

óriási kalóz teteme. Odacsúszlk vigyázva. Most ezt a hatalmas testet

centiméterenként a legközelebbi kőkolonc mögé kel) húzni úgy, hogy az éberen

figyelő rablók ne vegyenek észre semmit. Az esős évszaktól felvert növényzet

elég dús, a mutatvány valahogy sikerül. Fentről észreveszik Jimmy működését és

a Rézgróf indítványára heves tűz alá veszik az ellenség torlaszát.

Hadihajóknál bevált. Működ puskaporból. Mert a rekkenő, szellőtlen forróságban

nagyon lassan terjed a lőporfüst. Fülig Jimmy bugyogót, egy vérmocskos

selyemköpenyt kapkod magára, és széles szalmakalap éppen elég fekszik

szanaszét. Na most már nyilvánosan itt is, ott is fedezéket keresve, szökdécsel

a rablók barikádja elé. Arcát a széles karimájú kalap szinte egészen eltakarja.

A banditák nem lőnek, mért azt hiszik, hogy egy sebesült társuk magához tért és

visszakívánkozik. A torlaszról nyomban tüzelnek, de abban biztos Iehet, hogy

gondosan másfelé céloznak. . .

. . Most mintha a sűrű golyózápor elől akarna szökni, oldalt kanyarodik, a

bozótok közé ugrik, a kalózok még szurkolnak is érte. Azután. . . egy másodperc

az egész, átgázolva cserjéken, tüskéken, kiszabadult az osromgyűrűből. Most

gyorsan a tengerpartra siet, és a part mentén igyekszik elérni a táborhelyet.

Ott a palmyra-csoprot... Visszafelé, a Radzeer irányából, ennél a facsoportnál

választotta ki a kémlelő helyet. Körülbelül kiszámítja az elhagyott táborhely

irányát, és bevág a sűrűbe. Lehajolva tapogatódzik. Az összeérő fakoronák

éjszakai sötétjében kell célt érnie. Néhány perc múlva, különös szerencsével,

megtalálja a bőrzsákot. Gyorsan letérdel és...

És hátulról úgy csapják fejbe egy ajtóval, hogy félig kábultan összeroskad, és

még hallja, hogy a tá_madó így kiált:

- Ez aztán az aranyos Sztrovacsek! Menetrend szerint érkezett, mondhatom. . .

Hoppá, galambocskám, csák ne ugrálj!. . . Annyit kaphatsz a fejedre, amennyit

akarsz, ebben én nagy gavallér vagyok:. .

És mielőtt Fülig Jimmy feltápászkodott volna, Wagner úr, jelzett gavallériáját

igazolva, úgy vágta fejbe kétszer az ajtóval, hogy minden elsötétedett előtte,

és eszméletlenül fekve maradt. . .



TIZENHETEDIK FEJEZET



A második csoport a szikla túlsó végében ugyancsak egy gépfegyverállás torlasza

mögött halódott a szomjúságtól. Dorian százados, aki a vízhiány és a hőség

ellenére nem takarékoskodott a testmozgással, ide is, oda is elment, hogy az

emberekbe lelket öntsön, ami a kilátástalan helyzetben meddő igyekvés volt.

- Most már perceken belül este lesz - mondta Tüskés Vaneknek, aki még lábon

volt, az igaz, hogy a torlasznak dőlve, de még mosolygott is repedező, duzzadt

szájával.

- Este lesz - felelte a matróz. - Holnap még reggel is lesz, de napszállta már

nem lesz nekünk több.

- A maga társai jól bíták, csak a "civilekkel" van baj. A mérnök bírja

legkevésbé... Hát ez mi az ördög?!

A martalócoknak is elállt a szemük-szájuk. Ilyen csodát még nem látott a világ!

A nyugati bozótok felől váratlanul megjelent egy őrült!

Hónaljig nyitott bugyogó volt rajta, és felette nyitott, sárga selyemköpeny,

viszont teljesen rongyos, elefánttalpnyi fekete cipőket viselt, fekete

keménykalapot; de ez már víziószerűen félelmetes, hogy mint valami aktatáskát,

egy ajtót visz könnyedén a jobb oldalához szorítva.

Ha nem ilyen meglepő a külseje, úgy lehet, hogy nyomban végez vele egy sortűz,

amely így késve dördül el. Ezért meggyorsítja nagy, nyugodt lépteit, melyek

egyben szélesek is, hogy magasra emelt lábbal elkerülje leffenő, ormótlan

cipőtalpait, a torlaszhoz megy, de már előtte nagyot rikolt és megemeli a

kalapját:

- A Tüskés sztrovacsek! Ajánlom magamat!. . . Mindig megtisztelés egy nagy

csibésszel találkozni. . . No nézd csak! Szent Isten! Ezek itt valódi golyókat

lőnek! - És lihegve beugrik a torlasz mögé: - Hát itt egy kész életveszély

járkálni. . .

Küszködő, nehéz hangon magyarázza a félelmetes, kék szakállú jövevényt Tüskés

Vanek:

- Ez egy ütődött világcsavargó... Már húsz éve minden pillanatban végezhet vele

az alkohol... - és rövid lihegés után Wagner úrhoz fordul: - Hogy a pokolba

kerültél ide?



- L.átod, ebben igazad van! Engem megbízott my old great Cap'n, a Kalóz

Pepilia, a hajóskapitány királynője, hogy azt mqndta: Nézd te Wagner kitűnő

cimborám ugyan kérlek, ülj csónakba, evezzél, pajtás, a szigetre, ott van három

ember, mind nagy csibész, csupa jó pofa, a Fülig Fred és a Csontos Rézgróf meg

a Muki Olivér! Mondsza neki, komám, hogy én elmegyek egy szigetre vizet hozni!.

. . És hogy ne aggódjanak, mert jól vagyok." Hát elhoztam ezt az üzenetet!...

Még más mindenfélét is mondott, de azt nem érdemes fejbe tartani. A fő hógy ti

itt ne aggódjatok, mert ő jól van, csak vízért ment, de lehet, hogy ez is

elmúlik, mert erós a természete neki.

- Vizet!... -hörögte egy eszméletlen matróz.

- Tessék parancsolni! Ez annyit küldött velem, hogy semmi értelme... Csoda.

Wagner úr kinyitotta a köpenyét, és keresztbe, hosszában, körös-körül vagy

nyolc hatalmas kulacs függött róla!



TIZENNYOLCADIK FEJEZET



Az elgyötört emberek egyszerre nyögtek fel kiáltás helyett. Dorian néhány

kulaccsal a barlangba, majd a másik torlaszhoz rohant. . .

Víz! Víz!

A nap utolsó, haragosvörös, széles pásztái égették a szigetet, és a sír felé

gyötrődött téstekben megújult az érő, az`élet...

Tüskés Vanek megtörölta a száját, és odanyújtotta Wagner úrnak a kulacsot:

- Igyál csak, öregem! Te aztán megérdemled a vizet.

A vén, ráncos, bibircsókos arc mélységes szomorúsággal nézett a Tüskésre.

- Hát bántottam én valakit? - szólt búsan. - Miért engem akartok kínozni?. . .

Vidd azt a vizes sztrovacseket a rablóknak, mert ajtómra mondom, nem ismerlek

többé.

És elővette belső zsebéből kétliteres pálinkásüvegét; hogy jót húzzon belőle.

Hogy Wagner úrból még valamit is kivegyenek Kalóz Pepi üzenetére nézve, az

meddő igyekvés volt. De mit is űzenhetett még? Helyesen tette, hogy elment

vízért, de mire a legközelebbi szigetről visszatér, élő ember itt nincs már

közöttünk.

Közben leszállt az éjszaka. A kékszakállú röhögve támolygott ide-oda. A másik

táborban már mérsékeltebb örömmel fogadták:

- Azt nem tudod hogy hozhat-e valahogy segítséget a Vakapád? - kérdezte a

Rézgróf.

. - Tessék?. . . Biztos, valami rendőrségre mennek!. . . Az a nő annyit beszél,

hogy a felét sem lehet érteni.

Nem érdemes remélni. A nő vizet akar hozni, és azért küldte Wagnert az

üzenettel, mert ez volt az egyetlen nélkülözhető, sőt nélkülözendő egyén a

hajón. Képtelenség segíCséget rémélni. A messzi Marquesas-csoport van a

legközelebb, és ez a pár kulacs víz semeddig sem e)ég. Fele utat se tették meg,

és már nincs élő.

.. Másnap, szinte cseppekre beosztott vízadaggal kínódva, csüggedten

rostokoltak reménytelen helyzetükben. Várták Fülig Jimmyt. Mert ki sejtette

volna hogy Wagner úr néhányszor fejére ütötte az ajtót? És ha Wagner úr nem

alszik a tikkadt reggelen, ajtóját magára terítve? Ha elmondja véletlenül a

kalandját, vagy mondjuk Fülig Jimmy visszatér némi vízzel? Mit számít? Sorsukat

a hőség és ez a he)yzet megpecsételte.

- Marhaságot csináltunkl - dünnyögte a Főorvos.

- No de legalább nem csinálunk többet az életben marhaságot. Még egyebet se -

dörmögte rá Holdvilág Charley, és belekémlelt a puskacsőbe, hogy a drótnyelű,

hosszú kefe kellően átolajozta-e a golyójáratot. Csendben ültek, mert nem volt

itt már beszélni való...

Ott lenn, félkörben, a torlaszok mögött készen állnak a fegyveres martalócok.

Távolabb mintha a széles, nagy vezéri sátor körül némi zűrzavar kezdődne. Vagy

csak összecsődültek csevegni?

Az André de Rémieux első tisztje kiszenvedett. Ott a szikla aláán a lehetséges

végtisztességgel elföldelték. Hogy lesz-e, aki őket eltemesse, több, mint

kétséges.

Egyik eseménytelen, csűggedt óra követte a másikat. . .

Egyszer csak Holdvilág Charley olyan rémült, éles hangon, amilyet tőle sohasem

hallotak, nagyot kiáltott:

- Oda nézzetek!

Valamennyien kinyújtott karja irányába fordultak. A torlaszhoz vezető lejtő

felé. És kimeredt szemmel, tátott szájjal, egyetlen hangca képtelenül,

megdöbbenésükben úgy maradtak bambán, elzsibbadtan, mintha hirtelen megőrültek

volna, és egyazon jelentést látnák mindannyian.

Magános ember jött egykedvűen az ellenfél tábora felől. És ez a magános ember

Piszkos Fred volt! A Kapitány!

Alsókarjára dobott kabáttal lépkedett, zsebre dugott kézzel, imbolygó

felsőtesttel, közömbösen, a lábainál szétporló kavicsot nézegetve, mintha csak

valami friscói sikátorban a legközelebbi csapszék félé ballágna. Amikor a

torlaszhoz ért, némi utálattal tekintett a társaságra, egyet bökött feléjük az

állával, és így szólt:

- Lehet cso magolni, haza mehettek !. . .



TIZENKlLENCEDIK FEJEZET



Mi történt a Vakapáddal?

A végtelenüln nyugodt ég és víz nem nyelte el, ez bizonyos.

A legvalószínűbb feltevés, a Zöld Pofa közbelépését illetően (aki olykor

láthatárig érő, fekete köpenyének szegélyével vontatóra veszi a néki tetsző

gőzöst) utóbb szintén tévedésnek bizonyult. Lógás Hugó ugyan hallotta

tilinkózni, és mielőtt a hold feljött a tenger perémén, fehérlő izzásban

jóindulatúan vigyorgó csontkoponyáját is észlelte néhány pillanatra, és így

kellett lenni, mert nagyon részeg volt, és ebben az állapotban jóval tisztábban

lát, mint egyébként. De Lógás Hugó szerint a Zöld Pofa csak szémügyre vette a

hajót, ám úgy látszik, nem tetszett neki a gőzös, mert visszabújt az óceán

szegélye alá.

A Vakapád rejtelmes felszívódása ezen az éjszakán így történt.

Miután a három ember csónakját elfedte az esti homály, előrelátható

eseménytelenséggel elkezdődött a lehorgonyzott hajókon szokásos vontatott

tempójú élet. Lógás Hugó a szvetterét foldozta, és a Vörös Vaszics most végre

szétszedte a csapágy kőrül olajkulimászba füstölgő géprészt, ahonnan már Tahiti

óta idegesíti valami oda nem tartozó zörgés. A Stráfos egy szellőztető ablakon

ül, térdig felgyűrt nadrágban, és lábszárait mossa. Néha egy-egy sirály, amint

alacsonyan kering, szárny iránt ferdülve zuhan, mint valami apró, Iegújabb

típusú stuka, és lecsap a konyhalefolyóból özönlő ételhulladékra.

Kalóz Pepi egyre ott állt azon a helyen, és azonmód, ahogy eltűnni látta a

csónakba szállt három embert. Sötétbe meredt szemmel leste, hogy

visszatérjenek. Nehéz érzés vonaglott a szíve és a torka között. Minden

idegszálával érezte a veszélyt, és várta, hogy a Rézgrófdallamos hangja, az a

lassú, mély zengésű hang, mely sűrűn múlik halk nevetésbe, visszafelé

közeledjék.

De hiába várt ott, a korlátnak dőlve.

Csak a víz loccsant néha, amint egy-egy ficánkoló repülőhal felvetette magát,

és visszahullott ismét. Közben leszállt a mélységesen sűcű köd az óceánra. Ki

tudja, meddig állt így egy helyben? Orák teltel el közben. Később a sürü ködtől

féloldali fejfájás kínozta, és benyitott a fülkéjébe és. . .

És moccanni sem bírt meglepetésében! Letapadt a küszöbre ijedten, azt hitte,

hogy álmodik. . .

Egy megdöbbentően kétes külsejű, szakállas öreg ült az asztalánál, és rumját

itta.



- Hallott maga rólam? - kérdezte a kecskeszakállas egyén minden egyéb helyett.

A nő abban a pillanatban tudta, hogy ki ez.

- Piszkos Fred!

- A Kapitány - egészítette ki dörmögve. - Gyorsan kell cselekedni, hát közlöm,

hogy felettese vagyok, Miss Cunesburry. . .

Ebből egy szó sem volt igaz. Szépen átkutatta a nő holmiját rövid ott időzése

alatt, és kecülni akarta a hosszas rábeszélést, mert az ilyen szoknyás sokat

akadékoskodik.

- Ön tudja a nevemet. . .

- Mondom, hogy felettese vagyok a Szolgálatnál, Anderson ellentengernagy

küldött. Nfncs percnyi idő.

- De hogy kerül ide?

- A Hountler nem sok lármával, lesötétített fedélzettel megközelítette ezt a

tragacsot. Most elmeséljem, hogy áteveztem, kerülve a zajt, felmásztam a

horgonyláncon... Nem szeretek sokat beszélni. Nincs több rum?

- Nincs... De tessék whisky. Szóval, érém - kezdte izgatottan -, hárman partra

eveztek.

- Tudok róla. Nem kell aggódnia. Ha egyszer itt vagyok, akkor néhány csibésszel

nem Iesz baj. De önnek fontos szerepe van az ügyben. Azonnal teljes gőzzel

visszamegy Marque- ' sasig, és annyi édesvizet vesz fel, amennyi csak elfér a

hajón. Ha talál járművet, vegye vontatókötélre, és vizet, vizet, vizet,

amennyit csak tud és amilyen gyorsan csak lehet, kű)őnben még én sem tudok

segíteni. Tíz napra való van az egész társaság számára, és azt majd lefelezzük

esetleg.

- No és akik most a parton vannak, a Rézgróf és. . .

. Piszkos Fred elővette hátsó zsebéből tenyérnyi nagyságú, ócska zsebóráját:

- Igazítsuk össze az óráinkat. A fecsegés nem kenyerem. Ha tíz perc múlva nem

szedte fél a horgonyt, akkor magát teszem felelőssé azért, ami bekövetkezik.

Nálam 11 óra 50 percet mutat az óra! Jó éjszakát!

Ezzel sarkonfordult, és máris othagyta Kalóz Pepit, mindössze egyet bökve a

sipkája ellenzőjén, amit egy jóakaratú megfigyelő köszönésnek is

értelmezhetett.

Mire a nő kisietett utána, már nem látta sehol. Eltűnt, ahogy jött:

észrevétlenül, hirtelen, mint valami jelentés. . :

12 óra

. . . Piszkos Fred a Hountler kapitányi hídján türelmetlenül rágcsált egy

bagódarabot. Nem sok szem látta volna azt a szürkés kontúrt az éjszaka egyforma

sötétjében, amit a Kapitány tekintete figyelt. . . Azután ez a hajszálnyi,

távoli körvonal, a Vakapád, megrezdült, elbontakozott, és lassú vonulással

belemúlt az éjbe. . . A karvalyujju, kemény, vén kéz az ősz szakállról lényúlt

a szócsőért és beledünnyögött:

- Teljes gőz!... Féljobb!... Előce! . És elkezdödött a halálos játszma.



HUSZADIK FEJEZET



Sárkány Huang vézéri sátrában idegesen szürcsülte a teáját. Hetek óta vesztegel

itt, több embere elhullott ennél a vállalkozásnál, mintha egy népes szigetet

támadott volna meg, és azt is sejtette már, hogy mielőtt elvégzi feladatát, még

sok jó embere fog a fűbe harapni. Az ördög vitte volna el a csirkefogókat azzal

a cirkálóval! Ha ezek a tengeri martalócok nincsenek itt, már régen

lebonyolította volna az üzletet, és otthon lenne. Ezt közölte is a sátrában

tartózkodó európai vendégével, egy sovány, csontos, hosszú egyénnel.

- Sokkal több pénzt kellm majd kapnom. Te nem mondtad, hogy ez az elátkozott

Redzeer is belejátszik az ügybe.

- En sem tudtam - dünnyögte az európai. - Megfoghatatlan indiszkréció, hogy

ilyen alakokat is beleavattak a dolgokba.

- A legjobb embereim elhullottak.

- Kárpótlásul a kétszeresét kapod annak, amit ígértem, ha vége a harcnak! ,

Most Juan-Fen, a kalóz főembere sietett a sátorba idegesen.

- Nagy Huan! Egy gőzösről a partra jött csónakkal. . . az az undorító fehér

varázsló, akit a Sárkányok Tisztátlan Anyjának nevezünk.

- Piszkos Fred! - hüledezett a kalózvezér. - Vezessétek ide.

Piszkos Fred úgy lépett a sátorba, mintha a southamptoni Royal Park kávéházba

tért be egy feketére. Valamit morgott, és itt is űgy bökte meg hüvelykujjával a

sapkáját, hogy köszönésnek vehette, aki nagyon akarta.

- Mit akarsz, Sárkányok Tisztátlan Atyja?... Figyelemeztetlek, hogy az első

gyanús gondolatra agyonlövetlek.

- Nem ajánlom - szólt jóakaratúlag. Azután leült, és töltött magának a

teából. - Különben is úgy tudtam, hogy a barátod vagyok, Sárkány Huang. Erre

ittam is veled, a házadban.

- Ez igaz. . . De te mindig mást gondolsz, amikor mást mondasz.

- No, most bebizonyítom, hogy tévedsz - felelte az öreg, bólintott, kiitta a

teáját, és így szólt: -Mert barátok vagyunk, hát ígérem, hogy ha nem csinálsz

semmiféle galibát, és Ieteszi valamennyi embered a fegyvert, akkor: egye fene!

Futni hagylak benneteket, pedig szép pénzt kínáltak érted Jáván.

Sárkány Hung felugrott, és kirántotta tenyérnyi ócska fringiáját.

- Azt akarod, hogy kettévágjalak?

- Ezt szívesen elkerülném - felelte, és újra teát töltött magának. - Jól

ismersz engem, és én jól ismerlek téged. Tudod, ha ilyet mondok; akkor okom is

van reá.

- Én pedig nem szívesen ölnélek meg, mert te egy elátkozott varázsló vagy, és a

véred szerencsétlenséget hozna kardomra.

- Ez a legkevesebb, ami veled hajálom után történne.

- Az ördögbe is! - szólt közbe az európai, akinek ez a hosszadalmas beszélgetés

ostoba volt. Azt mondja meg, hogy miért szólította fel Sárkány Huangot, a

rettenthetetlen vezért fegyverletételre.

- Maga kicsoda? - kérdezte Piszkos Fred, és jobban szemügyre vette az európait.

- Ez az úr barátom és vendégem. . .

- És ő ajánlott neked pénzt a rablótámadásért. . . Csak maradjon nyugodtan

ülve, mert mire revólveréhez hozzájut, halott ember...

Ugy Sárkány Haung, mint az európai zavarban álltak, és ahogy ez már szokás

volt, minden fegyver vagy erőszak nélkül Piszkos Fred uralkodott a helyzeten. ,

- Mondd meg, hogy miért jöttél, s miért fenyegettél, holott barátod vagyok? -

kérdezte a rablóvezér.

- Néhány emberemmel egy cethalászhajón útban rádiójeleket vettünk fel.

Gondolhatod, hogy nem jöttem ide a Hountlerrelů támadást intézni ellened. De a

rádiójel úgy szólt, hogy a tizenötezer tonnás Southampton csatahajó teljes

gőzzel útban van ide, hogy elintézzen téged az embereiddel együtt.

- Ez nem igaz! - mondta az európai. - Puszta blöff!

- Maga fogja be a száját, ha tiszteletre méltó tengeri sárkányok tárgyalnak -

mondta Piszkos Fred.

Sárkány Huang nem nagyon szívlelte az európait, mint ez már az előzményekből is

kitűnt. Az ügy azonban elsősorban őt érintette:

- Ezt te csak megtévesztésül mondod - mondta Piszkos Frednek -, mert az

ellenségemen akarsz segíteni.

- Ha nem hiszed, hát jól van. Én figyelmeztettelek. Az André de Rémieux utasai

között előkelő angol urak vannak.

- Mire segítség érkezik, végzünk velük! - kiáltotta a rablóvezér. - Különben is

híres vagy arról, hogy sohasem mondasz igazat, és ezzel néha megijeszted az

embereket, és legyőzöd őket. . .

- Szerintem is blöff az egész - rnondta az európai. -A Soutliampton csatahajót

nern fogják érre a célra alkalmazni.

- Nekem mindegy. Figyelmeztettelek, Sárkány fluang, mert a barátom vagy, és

erre a házadban ittam veled -fedezte Piszkos Fred a visszavonulást. - Erról

minden tengeren tudnak, és ezért jöttem ide. Csak barátságból.

- Szabadon bocsátlak, ha azonnal a hajódra mégy, és elhagyod a sziget

környékét. Mert té olyan vagy, hogy kieszelsz valamit, és egymagadban

halomra,döntöd a számításaimat.

Piszkos Fredet erős fegyveres kísérettel a tengerpartra vezették, ahol csónakba

ült. A Hountler csónakja volt. Elkötötte a gyökérről, amelynél kikötött

érkezésekor, és visszaevezett a nem messze veszteglő cethalászhajójához. Kissé

rosszkedvű volt, mert a blöffje sem sikerült. Viszónt mégis meg kellett volna

mentenie ezeket az embereket.'.

A hajóról lebocsátottak egy kötéllétrát, és az öreg megindult felfelé.



HUSZONEGYEDIK FEJEZET



A hajó messze eltávolodott a szigettől. Ezalatt történt a barlangban

ostromlottak kirohanása, akik reménytelen helyzetben tartották magukat,

kétoldalt, a szikla alján. Piszkos Fred ézalatt részint tanácskozott

embereivel, részint pálinkás üvege mellett töprengett. Azt hitte, egyszerűen

megijeszti a rablókat, de ez nem sikerült.

Amikór végre kialakult benne valami...

Puff! Géphiba. A Hountler mozdulatlan lesz.

Alattomos hínártömegek csavarodtak, tekergődztek a hajócsavarra, amíg annyira

körülSzőtték, hogy egyszer csak megállt. És a teljes gőzzel dolgozó gépben

valami reccsent, tört, pattant. . .

A Kapitány éktelenül káromkodott!

Sok ember kínhalála következik be, ha a géphiba nem reparálható meg gyorsan. A

matróz, aki kötélre eőrsítve, késsel a kezében sűrűn lebukott a csavarhoz, hogy

szétvagdossa az Iszalagot, elég szerencsésen nem hívta fel magára mindenféle

hemzsegő cápák figyelmét. Sziszifuszi munka volt. Hajnalban felválotta egy

másik matróz. A gépházban folyt a szerelés. Nehezen. Nem lehetett kipróbálni a

munka eredményét, amíg a csavar állt, és a gépet sem indíthatták. A sziget

felől lövések ropogása hallatszik. . . és múlnak, múlnak az órák, múlik az idő,

míg végül jó egy nap késésel ismét nekivág a Hountler sziget északi csücske

felé.

Egészen addig haladt, amíg megpillantotta Sárkány Huang óriási vitorlását,

melynek fedélzetén sorba rakva állt valamennyi vizeshordó. Az elmúlt zivataros

napokban rakták fel így a hordókat, régi hajós szokás szarint, hogy felfogják

az esőt, és így az elhasznált vízmennyiséget a bőséges trópusi zivatar

állandóan pótolja. Csak leemelik a hordó fedelét, amikor zuhogni kezd, és

betakarják, ha kiderül.

A Hountler szép Iassan visszatért, és elindult a partirány mentén, szinte

unatkozva, mintegy céltalanul a hatalmas vitorlással párhuzamos irányban.

Sárkány Huang ezt megtiltotta, de végre mit árthat itt az a hajó. A kutya sem

törődött vele. Néhány mezítlábos ember fegyver nélkwl a kis gőzösön, amelynek

egyetlen ágyúja sincs. . . Mit tehet?

De nem tudták, hogy ott van Pofa Jenő. A híres Pofa Jenő! .

Egy remek szigonyos!,

És ott volt a légsűítéses szigonyvető készülék. Különös módon három egymás

mellett. "gy szerelték fel hamarjában. Jó néhány csomónyi sodrony feltekerve a

szigonyhoz, hogy találat esetén leforogjon a bálna nyomán. Bolond emberek, hogy

felszerelik már eleve a pótgépeket is. Legfeljebb ezt gondolhatta az, aki

értett hozzá. Azt már ugyan ki figyelhette volna meg ůhogy nyugodtan, tempósan

felcsavarnak a három szigonyra három hegyes bálnaölő gránátot? Egyáltalán: ki

bolond figyelni ilyen hőségben?

A Hountler lassanként egy vonalba ért a vitorlással. A Kapitány ott állt a

helyén, és egykedvűen bekiáltott a szócsőbe:

- Teljes gőz! Előre!

Ugyanekkor: Baaang!

Pukkanás, majd a levegőn átzengő sodronyok sivítása!... Az első szigony betalál

a hordó közé. . .

Zumm! Zitty!... A gránát explodál!

Buum. . . Brrr. . . Bumm!!

Hatalmas robbanás remegteti meg a szigetet.

.. Ugyanis, amint a vitorlással átellenbe került a gőzös, gyors egymásutánban

három szigony süvöltött a schooner fedélzetén elhelyezett ivóvizes hordótömeg

közé. És a bekövetkező robbanás úgy vágta szét a vízállományt, hogy egy napra

való ital sem maradt a deszkaroncsok között.

Azután a főárboc szép lassan, mintegy az esemény epilógusául végigdőlt

hosszában, magával hasítva valamennyi jelentősebb vitorlát: És a Hountler

hatalmas kanyarral siklott, hogy gyorsan lőtávolon kívül kerüljön.

Sárkány Huang dermedten halgatta a jelentést. Azután közölték, hogy a

Hountlerről valaki egy csónakban a partig jött. Piszkos Fred érkezett.

Egyedül !

- Tárgyalni jöttem hozzád, Sárkány Huang - mondta nyugodtan.

- Most téged parázson megsütlek!

- Ha tetszik, akár élve megehettek - felelte egykedvűen az öreg. - De mit

fogtok rám inni?

- Átkozott!

- Hát ahogy mondtam, Sárkány Huang - folytatta kedélyesen és teát töltött

ismét. Az európaira ügyet sem vetett. `Mivel barátom vagy, hát futni hagylak.

Bolondos szívem van, mit csináljak? De egy órán belöl letenni a fegyvert. Az én

hajósaim nagon gyávák, tehát a Hountlerről csak akkorkaphatsz vizet ha

visszaevezek, és az embéreket megnyugtatom, hogy ne idegeskedjenek. Akkor te

naponta elvihetsz egy csónakon fél fejadagot minden rablónak, és ha megjön

Marquesas felől a vízutánpótlás, berakodhatsz magadnak annyit, amennyi hazafelé

kell. Közben a Redzeer emberei őriznek majd a bandáddal együtt. Okos ember

vagy, minek vitakoznál?. . . Hát oda hordjátok össze a fegyvereket, a tisztás

közepére, mire visszajöttem. Most szólok azoknak ott, a sziklán.

Ez tiszta dolog volt. Nem lett volna tapasztalt rablóvezér Sárkány Huang, ha

hiábavaló dühvel és toporzékolással tölti az idejét. Különösen ilyen melegben,

ennyi emberrel, víz nélkül. Máris mindenki szomjas volt, miután tudták, hogy

nincs víz.

. . . Egy óránál hamarabb ott volt egy halomban valamennyi fegyver, és az

ostromlottakból győzők lettek. Lövésre készen felfejlődtek félkaréjban, és

közrefogták a kalózokat.

Egy jelentéktelen szerencsétlenség is történt. Valahol kideríthetetlen helyen

elsült egy puska, és vételenül az európai értelmi szerzőt fejbe találta a

golyó. Senki sem sajnálta. A kalózok csakúgy, mint a hajótöröttek, neki

köszönhettek minden bajt.

. . . Piszkos Fred szávának állt. Mit tegyen?

Bolondos szíve van. . . Amikor befutott a Vakapád, Sárkány Huangot, régi

cimboráját, megfelelő vízmennyiséggel felszerelten futni hagyta.

Kalóz Pepi és a Rézgróf találkozása mindkettőjük számára bátor cselekedeteik

legszebb jutalma volt.

De a legnagyobb elégtétel és hódolat a Kapitányt várta.

A Radzeer teljes személyzete összeállt, és elhatározta, hogy mielőtt

elindulnának hazafelé, mert (mit tesz Isten!) a cirkálót sikerült lecsúsztatni

a zátonyról: felkeresik a Kapitányt, és ünnepélyesen elégtételt szolgáltatnak

neki, amiért annak idején rajtakapták, amint lopott.

Mire azonban hajnaltájt levonultak a partra, a Hountler már régen felszedte a

horgonyait, és füstje sem látszott horizonton.ů



HUSZONKETTEDIK FEJEZET



Ôfelsége

Samtónio főherceg ur (és kiráj)

Almira Vár

Bolontsák Sziget

Kedves Kiráj ur és tekintetes hozzátartozóji!



Vettem még Tahitiban kecses uralkodói hüségének nyilvánulását. Azóta csuda hecc

volt! Nem tudom emlitettem-e már hoty van esz a róla elnevezett Kapitány aki

mindég kavarja. Hát nem fogja hini! Mostanmegint benne volt! És megint hátulról

mejbe! Mert annak olyan Fsavaros az esze (a fejibe) hoty nincs az a propeller,

aki annyi menetü, fordulaszámilag.

Hát ez eccerüen már akkormikor Friszkóba beszéltünk, tutta hoty mért vagyok én

ott és rnitől (atol, mint emlitém, de ezt asz egyet ő sem nem tutta.) És esz

követett bennünket avval a dőg hajjóval, mert most már dühös vagyok rá mer

annyian voltunk hoty alig jotott valakire pénz, pedig a Fülig Jimmy nevű

kormányos feleségül vette a hajóskapitányt és nászajándékul lemondott a javáról

a javunkra, meg a jutalom is ránk maradt örökségül, mivel megnősült, s2egény.

Szerencsével odaértem a Rótbizony Kurzóje szigetre, a Rézgróffal és a Csont

Mukival (nem tudom felséked haverkodot-e vale, de esz is magunkfajta jó pofa,

csak gépeszetekről járatya az ugatást mindig és azt nem állhatják a Radzeeren)

szóval mire visszatérünk az Archipelre, klderül hoty kalózok ostromolnak

bennünket. Esz zürzavaros de ha látta volna Felsék nem olvasná soraimat

jóindulatu lekmagasabb vigyorgással. Mer amikor láttam a vért a kapitányi

'f0lkében az olyan érzékenyen érinte mint két egészen egyforma naty pofon. Vagy

még mélyebben.

Végül azonban esz a Piszok Alfréd nevü (az mindig kavarja és pont engem keres

ki, a Föld gÍobusztekéjén) feltalálta az újmódi vadászhajót: Kilőtte nekik a

vizet a hordóból! Erre k8vetkezett az általános nyilvános fegyveres letétel.

Egy szál vén szakállas csirkefogó letartóztata vagy százhusz kalózt!

Dé irgalmazot nekik és nem kisérte be őket semmiféle kerületi kapitánysákba.

Győnyörü volt Anderson ellentlottanagy őszirségénél uralói időimből is

emlékezetes, szép látványos és unalmas, szerkli nevü udvari körhallás. Esz

sorba lekezelt minket. És modá, hogy örőmmel tüszne a Buszkó Móesinngnak (aki a

karján sebesült meg) és a Bunkónak (akinek miszklibe vágták a pofáját) 1-1

érdemrendest.

De es- a Piszok Alfréd nem jött el!

Eszt csak három dolog érdekli: a pénz és más semmi meg a velemsrembeni kitólás.

Amig én is egyszer mék kitólok velamelyik személvel. Mék a kékszakálu is

mekjelent és a Íépcsőhászba, egy ruhatáros lesegitette róla asz ajtót. (Esz a

hülye mindent magával cipel!)

Apropö! Jó hogy levelembe idésztem eszt a hójagot!

Mer a végén a Kékszakállunak is vissza attam a kölcsönt, illetve vissza vettem

tőle, mer esz kényszerbe hozott Vakapád bérlésénél, hoty nekem muszáj legyen az

egy harmadot nekije adni. Pedig neki a munkájáért igazári nemjár keresmény.

Hacsak nem számítom hoty égyszer, asz őrtoronyból pont a Rézgróf fejére ejté az

ajtót. Eszért jár valami pénc, de nem ety harmad. Ô más különben csak iszik meg

énekel meg ölelget mindenkit. (Hijába ütik fejbe.) Hát örültem, boty az ety

harmad felét visszaatta.

De eszt Felséknek köszönhetném!

Utyanis: Egy keltebb levélben Felséknek közlésbe nyilvánoztam, hoty van esz a

Kékszakáll, aki hiresség és kérdém hogy Felsék ismeri-e? Friszkóban most mek

kaptam a hüséges Válasz sorait, melyben Felsék felel kérdésemre. És megemliti,

hoty csak 1 Kékszakállról hallott, aszt is inkább olvasva:

Én sajnos alik jutok ujsághoz!

És azt irá Felsék, hoty eszem hires Kékszakálli élettörténet rajszát mindenki

olvashatta. Sőt egy zenés operaelőadást is tud róla.

Esz nagyon 1-ezett! Mér a Wagner mindég asz operával jö, amihez köze van! És

Felsék megirta, miszerint erről a Kékszakállról megirták, hogy bigámizásban

élt, többnejü feleségekkel, amit a törvény szigoru üldözéssel büntet. És azt

írá, hoty esz a Kékszakáll, ha már nerr, köllött anki valamelyik feleség, el

tette a bizonyost a láb alól, gyilkolás végségével. Felsék aszt ir irá, hoty

esz valószinüleg nem aszonos Kékszakállu a Wagner nevü részegessel. De én

kiprábáltarn.

Felsék, minden egyezik! Ô az!

Nem is lehetséges két ember a világon ennyire kék szakállal. Nem is lehetséges

két olyan pofon a világon, mint amilyent a Hallgatag (vagy 8 emeletes) Trugics

ennek a Wagnernek adott, hogy start fejest ugrott a szománcba. Kirpóbáltam őt a

Háromárbócos Szódavlzben, hogy ő e az, akiről Felsék ír. Szemtől szembe mondtam

neki, váratlanul így:

Te Wagner! Te ne tagadd, hogy bigámizást vétkeztél! Neked töpp feleséged volt!"

Felsék! Ez trafált! A pasas térdre esett!

"Könyörülj!... Drága cimborám sztovatsek! Azt hittem, senki sem tuggya mer

Délamerikában volt."

"Látod marha! Mer véletlenül Szamtamiónió főhercegi kiráj megtudta rólad és

rnegírta és lapokban is vólt, hoty mék kettőnél is töpp nősülésben voltál

vétkes."

Eszt beismerte, de ászt állitja hogy a neve nélkül. Szőval még hamisabbal mint

ami)yen most van neki. És Délamerikából Svédorszákba utazott és csak érkezés

után nősült harmaccor, de nem rosszakaratból, hanem pénécért tette.

Erre én ráförmedtem, hogy ne bőgjön itt hiszen a bigámiás ember börtönbe való

és aljasság is, hoty a néki nem tetsző nejeket törölte az élők sorábó).

Hát itten talán tévett Felsék. Mér ő állíttya, sirval és esküdve és mégis

hihetően hogy esz forditva van, mer az előző nejek közül kettő majtnem mekölte

őt és homlokán a heghely ahová Rita Amanda nevü neje sértő szándékból 1 tüzes

vasalót hozzáj vágott. És aszt is mongya, hoty ha megölte volna asz előző

nejeket, ákkor ártatlan lenne, mer a bigámizás törvénye szerint, csak akkor nem

szabad másik nőt elvenni, ha asz elősző hitves mék él.

(Esz nagyon valószinüjen hangzik. Ha megköli az előző hitveseket, akkor

ártatlan, mer töppnejüséget öszvegy ember nem követhet el.)

Külön nekérdemlé tőlem, hoty elégtétel után kizsaroljam, mer amikor én vizér

mentem (álruhában szalattam, hoty aszt higyjék egy halott kalóz vagyok) ezen

alkalomból a kékszakállu fejbe vert. Ha elugrom és én kenem le előbb a frászt,

akkor ma ez talá.n nem vitakoz senkivel. O aszonban ajtóstul rohant a frászba

kétszer egymásután és igy nem kunszt hogy kilettem.

Mekjegyzem hogy az André Derémitőn a turisták nem is turisták. Titokban

kerestek ety ásványt aminek a rieve magénérc. Persze udvari körben finomabban

esztet nemmagán ércnek hanem privát ásványnak nevezték. És van a hajón ety gép

ami a tengerből vizet gyárt uty hoty a sót, hüdés útján leporolják vele.

Ventilátor a neve. Szóval vagyok bátor, kecses jóindulatukról, Felsékedet

alatvalóilag biztositani és én is marattam;



Felsék jóakaró pártfogója:

don Fülig di st. James



... Minden hajós, aki csak Friscóban megfordult ez idő tájt, nagyon

csodálkozott azon, hogy a vadászatról hazatérő Hountler egyetlen elejtett

bálnát sem hozoit útjáról. A legénység ennek ellenére nem panaszkodott.

Piszkos Fred más, mint a többi egyszerű hajósféle. Rakományt szállítani, mondta

a kérdezősködőnek a Hountler legénysége, cethalakat lőni, a bolond is tud, ha

megtanulja egyszer. ,

De a Kapitánynál ott a rengeteg ész!

Piszkos Fred az óceán miniszterelnöke. Ebben van az üzlete! De, mint a

mentőötlet a szigonnyal mutatja, akkor is érdemes a diplomáciája, amikor

hordópolitikát folytat.

...Bővebbet talán a Vörös Vaszics tudott volna mondani, akinek (akárcsak a

Hountler legényeinek) bőven volt pénze. De Vaszics csak holtrészegen, ha

egy-egy szót dünnyögött, a titokzatos esetről. Azt sém értette senki:

- Mindenki nyissa jól ki. . . a szemeit. . . - dadogta, mint valami fontos

tanulságot. - Akkor felismeri, úgy a madárat, mint a barátját az öntöltő

tolláról. . . És itt van a kutya lényege eltemetve. . .