Rejtő Jenő
A megkerült cirkáló
ELSŐ FEJEZET
- Pénzt vagy életet!
- Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt.
A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz.
A rabló Iővésre kész pisztolya megrezdülta kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen.
A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.
Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnűgyi komédiája.
Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek:
Egy ideges útonálló.
Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz.
- Barom! - ismétli a rabló: - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok?
Miután szabadott válaszolnom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!
Mondtam, hogy az életet megkaphatja.
Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót.
Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
- Utoljára figyelmeztetem, és azután...- kezdte újra komolyan.
- Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!
- és mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta:
- Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak.
Nincs rá eset, higgye el, drágám.
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni!
- és artikulátlan rikácsolással rőhögve bólogatott.
- Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr!
Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!
Két dolláron alul nem tesz ilyet. Az öreg Wagner nagy emberismerrő, well, my best gangster!
Ebben a pillanatban, váratlanul, néhány Iépésnyire tőlük, feltűnt két arra sétáló katona.
Ezek elfogják!
Az útonálló rémülten zsebre vágta a pisztolyát. Az áldozat gépszerű alkalmazkodással leeresztette magasba emelt karjait, a katonák felé fordult és...
És nem szólt semmit!
Ráadásul felettük most zizegés hallatszott! Két biciklis járőr kerekezik beszélgetve a rakparton, és az áldozat nem mozdul.
A katonák és a járőrök eltávolodtak. A rabló villámgyorsan újra elörántotta a pisztolyát, és rákiáltott az áldozatra:
- Egy móccanást sem, mert..!
A másik rémülten körülnézett, és szinte sírva, de azért igen erélyesen rászólt:
- Ne ordítson, maga ló! Idecsődíti nekem a csendőröket!
Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! Képes és a legnagyobb kellemetlenségeket csinálja nekem!
A rabló megrémült. Te jó Isten! Mi ez?!
Az áldozat jobban fél a csendőrségtől, mint a fegyveres útonállótól. Kí lehet ez az ember?
Miféle szörnyű, régóta keresett bűnöző?
- Fel a kezekkel!
Az áldozat dühösen emelte a magasba karjait.
- Mondja, maga tornaórát rendez itt?!
Becsületszavamra, ilyet még nem láttam! Ez a mániája a kezekkel.
És harmadszor: ne hadonásszon állandóan a pisztollyal, mert elsül és visszajönnek a rendőrök!
Ilyen ideges rablót még életemben nem Iáttam!
- siránkozta türelmetlenül, és közben akkorát csuklott, hogy szakadt keménykalapja az orráig süppedt.
- Mondja maga bolond?
- Lehet, de ez most nem fontos.
Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -,
adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom.
Na? Mit vitatkozzunk itt soká? Nem igaz?
- Futni hagy!? - álmélkodott az útonálló.
Örüljön, ha nem bántom és elmegyek!
- Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hopplá!
Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más.
Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról.
- És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: - Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg
Wagner olimpikon lehetne. És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont.
Na? Választhat: pénzt vagy életet?!
Az útonálló végképp elvesztette a talajt maga alól.
Lelője ezt a szörnyeteget ötven centért?
Vagy megkockáztassa, hogy kést vágjanak belé távozáskor?
Mert hogy ő revolverrel a kezében egy dollárt fizessen az áldozatnak az világröhej volna.
Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt.
Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska congyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusánakjelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú, vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény rátűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.
- Na mi lesz? - sürgette a rablót az áldozat.
- Itt akar megöregedni? Adjon egy dollárt, és menjen a fenébe! Ilyen egy hülye sztrovacsek.
Hogy a sztrovacsek kifejezés mit jelentett Wagner úrnál, azt senki sem tudta.
Állandó, csontig ható részegsége még őt is erősen akadályozta abban, hogy akár csak saját szavait is helyesen értelmezze.
- No de értse meg - kiáltotta dühös kétségbeeséssel az útonálló -, nincs pénzem, és nem akarom lelőni! Sajnálom magát!
- Mi közöm ahhoz nekem?! Maga ne legyen jó az én egy dolláromért! Tessék csak lőni!
- Nem teszem! És figyelmeztetem, hogy ha odamegyek, akkor megrúgom, és jön a bicska.
Az én konyha... Minek folytassam?
Rövid, elkeseredet vita után Wagner úr megkapta a revolvert: sem a hátbaszúrást, sem a villamosszéket nem kockáztathatja az ember ötven centért.
A rabló pályája kezdetén volt, mindössze tizenkilenc éves, mellesleg ez is mentse tehetetlenségét.
- Na jöjjön, kis sztrovacsek! - vigasztalta a rablót humánus áldozata.
- Maga is kaphat egy korty pálinkát... Hoppla! Legalább a muníciót elihatja a revolveréből...
Ni, milyen szép nadrágrögzítő! - kiáltotta, ahogy elindultak, és egy hosszú spárgát pillantott meg lefüggni a feje fölötti vastraverzről: -
Ezt leszedem innén, de a mindenségit!
Odacsomózták!
- És kedvesen a fiatalemberhez fordult: - Nincs magánál egy bicska véletlenül?
- Mi? -kérdezte a rabló, és halálosan elsápadt. - De hiszen... Maga fenyegetett Magának van kése!
- Ne gyerekeskedjék! Soha életemben nem volt késem!
Hopplá! No, várjon! De revolverem most már, hála istennek, van, hát csak nyughassék, kedves sztrovacsek!
És a dühös útonálló orra elé tartotta saját fegyverét.
MÁSODIK FEJEZET
E különleges rablótámadás mellékesen a Megkerült cirkáló világraszóló kalandját is elindíLotta hírhedt útjára. Az áldozat és az útonálló ugyanis végleges békeállapotban továbbballagtak, illétve az öreg továbbtántorgott.
Így kialakult közöttük a végzetes eseményeket élindító beszélgetés:
- Maga biztosan külföldi, mert engem nem ismer. . . Engem valamennyi rabló olyan jól ismer, hogy már öt lépésről nem köszön egy sem. Honnan jött? -
Ásítani akart, de csak csuklott. -Mesélhetne valamit a nagyvilágról.
My parole d'honneur, az ilyesmi érdekel!
- Alexandriából érkeztem a Nil Marsallal. Ott is csak arról beszél most mindenki,
amiről Oaklandban - felelte az ifjú rabló. Kíváncsiak, hogy mi történhetett a híres
André de Rémiéux-vel?
- Ezt én megmondhattam vo)na! Együtt voltunk bezárva Surabayában. Jó pofa volt!
Tavaly leszúrták egy kocsmai verekedésnél a madridi Bivalyfő grand caféban.
- Hm... Alig hinném. Egy eltűnt óceánjáróról van ugyanis szó, aminek André de
Rémieux a neve. Egy turistatársaságot vitt magával esupa előkelő urat...
- És ellopta válami disznó? - vágoft közbe legyintve Wagner úr. - A tengeren vigyázni kell.
Azt én jól ismerem.
Erről eszébe jutott egy operából válami kártyainduló, és harsányan énekelt. Áz operák és a
hazárdjáték állandó zűrzavarában élt, az optimista részegek különös mámorában. Az ifjú fábló
csak most vette észre, hogy különleges szakállú patrónusa az önkívületig részeg.
Közben gépiesen beszél, hogy ezt leplezze, de a szűk sikátorok között olykor egyik úttesttől a
másikig dűlöngött; de jóbb zsebében a revolvert egy pillanatra sem engedte el, és így az
ifjú útonálló meg sem merte a galambősz illetve égszínkék szakállú rablót megtámadni,
És hol az a kocsma, amit az öreg említett? Megfoghatatlan volt a fiatalember előtt útjuk céljá.
Hiszen lassanként a kikötő környéki dombok között, Frisco kínai és egyéb bennszülött nációjának
vályogviskóin túl bukdácsolt előtte a gargarizálva daloló, furcsa öreg. Lehetséges,
hogy már nem is tudja, hová készült? Ez az egyén nem ismerte Wagner urat, ha azt hitte,
hogy a Kékszakállú (bármilyen állapotban is) nem talál meg egy kocsmát, ahova készült.
- Nem tévedett el? - kérdezte az lfjú rabló.
- Ugyan! - röhögött Wagner úr. - Maga csecsemő! A Három Piros Dugóhúzóhoz még részegen is odatalálnék,
pedig úgy éljek, két 'óra óta alig ittam valamit. . .
Látja ott azt a hat fénypontot? Nem. . . Azt az öt fénypontot?
- Ott messze?. . . Mindössze egy kis fényt látok arrafelé!. . .
- A maga korában én is annyit láttam. Nem kunszt. . . Hát ott van a mi kossmánk. . .
Minden valamirevaló hotvolé odajár.
- Mondja! - kérdezte most az ifjú rabló, és itt kezdődött az egész őrületes bonyodalom.
-Ismer maga valami kikötői hírességet, bizonyos Piszkos Fredet? A Kapitányt?
- Mi?!. . . - horkant fel az öreg. - És maga mer kikötőben, tisztességes martalócok között lopni?!
- Én is hallottam már említeni. De azt hittem, hogy maga többet tud. Sürgősen keresik valamiért ezt a Kapitányt.
- Mindig keresik! - legyintett Wagner úr. - De azt nem fogják el! Az én barátom!. . .
My old Piszkos Fred, öreg sztrovacsek, a Kapitány!- Egy elragadtatott karmozdulattól keresztülesett
valamelyik kisebb dombon, és ülve maradt, hogy megpihenjen. Úgy folytatta lihegve:
-Annak bliktri a világ minden rendőrsége. . .
- Alig hiszem, hogy bűntényről van szó. Nem említették, hogy betört volna, vagy pénzt lopott.
- Én pedig nem hiszem, hogy az öreg valahol betört és hozzátett a pénzhez. Nem természete.
Valahogy talpra szédelgett, és továbbmentek.
- Márpedig nincs bűntény a dologban. Rádión is leadták, hogy jelentkezzék bármelyik külföldi angol követnél. Biztosítják, hogy szabadon eltávozhat.
- A követ?. . .
- Miért a követ?
- Na hallja! Az öceg Fred úgyis távozik, ha akar, annak nem kéll garancia.
- Csak azért kérdeztem, mert aki tudja, hogy merre jár a Kapitány és bejelenti, az száz font jutalomban részesül.
- Mi. . . - E-gy pillanatig megállt, de csak úgy sikerült, hogy két karjának sebes mozgásával sarkára tántorodó testét nagy nehezen talpra svungolta.
-Mit mesél? Maga, úgy látszik, részeg! Hopplá! Ne törődjön azzal, ha csuklom!
Azt állítja, hogy ezért a gyerékségért tíz fontot fizetnek valahol?! Egy összegben?!
És nagyon izgatott lett, mert még sohasem volt ennyi pénze.
- Száz fontot mondtam! Hiszen még San Franciscóban is bemondta a rádió.
- Ne mondjon ennyit, drága martalóc! - rimánkodott remegve, és izgalmában
egymás után hármat csuklott, ettől leesett a kalapja, viszont, amikor értenyúlt, keresztülesett rajta, majd felálltában lerántotta a fiatalembert is.
Csak sokára és nagy nehezen értette meg világosan az elmondottakat, amikor is teli tüdővel egy nagyot üvöltött: - Hurrá! Szóval húsz fontot kap az illető!..:
Ne mondja azt, hogy százat! Maga rosszul hallotta! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!. . .
Isten! Végre egyszer leihatom magam! Hurrá! - és felhajította a kalapját, azután esodálkozva,
idegesen támolygott mindenfelé, de nem látta sehol az ócska holmit. - Ha, most jóI nézek ki!
Fennmaradt a kalapom! Nem baj!.
. . Itt van, fogja. . . a revolvere!. . . Már nem kell! Van hitel, annyi, mint a madár.
És ez a hitel sokáig nem fog elrepülni. . .
És odaadta, a kihalt éjszakában; a tőltött pisztolyt az imént kifosztott rablónak és megveregette a vállát.
- Hallott valamit a Kapitányról? -kérdezte a suhanc, miután rövid habozás után mégsem lőtte le Wagner urat a visszakapott revolverrel.
- De mennyire! Délben beszéltem vele!
- Hol van?
- Azt nem tudom.
- Hát hol beszélt vele?!
- A lakásomon.
- Hát akkor csak tudja, hogy hoI van?
- Ilyen későn este? Kizárt dolog. Elég szép tőlem, bogy odatalálok. . .
És jelentem. No, itt a kocsma! Gyerünk befelé!
És berúgta a viskó ajtaját. Sűrű füst, lárma és harmonikázás fullasztó, bántó hang- és szagegyvelege hömpölyödött feléjük. De mielőtt beléphettek volna, még a küszöbről, Wagner úr hirtelen visszatántorodott, bevágta az ajtót, azután ijedten megragadta a fiú karját:
- Jöjjön! Fussunk!
És hasra esett.
A fiú nem értette, hogy miről van szó. Ha érti, úgy bizonyára futni kezd, mint a kényes ügy részese.
Ugyanis Fülig Jimmy állt az ajtóban, amikor Wagner úr benyitott! A visszavonulás tehát elkésett intézkedés volt, mert az ajtó máris kivágódott ismét, és Fülig Jimmy ugrott egyet. . .
A rabló, ha nem is tudta, miről van szó, ösztönszerűen a revolveréhez nyúlt,
Mozdulatával egyidejűleg egy pofont is kapott, és röptében csak azt érezte, hogy kiszakítják pisztolyát a kezéből. Azután lehanyatlott és elájult.
Ugyanis a számára kiosztott pofon monszuni süvöltése, villámszerű csattanása és mindent elsöprő megsemmisítő hatása egyike volt azon pofonoknak, amelyek Fülig Jimmyt közrettegett sztárrá avatták földünk jelentősebb alvilági köreiben.
HARMADIK FEJEZET
Miért ijedt meg Wagner úr Fülig Jimmytől? Mert az alvilág beavatottjai, akik közé a pofonsztár is tartozott, jól tudják, hogy Piszkos Fred, amikor éppen Friscóban tartózkodik, 'Wagnernál húzza meg magát.
És mi baja volt a pofonok koronázatlan fejedelmének a Kapitánnyal?
Ez az éles ellentét szintén közbeszéd tárgya volt a kikötőben. Néhány nevezetes alvilági vtrÍlaÍkozás közben úgy adódott, hogy Fülig Jimmy már szépen kikaparta a tűzből a gesztenyét, amikor egyszer csak megjelent a Kapitány, és anélkül hogy körmeit a pacázshoz értetné, magához kaparintotta Fülig Jimmy fáradságának kétes de jól megérdemelt gyümölcseit. Attalában úgy, hogy Fülig Jimmy végül még valami slamasztikába is keveredett.
Azt is bészélték, hogy egy homályos, régtől datáÍódó lovagias ügy van közöttük. Fülig Jimmy llítólag egy
ládában fogva tartotta huszonnégy óráig a Kapitányt, más alkalommal a kapitány, életének egy fontos szereplése helyett, a karanténba juttatta Fülig Jimmyt. Így kikérgesedett az ügy lassanként odáig, hogy most már Fülig Jimmy, ahol csak megfordult, a kapitány után érdeklődött, mert szerinte sürgős leszúrni valójuk van egymással. Oaklandban tehát éÍőször is Wagner urat kereste, hogy a Kékszakállú nyomán megtalálja ellenfelét.
..
Fülig Jimmy ugyanis már két napja tudta egy csempész ismerősétől, hogy Piszkos Fred Friscóban van.
Viszont azt is tudniá kellett, hogy aki a Kapitány nyomára vezeti az angol követséget, az száz fontot kap.
Örtként vetődhet fel a kérdés az olvasóban, hogy miért nemjelentkezett Fülig Jimmy ezen Száz font jutalomért az angol követségen, hiszen tudta biztosan a nyomravezető utat Wagner úr lakását. Nem ismerte ugyan a Kékszakállú
állandó tartózkodási helyének közelebbi címét, de nyomravezető a fontos cím tudta nélkül is lehetett volna. Beköpésnek nem számítana, mert a Kapitányt épp hogy "üzletileg" körözik szabad eltávozásának biztosításával: De végül úgysem lett volna nyomravezető, mert ezzel a nyommal a követség nem ért volna semmit.
Ugyanis Wagner úr friscói lakását összesen ha négy ember ismeri ezen a világon, és Fülig Jimmy, ezt talán mondanom sem kell, nem tartozott a négy ember közé.
Aztán az alvilág kiváltságos tagjai semmiféle jutalomért nem szeretnek hivatalos helyen megjelenni. Tapasztalt egyének babonája, hogy a hivataÍokban való császkálás ritkán vezet `jóra.
Fülig Jimmy többféle szomorú tapasztalattal is bírt a rév- és más kapitányságokon. A pénz riagy dolog, és nem okns, ha valaki túlságosan firtatja az eredetét, de ennek is van határa. A frégattfőhadnagy, mint hírhedt
csempész, nemigen félt a határok átlépésétől, de hivatali helyiségek küszöbe mégis ama határ volt számára, melyét önszántából ritkán lépett át. Ezért nem jelentkezett régi értesülésével mint nyomravezető az angol követségen, és ezért kiáltotta
VVagner úr, hogy "fussunk!", mielőtt hasra esett. És ugyancsak ezért nem csodálkozott, amikor egy csavarszorítóra emlékeztető markolás tapadt a nyakára, és úgy talpra segítette, hogy mnccanni sem bírt.
- No nézd csak! - hebegte torzult, de udvarias arckifejezéssel. - Az én kedves sztrovacsek barátom!. . . Köszönöm, hogy felsegítettél, és most porolj le. -
Mivel nem kapott választ, és a csavarszorító sem lazult, még nyájasabb mosollyal rikoltotta:
- Nincs nálad egy szivar véletlenül? Ki tudja, mióta nem dohányoztam!
Fülig Jimmy különlegesen festői, általában ismert fregattfőhadnagyi egyenruhájában volt. (A rangot és az egyenruhát ő maga kreálta.)
Az egyenruha így festett: elsősorban két pompás és fényes bőrlábszárvédő, fején a Államok önkéntes mentőinek ellenzős fehér sapkája és egy aranygombos flanellkabát! (Aki nem tudta, hogy az öltözék fregattföhadnagyi
uniformis, az megesküdött volna, hogy házikabátot lát.) No és a főúri, elsőrangúan dekoratív, nyeles monokli. llyen néven viselte ama kerékpáráttételről függő, orvosi nagyítót, amit különösen a szivárványhártya megvizsgálására használnak. Fülig Jimmy a műszert valamelyik szeméhez emelte időnként, amikor úgy vélte,
hogy reprezentálni kell.
- Piszkos zsebmetsző! -kiáltotta foglyának köszönés helyett. - Engem ne próbálj becsapni, mert szilánkokra pofozlak.
- Te mindig ezekkel a szilánkokkal jössz - idegeskedett Wagner úr. -
Miért kérdezed ötödször, hogy hol az a Piszkos Fred? Hát én őrzője vagyok annak a sztrovacseknek?!
- Ugye tudod, miről van szó?! Mert nem is kérdeztelek meg! Ne félj, nem ölöm meg azt a disznót! En csak megfizetek neki a karanténért, aki mindene van!
Hát jó! Várj itt, mindjárt küldöm! - és máris indult volna, ha kilengéséből nem rángatja vissza a vasmarok. - Na!. . . Te mindig rángatsz!
- Most ide figyelj! Én kitöltöm rajtad az elszámólást, ha nem vezetsz azonnal a rejtekhelyedre! Tudom, hogy a friscói vasúti híd felé van.
- Köszönöm, sztrovacsek! Onnan már hazatalálok!. . . Egy órája töröm a fejemet.
. . Te, ne rángass!
Gurgulázásba fulladt a hangja, mert Fülig Jimmy kegyetlenül megrázta.
Közben az ifjú rabló magához tért, de nem mozdult, mert azt hitte, hogy Fülig Jimmynél
egy hatalmas vasdorong van, amivel az arcába ütött. (A fiatalember másnap elhajózott fndokínába, új életet kezdett, és a tisztesség útjára tért. Sok az egy émbernek, Wagner úrrál és Fülig Jimmyvel találkozni egyazon
éjszakán.)
A fregattfőhadnagy fogcsikorgatva tünődött, hogy mit kezdjen Wagner úrral? Ez közben elaludt, a szorongó marok támaszára függeszkedő testsúllyal.
Mikor újra megrázták, nágyot horkant és felriadt:
- Szent Istenl Hány óra van?! - kiáltotta, mintha valaha is dolga lett volna az életben, mintha valaha is elkésett volna valahonrian.
- Ide figyelj! Én téged száz fonthoz juttatlak, ha elveszetsz a Kapitányhoz.
- Könyörgöm, higgyétek el. . . Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondsz. . .
Az csak tíz font! De külónben sincs nálam my old great man of the
Piszkos!
Higgyél nekem, te sztrovacsek! Hát szoktam én hazudni?
- Csakis!
- Biztos, hogy úgy van, ahogy mondod. De most miért hazudnék, ha olyan kedvesen fogod a nyákamat
Egy barát? Akivel már fegyházban is voltur>k együtt! Két bennlakó!
Fülig Jimmy gondolt egyet. Hülyeség volt ráijeszteni az agyafúrt vén martalócra. Ettől ugyan nem csal ki semmit. Dé majd követi titokban, követi messziről. Elengedte hát a nyakát, és nagyot lódított rajta.
- Ha most nincs itt, majd elkapom máskor! De akkor nem lesz pardon! Wagner úr gálánsan meghajolt kissé, megigazította virágját, és imbolyogva elindult a sötétben. Egyszerre csak örömmel felkiáltott, mert rálépett a kálapjárá.
- No, ez nagy késéssel esett vissza! - énekelte magában, és feltette öreg holmiját. Azután dúdolva, tíz lépés után átlagban három-négy métert csúszva, dombokon át, sikátorokon keresztül, bolyongott hazafelé, és úgy
látszott, sejtelme sincs, hogy Fülig Jimmy követi, mint az árnyék.
Így érte el a kikötő túlsó oldalán, a száraz dokkon túl, az Oaklandból San Franciscóba vezető utat. Innen üres telkeken át, bukdácsolva a töltésig jutott.
A vasútvonal mentén óvatosan letért, az éjszakai sötétségben, biztonságosabb mezőre.
No most!
A botorkáló alak később, a mezőn keresztül ismét a töltéshez szédelgett egy fordulónál. A kitérő vágányok körül járt. Egy vasúti kút és néhány bódé látszott mindössze, továbbá sok üres teherkocsi vesztegelt a környéken.
Mi az ördög!
Az örég felkúszott a töltésre. Egy távolabbi, vakvágányra tolt vagon ajtajáról felemelte a reteszt, félrehúzta a tolóajtót és besurrant. . .
Megvan!
Fülig Jimmy futott! Amikor Wagner úr nyomába ért a teherkocsihoz, óvatosan közeledett. . . Jó lesz vigyázni. . . Elővette a zseblámpáját; és körülnézett.
. .
Tehát ebben a rozsdás, kiselejtezett vagonban laknak ketten a Kapitánnyal. No, csak gyerünk! Most leszámol. Gyorsan félrehúzta az ajtót és beugrott. A kézilámpája máris körülvillant, mert Piszkos Frednek gyorsan jár a
kése. . .
Mi ez?!
A vagon belseje üres!
Odaugrott a szemközti tolóajtóhoz. . . A fene! Ez a Wagner egyszerűen kiugrott a kocsi túlsó oldalán, és kívülről elreteszelték!
Hopp! Villámgyorsan megfordult. . .
Késő! Éles csikorgás hallatszik mögötte, amerről jött. .
És becsapódott a vagonajtó! Jól hallatszott, amint ráhullik a retesz.
Fogoly!
- Halló, sztrovacsek barátom!. Minden vagonnak két ajtaja van -rikácsolta kívülről Wagner úr. - Majd sokat kell dörömbölni, ha eluntad magad, mert ennek a fülkének mostanában késése van: öt éve nem indult.
És távolodó, lelkes dalolás hallatszott egy Áida nevű kardalosnőről, aki először becsapta a zöld alsót, azután kijátszotta a vörös felsőt. . .
NEGYEDIK FEJEZET
Fülig Jimmy a legnagyobb bajban volt.
Itt szépen éhen halhat, ha nem dörömböl: Viszont Friscóban ma az a helyzet, hogy neki nem ajánlatos ilyen dörömbölésféle feltűnősködéssel magára terelni a figyelmet. Sajnos, egy Icétárbocos schooneren távoztak innen legutóbb a Holdvilág Charleyval, és elfelejtették visszahozni a tulajdonosnak, aki bizonyára a rendőrségen is kerestette.
Mit ér a srófhúzó a belső zsebében, a kiváló, kicsi; de pompás acélfúró felső
zsebében, a harapófogó meg a reszelő a hátsózsebében? Hidégvágással itt nem tud kitörést elkövetni, túdta jól. Régi ismerője volt a vagonoknak.
Az ajtó hasadéka mentén tán elreszelhetné a keresztvasat, de ez nagyobb zajjal járna, mintha dörömböl. Így üldögél vagy egy óráig dühösen, tépelődve, tanácstalanul. A retesz körül látta, hogy déreng már.
Most egyforma léptek csosszanása hallatszott a vagon körül.
Hallgatózott. Tán valami magános személy jön erre, és elég
tapasztalatlan lesz
esetleg, tiogy egymaga ajtót nyissón?
Megkísérli az ügyet! Végre is nem fog itt éhen halni! Kopogott.
- Szabadl - mondta kint az illető.
Fene a tréfás kedvit!
- Nyissa ki! -kiáltott Fülig Jimmy -, lekéstem a friscói vonatot, itt
aludtam,
és rám csukták áz ajtót, dokkmunkás vagyok!
Az illető erre minden további nélkül kinyitotta az ajtót.
Fülig Jimmy ugyancsak minden további nélkül hátralépett, és tátott
szájjal
lehuppant egy üres ládára. Nagy ég!. .
A riyitott ajtóban egy hosszú, hegyes kecskeszakállas egyén állt, és
valószínűtlenül hatalmas, karvalyszerű körmeivel még hegyésebb formájúra
sodorta ezt az amúgy is tekintéÍyes szakállt. Itt nem lehetett kétség!
A Kapitány állt ott! Piszkos Fred volt a megmentő!
És Fülig Jimmy megpecsételtnek látta a sorsát. Ha ez az ember
megmentette, úgy
elveszett ember! Nem vitás.
- Hallom, hogy kerestél, fiam Biztos valami dolgod van velem - mondta
nyájasan.
A mindenit!... Milyen egyszerű volt kutatni utána, hogy belevágja a
kést. És mi
az, hogy most mégis ilyen bizonytalanul ül a cserzett bőrű, ezer ráncú
öreggel
szemben. Miféle varázserejük van még inkább mágikus tekintélyük van az
apró,
ravasz csillogású szemeknek, hogy ez az elsőrangú bicskás,
Herkules-erejű,
veszett verekedő most ilyen bizonytalan? Egy kicsit mosolyogni kezd,
majd
dadog, végül lepöcköl valamit zavarában két ujjal pedánsan a
kabátjáról. De
azután mégiscsak összeszedi magát, ha már minden kocsmában égre-földre
esküdött, hogy ne lássa Pepita Oféliát, (álÍítólag) hű aráját, ha nem
intézi el
a Kapitányt:
- Itten arról van szó - lovalta önmagát goromba hangjával -, hogy
magával
dolgom van!
- Úgy?!... Miről lenne szó? - kérdezte, és hirtelen feléje lépett.
Valami kis karcolás, mintha tüske érné az ingén keresztül,
megcsiklandozta a
fregattfőhadnagyot a gyomra táján.
- Vigyázz, Jimmy!... - intette szinte szelíd súgással a Kapitány. -
Sötét van,
és még belegyalogolsz a késembe.
. . . Hogy szedte elő a kést, mikor nyitotta ki és miképp feszítette a
hasának
olyan szakértélemmel, hogy érintette is, és mégsem szaladt bele? Ez
régi és
megfejthetetlen bűvészmutatványa volt. Egy biztos: lehet valaki
százszor Fülig
Jimmy, ha egyszer Piszkos Fred késhegye a gyomrát érinti, akkor jobb, ha
felveszi az utolsó kenetet, mielőtt a kisujját is megmozdítja.
- Mit bicskázik-... Bántotta magát valaki? -kérdezte sokkal
gorombábban, de
egyetlen maccanás nélkül Fülig Jimmy.
- Csak mer hallottam, hogy kerestél valami miatt, és érdekelne az ügy
mibenléte.
- Mi?... No és, ha kerestem? Üzent magának Hawaiiból a Víg Kiloccsantó
tulajdonosa, hogy otthagyta a dohányzacskóját tavaly. . .
- Tudok róla. Hát kedves, hogy ezért már egy éve keresöl engem, hol a
szingapuri Katakomba Kaszinóba, ahogy mondták, hol meg a rotterdami
Sajtfejű
Mángorlóba, mert erről is értesültem. . . Érdemes egy dohányzacskó
miatt?
Fülig Jimmy szinte szétrobbant dűhében, de mit csinálhat, ahogy itt
áll az
öreg késhegyére tűzve, és tudja a késről, milyen biztosan fekszik a
Kapitány
kezében, egész lazán, haránt a tenyéren, és nyújtott hüvelykujja mentén
végigsimul a döfésre kész penge. És milyen egyszerűen, könnyedén,
villanásnyi
idő alatt tud behatolni valakibe, hogy aztán Piszkos Fred megtörülje
egy fa
törzsén, zsebre dugja, és egykedvű, csámpás lépteivel elbandukoljon a
helyszínről.
Tehát pukkadt a fregattfőhadnagy, de kőzben olyan egyszerű
testtartással, olXan
mozdulatlanul állt ott, szinte jámboran, mint aki csakugyan
doháriyzacskója
miatt kereste az egész világon e kevéssé tiszteletre méltó, de igen
tekintélyes
ősz szakállú egyént.
- Meg azt is mondtad, hogy valami elszámolásod van velem állítólag
-érdeklődött
szelíden a Kapitány. - Nem tudom, igaz legyen-e? No, azt megadhatod,
nem bánom.
- Most nincs nálam. akkor volt, amikor kerestem és.
Az öreg otthagyta, valamivel távolabb leült egy fatönkre, és zsébre
tette a
kését.
- Hát nézd, Fülig Jimmy! - szólt elgondolkodva, de igen határozottan,
rövid
csend után.
- Ez mind szép, amiket meséltél, de jegyezd meg magadnak, hogy aki
engem nagyon
keres, azzal előfordulhat, hogy megtalál véletlenül. -Nyugodtan
beszélt, mert
Fülig Jimmy tudhatta, hogy amilyen ellenőrizhetetlenül gyors
mozdulattal eltűnt
a kés, ugyanúgy előkerülhet megint.
- Te tudod jól, hogy mindig a gyengém voltál. Csak sétálgass, fiam,
fel és
alá, dugd zsebre a kezed nyugodtan, volt nálad egy revolver meg egy
kés, azokat
kiloptam az imént. A fogaidat ne csikorgasd, mert mind kihullik, mire
vélem
egyidös leszel, pedig ilyen korban sem árt, ha az embernek foga van.
- Majd még ezért egyszer.
- Csak te ne fenyegessél engem, mert már többször is megijedtem, amikor
mérges
voltál, és nyugtalanul háltam.
Valamin gondolkozott, és recés ínyéből kiálló, két-három barna fogát
piszkálgatta hüvelykujjának hosszú körmével, ázútán elkezdte komótosan a
pipáját tömni és rágyújtott. " Valamit főz ez már megint!" -
gondolta
közben Fülig Jimmy. - Nem azért jött ez ide, őt kiszabadítani, mert
aggódott
miatta. Ettől ugyan meggebedhet a saját édestestvére is nyugodtan,
amilyen
kutya. Most meg úgy füstöl, mint amikor azon járatja az agyát, hogy
hogyan
kavarjon össze valamit, amin aztán teremtett emberfia nem ismeri ki
magát rajta
kívül.
Mert ez mindig kavarja!" - gondolta a fregattfőhadnagy. De hentesekre
maradjon
holta után a kése, ha egyszer nem szalad bele ebbe a sátánba.
- Akar még tőlem valamit? - kérdezte dühösen.
- Szeretném elintézni veled a számadást úgy, hogy békében hagyjál
ezentúl. -
Csúfolódik?! Mostan teheti, de jegyezze meg, hogy a legravaszabb róka is
terítékre kerülhet egyszer.
- Nohát, ezt szívesen elkerülném - bólintott rá komolyan a Kapitány. -
Szeretnék veled egy üzletet csinálni úgy, hogy neked is legyen ötven
fontod és
nekem is.
- Ez megint micsoda?
- Megmondom. Engem valamilyen ügyben keresnek az angol követségről. Ez a
keresés riem jár következményekkel. Talán az elsüllyedt Winnifred gőzös
végett
érdeklődnének, mert arra jártam egy háromárbocossal, és kimentettem sok
utast.
- Emlékszem. Derék dolog volt. Csak aztán mindenki csodálta, hogy a
vihartól
megmentett utasoknak a gyűrűjük meg a zsebórájuk is odaveszett.
- Igen! - bólintott komoly visszaemlékezéssel a Kapitány. - Nagy vihar
volt...
De most elsősorban arról van szó, hogy nekem valószínűleg valamiféle
jutalom
jár, ha jelentkezem az angol követségen és a nyomravezetőnek, aki rám
akadt,
annak külön száz font. Most én a tnagam jutalmán felül szeretnék ebből
a száz
fontból ötvenet kapni. Tehát vigyél fel engem a &ővetségre, így
hozzájutottál
ötven fonthoz, azortfelül én is jó üzlet,et csináltam miután nem kéll
félnem,
hogy egyszer még megölsz. Mert remélém, hogy így szent a béke közöttünk.
- "Kavarja ez, vagy nem kavarja?" Megint nagyon valószínűen hangzik,
amit mond,
tehát biztos, hogy hazudik. De mit akar most itt vele kavarni? Lehet,
hogy
csakugyan nyugtot akar az őrég és ötven forit keresetet? Baja nem
lehét, ha
rááll. Nem nagyon firtatják ott a nevét és ríeki van a belsőzsebében
egy szinte
kifogástalan okirat Olsen Jeff svéd matróz nevére: Majd elmegy mint
Olsen Jeff
az öreggel, és jól nyitva tartja a szemét.
- Szerintem -mondja azért óvatósan, rövid gondolkodás után -emögött
valami
disznóság van megint ellenem.
- Ha annyira bizalmatlankodsz, hát mással csinálom. Úgy látom, hogy
félsz.
Fülig Jimmynek számtalan erénye volt, de a hiúságára időnként más
tulajdonságait kőnnyedén elnyomta. Most is egészen nekfvörösödött a
gyávaság
vádjára:
- Maga hallotta valaha, hogy én félek valakitől?! Itt a Fülig Jimmyvel
beszél,
hé!
- Magam is arra alapítottam mindent - mondta az öreg őszintén, és
csakugyan így
volt. Fülig Jimmy hiúsága és naivságára sűrűn alapította számításait. -
Ha
tehát akarod, eljössz most velem a rejtekhelyemre. Kevés ember tůudja
ezen a
világon, legyél te az egyik közöttünk. És délelőtt meglátogatjuk az
angol
követet. Ha megkapod az ötven fontot, úgy szent a béke. Itt a kezem!
Múmiaszerű, piszkosbarna karvalykezét parolára nyújtotta.
Fülig Jimmy ezt gondolta: "Kavarja ez, vagy nem kavarja?" - és közben
tétován
elfogadta a parolát. A hűvös, ráncos; aránylag kicsi kezet olyan
idegésen és
zavartan fogta meg a iúkötők rettegett jassza, különösen mellbőségével,
csodálatos ügyességével és legendás erejével egyetemben, mint az
iskolás kölyök
a zord tanítóét.
- Van valami papírod? - kérdezte a Kapitány.
- Egy jó okmány, Jeff Olsen névre.
- Akkor rendben van, habár nem hiszem, hogy szükség lesz rá.
Elindult előtte az öreg, pipázva, imbolyogva, alsókarjára vetett
kiskabáttal,
és hüvelykujja odabökött sapkaellenzőjére, hogy a tarkójára csúszott az
ódon
hoÍmi.
Az hídon nem messze elérték Frisco külvárosát, a Fülig Jimmy vegyesen
baljós
érzelmekkel Iátta feltűnni a szürke terméskőből épült csendőrlaktanyát:
No,
errefelé ő nem bujkálna. Még jobban belapultak a vasúti töltés melletti
homályba, mert szépecskén virradt. Ilyenkor már hideg volt errefelé,
különösen
hajnalban. Az arktikus eredetű szél elűzi innen már nyár útóján a kikötő
vándorait.
Fagyos, sós nyirok csapott hozzájuk. " Ez a, kicserzett vén rabló
biztosan nem
érzi"gondolta Fülig Jimmy. - Egy kanyarban, a műút mentén, Piszkos Fred
felemelte a csatorna rácsát, és elindult lefelé a vaslétrán.
- Gyere- - szólt vissza.
Fülig Jimmy követte, és helyére illesztette maga felett a rostélyt.
Csak tán
nem csátornában laknakůezek? Attól a Wagnertől kitelik, azonban a
Kapitány (azt
meg kell hagyni neki) tudta, hogy mivel tartozik hírének és piszkos, de
ellenzős sapkájának. Nem hagyná elhírleni magáról, hogy csatornában
lakik.
Sokáig mentek a sebes sodrú szennyvíz mentén vonuló cementparton.
Folyton
rugdosni kellett a lábuk körül nyüzsgő patkányokat: Egy macskányi dög
Fülig
Jimmy arca előtt ugrott át, nagyot csobbanva, a csatornaárba.
Rövidesen egy keresztelágazáshoz értek, és a Kapitány elindult felfelé.
Ismét
kijutottak egy rostélyon, és ott voltak Piszkos Fred rejtekén.
Ejha!
Tágas pincehelyiség volt. Körös-kö_ rül mindenféle csomóba kötött
rongyhalmazok
hevertek, kényelmes fekvőhelyet biztosítva a bujkálóknak.
- Miféle pince ez? - kérdezte Fülig Jimmy és. . .
És torkán fulladt a hang. A pince túlsó végén magasan, néhány ablák
volt,
amelyen át szürke, hajnali fény áradt be. És egyszer csak feltűnt az
ablakok
előtt két gyanúsari határozott léptű csizma. . . Néhány lépés, azután
koppan. .
. fordul. . . csattan. . . És újra egyforma, tempós léptekkel távolodik.
Ez egy poszt! A Kapitány tőrbe csalta!
Ez volt az első gondolata, és máris ugrott a csatornarács felé.
Ott lihegvé meglapult. . . Nem! Piszkos Fred mégsem csalhatta tőrbe. A
vén
sátánnak legalább annyi számadása van a hatósággal, mint neki. Ni!. . .
Most
leül, kitesz maga élé a zsebéből egy darab sajtot, és jóízűen eszik.
- Freddy bátyám. . . - hebegte. - Hol vagyunk mi itten?
Az öreg nagyot kortyintott a pálinkásüvegből.
- Ez, fiam, a csendőrségf laktanya pincéje. A lomtár, nem jár ide
senki, csak
behajítják a szétfoszlott, használhatatlan holmikat az ablakon
keresztül, és
minden évben egyszer eljön értük az állami rongyász kocsival. Nyugodt
hely.
Sose hallottam még, hogy itt razzia lett volna.
...És leheveredett egy köteg állami rongyra, azután nyomban és jóízűen
elaludt.
ÖTÖDIK FEJEZET
Kora reggel elhagyták a pincét, hogy Friscóba menjenek.
- Te mostanában hová szegődtél? - kérdezte útközben a Kapitány, és a
jegesen
süvítő, augusztusi, Iegigazibb friscói szél ellenére nem vette fel a
kiskabátját. Fekete pamutszvettére; kirongyolódott, magas nyakával,
viharvert
életútján páncélos anyaggá keményédett, és úgy látszik, hogy e
szilárdsága
kellően óvta a gazdáját az időjárás viszontagságai ellen. Nem szólva
deszkaszerű, mel!kasáig érő, közismerten óriás nadrágjáról, amelynek
kétszárát
végződésüknél cipői mellé gyűrte. . .
- Hát voltam Bricsesz kapitánnyal - felelte Fülig Jimmy. - A Nekivág
schoneren
ki-vándorlókat csempészünk Jávára.
- Annak már egy éve - szólt az öreg rágyújtva.
- No hát - válaszolta idegesen -, gyengélkedtem is! Amikor beszüntették
a
Nekivág schoonert, hát kaptam egy golyót a csíp,őmbe, és átúsztam vele
egyik
Szundáról a másikra. Az ember már olyan, az alkata miatt, hogy egyetlen
lövéstől is megbetegszik, ha sportol vele. Most ůmár tud mindent?!
- Hát ahogy vesszük. Mert fél évnél 'több, hogy éjszaka elbúcsúztál
Pepita
Oféliától, és megérkeztél Friscóba a Tök Harry teherhajóján.
Az ördögökkel cimborál ez a vén sátán! Kölönben nem tudhatna mindent.
- Nohát?! Átjöttem Friscóba? És?!... Áttért időközben a rendőrtanácsosi
pályára, és most vallat?! Maga tán minden lépését kiíratja az újságban?!
Nevetséges. . . Valamiből élni is kell az embernek, hát utazik.,.
Piszkos Fred nem szólt semmlt, vállat vont, megbökte a sapkáját,
zsebeinél
fogva kissé hónaljig riszálta a nadrágot maga körül, és valahová a
levegőbe
bámult, szinte unai.kozva. Fülig Jimmy időnként idegesen oldalt nézett
rá. Most
igazán nem tudhat semmit. Csak véletlenül kérdezhetett így összevissza,
mert
közömbösen és mogorván csámpázik, mint mindig. Már a Golden Gate park
igazán
nagyvárosi környékén jártak, amikor hogy, hogy nem, Piszkos,Fred
ellágyuló
arckifejezéssel váratlanul így szólt:
- Vajon merre járnak a régi eimborák? Nem hallottál a Radzeer
cirkálóról?. . .
Csuklottál?
- Igen. Erős ez a cigaretta. Hogy mit kérdezett?
- Eszembe jutott a jó öreg Radzeer cirkáló, amit egy sötét emlékezetű
éjszakán
elloptam Point de Galle magasságában, a ceyloni karanténból. - És
nagyot
sóhajtott. -A régi szép idők!
Ez a világ legnagyobb színésze, de így mégsem komédiázik. Ez is csak
tisztára
véletlen lehet, hogy a Radzeert említi.
-ů Rég nem láttam azt a hajót - felelte hűvösen a fregattfőhadnagy.
.- Hm. . . No hiszen, jó szemed van akkor. Fél év előtt még itt
vesztegelt
Oaklandban. Vagy nem tűnt fel neked?
Fülig Jimmy megállt. Irdatlan mellkasát teleszívta levegővel. Kevés
maradt
llyenkor a kózelében, aki csak egy kicsit is ismerte.
- Maga most mit kavar megint?!
- Furcsá vagy... - felelte a Kapitány vállat vonva, és a pipáját
tömögétte. -
Te inkább keveredsz az emberekkel, mint én, hát gondoltam, hogy mégsem
kerültétek ki egymást a Főorvossal, Holdvilág Charlyval, a Tüskés
Vanekkel vagy
a többivel, ha már ők itt állomásozik a vén cirkálóval, és te is
Oaklandban
forszíroztad éppen a megélhetést. Mit fújod ezért úgy fel magad?
Fülig Jimmy kiszusszantotta a levegőt. Ô itt állandóan fél ettől a
szívtelen
rókától, és mindig azt hiszi, hogy ez ki akar lyukadni valahová? Pedig
igazán,
mi van abban, ha érdeklődik a barátai iránt? Ezek előtt ugyan kíköpött
legutóbb, és azt mondta, hogy tőle a jövőben felfordulhatnak, és mint
már
annyiszor, otthagyta őket, és egyedül vándorolt tovább, de hát akkor
arról volt
szó, hogy az olajjal meg mindenfélével, szokása szerint, manipulált,
meghamisítóttá a hajónaplót, és becsapta őket. Ezek is mondták neki,
hogy az
ördög hozza mindig áz útjukba, és a korhadt gégéjű Peters apagyilkos vén
hiénának nevezte ekkor a Kapitányt, de azért barát, az barát. Akkór is,
ha nem
volt mindegyik uralkodó, mint ő, Fülig Jimmy, és így nem ismeri a
spanyol
udvari étikett hivatali kifejezéseit.
Az meg persze hogy feltűnt neki, ha egyszer ő Friscóban van; itt
horgonyoz a
Radzeer, és elůég buta azt mondani, hogy nem látta. Lehet Oaklandban
egy olyan
apró sampán, amit Fülig Jimmy nem lát, ha végigmegy a kikötön? Tehát
bután
felelt. Ennyi az egész.
- Nohát - szólt erőltetett közönnyel -, beszéltem Tüskés Vanekkel meg
egypárral
közülük. De riem lényeges. És senkinek sem kötöm az orrára, hogy mit,
mert jó
megélhetés az. . .
- Tudom, fiam - bólogatott megértően. - Mintha már említetted volna.
Nem is
akartam én mást tudni, csak hogy merre ment innen a privát cirkáló? Fél
éve nem
hallottam, hogy valahol kikötött volna a Radzeer, és aggódom. . .
- Mi?. . . Tán ottmaradt az evőkészlete vagy egy csomag dohány?
- A barátaimért aggódom.
- Nézze, Kapitány, hagyjon engem békit! Az rendben van, hogy maga mindig
részeg, de úgy látszik, hogy újabban ez meglátszik-a beszédjén is.
Miféle
barátja van magának ezen a világon, azzal a szőrös szívével?
; Jimmy, Jimmy! Ki juttatott még téged ötven fonthoz békülékeny
jószándékból?
Ez végre is igaz. Csak ne kérdezne most itten mindenfélét. Mert ennél az
Atyaisten sem tudhatja, merre gondol, mikor emerre kérdez.
- Ha éppen kifúrja a kíváncsiság, hát megmondhatom, amit a Buzgó
Mócsing mesélt
elinduláskor. Megint valami biztosító társáság fizet nekik, hogy
vigyázzanak
egy értékes hajóra. .;
- Furcsa! -motyogta rövid idő múltán ismét a Kapitány. -Na, mindegy...
hm...
coppant furcsa. . .
- Mi furcsa magának már megint?
- Itt van egy Fülig Jimmy, a világ egyik legelső tengerésze! Ehhez értek
valamit, hát elhiheted. És ma amikor aranyat ér itt Friscóban mináen
közepes
matróz, akkor ők kutyába se vesznek és elindulnak nélküled a
Radzeerrel. A fene
érti. Vagy már híre ment, hogy nem vagy a régi? Ez lehet. . . Nekem is
említette valaki a múltkorjában.
- Ez egy nagy hazugság! - Hirtelen észbe kapott. Megint a hiúságát
piszkálja ez
a vén tengeri dög. - Nohát híttak, és nem mentem, med a Dagadt
Petersszel
haragban vagyunk. Most tudja?!
A Kapitány vállat vont, és kiköpött a pipája mellett egy srég
sercintéssel.
Mitől vagy ideges? Ha nem mentél, hát nem mentél. . .
És megvakarta tarkóját flf. számú, beidegződött, tlegmatikus
mozdulatával,
amitől a sapka előrehanyatlott a homloka felett. Csendben bandukoltak.
Távolról
már feltűnt az angol konzulátus. Ékkor váratlanul, nagyot rikkantott
valaki
mellettük.- Itt áz én drága öreg barátom!... By Good! Kérem a huszonkét
fontot!
Wagner úr volt! Egy követségi tisztviselővel!
Fülig Jimmy elkáromkodta magát. Ez a nyomorult Wagner megelőzte őket.
És most
ha akarják, ha nem, övé a pénz. A kék szakállú, vén szélhámos jobb
kezével a
falnak támaszkodott, de részegsége hevében baljával meg kellett
kapaszkodnia a
követségi tisztviselő kalapjában úgy, hogy leszakította a fél karimát.
Egy
üvegnyi előleget nyilván már kapott a pénzre.
- Ön a "Kapitány" néven közismert egyén? - kérdezte a követségi
tisztviselő.
- Tessék? - kécdezte csodálkozva a Kapitány. - Nem értem.
Közönséges
matróz vagyok.
- De drága barátom! - sikongta Wagner úr, és kétségbeesetten
összecsapta a
kezeit, majd meg ákarta ölelni valamelyik Piszkos Fredet a hat közül,
de teljes
hosszában végigesett a járdán, ami alig zavarta, és így stabilabb
helyzetben,
nyugodtan folytatta panaszos előadását:
- Hogy mondhat ilyen?. . . Esküszöm, hogy ő az, verjék vasra!
- Ki ez a részeg állat? - kérdezte a Kapitány nyugodtan és a
fregattfőhadnagy
részint elámult a szemtelenségtől, részint elismeréssel hódolt, mert
máris
átlátta Piszkos Fred zseniális tervét.
- Azzal jelentkezett nálam, hogy együtt lakik önnel egy pincében.
- Sose láttam ezt az alakot. Tessék, itt az igazolványom. Egy héttel
ezelőtt
érkeztem Adenből, a Göteborgon; Jeff Olsen matróz vagyok.
Mi ez?!
A Kapitány szép nyugodtan előveszi belső zsebéből Fülig Jimmy szinte
valódi
okiratát, és átnyújtja az érdeklódőnek. . . Két perc múlva sietve
távoztak, és
igyekeztek elkerülni a környékről, mert Wagner úr, a követségi
tisztviselő
kalapjának fél karimáját a szivén szorongatva, sírva üldözte őkét, amíg
valahol
oly szerencsésen esett a földre, hogy elaludt.
HATODIK FEJEZET
- Ha most a követségre megyünk, ez a tisztviselő azt mondja majd, hogy
mégiscsak a Wagnernek jár a pénz.
- Hát nem megyünk. Felküldsz egy levelet a konzulnak, amelyben kéred,
hogy
fogadjon bennünket.
- Udvari szokás szerint - magyarázta Fülig. Jimmy, rövid uralkodására
émlékezve
a Boldogságszigeten - úgy szokják a szerklit, hogy a királyi kabin
irodájában
kérvényeznek előterjesztést kihallást.
- Csak te csináld, amit mondok.
Este. . . Piszkos Fred és Fülig Jimmy megjelentek a friscói angol kónzul
lakásán, ahol nyomban bevezették őket egy kis szalonszerű szobába. Két
úr
várakozott itt rájuk. Fülig Jimmy suhanc korában két évet a
haditengerészetnél
is eltöltött, és csak azután alakult úgy, hogy az óceán szaga nélkül ne
élhessen többé. Ezért nyomban megismerte az egyik jelenlevőben Anderson
ellentengernagyot. A másik Haynes konzul volt. A követ nem kérdezte,
hogy
melyik a kettő közül Piszkos Fred. Aki nem vak, az láthatta.
- Csakhogy megvan, Mr. Kapitány! - mondta őszinte örömmel.
Az ellentengernagy, ezt tán csak ők ketten tudták a világon, valamikor
együtt
volt kadett Piszkos Freddel őfelsége Prince of Buckingham csatahajóján.
Azt
beszélték, hogy a Kapitány Yafami homályos, teljes egészében soha fel
nem
deritett családi tragédiája miatt bolyongott e) annak idején,
korvettkapitányi
egyenruháját és úribb életét levetve. Azöta egyszer-másszor, hitratalos
úton
nem szorgalmazható esetekben, ahol a Titkos Szolgálat is tanácstalan
volt,
Piszkos Fredet a világ valamelyik távoli zugából felhajszolták, hogy
egyedülálló tapasztalatait és különösen csavaros észjárását igénybe
vegyék.
Ez általában nem ment simán.
Az embergyűlölő, magános tengeri farkas sehogy sem állt volna kötélnek,
ha
Anderson Aem hlvatja. Volt szíve az öregnek? Lehet. . .
Különös, hogy a végletekig fukar, kapzsi ember egy-egy ilyen megbízás
teljesítése után eltűnt, és sehogyan sem lehetett ráakaáni, hogy
jutalmát
átvegye.
- Isten hozta, Fred! - köszöntötte az admirális, és vállára tette a
kezét. Az
öreg mormogott valamit, és zsebre gyűrte a sapkáját. Fülig Jimmy, akit a
királyi tniliőben való tartózkodás (mint ő mondotta) elég közvetlenné
tett jobb
emberek társaságában, bal szeméhez emelte a nyeles monoklit, és mélyén
meghajolt.
-Ez itten - mutatta be a Kapitány - Fülig Jimmy a világ egyik legjobb
matróza.
A fregattfőhadnagy elpirult a dicséretre. Ugy látszik, mégis szorult
valami
emberség ebbe e kútyába, és rokonszenvezik vele. Az ötven font most már
biztos.
- Ôszintén szólva, nem értesülést akarunk magától -mondta Haynes követ a
Kapitánynak r; hanem a szolgálatát akarjuk igénybe venni.
- Ez a fiatalember értesített, hogy keresnek, tehát neki jár a jutalom
- szólt
a Kapitány -, szeretném, ha a száz fontot buzgóságáért magam adhatnám
át.
- Tessék, már előkészítettem - mosolygott Haynes, és kiszámolta
dollárban az
összeget, Fülig Jimmy kissé meglepődött, amikor az öreg biztató
mosollyal
bólintott feléje, de zsebre tette a pénzt.
- Ez a tied, Jimmy, mert ügyes voltál - és leült, mert az
ellentengernagy egy
mozdulattal :hellyel kínálta őket. - Kíváncsi vagyok, hogy miért
kerestek?
- Hallott maga az André de Rémieux nevű hajóról?
- Kétkéményes, tizenötezer tonnás gőzős, tizenhét év előtt keresztelték
Cherbourgban: Ázóta csak egyszer szorult javításra, a penangi Mael-özön
után.
Batáviában szárazdokkba kerűlt. Legutóbb kirándulókkal az Ineognita
Archipelre indult és éltűnt. A Blount-Fok magasságából adta az utolsó
rádiójelzést.
- Maga minden tud, Fred - mondta megelégedetten az ellentengernagy -,
azt is
sejti tán, hogy mi történhetett a gőzössel?
Fülig Jimmy idegesen az öregre nézett, de ez csodálkozva Vállat vont:
- Tudja ezt valaki ezen a világon, hogy a Blount-Fokon túl mi minden
lehetséges
egy eltűnt hajóval? Egyáltalán mit keres arra okós ember gőzössel? A
Marquesas-csoport után csak:korall- és atollzátony meg újra atoll-
és.korallsziget van a Déli Sarkig.
- Tudjuk, tudjuk! - bólogatott Anderson. - Sajnos néhány gazdag és
előkelő
embec, fogadásból odahajózott. Robinsonok akártak lenni. Elhatározták,
hogy egy
évet töltenek az Ínsognita Archipelen. Valami bolondos festő érkezett
onnan, és
azt mesélte, hogy va)óságos paradlcsom az a sziget.
- Vészjelet nem fogtak fel?
- Nem. A Blount-Fok magasságából érkezett az utolsó leadás, hogy nincs
semmi
baj. A bolondos Robinson Crusoék derült időbůen közeledtek a célhoz.
Több hír
nemjött felőlük. Csak útóbb derült ki, hogy a biztosító társaság
megbízásából a
Radzeer követte őket. Az a furcsa, hogy a Radzeer is néhány fokkal a
Cape
Blounton túl adta az utolsó életjelt, azután elnémult a rádiója. Mindkét
hajónak nyoma veszett. Magára vár a feladat, Fred. . . hogy hírt hozzon
róluk.
- Sajnálom, Sir - mondta a Kapitány hidegen és felállt. - Megállapodtam
egy
bálnavadásszal. Jövő héten indulunk a Portola-szigetek tájára. Állítólag
arrafelé csodálatos tömegben nyüzsögnek idén a cetek.
- Miért nem vállalja, hogy a Radzeer és a Robinsonok után kutasson?
- Mert nincs kizárva, hogy megtalálnám, és azt szeretném elkerülni -
felelte
zordan. Fülig Jimmy szégyellte magát az urak előtt, hogy így beszél ez a
zsúgori szívű, vén sátán. Az admirális rosszkedvűen jegyezte meg:.
- Azt hittem, hogy régi barátai vezették a hajót.
- Tévédés, Sir! Mindig csak bajom volt velük, és gyanúsítóttak.
Ellenszenves
fráterek. Egyetlen csomónyi sós vizet is kár felkavarni az ilyenekért...
És úgy megriszálta a nadrágját, hogy ismét hónaljig süppedt bele.
- Hát sajnálom.. . - szólt a konzul. - Legalább van valami véleménye az
ügyről?
- Miféle vélemény lehetséges itt?... Át kell hajózni kilenc és fél
fokkal
keletre a Cape Blounton, és ottjól körülnézni az árbockosárból. Ha
egyik gőzös
sincs a láthatáron, akkor ezer év múltán sem tudhatják, hogy mi lett a
hajókkal. A Zöld Pofa eddig még nem árulta el, hogy milyen mélyre Viszi
le a
déltengeri óceánjárókat, ha idegesíti némelyik.
"Ez egy nagy kutya -gondolta Fülig Jimmy -, de úgy beszél, hogy
mindenszava
szentírás!" Az admirális kutatva nézett Piszkod Fred hideg, közönyös
arcába.
Megvillant feléje a két apró szern? Vagy csak úgy tűnt a csillár
rásugárzó
fényében?
- Hát. . . nem erőltetem, Fred. . .
- Ha rám hallgat, Sir, akkor ezt a tengerészt, aki idehozott, megbízza
helyettem. Tudom, kit ajánlok. Olyan ember, hogy egy csónakkal meg egy
szál
ágvitorláva) a sarkvidékre is elmegy, oda-vissza.
Fülig Jimmy lángvörös lett. Mégse olyan nagy kutya ez, mint amilyennek
hitte!
Az admirális szeretett volna a Kapitány arca mögé belátni a
pillantásával. De
ez rryugodtan és keményen nézett rá. Anderson a követ felé fordult:
- Ha nélkülözni is kell a Kapitány szolgálatát; tanácsait elfogadjuk. -
És
Fülig Jimmyhez lépett. - Keressen feI holnap délelőtt a Waldorf
Astoriában.
Minden eszköz rendelkezésére áll az expedícióhoz. A biztosító társaság
ötvenezér dol)ár jutalmat tűzött ki annak, aki biztos értesülést szerez
az
eltűntekrő). Ezenfelül számíthat magas helyről, külön jutalomra..:
Fülig Jimmy valósággal megdicsőült agyonlegyezett hiúságában. Tehát
nyeles
monokliját szeméhez emelte újból, és mélyen meghajolt. Közben eszébe
jutott
királykorából egy Napó leon néven közismert néhai kollégájának
feljegyzett
mondása, és így szólt:
- Kérem. . . vassal és kenyérrel Kínáig is elhatolok.
- Ne hencegjél, Jimmy - intette le a Kapitány -, mert Kínába te már
elhatoltá)
nemegyszer, egyetlen darab kenyér és vas nélkül is.
Ezzel véget ért a kihallgatás, az admirális kezet fogott a Kapitánnyal:
- Ha mégis meggondolja, Fred. . . A Kapitány megvetően mondta:
- Én már csak bálnák után megyek. Nemely embernél rendesebb állatok. És
főként
hasznosabbak. Semmi közöm mindenféle alakokhoz, akik csak
gyanúsítottak, és
hálátlanok voltak. . .
Amikor az utcára értek, Fülig Jimmy őszintén hálával mondta:
- Köszönöm, Freddy bátyám. . . és most adja ide az ötven fontot.
- Te kódis! Mikor járt neked ötven font?. . . Vagy talán az én bőrömön
akarsz
meggazdagodní? Nem elég, hogy ötvenezer dollárt kerestem neked? Igazán
könnyű
hozzájutni.
- Azt igérte - mondta dühösen -, hogy a pénz felét. . .
- Rendben van. Majd ha visszatértél, és ideadod az ötverlezer dollár
felét,
akkor megkapod tőlem az ötven fontot. És elég volt belőfed, eredj a
fenébe,
amíg jókedvemben találsz.
Szólt, zsebre vágta a kezeit, sarkon fordult, és vissza se nézett a
fregattfőhadnagyra, elkacsázott a kikötő felé. . .
HETEDIK FEJEZET
Fülig Jimmy végigsétált a kikötőn. Csak úgy futólag nézte a
hajórerrgeteget. A
Iegnagyobb kikötőben sincs több, mint három hajó, amivel érdemes
vállalkozni
valamire.
A többi lomtárba való.
Ezek a szép, két- meg háromkéményes gőzösök, a nagy társaságok
bazenjeiben,
figye)met sem érdemelnek. Elsősorban felét sem éri a hajó, ha az ember
nem
ismeri "személyesen" a kazánajtótól a kötélzetig. Másodsorban ezek az új
építmények csak ficsúrok. Szépen zománcozva, csillogó korlátokkal meg
nagy
fényű villanykörtékkel, de ha jön a tengeren egy nagyobbacska vihar, úgy
elmerül az egész miskulancia, hogy pozdorja sem úszkál belőle egy óra
múlva a
víz színén.
Egy-egy sárga, piros meg fekete, tarka vitorlarongyokkal ékes
schoonerrel vagy
kuterrel sZemben nagy passzióval megy el.
Igen!
Például ott a Yankee-Doodle! És mellette a Seehung. Ilyenekkel könnyű
legyűrni
a tengert ott is, ahol a legveszélyesebb. A kopott, hatalmas vitorlások
fiatalabbja is megvan már átvenPves, és bordázatukon a világ minden
tengerének
képviseletében virít némi rátapadt riioha vagy világosabb foltok itt
is, ott
is: nagy viharok utáni javítások nyoma. Az ilyent legtöbbször maguk
intézik el
hevenyébén, mert nincs olyan hurikán vagy ciklon, amitől az Ílyen
beálljon egy
dokkba a sérüléseitől. Az igaz, hogy ezek a hajók fenéktől fölig
yarrahfából
épültek. Száz év alatt sem kezd ki a tenger egy ilyen hodályt.
Ni! Az ott a La Bahia! Hogy kibérelné nyomban! Persze, a spanyo) José
csak
röhögne, ha valami bolond kölcsönkérné a hajóját. Bozontos, fekete
szakállú,
hasadt trikójú alak ez a spanyol. Éppen a korlátnál könyököl, térdig
felgyűrt,
rongyos nadrágban, és köpdösi a halakat.
Az ótt a Drummer Dogg, szintén elérhetetlen. Az öreg Furr nem is
foglalkozik
mással csak kopragyűjtéssel. Mint valami vén házaló bolyong a
szigetvilágban,
hogy megrakja a hajóját szárított kókuszból rakománnyal, és kdzben
siratja a
régi szép időket, amikor még a szigetékén egy kis pacázs lövöldözésre és
szekerceharcra is sor került.
A szabadkikötő táján, kisebb-nagyobb hajók között, végül egy
jelentéktelen,
szurokszínű ócska bordázatú gőzösön megpihen a tekintete. Jó messze áll
a kőgát
vége felé, ahol a :bérhajók horgonyoznak.
Hiszen ez a Hountler! .
Ezzel tízszer is bejárhatja valamirévaló hajós az összes vizeket
egyfolytában.
Csak éppen nern nezné ki belőle olyan ember, aki nem szerzódött még
erre a
gőzösre. Sietve igyekezett Hountlerhez, csak lesz rajta valaki, aki
felvilágosítást ad?
Hát volt.
Több személy, mint ahány kellemes lett volna: Két matróz, a szakállas
Pofa
Jenő, a Bőkezű Rócsild csúfnevű és még néhány. Kopácsolnak, csomóznak,
nem
kétséges, hogy a hajót kibérelték. Most rakják ki a légsűrítéses
szigonyvetőket. Kétségtelen, hogy a Hountlercel megy az öreg
cetvadászatra.
A két matróz egy halálfejekkel dúsan jelzett ládát visz le a raktárba.
Ezeken
viszik a szigony végére felcsavarható, hegyes gránátot, mert újabban
ilyenekkel
lövik a bálnát.
A Hountlert elhalászta a Kapitány. És azt már tudja jól Fülig Jimmy,
hogy
ezenkívül valamirevaló hajó, amivel elmerészkedhet a Cape Blounton
túlra, nem
vesztegel Friscóban... 'lui fregattfőhadnagy sóhajtott. Még az
emberek
javát is elszerződtette előle a sátán.
- Hé, Chang! - kiáltott fel az egyik szakálÍas matrózhoz.
- Mi van?
- Miféle rendes hajó található még errefelé?
- Üzent neked a,Kapitány - kiabálta vissza a matróz -, mert
tudta, hogy ide
jössz majd bámészkodni. Aszongya: Eredj a Háromárbocos Szódavíz
vendéglőbe. A
Vakapád ma este beáll a karanténból, mert letelt a zárlata. Szemtelen
Manfréd
kiadja kölcsönbe!
Fülig Jimmy rohant. Hát mégse olyan sötét lelkű öcdög ez a Kapitány.
Szemtelen
Manfréd hajója legalább olyan jó, mint a Hountler. A Vakapád nem látszik
nagyobbnak egy propellernél, ésůvalami felületes ember azt hinné, hogy
inkább
régiségtárba való, mint tengeri útra, de akit két csatahajó kergetett a
vén
papucson, az tudja, hogy mit tartson róla. Egyszóval tisztelettel
emlegették
minden kikötőben a Vakapád nevű tízezer tonnás gőzöst. Szemtelen Manfréd
tulajdonát.
A Háromárbocos Szódavíznél már nem találta a szakállas, kövér, félszemű
kapitányt. Hol van? Azt mondja a pincér, hogy egy kisfiú jött érte,
sürgősen
elhívták valahová.
A mindenségit!
Valaki még mege!őzi! Kiment, és körülnézett, hogy merre keresse
Manfrédot.
Hoppla!...
Vagy húsz lépésnyire innen, egy pózna előtt áll, és valamit néz a
földön. Ahogy
közelebb ment kiderült, hogy Wagner úr az a valami. A Kékszakállú,
állapotánál
fogva, a póznánál tovább már nem mehetett, ezért hívatta a Kapitányt.
Fülig
Jimmy rohant, és lihegve szól:
- Halló, Manfréd! Hogy adod a Vakapádat? Zekszpejicióra kéne.
-. . . Drága sztrovacsek barátom! Sajnálom, hogy elkéstél!. . . Micsoda
öröm! -
áradozott Wagner úr, és több, mászó kézmozdulattal talpra dülöngélt a
pózna
mentén. -Mit szólsz, hogy én kibéreltem a hajót ettől?. . . A süket. .
., a
sánta, igen, a sánta atya nevű hajót. . .
- Elkéstél, Jimmy! - bólintott Manfréd is. - Ez a hülye csakugyan
kibérelte a
hajót. Két hónapra az övé.
Ezzel a Kapitány e)ment, és Fülig Jimmy dühében nagyot fújva nézett
Wagner
úrra, aki ültéből a pózna mentén mászógyakorlatszerűen felegyenesedett.
- Mifenét kell neked a Vakapád?
- Ilyet kérdezöl, te csibész?... - és megcsókolta Fülig Jimmyt, majd
néhány
Iépéssel arrébb, újra elkezdett feltápászkodni. Jobban fejébe húzta a
kalapját,
elannyira, hogy karimája leszakadt a nyakáig, és most ott lógott külön,
mint
valami ovális kerete a búzakékszemű szakállfestményeknek. - Elmegyek,
megkeresni az én drága barátaimat) A Radzeer után hajózok a
Blount-Fokhoz a
Vakmamával!
És máris megindult, de az első lépés után belekapaszkodott egy
öszvérkordéba,
mely továbbhaladtában megrántotta, hogy végigpuffant hosszában a
földön; mint
valami óeska gyapjúzsák, de röhögött.
- Nézd, ez a bolond öszvér, hogy siet... Te, sztrovacsek! Hogy lásd
mennyire
barátod vagyok beveszlek társnak!... Na?! Te is jöhetsz avval az izé...
hajóval... valami beteg rokbnod. . .
Fülig Jimmyt elöntötte a pulykaméreg. Ez annak a pokolfajzat Piszkos
Frednek a
műve volt) Tudta hogy Friscóban valamirevaló hajó nincs a Vakapádon
kívül, hát
kibérelte, hogy lenyúzza a bőrét, mert előrelátható volt, hogy ez kell
majd áz
expedícióhoz. A Wagner úr csak eszköz az ügyben.
- Hogy gyössz te ehhez? Ki bízott meg a kutatással?!
- Drága barátom... -és támolygott, tárt karral könnyezve -, az én
bolond, nagy
szívem és emberszeretetem így kívánjal. . : és ezt nekem megtiltani nem
lehet!.
. . Az én aranyos barátaim eltűntek a Vakapáddal, most várják, hogy a
Wagner úr
értük jöjjön. . . Ezért béreltem ki a süket szülőt. . .
- Mondd meg egyszerűen, te szélhámos, hogy a Kapitány le akarja nyúzni a
bőrömet, mert tudja, hogy kell a hajó és nincs más. Mennyiért adod át?
- Ne is mondj ilyen csúnyát! Nincs annyi pénz!. . : De azt megengedte a
Kapitány, hogy ha te kifizeted az egész bérösszeget, akkor eljöhetsz
velem, és
megkapod a felit az ötven-száz dollárnak... Könyőrgöm, ne mondd, hogy
ezer! -
sírta összetett kézzel: - Ti mind bolondok vagytok, a Kapitánnyal
együtt. :. Az
a konzul ivott valamit e)őzőleg, és megcsúszott a nyelve. . . Ötvenezer
dollár
nem létezik, még negyvenezer sem. . .
Mit részletezzem Fülig Jimmy az ünnepien részeg Wagner úr szavai
ellenére
megértette, amit mondott. Ez a kapitány még kutyább, mint amilyennek
gondolta,
mert a jutalom felét is meg akarja kaparintani. (Az egyetlen ember
akinék a
pénzét nem meri Wagner úr elkölteni.) És még a bért is vele fizetteti.
Mert
tudja hogy Anderson tengernagy bőségesen ellátja a szükségessel.
Legalább
eljönne az a vén kalóz azzal a rengeteg eszével. De a Hountleren
cethalászatra
megy az a sátán.
Hogy az ilyen ezer hájjal megkent, szőrszívű gazembert miért nem
pusztítja el
valami vihar? Visszamentek kettesben a Háromárbocos Szódavízhez, ahol
Fülig
Jimmy élsősorban egy vödör vizet rendelt, és többször is belemártogatta
Wagner
úr fejét.
Aztán röviden megállapodtak.
Mit is tehetett volna? Még ha lenne is más hajó a kikötőben, nem
tűrhette, hogy
még egy expedíció kutasson az eltűntek után. Nem kis játék folyt itt a
háttérben. Fülig Jimmy tudtával. Vigyázni kelÍ nagyon! Amikor Fülig
Jimmy végül
indulni akart, Wagner utánaénekelt:
- Állj meg, sztrovacsek galambom. . . Te egy nagy csibész vagy, akit
mindenki
tisztel. . . Ezért megmondom, hogy siess most a Három Piros Dugóhúzóhoz.
- Mi a fenét menjek én a Dugóhúzóba?
' Wagner úr megkapaszkodott egy asztalterítőbe, és lerántott néhány
üveget és
poharat. Fülig Jimmy nagy nehezen kicsavarta őt a terítőből, újra talpra
állította, és megismételte a kérdést:
- Minek menjek én a Dugóhúzóba?
- Jaj, drága sztrovacsek!... Tisztára elfelejtettem neked megmondani,
hogy a
hajóskapitány személyére nézve itten nagy a zűrzavar meg mindenféle...
Fülig Jimmy úgy érezte, mintha fejbe csapták volna, Az, hogy ő legyen a
kapitány, nála mindennél fontosabb volt.
- Mit beszélsz?!
- Köszönöm, hogy rázol, mert csupa por lettem... Itten arról van szó,
hogy a
Vakszülőd című hajó tulajdonosa csak feltétel)el adta kölcsön. . .
Halló,
sztrovacsek, egy pálinkát hozzon!
- Beszélj világosan, mert betöröm a fejed!
- Én nem beszélek világosan?!. . . Olyan világosan. . . beszélek, hogy
kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok! A hajó tuljaldonosa. .
. csak
úgy adta kölcsön a hodályt, ha átvesszük a kap. . . Így megfulladok. . .
- A hajó tulajdonosa a Félszemű Manfréd! Azzal én beszéltem!
- De ő már bérbe adta a hajót egy másik tulajdonosnak és csak átengedte
társba,
mert nagyor, szeret engem. - És sírva fákadt. - És tudja rálam. . .,
hogy a
barátaimért akarok menni! Az én drága barátaim eltűntek a Radzeeren. .
., A
Tüskés Vanek, a Petters meg a Fülig Jimmy. . . Azért ugyan nem kár. . .
És zokogva megitta valakinek a pálinkáját, amiből nagy veszekedés lett.
Lassaríként Fülig Jimmy mindent értett. A hajónak volt már egy bérlője,
és ezt
a bérlőt Félszemű Manfréd rávette, hngy társuljon a féleszű Wagnerrel.
. És.ez
az illető jelenleg a hajó kapitánya.
Tehát veszélyben forog,a kapitányi pozíció. Amit pedig a legutóbbl útja
óta,
amikor első tiszt volt, kisajátított. Névjegye is volt már:
ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄż
ł DON FÜLIG DI ST. JAMES ł
ł hajóskapitány ł
ŔÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄŮ
Mit jelent egy nagyravágyó embernek az, hogy világhírű szállásmester?
Pláne, ha
egyszer _már volt kapitány! Mindenesetre el kell menni a Dugóhúzóba,
hogy ezt
az ügyet rendezze. Akárki is az a kapitány, elbánik vele, ha az útjába
áll. A
vendéglőben azután riagy meglepetés érte:
- A Vakapád kapitányát keresem - mondta a kocsmárosnak.
- ltt várt rád egy ideig, és azt üzeni, hogy később visszajön. Fél
nyolcra.
Ajánlom, hogy esínyján bánj vele, mert az nem ismer tréfát.
- Ázt hiszed, van olyan legény, akitől én meghátrálok?
- Egyáltalán nem legény, hanem leány, és Kalóz Pepinek hívják.
Fülig Jimmy kis híján hanyatt esett.
Ezek szerint a Vakapád kapitánya egy nő!
NYOLCADIK FEJEZET
Nagyságos
Samtantónió Ôfelsége Uralóherceg úrnak
Bolontsáksziget
Félemelet, Királi Vár, balra
Tekintetes Kiráj ur!
Vettem folyó hó valamelyik napján toltőtollamat és felszentelésül
kollegális
udvarságból elsősorban levelezek, ugymint: Felséknek, tisztelt
trónutódjának, a
kirájné őnacságának és kellemes császári öreganyjának. Mer monta
legmagasabb
anzix lapján Felsék hogy k. soraimat mindék szivesen veszi. Esz nagy
leköltekeszés nekem mer Maga Felsék mégis csak egy kiráj, ami igen
magasálásu
urnak számit.
No és van uj közlésbe való. ů
Mer, mostan mégint rólam hallgatja majd a rádiót a világ szeme. Felsék
régen
elárulta hogy tudja mi az uri köteleség és nem köpött még el semmit,
ezért
esztet a siélhámoságot is megirom. Ugy volt, hogy csipősérülésem miatt,
rövid
időt.uszva kellett töltenem a Szunda csoport néhány kies szigete közótt.
(Nagyon veszéjes hajózási rész, csupa zátony és rá adásul mindenkire rá
lőnek a
vámőrök.)
Mikor felépülésem befejeződött Friszkóba mentem. ftten találkoztam
Tüskés nevü
Vanek barátommal. És vele volt a Búszkó Mócsink régi meg hitt
tettestársunk is.
Örültek nekem, mer akárkit nem vesznek a Radzeerre. Nemesak jó matróz
szükséges
oda; hanem üzletileg is kipróbált cinkos kell hogy legyen. Téhát én is
el
szerződtem közéjük. Nekik szerzódött útjuk volt az fngobnito Arhipelre.
Erről tudtam; de fsten őrisz hogy ezt a tényállást főfelügyelő és
fogalmaző
ismerőseivel közölni sziveskeggyék. Ugyanis a Radzeer azóta mindenestől
elveszett, vagy ahogy a közmondás van: Hegyén-hátán eltűnt) És a másik
hajó is,
az André Demiő nevű. És senki sem tudja; hogyan csak mi. Felsék lesz a
titok
egyetlen éIő fültanuja, levelemből. Mer itt egy olyan csoda és ezzel
detto
olyan szélhámossák társult egybe, véletlenből kifolyóan, hogy mék soha
nem
volt, mióta a föld áll. Pedig esz régen forog a zűrben.
Ott kezdődött, hogy a Derémitő turistahajó utasait nem szabadot lé
biztositani
baleset ellen mer titkolni akarták az utat. Deja hajó tulajdonosa, esz
a fukar
pasas, méksem nem állhatta hoty titokba ne biztosicesa őket és így a
biztosító,
követésre szerződtetté a Radzeert. Tehát az lett a feltétel, hoty
titokban
halkan kövessük asz André Derémitőt és a rajta lévő turistákat. Eszek a
turisták csupa lort, márki, részvényes, gyárigaszgató meg egyéb mágnás
belevették a fejükbe hogy utánszanak egy biztonyos kruzoét, aki etyedül
lakott
egy puszta regényben. Tejjesen magános szigeten és minden nélkül, csak
szolgája
volt és teljes felszerelése. Aszt mondják, hogy Rótbizony Kruzoernek
hiLták. A
szo)gáját meg "Szombatori" nevü bennszülötnek. Beteg emberek Iehettek,
mert ha
valakinek annyi pénce van hoty berendesszen egy egész puszta szigetet
és az
illető nem Miámiban strandol vagy nem megy Lózan-Cseleszbe,
filmsztárokkal
hetyegni, akkor az egy nagy ló, tehát jobb, ha megvizsgáztatja magát 1
orvossal.
Dehát a turista népsék ilyen.
Eccer felmásznak a hegyi jéghez, a geleserek köszé, aztán tevére ülnek
és
maláriások lesznek, mert nekik látni kell hogy a picamidonokban
eltemetkezve
hogy fekszenek a mumiásan dobozolva a valódi egyiptomiak. Ezek a kiráji
kollégájink, faragó néven uralkodtak. (A sirnak használt, piamidon nevü
hegyes
tabletták a sivatagban találhatók ásatás révén.) Hát esz is igy volt,
hogy a
sok turista elment a Derémit Andriőn, Rótbizonynak, de nemesak egy
"Szombaton"
nevü szolgával, hanem annyi kiszolgáló pasassal, hogy asz egész
kalendári
jumról neveszhették őket. Hétfőtől Boldók Ujévik. És vitték minden
közszükséglő
cikket, hogy majd egyévet töltenek az elhagyott szigeten. Arrafelé rém
veszéjes, mer ott van a korál meg az atol hazája. Babonás matrószok
szerint a
korál mek az atol állandóan növekszik és kőból való fijajiban elágasz a
viz
alatt. Állitólag ettől van hogy sokszor nem talál az ember ety
szigetet, mert
esz köszben a viz alá konyult. És talál ujat, mely felkonyul a vizből
hirtelen.
Az Ingombnita Arcipel is ilyen atol zátonnyal körülvett földsziget.
Hogy a tárgyba térjek, ahogy a biztositó rendelte a hajókövetést, a
Radzer egy
napi távolból osont a Rémitő André De mögött, hogy a másik utasok ne
sejtesék
célunkat. Amilyen tengerészek voltunk olyan lett az osonás, hoty még a
biztositó társaság seiTr sejté cé)jainkat. Esz az igaszi jó
kiszolgálás. Mert
rni gondolkosztunk, hoty nem lehetne e itten más üszlet is?
Mikor pár fokkal elhagyta a turista hajó Kap Bluintot, akor történt a
világesoda! Éppen a láthatárról felfedesztük ugy hoty a Főorvos egy
messzecsőbe
látott. Aztán elejté a távnézőt.. Mint aki hüje let. . . Végül is igy
kiáltott
a hajóhid csöví be: "Stop! Féljobb!. . . Ilyet az öregapárn se látott!
Teljes
gőz!"
És neki volt igaza a komaiidirozással! Mer lehetett a tisztes
felrTtenő, rabló
öregapja olyan világotjárt, mint a Rótbizony Kruzer, ijet akkor se
pipált inék!
Felséged is ugy ineresztette volna a szemét, mint ety, lekmagasabb sült
hal.
Mer mi volt a látás? Alomnak is rossz!
Esz hüje Rótbizony hajó, ott állt a távolba egy több mérföldes sziget
közepén.
De kellősen!
.. Mintenki aszt hitte hogy megbolondult és káprész a szeme.
Felsék tudja hoty én nem vagyok babonás és fütyülök a varáslatra, mer
Limában
asz inkák főpapja adott egy amuletet ilyesmi ellen. De én is keresztet
veték.
Óreg tengeri farkasok tanácstalanul nésztük ezt a messzisékből. Ety
füstölgő
hajót l nagy darab szárazföld közepébe. Éjszaka hoty a gózös ne lásson,
lesötétitve mekközeÍtük a szigetet. Asz lnkokinto Arcipel volt, ahova
készültek
asz undok turisták. A hajó ety szigetből kinyujtott földnyelv közepén
vesztegett, baloldalára kisé dőlten, félig sárba.
És ekkor megoldódott a titok!
Ety marha eset ami egyszer ötezer évbe lehetséges. Látszott hoty a
földnyélv
olyan hatalmas vizinövényekkel van tele mit mohának és maszatnak
neveznek még
nyüzsgött rajta mindenféle Iény, sikló, pilop söt tinta hal is.
Tehát
nemrék még tengerfenék volt! És furesa keskeny rózsaszinesfonott
sziklából álI
az egész! Ez az az élve képszödő, atolkőzés ami a viz álat fejleszti
magát. Hát
mit tetszik gondolni, felsékes fejében hoty mi történt?
A sziget felé már lassitott az Andrémitő De és egyszeresak esz a zátony,
pontosan amikor felette volt a hajó, kiemelkedett a viszből!
Esz az atalos zátony, a part folytatása volt, a visz alatt! A hajó
eeceresak
látta hogy átképeszték vonattá, mert egy friss félsziket közepén hálad!
Erre
persze oldalt konyula, orrát iszapba furá, de mert aliggőzzel ment,
mégse nem
borult fel.
Hát-iát nem csoda?
Hoty ilyen buta szerneséje legyen 1 hajónak a zátonnyal? Hoty pont
akkor menjen
el fölötte, amikor esz alatta följön?
Este volt és a távoli holdban ők jóllátszották, de mi nem.
Sürgős segitsék nekik nem kellett mer szárazföldön nem merül el a hajó.
Mi
tehát kesztük az üzleti o)dalról nészni a világesodát.
- Esz csupa naty ur - mondta a Főorvos - és gyönyörű nagy váleságdij, ha
elrabolják őket.
- Mi nem rabolhattyuk el - lihetge a Dagadt Peters - mert nálunk
biztositották
őket e0enünk. És rabló ide rabló oda vagy van becsület vagy nines!
Soká gondolóztunk. A Buszkó Mócsing cvikker nevü drótszemével uty
pislogott (de
felette nészve) mintha főszne valamit asz agyában. És abba asz agyban a
fekete
széles nemezkalap, rnek a hosszu kilógós ősz hajzat alatt, a
bibiresókos ronda
arc, sok agyvetőt takar.
Vártúk, hoty mit tervel.
- Dehát - mongya asztán és rettenetesen nagy orra moszog, mint amikor
üszletet
szimatol
- mi volna ha mi is szátonyra szaladtunk volna? Esz ikaszán lehetős
ilyen
balszerenesés száLonynál! És nem lehet tiszteségellenesnek venni. Igen a
tenger: veszéjes és minclen hajó utja rögös rajta.
- Ne csavard itten a szót! - mondja a Holtvilág Csárli. - Köpt ki amit
gondolsz!
- Eccerü - montja a Mócsink, - Nagy díj lesz kitűszve a két hajóra. És
mi inajt
mektaláljuk saját makunkat. Valaki viszamety keresőnek.
- De mi nemszalattunk zátonyra -szőla búsan a Tüskés Vanek, kivel
Felsék annó
dettóban mekhitt hirigelést vágzett.
- Hát ha odaengettek a kormányhoz - mondta esz a Buszkó Mócsink - én úty
szátonyra futok, véletlenül, hoty még csak nem is ilyen hűjén állunk
ott a
hajóval mint eszek, De előbb még jön itt a Fülig Jimmy (esz én vagyok)
őtet
ufolsó nap vettük fel, tehát senkise tuggya, hogy a hajón van. Hát
előbb most
visszafortulunk, letesszük őt Markeszasznál és viszajövünk ide. Ha most
nem
figyelünk jől, hát szátonyra futunk. És minek mindig figyelni? Azután
ha sok
dij lesz kitűzve, Fülig Jimmy értünk jön és mektalál.
Ez a terv általános helyeslés közepetével találkoszott:
Kész volt a mekbeszélési eredmény. Engem a Radzeer Markeszasz sziget
közelébe
visz. Ott csónakon partra megyek gőzössel Tahitiba jutok és innen
Friszkóba. A
Radzeer köszben lábujjhegyen visszaoson és éjszaka ügyesen zátonyra
fut, a
föltnyelven, mit a sziget hirtelen kinyujta.
A Derémi Anditő gőzős rádiója kilett az ütközésbe, hát a Radzeer sem
adottjelt
az életről. És elhatározták, hogy ha mertetrend szerint beáll a hajónk a
zátonyra, ők is megrongálják a cirkáló rádióját. Majt egy fatörzset a
tornyának
döntenek, mintha esz is a katasztrófa kövezménye lenne.
Minden ugy sikerült, ahogy a terv volt. De Oaklandban a sors különös
kegyetlensége követkesztében összehozott 1. bizonyos róla elneveszett
Piszok
Manfréd nevü Kapitányal akit már emliték - ugy hiszem régebb
keltezésből.
Mer esz mindég kavarja!
Először elhatároszám, hogy lovagias ügyünket bicskászás utjára terelem,
de
utóbb mégse tetem. Öreg egyén, hát éljen. Felsék tuggya puha szivemet.
De mit
tesz a véletlen! A róla elnevezett Kapitány éppen megbizást kapott az
angol
konzulság igazgatójától, hoty vezessen zekszdediciót a szerencsétlenül
jártak
ellen. De ő aszt mondta, hogy ha elvitte éimborájit, a Radzeerrel, az
ördög,
hát kár lenne megtalálni őket. (Esz nem éppen felebaráti mondás, de ő
ikaszán
nem felébarát, hanem egész barátságtalan.)
Így asztán én lettem alkalmaszva. De esz a Piszok Alfréd, ugy kavarta
hoty
kénytelen voltam ety kékszakállu illetővel társulni. Csak igy lehetett
enyém a
Vakapád. (Felsék esz olyan megkszólitás, hogy nem veheti sértésszámbaů
eszt a
szót, amej különben is, nem viláktalan atyát jelent, hanem hajót.)
Demilyen remeket!
Erre még kisül hogy nem csak a kékszakállu lesz társam az eszpejicióba,
hanem
még valaki. Nemszeretek ilyen link embereket belevonni rendes
szélhámosákba, de
esztet muszáj mert kell a Vakatyád.
Az ügy további fejleményeit is új töltőtolammal kelteszem majd,
Markaszászból
és fokadja Felséked is viszonozva; kecses uralói megemlékezésemet
hüségért.
Maradtam sajátulag is kelt most lent, ,
viszontírásra
Don Fülig di St. James s. k.
U. i. Nem tudom hoty hallot-e kirájúr a Kékszalálluról? Nagyon ismert
pasas és
ha értekeli őróla külön irok. Csak arra ismétlően kérem, hoty az ügyről
diszkréciós urisággal megnémuljon Felsék.
Fülig fenti.
KILENCEDIK FEJEZET
Amikor Fülig Jimmy a Három Piros Dugóhúzóban végre meglátta Kalóz Pepit,
életének nevezetes periódusához érkezett. Meglepően csinos nő volt ez a
kaÍóz!
Olyan sima fekete hajú, hogy szinte cserépfigurának látszott, ami attól
volt,
hogy olajjál egyengette rakoncátlan hajviseletét. Pepita kosztürriöt
viselt, de
úgy látszik, kissé elszámította magát a varrónő, mert a ruha olyan
szűken
feszült idomain, hogy szinte recsegett rajta járás közben. Az ember
minden
pillanatban várta, hogy felsiklik a ruha teljes hosszában. Kalóz Pepi
azonban
nem félt ettől.
Ô általában semmitől sem félt.
Nyakában a kosztüm hasítéka mentén valami nyeszlett, keskeny szőrmedísz
csüngött, és egy hatalmas bőrretikült hurcolt magával amit az
alsókarjára
akasztott. Szép vonásait kissé eldurvította az olcsó púder és a túl
élénkre
festetL száj. De ettől valahogy még szebb volt. Kontyra való, hetyke kis
kalapot viselt, rézsút a fejébe csapva, és ahogy energikus mozgással
yégígment
az ivón, a férfiak önkénytelenül utat engedtek katonásan lendülő két
karjának.
Sokféle ékszer zörgött a csuklóján: gyöngy, karperec, sőt egy
valószínűtlenül
hatalmas ékkövekkel díszes melftű: Ujjain csak úgy villogtak a színes
és fehér
üvegek, iriert mondanom sem kell talán, hogy Kalóz Pepi ékszerei
egyetlen
karátot sem képviseltek, ékszerészi szemmel nézve.
Ha ugyan ékszerész szeme az ilyen holmit megnézi.
- Maga az a Fülig Jimmy, aki beszélni akar velem, hogy társufjunk? -
mondta, és
erélyesen leült; karpereceit egyetlen kézrázással visszahárítva. - Hát
feljöhet
a hajóra, nem bánom, de figyelmeztetem, hogy rendesen kell viselnie
magát.
Hé!... Jack! Whiskyt, fél pohárral, a dollárosból !
Kosztümje felső zsebéből egy kókadt kettéhajolt cigarettát tett a
szájába, és
felkattintotta tiozzá az öngyújtóját.
Hó, az angyalát! Ez aztán a nő!
- Nézze, nagyság. . .
- Kalóz Pepi vagyok.
- Figyeljen, Miss Kalóz. Itten arról van szó, hogy engem bíztak meg
ezzel az
üggyel, őtvenezer dollárért. Én Fülig Jimmy kapitány vagyok, biztosan
hallotta
már ezt a nevet.
- Még nem -felelte a nő, és lehájtottá a fél pohár whiskyt egy slukkra.
- De
valami rokonát már említették előttem. Egy azonos nevű szállásmestert.
Testvérek?
- Hm... Voltam én szállásmester is. De nem ez.a fő. Azt hiszem, hogy jól
kijövünk majd egymással.
- Ha nem, hát nekem ez is mindegy. Sznval maga vállalja az összes
költségeket,
a jutalom egyharmad részéért?
- Hogyhogy?! - horkant fel dühösen. - A Wagner meg maga kapják a felit,
és én a
felit?!
- Nincs sok időm, és ostobaságok nem érdekelnek. Három egyforma részre
megy az
egész, ha nem tetszik; keressen más hájót. . .
A föld nyelte volna el azt a Kapitányt! De mit tehetett? Mindent el
kellett
fogadnia. Amint elvben megállapodtak, Kalóz Pepi kinyitotta hatalmas
retiküljét, amely tömve volt mindenfélével. Többek között egy
harapófogó és egy
hatlövetű revolver is találtatott benne, színes selyemzsebkendője és a
kompaktja mellett. Hosszas keresgélés után egy gyűrött papírt szedett
elő, és
kisimította. Kész megállapodás volt. Fülig Jimmy nagyot sóhajtva
aláírta.
- Most menjen legénységet keresni, és én is utánanézek - mondta tCalóz
Pepi. -
A régi Kikőtőriél bevárjuk egymást.
- De itt vigyázni kell. . .
- Csak ne tanítson engem! Ócskábbat mint maga, nem hozok.
Fülig Jimmy utánánézett, amint a feszes kosztüm alatt vonagló izmaival
elsietett. lgaz, hógy "ez aztán a nő!", de kellemes lenne néha odasózni
egyet,
amikor ilyen éktelenre tátja a száját. .
Visszament a Háromárbocos Szódavízhez. Nem gyerekség jó legénységet
találni
ilyen főidényben és főként ilyen útra. .
Senki se szegődik szívesen olyan hajóra, ami a Cape Blounton túlra
indul, hogy
Incognitasziget táján rejtélyes módon eltűnt gőzösöket keressen.
- Hé, Jimmy! -kiáltotta valaki rekedten, és amint megfordult, a Vörös
Vaszicsot
látta, aki szoká5a szerint te)jesen cészeg volt, és régi barátjának
tárt
karral akart a nyakába borulni, de elvétette célját, és a földre
hullott.
Jimmy boldogan segítette fel. Ez kitűnő gépész! Még kormányozni is tud,
csak
éppen nem az atoll meg korallzátonyok hazájában.
- Te, Vaszics! Elszerződöl hozzám?
- De mennyire!
- A Cape Blounthoz megyünk, a Radzeer után.
A Vörös, tántorogva bár és gyöngyfényű szemgolyókkal, úgy látszott,
hogy rövid
tűnődés után meggondolta magát.
- Hát tudod, ez olyasmi. . .
- Jó, jó - legyintett Fülig Jimmy, aki tisztában volt a nehéz verbuválás
módjaival. - Nem is számítottam rád, mert ide aztán csupa felnőtt ember
kell,
hírhedt kikötői legény...
Tapasztalt rendőrfőfelügyelők szerint a Vörös Vaszicsnál hírhedtebb
legény
aligha akadt a papírokkal nem rendelkező, de állandóan a tengeren élő
egyének
nyilvántartójában. Ezenfelül Vaszics igen alacsony termetű volt, ámiért
a "nem
felnőtt" megjelölés elsősorban szíven találta.
- Mondd ezt még egyszer, és beverem a pofádat! - felelte, és rántott
egyet a
nadrágszíján, de kicsúszott a keze, és könyökével hasba vágott egy arra
siető
egyént.
- Verekédni mostan nem fontos - mondta Fülig Jimmy -, mert nekem tovább
kell
menni, hogy valamire való legényeket keressek.
- Nohát, egynek itt vagyok én- Én rám ne járassa senki a száját, hogy
nem
voltam benne valamiben, amihez férfi kellett.
Ez elsőrendű akvizíció vo)t. Valamilyen oknál fogva itt is, ott is
magános,
hosszú szőrök lógtak alkoholizmustól püffedt, vöröses, kerek arcán.
Ezeket a
szőröket a borbélynak e) ke)lett kerülnie borotválás közben, hogy ne
növekedjenek túlságosan. Évek előtt valami fürdőhelyen lopott egy
hatalmas
szalmakalapot, amit a -hölgyek napellenzőnek használnak, és ezt hordta.
Középtermetű, pocakos, ágrólszakadt egyén volt, duzzadt, széles
szájjal, és
okkal vagy ok nélkül állandóan vakaródzott. Aki nem ismeri, az akkor
sem engedi
fel a hajójára, ha fizet érte.
De aki tudta az igazi matróz értékét, az megértette Csomó Bill hetyke,
embergyűlölésig pökhendi magatartását mindenféle környezetben. Ez a
magatartás
akkor sem változott, ha süllyedt a hájó, vagy ha ciklonban látta el
szolgálatát.
- Halló, Bill! -köszöntötte Jimmy.
- Szervusz! - felelte. - Sürgős volna nekem innen elmenni, mert beköptek
valamilyen ügyben. Nem tudsz egy jó hajót?
- Elsőrangút! A Vakapád! Azonnal indulunk!
- Azonnal, sajna nem lehet. Vo)na ma este egy rövid elintézni való
ügyem a
Fáraónál.
A Fáraó egyiptomi tulajdonos kocsmája volt, az óváros legsötétebb
sikátorai
között, a legsötétebb vendégek találkozóhelye.
- Elkísérünk és megvárunk - mondta Fülig Jimmy.
- Ha pofonokról van szó. . . még segítünk is - szólt két csuklás közt a
Vörös
Vaszics. Eltalálta, mert éppen pofonokról van szó.
- A fő - magyarázta útközben Csomó Bill -, hogy darabokra törhessem az
egész
vacak csárdát. Ezt okvetlenül el kell intéznem. Le ke)1 szoktatni arról
az
embereket, hogy engem besúgjanak - magyarázta öblös, elnyújtott hangján.
- Májd rendbe hozzuk a dolgot! - bólintott Fülig Jimmy. - A fő, hogy
gyorsan
elintéződjék, mert rövidesen találkozni ke)1 Kalóz Pepivel.
Kissé megnyugodva látta, hogy összesen tíz vagy tizenkét émber lehet a
helyiségben és a turbános, kövér egyiptomi tulajdonos a pult mögött.
Amikor
Csomó Bill belépett, minden további nélkül egy üveget vágtak a fejéhez,
amely
csak hajszállal tévesztette el a célját.
Feleletül egy teljes asztalt és nyomban utána egy széket már Vaszics
hajított
bele a csoportba, és a kövér egyiptomit, aki konyhakéssel ugrott át a
polcon,
Fülig Jimmy az ablakon keresztül vágta ki az utcára úgy, hogy
valószínűtlen
volt a visszatérése.
Csomó Bill félelmetesen működött. Az egyik pasassal a Iikőrös állványt
zúzta
szét, aztán szembeugrott a reárohanókkal, hogy ezek szétperdültek, és
mire
megfordultak, egy félméteres tükör szakadt rájuk. Közben Fülig Jimmy
meg a
Vaszics a berendezés további állományát tökéletesen elintézték
harcukkal.
- Várjatok! - lihegett Csomó Bill.
Egy eleve készen tartott vörös márgadarabbal felírta a falra hatalmas,
iromba
betűkkel a következőt:
ÚÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄż
ł ITT SÚGTÁK BE CSOMÓ BILLT ł
ł
ł
ł ÉS A TULAJDONOS IS RÉSZES VOLT ł
ł
ł
ł AJÁNLOM
MAGAMAT!
ł
ŔÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄÄŮ
Az utca népe bámészkodott, de külvárosi szabályok szerint, ha nem volt
semmi
köze egy űgyhöz, abba nem avatkozott bele. Ha rneg lett volna valakinek
beleavatkozni való kedve, az is elmúlt volna eme három hírhedt legény
láttára,
akik most elsiettek a régi kikötő felé.
Csomó Bill útbaigazítása nyornán rátaláltak Lógás Hugóra. No ez jó.
Azonban
kormányos nincs. Aki van, az köll a kutyának, de szerencsére
fedélzetmester
akadt. Csontvázszerűen kiszögellő bordái, feltűnően sótartós vállai,
hegyes
könyökei és általában soványsága rniatt Csont Muki néven ismerték a
kikötőben.
De még rTrindig nincs kormányos. Éjféltájban befutott Kalóz Pepi néhány
elsőrangú emberrel. Jól összeválogatta őket, mert köztük volt a Svéd
Ökör nevű
kiváló egyén meg a Stráfos Harry nevű is, egy príma rádiós.
Összevagdalt arca
miatt kapta a "Stráfos" predikátumot. A többi is mind jó anyag volt.
- De kormányos nincs - kiáltotta Kalóz Pepi, és akkorát csapott a
combjára,
hogy visszahangzott a környék.
- A közvetítőből pedig nem kell ember... - dünnyögte Jimmy.
- Én elvezetem azt a bricskát. . .
Valamennyien megfordultak. Egy különös, feltűnően jóképű egyén állt a
közelben
egy lámpaoszlopnak dőlve. Éppen befejezte a pödrést; megnyálazta a
cigarettapapírt, és nadrágján végighúzva a gyufát, rágyújtott.
- Ez meg honnan a pokolból jött ki? - ámuldozott Kálóz Pepi.
- A Rézgróf! - mondta mérsékelt lelkesedéssel Fülig Jimmy. Hiába, nem
örült, ha
ilyen jóképű piperkőc került érvényesülése útjába. Mert a Rézgróf híres
szépfiú
volt a kikötőben, és spanyol létére (spanyolnak mondotta magát), értett
a
festői elegánciához. Rakoncátlan, góridör, vörös haja, bronzszínű,
érdekes
arca, gyönyörűen rikító, kék vagy piros selyemnyakvédői, tarka kockás
vagy
sárga selyemingei, feszes, széles cipői, finom szarvasbőr nadrágja,
széles nagy
csattú öve, nem utolsó sorban izmos, karcsú alakja mind egy-egy száÍkát
jelentettek Fülig Jimmy szemében. No most ehhez még nagyszerűen énekelt,
gitároZott, harsány nevetéseinél o)yan pompás gyöngyfogazat villogott
versenyt
mély tüzű tekintetével, hogy kőből legyen a szíve annak a nőnek, aki
nem borul
első látásra a nyakába. Nem szólva arról, hogy volt már kapitány,
kormányós,
gépész, vitorlamester, és mindenben elsőrangú.
- Te eljönnél?. . . - kérdezte rosszkedvűen Fülig Jimmy.
- Ha mondtam.
És máris rámosolygótt Kalóz Pepiré, hogy arca csupa.'nyájas, szemtelen
ráncba
vonult szét. No de ez nincs vajból.
- Maga jó kormányos?
- Ne blamáld magad, Pepi - jegyezte meg Lógás Hugó. - Ez hazahozta a
sarkvidékről, eltört iránytűvel a Hurricane-t.
- Hát akkor jöjjön velünk. Én Kalóz Pepi vagyok. . . Ná! A kezembe akar
harapni? A "kapitánynő" elrántotta ugyan a kezét, de belepirult közben.
:. Másnap délelőtt, miután bérakodtak, a Vakapád felszedte horgonyát,
és teljes
gőzzel elindult délnyugat felé.
Útját, ezt talán nem is sejtették a hajósok, igen magas személyek
aggódva és
nagy várakozással kísérték.
Szamoáról, majd Fidzsiről rádióközlést adott a tengernagyi hivatalnak,
majd
diadalmasan jélentette, hogy négy fokkal áthaladt a Cape Blounton.
Néhány nap eltelt... Száz és száz rádió kereste a Vakapád adását...
Hiába! A
Cape Bluunton túl a gőzös nem adott életjelt többé. A harrnadik hajónak
is
nyoma veszett áz óceánnak ezen a misztikus részén. . .
TIZEDIK FEJEZET
Miután elindultak, némi tekintélyvillongás zavarta meg a közbékét.
Wagner úr
indította el a Iavinát. Vagy kevés volt a pálinka, amit ivott, vagy a
szesztartalma nem volt elég magas fokú az italnak; annyi bizonyos, hogy
induláskor aránylag kevéssé ingadozva megjelent a kapitányi hídon.
Belső
zsebéből kirántott valamit, s ezáltal több álkulcs, hervadt virágok és
egy
darab sült tök esett ki a fedélzetre. Azután fejére tette azt a
valamit, és
ekkor kiderült, hogy a friscói önkéntes csendőrök sapkáját alkalmazza
kapitányi
dísznek. Azután belekiáltott a szócsőbe feszesen, katonásan:
- No mi lesz, apuskáim? Hát nincs gőz a sztrovacsékbe?! Vagy lazsáltok?
Ekkor
megjelent Fülig Jimmy a hídon, és közölte a Kékszakállúval, hogy ha nem
megy a
fenébe, úgy a tengerbe hajílja.
- De drága sztrovacsek!. . . Én a Piszkos Fred adjutánsa vagyok. . .
Hét csak
rám kell nézni!. . . Ez a-sok csibész itt mind jól ismer. . .
Fülig Jimmy tapintatosan belevágta Wagner úrat a másodkormányos üres
kajütjébe,
hogy veleszakadt az ajtó. Most meg a Rézgróf állt meg a híd alatt és
felszólt:
- Hé, te! Nekem a Wagner kapitányom. Jobban imponál, mint te.
Fülig Jimmy Iesietett hozzá.
- Mióta nevezöl té ki kapitányokat?!
- Nézd, Fülig Jimmy - mondta, és remek csatos övét megigazította. -
Köztünk már
régen esedékes, hogy néhány őszinte pofont váltsunk:
- Magam is azt hiszem. Mert szerintem te egy hencegő alak vagy.
- Legalábbis annyira, hogy megválogatom, kit nevezek kapitánynak. Nem
bőrkamásni dólga az ilyesmi.
Szíven találta!
Fülig Jimmy a bőrlábszárvédőjét úgy tisztelie, mint valamilyen
házibálványt. Az
már egyéniségéhez tartozott, hogy ha szíven találták, ritkán hibázta el
feleletül az állcsúcsot.
Belevágott a Rézgrófba.
Puff!
Piff-paff!
Nagy csata lett..: A kormányos bezuhant a konyhába, a szakács meg az
ételek
közé. De máris felugrott. :. Még egyszer visszaesett egy
gyomorbarúgástól; míg
úgy pattant feI, hogy ő vihette be híres balegyenesét, amitől Fülig
Jimmy
egyszerűen elszállt, mintha a vitorla nélküli siklórepülést gyakorolná:
És
belegabalyodott Lógás Hugóba meg a kötélcsomójába, és minimum tizenhat
pofont
kapott a Rézgróftól (mindegyik díszpéldány!), amíg kivergődött ismét.
És miután kivergődött, egy horogütés újra a földre vilte, de ördögi
specialitásával estében elkaszálta a Rézgróf lábát is, és egymásra
zuhantak.
Aztán egyszerre ugrottak fel, és megint zuhogott a négy súlyos ököl.
Piff-paff!
Puff-piff-paff!
A fiúk bámészkodva körbeálltak.
Ritka szép verekedés! Ilyet nem pipál mindennap a kikötő népsége, ahogy
a kettő
állja és osztogatja a pofonzivatart. Akkorákat, hogy lazább
csontrendszerű
embernek a felétől is szilánkokra repedezne a koponyája. A Rézgróf jobb
keze
ugyan most odaszögezi torkánál fogva Fülig Jimmyt a szellőző kürtőnek,
no de
csekélység az az iszonyú pofon, amit közben visszakézzel kap, hogy
freccsenő
vér permetezik szét. Feleletül belecsapja a fregattfőhadnagy fejét egy
szellőző
kürtőbe, hogy csak úgy döng és horpad (nem a fej, hanem a kürtő), de
közben még
kettőt kap a minden elsöprő monszúnként respektált po_ fonokból, majd
egy rúgás
éri térde táján. . . Egymásra zuhannak! És a földön gurulva csépeli a
másikat,
aki felül kerül. Borzalmas ökölcsapásokat osztogatnak, egy-egy kézzel a
másik
hajába markolva, hogy csak úgy döng az odacsapkodott koponyák alatt a
padló. .
.
Bumm!
Egy lövés dörren, majd éles kiáltás hasít a levegőbe:
- Hands up!
A kiáltás nem lett volna elég, de a riasztólövésre ösztönszerűen talpra
ugranak. Kalóz Pepi állt ott, karján a nyitott retiküllel, kézében a még
füstölgő hatlövetűvel.
- Mi ez! - kiáltja energikus, mély hangján, és még a kosztümje is
szokatlanul
feszül a támadó kiállásában. - Mi ez? A szolgálat megtagadása nyílt
tengeren?
Ide vigyázzatok! Én tudom a reglamát! Aki zavart csinál a hajón, azt úgy
lepuffantom, mint a pinty!
A két embert csak a ruházata után lehetett valahogy felismerni. De azért
egyikük sem lihegett. Tapogatták véraláfutásos, sebzett dagadt arcukat
és
morogtak.
- Nem mondtad nekem - kiáltotta dühösen Kalóz Pepinek a Rézgróf -, hogy
ez lesz
itt a kápitány.
- Jogomban lett volna őt fejbe lőni! - replikázott Fülig Jimmy. - A
kormányos
fellázadt ellenem, és. . .
- Kuss!
Ezt mondta röviden és halkan Kalóz Pepi, majd rágyújtott egy
cigarettára, és
felment a kapitányi hídra. Ott a harmadik disszidens, Wagner úr,
elbóbiskolt
közben. Csendőrsapkában!
- Bocsánat. . . - szólt a nőhöz Wagner úr, hóna álatt a kitört
fülkeajtóval. -
Nem tudja nagysád véletlenül, hogy hova megy ez a hajó?
Egy rővid, elutasító kézmozdúlattól ajtóstul hanyatt esett, majd
lerepült a
hídról. Azután Ka)óz Pepi ismét a mellkasára csapott egy nagyot, és a
következő
tömör szónoklatot tartotta:
- A kapitány én vagyok! Fülig Jimmy az első tiszt, és a Rézgróf a
kormányos! Ha
valakinek nem tetszik, az jelentkezzék! - Most mindenki menjen a
dolgára, és
aki verekedést kezd, azt úgy lepuffantom. . .
... mint a pinty! Ezt már hallottuk... -dünnyögte Fülig Jimmy és
elsietett.
- Majd máshol számolunk! - súgta a Rézgróf mellette.
- Remélem, nem kell egy évig várni - felelte Fülig Jimmy vad
tekintettel. -
Kalóz Pepinek pedig jobb lesz, ha békét hagysz. Az nem bukik az ilyen
színes
ruhájú ficsúrokra.
- Akkor meg minek törődsz vele, hogy békén
hagyom-e vagy sem?
Néhány másodpercig nézték egyrnást, de a kapitányi hídról vezényszavak
hallatszottak, és a két dühös férfi a dolgára ment.
- Ez egész jól érti a dolgát - súgta Csont Muki, a fedélzetmester, Lógás
Hugónak, a kapitánynő felé bökve a fejével. A kormányos és az első
tiszt ügye
nem érdekelte őket. Az élintézett dolog. Előbb-utóbb valamelyik
"hidegre" teszi
a másikat. Viszont nagy meglepetést )elent Kalóz Pepi, a kápitány.
Alaposan
értette a dolgát. Úgy elkommandírozta a Vakapádat, hogy vén tengeri
medvék sem
tehették volna különben. Mielőtt kikötőbe értek, a Svéd Ökör fel akart
sietni a
hídra, hogy segítsen vezényelni a lavírozásnál, mivel új kapitányunknál
rrlégiscsak félőnek tartotta, hogy eltipor néhány bárkát, vagy felfut a
partra.
- Nlit akarsz itt? Eredj a dolgodra! - kiáltotta Kalóz Pepi, azután
határozott,
kurta parancsokat osztogatott, és olyan simán történt a manőver, hogy
csak
ámultak mind. . .
Ellenőrző körútjait éjfél előtt pontosan és rendszeresen végezte.
Észrevette a
legkisebb hibát is, és sokszor odaállt egy cigarettára elbeszélgetni az
emberekkel.
- Te hol tanultad meg így a hajózást? - kérdezte Lógás Hugó, amikor esti
körsétáján megállt közöttük a fedélköz lejárója előtt.
- Az én papám negyven évig szolgált a Balti-more-on - felelte, és odaült
közéjük a lépcsőre, hogy felső zsebéből egy petyhüdt cigarettát vegyen
elő, és
a szája sarkába dugja.Qtt volt hajósinas, ott lett matróz, és húsz évig
mint
kapitány vezette. Amikor meghalt az anyám, kénytelen volt engem is
magával
vinni, és ott nőttem fel, a Balti-more-on.
Nyikorgás hangzott, ahogy a hajó megdőlt kissé, és Kalóz Pepi
hátrafordult,
mert tudta; hogy Fülig Jimmy valahonnan, az árnyékból nézi.
- Ez kitűnő történet - mondta a fregattfőhadnagy.
- Az igaz - mondta Kalóz Pepi és felugrott -, de sokkal kitűnőbb lenne,
ha
valaki megoÍajozná a csigákat, hogy ne sikongjanak úgy.
Fülig Jimmy kísérni akarta az útján, de Kalóz Pepi közölte vele, hogy
erre
semmi szükség nincs. Jaj is lenne bármelyik kikötőf jassznak, ha
tiszteletlenül
mer közeledni egy nőhöz, aki Velük "dolgozik". Ilyesmiben nem ismernek
tréfát.
Amikor Kalóz Pepi végigjárta a Vakapád minden zugát, csak akkor tért
vissza a
kabinjába. Útközben figyelme mindenre kiterjedt. Sőt.
Talán még többre is, mint az kötelessége lett volna, mert a
kormányállásba
olyankor kétszer is benézett. Először a Rézgróf közölte vele, hogy
minden
rendben van, utóbb szemtelenül vigyorogva már úgy mondta, hogy:
- Még mindig minden rendben van.
- Nem kérdeztem, hogy mi van! - vágott vissza idegesen Kalóz Pepi. - De
hát
maga nem kormányozhat éjjel-nappal.
- ftt még leválthat a Fülig Jimmy, de ha a Cape Blountot elérjük, itt
kéll
aludnom a kormányállásban és lehetőleg állandóan kormányozni, mert ott
nem
vezeti el a hajót senki rajtam kivül. . . Hacsak. . . - vigyorgott - a
kapitánynő nem ismeri keresztül-kasul a Déltengert.
A kapitánynő elővett egy bágyadt cigarettát, amit előbb itt is, ott is
meg
kellett nedvesíteni a nyelvével, hogy rágyújtson, azután így szólt:
- Maga miért pimaszkodik velem állandóan?
lnkább kíváncsian kérdezte, mint idegesen.
- Ilyen sajnálatos természetem van - felelte farizeus arccal, nagyot
sóhajtva.
A kapitánynő végignézett rajta, leplezetlen megvetéssel.
- Majd ha egyszer összeveszünk valamin, akkor nem beszél majd úgy
velem, mint
valamely hölgyismerősével; a táncteremből.
- Az könnyen lehetséges - felelte bólogatva, de változatlanul azzal a
fogragyogtató, szemtelen mosollyal.
A kapitánynő idegesen elsietett, és éjfélkor átadta Fülig Jimmynek a
szolgálatot. Az út aránylag nyugodtnak látszott és mégis. . .
Amint közeledtek a Cape Blounthoz, a legénység körében valami
izgalomféle lett
úrrá. Mégiscsák olyan tengeren hajóznak, ámelyen két hajó áthaladt
előttük, és
eltűnt anélkül, hogy egyetlen rádiójelet leadott volna: A Marquesas
köcül
gyakorlatozó cirkálók, a Tasmaniába igyekvő Swallow annak idején
kifejezetten
azt állították, hogy fogniuk kellett volna az adást, ha a két hajó közül
bármelyik is vészjelet ad le. Hogyan merülhet el, vagy miféle
katasztrófa
történhet a két hajóval, hogy rádiójélzést sem adhatnak?
Nyilvánvaló, csak egyféléképpen. Ha nagy viharba kerülnek, nem tudják a
tüzet
gyorsan lecsökkenteni, és valami módon becsap a víz a kazánhoz, és
akkor a hajó
szinte egyetlen óriási kézigránáttá változik, amely esetleg darabokra
robban,
még mielőtt a rádiós csak sejthetné is, hogy miről van szó. No, de
vihart
akkoriban nem észleltek a Déli Sarktól a szigetvilágig, pedig ezek a
meteorológusok mindent pontosan tudnak.
Egyik sem mondta ki, pedig azonos véleményen voltak, hogy itt csak két
eset
lehetséges: Vagy bennszülöttek éjszaka megtámadták a hajókat egy
szigetnél,
ahol kikötöttek, vagy pedig, ůez a valószínűbb feltevés, a Zöld Pofa
csontkeze
van a dologban. Mert a Cape Blounton túl, egészen a Déli Sarkig, a Zöld
Pofa
végtefen birodalma következik. És ahogy most itt a lépcsőn üldögélnek,
Csomó
Bill viszi a szót. Csomó Bil) érdekes ember, mint a neve is mutatja.
Állandóan egy szivarvéget rágcsál, de ez úgyszólván sohasem ég, és a
hátsó
zsebében egy pálinkásüveget visel: Jellegzetes nála az, hogy a pálinka,
amit
kedvel, édes. Ritka ember, mert kikötői köröltben az édes pálinkát
hölgyismerőseink számára rendelik vendégek.
Csomó Bill kivételesen szerette az édes pálinkát, és szolgálatban vagy
szolgálaton kívül, szélcsendben vagy pusztító orkánban, egyaránt
előhúzta
bizonyos időközökben hátsó zsebébőf az édesre töltött üveget.
Egy kapitánya megfigyelte, hogy szinte gépiesen, egy óramű
pontosságával,
minden csomóriyi út után iszik az üvegből. Azóta nevezték őt Csomó
Billnek.
- Hát szerintem - mondta a körülötte ülőknek megfontoltan, mert jól
tudta, hogy
sokat adnak tájékozottságára -, a Zöld Pofa és Radzeer között bizonyos
elfentétek lehetnek már régóta. Valami történt már akkoriban, amikor
Piszkos
Fred és ez a hülye Kékszakállú állítólag a Brigitta pestishajóval meg a
Radzeerrel egyszerre manipuláltak, és tartja magát az a hír, hogy a
Kapitány,
amilyen kutya, ha pénzről van szó, akkoriban kibabrált a Zöld Pofával.
Nagy csendben voltak. Nehéz szélcsendben haladt a hajó, és a puha,
egymástól
elszigetelt ködcsomók kezdtek feltünedezni. Valamerről hullámVerés is
érkezett,
és enyhe nyomással kissé megbillentette a Vakapádat.
Csomó Bill elővette édes töltött üve9ét és ivott. Hosszú, tempós
kortyokban.
Valamennyien emlékeztek a Brigitta zavaros ügyére, és a Kapitányról
hajlamosak
voltak feltételezni, hogy rriég a Zöld Pofával is kibabrál, amilyen
rengeteg
esze van. Egy ideig, miután visszatértek, Eriscóba, a Főórvos meg a
Dagadt
Peters és a Radzeer többi matróza csak úgy szórták a pénzt. Tehát ha
pénzről
van szó, ez a zsugori szívű Piszkos Fred magával a sátánnal is kibabrál.
- De hiszen akkor Fülig Jimmy meg a Rézgróf is a Radzeeren voltak!. -
mondta
Csont Muki.
- Az igaz. De nem ajánlom, hogy érdeklődjél náluk nyitott bicska
nélkül. Mert a
Radzeer általában olyan utakon járt, hogy nagy a hallgatás utána. No és
a
legénységnek bőven van ,pénze; és aki nagyon érdeklődik, azt elkapják
valahol a
kikötő egyik sötét zugában és slussz, passz, kész! Nincs többé
kíváncsiság.
- No de végre is - dünnyögte a Svéd Ökör -, minekünk semmi dolgunk nem
volt a
Zöld pofa tengerén. Hát ezért. . .
- Mit ezért? - felelte dühösen Csomó Bill. - Itten van a Fülig Jimmy
meg a
Rézgróf: Ászondóm, ha a Zöld Pofa tengerén elsüllyed egy hajó, vagy nem
tudják,
mi lett vele, és rádiójel se jött, akkor ott a legjobb eset, ha üres
kézzel
visszajövünk. Elhihetitek nekem.
- Miért nem előbb mondtad?!
- Azért -felelte Csomó Bill -, mert nekem olyan sürgős volt eljönni
Friscóból,
hogy nem Lbrődtem semmivel. De ha tudni akarjátok, a Vörös Vaszics is
benne
volt a Radzeer dolgában, amikor az a fovagias ügy történt a Zöld
Pofával...
- Az volt áz egész ügy -mondta most valaki váratlanul felettük -, hogy
az én
öreg barátom, thé old great Man of-the Piszkos és én, kaptunk egy üzleti
megbízást egy hölgynevű hájóról!. . . Igen, igen, barátaim, ez a
hölgynevű
hajó, ha jól emlékszem, Belladonna, ez pestist rakodott .;valahol, és
keréstek
üzletembereket, ákik felmennek rá, hogy elégessék! A nyílt tengeren!
Hahó! A
nyílt tenger a legszebb a világon.
E kiáltása után Wagner úr az ajtóval együtt, me Íyet magánál hordott,
lesiklott
gurulva vagy hat lépcsőt a fedélközbe.
- Egy a kérdés - mondta Csomó:Bill -, a pestises Brigitta hogy került
az ügybe?
- Azt megmondhatom, drága barátom! Azt hiszerri, húsz dollárba került!
De nem!
Húsz olyan pénzbe, hógy Egyiptomba fizetik, és mégis angol. . . Ezt a
hájót
elsüllyesztettük a `Kapitánnyal, s később megint feltámadt, és megint
elsüllyedt, és végül mindenki megmenekűlt. Legokosabb, ha most
elénekeljük
valamennyien a makk alsó belépőjét a Lohengrin cimű operából. . :
De mielőtt hozzáfoghatott volna az áriához, szokása szerint,
rajtáütésszerűen
elaludt. Feje alatt a kabinajtó. Csomó Bill elővette pálinkásüvegét és
ivott,
amiből mindenki tudta, hogy nem érhették még el a déli áramlást, mert
akkor
ennyi idő alatt nem tehettek volna egy esomónyi utat.
Komoran, csendben üldögéltek ott.
Fülig Jimmy, akí már régebben átvette a szolgálatot, körútján időnként
mindig
visszatért a kapitányi fülke felé, és elgondolkodva álldogált. Nagyon
meglepte
volna, ha látja, bogy Kalóz Pepi durva, fitymáló arca milyeri
különösképpen
elsimul, ha egyedül van, és nem látja sziikségét, hogy imponáljon a
hajón
ezeknek a durva embereknek.
Egy kis füzetbe írogatott valamit, és közben teát főzött. Fülig Jimmy
ezt nem
Iáthatta, mert a kapitány kajüt ablaka két méternél is magasabban volt.
De az
ajtó sakrán világosság szűrődött ki. Fülig Jimmy, mikor már harmadszor
kóvályogta körül a fülkét, végre is kopogott.
- lgen! - kiáltotta egy nyugodt, csengő hang b,entről. A
fregattfőhadnagy
meghúzogatta zubbonyát, megigazította a ga)lérját és belépett.
- Jó estét! - mondta és igyekezett legszélesebb, legnyájasabb mosolyával
köszönteni a kapitánynőt.
- Jó estét! - felelte ez nyugodtan. - Valami baj van?
- Nem mondhatnám. Csak talán a hajó dolgait... kellene megbeszélnünk
abból a
szempóntból. . .
- Éjszaka nem szeretek tárgyalni. Különben is milyen szempontból
kellene bármit
is megbeszélni mágával.
A kapitánynő hangja nem volt rideg és mégis. . . Fülig Jimmy úgy
érezte, mintha
hideg vízzel öntötték volna végig. Ilyen egy beképzelt nő!
- Csak talán annyiból lenne szempont. . . illetve megbeszélés, hogy
itten a
hajón, ahogy az e)őbb hallgattam véletlenül. . . itten mindenféle
hülyeséget
beszél a legénység, amiből még baj lehet. Ezt a Zöld Pofát emlegetik,
és ez a
részeges Wagner még jobban beugratja őket...
- Ez fontos dolog. És majd holnap megbeszéljük. Jó éjszakát!
Mikor Fülig Jimmy kissé leforrázva távozott, közvetlen mellette, a sötét
középfedélzeten, egy cigaretta parázsa mögött halkan felnevetett
valaki: A
Rézgróf állt ott.
- Látom, hogy betévedtél ellenőrzésre a kapitányhoz. . . '
- No és! Mit kell ezért vihogni? - kérdezte szokása szerint felfújt
mel)kassal.
- Csak lassan a testtel, Jimmy! Úgy látszik, fejedbe szállt újra a
kapitányi
dicsőség. A fregattfőhadnagy keserűen nyelt. . . A ménkű csapjon ebbe a
sók
istenverte csavargóba. Állandóan mindnek az fáj, hogy ő a kapitány.
Miért nem
fáj nekik a Rücskös Morton vagy a Bricsesz? Csak olyan kikötői fiúk
azok is,
mint ő. És mégis, ha meghallják, hogy a Fülig Jimmy elsőtiszt vagy
kapitány,
hát akkor meenten pofázik a sok söpredék. Nem az első eset. No de nem
is az
első tíz pofon hasonló ügyben, amit a Réz.grófnak kiosztott. Habár ez
sem
spórol. . . De most még külön vadítja itt az ember vérit ez az elszánt
tyúk,
Egészén egymás előtt álltak, hogy összeért a kabátjuk. A Rézgróf
cigarettája
gúnyosan felfénylett az arca előtt.
- Semmi közöd az én kapitányságomhoz.
- Hagyd ezt a nőt Jimmy - szólt csendesen a kormányos. - Nem neked való.
- Tán terád bukik?
- Nem mondtam - felelte a másik egykedvűen. Majd rövid tűnődés után
hozzátette:
- De lehetséges. . .
- Ez? -kacagott Fülig Jimmy idegesen és gúnyosan. - Ez fügyül az ilyen
pasasokra, mint te. Éppen nem olyannak látszik, hogy selyemrongyok meg
cicomák
imponáljanak neki a férfinál.
A másik Iassan bólogatott:
- Értem. Szóval a bőrkamásniért bolondul... Nana!
... Hirtelen megfogta Fülig Jimmy nekirezdülő csuklóját. De nem az
acélszorítás
tartotta vissza a hatalmas kezet, hanem a nyugodt hang:
- Nem jó van, Jimmy. Most már a Déli-tengeren vagyunk, és ha
"kicsináljuk" egymást, akkor az egész társaság a víz alatt víkendezik holnapután.
Mert
nincs, aki a helyünket átvegye.
Ez igaz volt. A fene a takarékosságot. Nincs egy emberre való váltás
semmiből.
É.s a Svéd Ökör vagy a Lógás Hugó meg a Vaszics, kemény fiúk a maguk
helyén,
kormányozni is tudnak, de nem a Cape Blount táján.
- Ami igaz, az igaz! - bólintott tehát Fülig Jimmy sóhajtva. - De
azután
nehőgy Friscóban elfelejtsd a randevúnkat:
- Tán azt pletykázta rólam valaki, hogy szórakozott vagyok? - felelte
merev
mosollyal a másik.
Hallgattak. . . Alattuk nyúgtalanul dohogott, lüktetett, csikorgott a
hajó vén
motorszíve. Fülig Jimmy ballagott, hogy folytassa ellenőrző útját a szűk
spirálisban tekergő lépcsőn, végig a gépházba. A Rézgróf körülnézett,
aztán
macskaléptekkel a kapitánynő kajütjéhez osont a sötétben.
A fedélzet teljesen néptelen volt. Hallatszott, amint a víz zizegve
áramlik a
hajó mentén. Kötelet kötött a derekára úgy, hogy hosszú vége maradjon,
erre egy
vashorgot csomózott, és felsietett a kémény vaslétráján. A kajütablak,
melyen
át leske)ődni akart, embermagasságnál följebb volt. Viszont, ha a fülke
tetejére lép, hogy benézzen, úgy Kalóz Pepi meghallja a lába
dobbanását. Ezért
nyaktörő módját észelte ki a megfigyelésnek. Beakasztotta a vashorgot a
létra
fokába, ellendült, és így, függve, apró lökésekkel himbálódzva, inga
módjára
minden második másodpercben odaért arccal a kerek ablak elé. A
Rézgrófnem
puszta kíváncsiságból leskelődött. Ama vá)ogatott katonai személyiségek
sorába
tartozott, akik a Titkos Szolgálatnál tevékenykednek: igazi néven Milton
Winternek ismerték, és korvettkapitány volt.
Csodálkozva látta, hogy Kalóz Pepi kajütje üres. Hol lehet a nő?
- Itt vagyok! - felelte egy energikus, csengő hang mögötte és alatta.
A kormányos riadtan megfordult függtében, és ott látta Kalóz Pepit,
terrnészetesen roppant hatlövetűjével a kezében.
Kényes sziuáció! A Rézgróf szerény, udvarias testtartással fi5ggött le,
és
megkísérelte, hogy közben nyájasan mosolyogjon.
- Jó estét, Miss Pepi! -szólt kínos helyzetéberi torzképnek beillő
nyájas
mosollyal. - Hol járt, hogy nem láttam a kabinjában?
- Mit csinál maga ott fenn?
- Munka után édes a tornázás! - lengedezte udvariasan. - Különben be
akartam
szólni a fülkébe... Miss Pepi! - és szívére szorította a kezét, ezzel
kis híján
elsodorta önrnagát labilis helyzetében - én"szeretem magát!
- lgen? -felelte hidegen a nő. - Ez kedves. Szülóhazám babonája szerint
akasztott ember szerelmi vallomása szerencsét jelent.
- Örülök, hogy. . .
- Elég volt!... - Erélyesen toppantott, és felemelte a revolvert,
összehúzva
kissé a jobb szemét: - No, mi lesz?!... Come on! - A kormányos
engedelmeskedett. A létrához lendült, leakásztotta a horgot, azután
odasietett
Kalóz Pepi eIé a fedélzetre, és igazi spanyol grandezzával féltérdre
ereszkedett:
- Mia bella senyorita! Imádom!
Kalóz Pepi kissé hátrahőkölt. Úgy látszott, nagy hatással van rá a
vallomás. De
a látszat csalókának bizonyult, mert a következő pi)lanatban egy akkora
pofont
kapott a Rézgróf szíve hölgyétől, hogy Lógás Hugó a hajó tatjához
rohat, mert
azt hitte, leszakadt a mélységmérő ón, és az loccsant ilyen nagyot az
éjszakában.
- Üssön agyon, senyorita! - folytatta elszántan a kormányos. - Meghalni
a
szerelemért, carramba!... Ez igazi férfisors, és az én apám ókasztíliai
spanyol
hidalgó volt!
- Különös - csodálkozott Kalóz Pepi. - Úgy tudom, hogy Angliában
külföldi
állampolgár nem lehet tiszt a haditengerészetnél. Hogyan avanzsált
mégis Winter
hidalgó Milton nevű leszármazottja korvettkapitánnyá?
A Rézgróf arcizmai összerándultak!ůKalóz Pépi tudja a titkát! Ez a nő
tehát kém
vagy valami nemzétközi hírszerző iroda ágense!... A kormányos szereimi
vallomása nem volt tisztára komédia, de a kötelességteljesítés és
Anglia érdeke
minden más szempontnak felette álI. fnnek a nőnek meg kell halnia!
- Látom - felelt változatlanul vidáman -, hogy ma este sokat ivott a
Miss pepi,
és 8sszecserél valakivel, pedig látta a papírjaimat. . .
- Yes! - kacagott idegesen a nő. - Amíg aludt, megnéztem a papírjait! -
és
gyorsan kirántotta a korvettkapitány titkosszolgálati igazolványát. -
)tt a
papírja és. . . . És ebben a pillanatban kiszaladt alóla a föld,
végigbukott
teljes hosszában a fedélzet pallóján, és közben érezte, hogy kiszakítják
kezéből a revolvert.
Nem vette észre a sötétben, amint a térdelő Rézgróf keze Iassan
kinyúlik,
megrántja a bokáját és zsúpsz... máris ráveti magát! Azután már csak
azt érezte
Kalóz Pepi; hogy a kitörő sikolyt beléfojtja egy szájára ůtápadó, kemény
férfitenyér; a levegőbe emelkedik, és rémült szemei megpillantják a
korlát
felett, a mélyen összeloccsanó hullámokat.
Kalóz Pepi tudja jól, hogy nincs irgalom, és a következő másodpercben
már
repül... Miért habozik mégis a tiszt? Miféle szenvedély gyürkőzött neki
a
kötelességtudásnak, hogy lebírja? A szenvedély általában megtalálja a
helyes
kifogást a kötelességgel szemben: át kell kutatni a nő zsebét.
flyeneket mond
magában, és talpra állítja újra a nőt.
- Pszt... Ha csak egyetlen hangot hallat, áthajítom a korláton...
Kalóz Pepi moccanás nélkül tűrte, mert a kormányos egyik keze szorítás
nélkül,
de permanens keménységgel tapádt a nyakára. Tudta, hogy csak valami
csoda
segíthet rajta.
Most egy pillanatra valami rojtos felhőszegély mögül előbukkant a hold
és
végigcsillogott futólag a morózus óceánfeÍületen... Lusta, nagy hullámok
gurultak a hajó felé. Egy kenetlen csiga megnyikordult a közelükben...
A nő szeretett volna szólni, de nem mert. Nehezen zihálva várta a
végzetét!
És ebben a reménytelen, halálos helyzetben segítségére jött a csoda! A
csodálatos szerencse! Halk lépés dobbant közvetelenül mellettük...
Mintha a
pallóból bújt volna elő, egyszer csak megjelent Fülig Jimmy! Egy
lépésnyire
tőlük. A Rézgróf elengedte Kalóz Pepit, és megmarkolta zsebében a
pisztolyt.
Egy pillanatig mintha beledermedne ez a kép az éjszaka többi árnyai
közé: nem
mozdultak. Csak Fülig Jimmy mély IélegzetvéteÍének nesze hallatszott,
amint
teleszívta mellkasát, nekiágáskodó kakas módján.
Úgy érezték ott hárman, hogy láthatatlanul izzó elektroniosság feszül
közöttük,
annyira súlyos volt ez a pillanatnyi csend.
- Mintha sikoltott volna valaki - mondta halkan, egyikről a másikra
nézve,
kutató pillantással Fülig Jimmy.
Szünet. A szél belekapaszkodott egy félig elszabadult ponyvadarabba,
arnely úgy
csapk odott, mint valami odaszorult, óriási denevér szárnya. Most valami
egészen meglepő esemény történt. A Rézgróf attól sem döbbent volna meg
jobban,
ha a hajókémény megszólal, olyan elképesztően különös volt ez a
fordulat. Kalóz
Pepi Fülig Jimmyhez fordult, és hűvösen, nyugodtan ezt mondta:
- Persze hogy sikoltást hallott, ha tízszer mondom, hogy olajozzák meg
azt a
vacak tatlámpaesigát. De itt hiába beszél az ember!
És ahogy egy szelíd hullámon kissé oldalt merült a hajó, ismét
felhangzott a
kenetlen csiga rtyikkanása. . .
Fülig Jimmy egy pillanatig leforrázva állott ott. Még egyszer megnézte
őket
harci vágyban égő elbúsult szemekkel, aztán lassan távozott.
Ketten maradtak. Még továbbra is úgy álltak mozdulatlanul. A Rézgróf
olyari
bután, hogy a szája is kinyílt csodálkoztában. Ez a nő megméntette, ez
valami
gavallériával Iefitymálta azt, hogy ő gyilkolásra készen rátámadt? Vagy
mi?. .
.
- Na tessék!. . . Mire vár?. . - kiáltotta Kalóz Pepi. - Vagy mégsem
hajít a
vízbe?!
- Mi ez?!. . : -szólalt meg rekedten a Rézgróf. -Maga. . . maga most. .
. engem
futni hagyott?! Feleljen, kérem! - fejezte be szinte durván, és
megragadta a nő
csuklóját.
- Jöjjön a kabinomba! - szólt szelíd mosollyal a kapitánynő, és könnyen
elhúzta
a kezét.
- Ihat nálam egy csésze teát, maga. . . maga gyilkos!
TIZENEGYEDIK FEJEZET
A kabinban visszakapta Milton a csontlapját, és Kalóz Pepi egy hasonlót
mutatott neki, amely szerint a kapitánynő nem más, mint dr. Irén
Cunesburry, a
22-es számú szolgálati kollégája. Az amerikai hírszerzőknél. Az
angolszász
hatalmaknál szinte egy szervezetnek számított a két alakulat. Az ígaz,
hogy
hajón nevelkedett, de később az egyetemre is elkerült.
A nő cigarettázott, és alig leplezett megvetéssel nézta a Rézgrófot.
- Haragszik, Miss Pepi. . . Cunesburry? - kérdezte a kormányos
csendesen.
- Csak Ienézem - felelte szigorúan. - Önnek kötelessége lett volna
en,8em a
tengerbe hajítani!
- fgaza van! - felelte őszinte bűntudattaÍ. - De bocsásson meg,
képtelen voltam
rá... Nézzen a tükörbe, és mentséget talál könnyelmű eljárásomra.
- Hát ki maga voltaképpen? - kérdezte féltréfával a kapitánynő e
kötekedő
hangra.Wfnter korvettkapitány vagy a jassz Rézgróf?
- Magam sem tudom - ismerte be őszintén Milton Winter. - Sokszor nekem
is
gyanús. Különösen, amikor az admiralitás fárasztóan egyhangú délutáni
teáln
feszítek kényelmetlen díszegyenruhámban. Ilyenkor igazán úgy érzem,
mintha a
Rézgróf Milton Winter korvettkapitánynak álcázva unatkozna itt.
Muszáj volt nevetni rajta, ahogy ezt nagy búsan előadta.
- Szeretném tudni, hogy mi a véleménye az André de Rémieux-ról? -
mondta a
nő.Szerintem a Radzeer címeres alakjai elkövettek valamit az utasnkkal.
Esetleg
legyilkolták őket.
- Nem hiszem - felelte a Rézgróf műértően. - Nem olyan fiúk. Valami
szélhámosság mindic kinéz belőlük, de alapjában hűségesek. Ha a
biztosító
felfogadta őket, hogy vigyázzanak a2 utasokra, akkor tán megverik
valamelyiket,
vagy eltűnik néhány értékes holtni, ez mind könnyen tehetséges, de
nem
olyan fiúk, hogy a betyárbecsületet sutba dobják. . Csupa jóbarátom.
- És azt sem hiszi, hogy inegvehette őket egy másik hatalom? Esetleg
kiszivárgott, hogy riangánérc nyomára bukkantak az Incognita
Archipelen. Az
utasok névsorában feltűnhetett néhány hirtelen nyugdíjazott katonai
szakember.
... Nem gondolja?
A Rézgróf tűnődve kortyolgatta a teáját:
- Hallott már valamit, Miss Cunesburry, Piszkos Fredről?
- A Kapitányt gondolja? Úgy tudom, hogy valami tiszteletre méltó
tengeri medve.
. .
- Tiszteletre?. . . Hm. . . Sok mindenre méltó, de tiszteletre?. . . No
mindegy. Szóval nagy koponya. Amikor megbíztak az André de Rémieux
ügyével,
felkerestem az öreget, egy kaszárnya alatt, a magánlakásában..Nem valami
fecsegő ficsúr, de velem jóban van, és morgott az ügyről egy-két szót.
Jól
fogódzkodjék meg, Miss Cunesbury. Fülig Jimmynél van a rejtély,
megoldása! Ó a
Radzeeren volt, amely elkísérte az André de Rémieux-t, valahogyan
visszatért a
Cape Blount felől, és azt hiszi, hogy ezt nem tudják róla.
- De hát ha ezt tudta... miért nem fogatta el nyomban Fülig Jimmyt?!
- Céltalan Iétt volna, Fülig Jimmyt szétszedhetik darabokra, akkor sem
"köpne"
egy árva szót sem.
- Mi a terve?
- Megmondjam őszintén? Szerintem is bizonyos, hogy ott a Cape Blounton
túl
valami csirkefogászat történt, amire minden mástól eltekintvé, első
tisztünk
személyében a garancia. Az az érzésem, hogy a Kapitány azért hárította
rá a
küldetést, mert tudni akarja, mit fog tenni, és valahogy a nyomunkban
van. . .
- De hát. . . - csodálkozott a nő -, a messzi óceánon napok óta nyoma
sem
látszik hajónak! Milton Winter a szemébe nézett Kalóz Pepiriek:
Fülig Jimmy után én vagyok a Iegkevésbé babonás ember a tengeren. De
valószínűbbnek tartom, hogy előbb látjuk a Zöld Pofát, amint a Déli
Kereszten ül és furulyázik, mint a jó öreg Hountlert, Piszkos Freddel a
hídján,
ha ez nem akarja.
- És megveregeLte kapitánya kezét, amit ez, a problémákon eltűnődve, úgy
látszik, nem 4ett észre, mert nyugodtan eltűrte.
- Mondja, kérem -szólt hirtelen a Rézgróf. -Voltaképpen miért ütött
maga engem
pofon, hogy belecsendült a fülem? h1i?!
- Mert:. . mert sértett - felelte tűzpirosan -, hogy a. . . Hazáért, a
Szolgálatért. . . még olyan nagy áldozatra is képes, hogy. . . szerelmet
valljon nekem! Ez nagy szemtelenség volt!
- Igen?... Hm... Köszönöm a felvilágosítást. - Egy másodpercre eltűnt,
arccal a
teásbőgrében, azután dühösen újra szembenézett a nővel: - Nahát semmi
jussom
nem volt ehhez a pofonhoz! Vegye túdomásul, hogy vallomásom civil
érzéseim
megnyilvánulása volt! Tehát a téttlegességért elégtételt követelek!
. . . Nem Iehet tudni, hogy alakultak a tárgyalások, de mivel dr. Irén
Conesburry doctor juris volt, feltételezhetünk róla annyi jogi érzéket?
hogy az
igaztalan bántalmazást Kalóz Pepihez is illá, férfias elégtételadással
helyreigazította. lgy kellett lenni, mert még sokáig együtt maradtak a
teáscsészék melÍett, és a Szolgálatról alig esett szó a későbbiek
folyamán...
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Ahogy a hajó közeledett a Cape Blounthoz, a legénység nyugtalansága
fokozódott.
- Mi lehet az oka szerinted - kérdezte az egyik matróz Fülig Jimmyt -,
hogy
egyik eltűnt hájón sem adott jelt a rádió?
- Szerintem - felelte Fülig Jimmy, mivel nem szerette, ha a kérdést
feszegetik
-, neked
sok részegeskédés miatt szárazföldi állásba kellene menned, mint a
Félvállas
Jeffnek, aki Ferretownban zászlóval integet a karanténnél.
És köpött.
- Mer, hogy a rádió elnémult - tépelődött a matróz, anélkül hogy
zavarni hagyná
magát a jótanácstól -, az sokszor van. De hogy két rádió egyetlen,
hangnyi
je)et sem adjon, az még a legnagyobb viharban sem fordult elő.
- Viharról aztán abszolúte semmit sern tudhatsz, mert vihar előtt mindig
leiszod magad a sárga fedélzetdeszkáig.
És tovább ment. Ez a legokosabb. Majd ha túllesznek a Cape Blounton,
megváltozik a társaság. Csak már túl lennénk. Nincs rosszabb dolog egy
hajón,
mint a suttogás.
Pláne, ha némi joggal történik. Felkereste Kalóz Pepit, aki ma
szokatlanul
nyájasan mosolygott rám.
Hm. . . Úgy látszik, előbb-utóbb mégiscsak szembetűnik neki, hogy ki az
igazi
legény. Mert hogy ő ezzel a Rézgróffal elbánik, erre a pasas már
befizethet egy
szolíd temetkezési egyletbe.
- lde figyeljen -mondta egy úri gesztussal, amit még a királyi udvarban
lesett
el -, jó lesz, ha sietünk. Hány csomóval halad a hajó?
- Teljes sebességgel megyünk idnulás óta.
- Csák azért figyelmeztetem, mert jó )enne, ha már túl lennénk a Cape
Bounton.
Kalóz Pepi újra rámosolygott, és végigmérte tetőtől talpig. Fülig Jimmy
e)fogódottan nyúlt a nyeles monoklijához. Olyan szép volt a nő, ahogy a
friss
reggeli szél vitte a haját, és szoknyáját talán egy cseppnyit magasabbra
Íibbentette, olyan szép volt, hogy Fülig Jimmy szinte elfelejtette ezt
a Cape
Bount-ügyet.
- Talán észrevett valamit? - kérdezte, és egész közel lépett, hogy a
fregattfőhadnagy tisztán hallotta, amint a szíve egy nagyot dobban.
Ezt a nőt mintha kicserélték volna. Úgy látszik, a Rézgróf marhaságokat
mondhatott, és aztán mégiscsak egy közönséges matróz, nem fordult meg
udvari
körökben. Az ilyesmi számít.
- Hát morgolódnak - felelte.
- Gondolja, hogy baj van? - és egyik kezét aggódva a férfi vállára
helyezte.
Annak már baj volt. Fülig Jimmy most már nemcsak a mosolya, hanem a
szerelme
után is kiérdemelte gúnynévét.
- Hát. . . - dadogta vörösen, de a nő nem vette el a kézét, és ki tud
így
beszélni? - Baj éppen je)en pillanatban nincsen. . .
- Gondolja, hogy lehet?
És a másik kezét is Fülig Jimmy vállára tette. És egészen hozzája
lépett, mint
aki aggodalmában ösztönszerűen az erős férfihoz menekül. Az erős
férfinak nem
jött hang a torkára, és kalapált a fejében a vér. Úgy félperc múltán
végre
megszólalt.
- Tudja, ezek olyan fiúk. . . mit is kezdtem? Szóval, hogy megcsináltam
már azt
a csigát, ami ott csikorgott.
- lgazán nagyon köszönöm, hogy ilyen figyelmes. Hálából meghívom egy
csésze
teára. Fülig Jimmy Ievette a sapkáját, és mélyen meghajolt, mert
egyszer ezt
látta Almicában, amikor egy vén hölgy meghívta a kísérőjét teára.
- És va)amit említett a legénység hangulatáról. .
- Hát jó lenne már túl lenni a Cape Blounton. Az ilyesmi nem árt: Hát ha
egyszer teljes sebességgel haladunk. . . ToVább nem lehet jutni ennyi
idő
alatt.
És magában azt gondolta, hogy a meghívásnál tovább ezer csomó
sébességel sem
lehet eljutni énnél a nőnél, ennyi idő alatt.
- Amíg magát látom, Jimmy, addig nem félek! - mondta a nő hévvel.
- Nincs is oka! Egy szavára a világ összes csirkefogóját megpofozom!
- Erre, azt hiszem, nincs szükség.
- De ha elvárna tőlem ilyen lovagi szolgálatot, tudnia kell, hogy Fülig
Jimmy
készen áll! A nő egyedül maradt, mert a fregattfőhadnagynak sürgős
teendői
voltak. Valaki odalépett melléje a kormányállásból:
- Megőrültél? -súgta a Rézgróf.
- Nem. Dé amit ettől az embertől maga szerint akkor sem lehet megtudni,
ha
négyfelé 5zakítják, én megtudtam tőle egy csésze tea mellett.
A Rézgróf, úgy látszott, nincs elragadtatva az ötlettől. De nem azért,
mert
alapjában :hélytelenítette volna, hanem már két napja eljegyezték
egyrnást
Kalőz Pepivel.
Két szolgálati megbízott. Ritka házasság Iesz.
Este Fülig Jimmy díszegyenruhájában jelent meg, amir egyetlen fényes
derékszíj
jelentett szokott öltözékén. Benézett a kormányállásba is egy percre.
Diadalmas mosollyal.
- Hogy megy a kormányzás?
- Köszönöm, jól - felelte hűvösen a Rézgróf. - Holnaptól kezdve te
állsz be.
Nem lehet másra bízni.
- Nem mintha örülnék neki, de rendben van. No, kellemés éccakát! -
szólt, és
két kinyújtott tenyerével ferdébbre igazította amúgy is hetykén
félrecsapott
sapkáját.
- Hová ilyen csodálatos eleganciával?
- Teára - felelte némi diadallal Fülig Jimmy. - Kalóz Pepi meghívott
estére. ;
; És várta, hogy a Rézgróf legalább egy kissé elszédüljön vágy
ilyesmivel
jeÍezze féltékenységét. De a Rézgróf két fokkal kiengedte a kormányt,
hogy
elkerüljön egy nyugatról érkező, lassú, nágy hullámot, és e művelet
közben
kiköpött a cigarettája mögül:
- Engem is hívott. De, úgy látszik, nem szereti az értelmes émbert,
mert nem
mentem velé semmire.
- Ebben igazad lehet -felelte Fülig Jimmy, mert félreértette a célzást.
-Viszont neked azt ájánlom, hogy ne búslakodj, mert annyi szép nő van a
kikötőben...
- Nagyon köszönöm a vigasztalást. De azt hiszem, Kalóz Pepit nem
felejthetem
soha.
- Lásd, így jár az ember. Teutánad csak úgy bomtottak a nők, és pont ez
az egy
fügyül rád.
- Igen. Ez van így néha - felelte inkább álmosan, mint szomorúan a
Rézgróf. -
T"eged a parton és a hajón egyaránt kedvelnek a hölgyek.
Ezután következett a tea.
Fülig Jimmy jól emlékezett még az almirai királyi várbari eltöltött
időkre, és
tisztában volt azzal, hogyan kell Egy ilyen gálaszerklivel egybekötött,
este
lezajló teadélutárion viselkedni.
Hadd lássa a nő, hogy közönséges kikűtői ember )étére az ember lehet a
privát
életben úr.
- Rummal issza a teát? -kérdezte Kalóz Pepi, aki igéző öltözékben
fogadta az
első tisztet.
- Ó, hogyne! Ha kérhetek a rumhoz egy kis teát - szólt a vendég,
teletöltve
poharát rummal; és pedánsul eltartotta kisujját.
- Első napokban - szólt a nő, miután betöltött - félreismertem magát,
és csak
később láttam, hogy kiven van dolgom.
- Ez általában így van, ha szabad kifejeznem magamat. A hölgyek
szeretik, ha
főzik őket, és nálam ez a nem udvarképes eljárás szinte lehetetlen.
Engem észre
kell venni. . . bocsánat! Végigöntötte italával a nő ruháját, és
homlokuk
öszekoccant. Úgy látszik, a Rézgróf nem figyelt oda és oldalba kapta a
hajót
egy hullám. Vagy lehet, hogy idegesebben kormányzott, mint egyébként.
- Nem tesz semmit, Mr. Fülig - igyekezett dr. Cunesburry, KaÍóz Pepi a
vendég
e)eganci- áját viszonozni. - Hajón ilyesmi előfordul. Én szeretném; ha
mi
egészen bizalmas jóbarátok lennénk. Ritkán látni ennyi előkelőséget
szállásm. .
. kapitányban.
- Ez még az udvari élet kifolyománya, mert bizonyára tudja, Miss Kalóz,
hogy
valamikor egy valóságos királyt helyettesítettem. . . Bocsánat. . .
Aztal, pohár, szamovár, minden csörömpölve felborult, mert újra
oldalcól érte
egy hullám a hajót.
- Úgy látszik, ez a Rézgróf elaludt vagy részeg! - kiáltotta Kalóz Pepi
dühösen.
- Bizonyára elfáradt, és néha bóbiskol a kormánynál - mondta a vendég.
Közben
igyekezett rendet csinálni.
- Nálarri minden barátság alapja az őszinteség -kezdte a nő kivetni a
hálóját.
-Tudja, két ember között mindig ott kezdpdik, hogy egymásra bízzák a
titkaikat.
- Ez így van! - bólogatott a vendég és egész bélepirult hogy Kalóz Pepi
melléje
ült, és apró kezét az első tiszt pofonokról hírhedt, hatalmas kezéré
tette.
- Hát kérem, nálam is így van lelkileg és romariatika tekintetében,
amit udvari
körökban felvesz az ember.
Szeretett volna egy kis rumot inni, de már nem mert. Az ördög bújt ma
bele a
Rézgrófba, hogy elfelejtett kormányozni.
- Én például elárulom rnagának - hazudta a nő, és átkarokta Fülig Jimmy
nyakát
-, hogy körözhek, mert részt vettem a friscói bankrablásbari. Ott egy
nő lépett
először a pénztároshoz, hogy lekösse a figyelmét, és éz én voltarn. É5
csak
aztán kezdődött a revolveres támadás.
- Ilyesmi előfordul... - felelte a fregattfőhadnagy, és merészen
átkarolta a nő
derekát. Kalóz Pepi elhúzódott.
- Maga még nem mondta el a titkát. Biztos van magának is rejtegetni
valója.
- Van... - mondta zavartan, halkan Fülig.Jimmy. - Haitiban az üldöző
vámőrök
elől elrejtettem két láda ópiumot. Ha ezt megmondja valakinek, súlyos
böntetésnek tesz ki. . .
Ez a legnagyobb titka? Nem történt semmi a közelmúltban. . .
A nő Ieértékelte ellenfelét. Fülig Jimmy felállC, megigazította a
kabátját,
szeméhez illesz tette a nyeles monoklit, és szalutált, mivel ezt nagyon
szerette cselekedni.
- Miss Kalóz, részemről volt a fogadtatás, nagyon örüůltem, ittlétének,
és
kecses engedel mével távozásba lépek. . .
Rézgróf bizonyára megint nem figyelhetett oda, mert az első tiszt
kizuhant, a
csukott ajtót magával rántva, a fedélzetre. Kalóz Pepi szomorúan nézett
utána.
Ettől nem lehet megtudni semmit.
TIZENHARMADIK FEJEZET
A Blount-fokon túl kezdődött a nagy hecc! Mintha csakugyan ualami átok
nehezedne itt a hajókra. Reggel Stráfos Harry, a rádiós közölte Kalóz
Pepivel,
hogy a leadó nem működik. A Rézgróf és a kapitánynő, ha nem lettek volna
végletekig fegyelmezettek, mindketten Fülig Jimmyre néztek volna. Így
azonban
VasziSsot, a világhírű szerelőt hívták a gépházból. Egyszer kizárólag
szerelésérl három évet ült.
Kissé komor lett a hangulat. Miféle furcsa eset ez? A két elveszett
hajónak is
pontosan a Cape Blount után némult el a rádiója. Ezek áz embrek igazán
semmitől
sem féltek. Egyik sem idegeskedett volna, ha a ciklon tengert seprő;
felete
felhőrongyának kavargását látják a horizont szegélyén tengerbe lógni.
Általában, amit láttak, attól nem féltek, azzal számoltak, valahányszor
hajóra
tették a lábukat.
De amit nem láttak, és mégis éreztek vagy sejtették, az szorongást
váltott ki
belőlük. Érthető. Mindig az ég és a tenger iszonyú síkjai között, egy
párányi,
pöfögő, ijesztően eltörpülő, mesterséges tákolmányon megtanulja az
ember,
hogy értelmisége lobogóját félárbocra eressze.ismeretlen
metafizikai
lehetőségek előtt.
Fülig Jimmy erélyes kapitányoktól ellesett, pattogó fölénnyel
figyelmeztette
társait, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Csont Muki megvakarta a fejét,
nagyot
köpött, és így reagált: "Téged pedig abszolúte senki sem kérdezett, hát
minek
járatod a pofádat?"
És megjelent a Vörös Vaszics, karikalábain szinte gördü)t mentében. Az
egész
kis emberen csak gorillaállkapesa és ajkai felett előrelógó, nagy ívű
orra volt
impózáns mértékű. Különben inkább zsokénák tűnt, mint tengerésznek.
Viszont,
akit olykor szájon kapott a szokatlanul alacsony egyén, esetleg cirkuszi
óriásnak nézte csodálatos káprázatában.
Csont Muki eljárásának visszhangjaképpen megszólalt Csomó Bill :
- Elsősorban is azért ne játasd a szádat, mert neked van a legkevesebb
okod.
- Ugy van! - tódította Lógás Hugó. - Te meg a kapitány meg a Rézgróf
jártatok
erre pestishajóval !
Fülig Jimmy indignálódva, egyben támadóan teleszítta szokása szerint
mellkasát:
- Mit meséltek? Tán babonásak vagytok? Különben is, ha valakinek valami
baja
van velem, az gyöjjön egy kicsit kózelebb!
Vaszics közben letette a kabátját, hogy felmásszon a rádiótoronyra a
zavar okát
megtuda kolni. Csomó Bill éppen szembe állt vele, és odahúzta a
karjánál fogva:
- Te tán azt állítod, hogy nem voltán benne abban az ügyben, amikor
Piszkos
Fred, a Fülig
Jimmy meg a Radzeer emberei egy pestises hajón, amit eI kellett volna
égetni, a
Zöld Pofa xengerén jártak?
- Egyrészt ereszd el a karomat, mert megrúglak! - felelte a Vörös. -
Másodszor
az nem volt igazi pestishajó csak a Piszkos Fred becsapott vele valákit
és a
Radzeer oldalára egy hamis, horpadt bordázatot húzott rá. Ez volt,
kérlek, az
egész - fejezte be csendben, és mert Csomó Bill még mindig fogta a
karját, úgy
vágta szájon, hogy ez Fülig Jimmyt is leütötte a lábáról. Vaszics nem
volt
verekedős ember, de súlyt helyezett arrá, hogy figyelmeztetéseit
megszívleljék.
A Rézgróf és Fülig Jimmy csak igen nehezen fékezték meg együttesen
Csomó gi)lt,
aki természetesen Vaszicsnak akart rohanni.
- Végre is világosan kell látni azt, hogy mi volt, mert itt nem babra
megy a
játék - Mondta $tráfos Harry, és a hangulat egyáltalában nem engedett
fel a
pofon következtében a komorságból.
A Zöld Pofa vizeinjárt a hajó, ha kevésbé tájékozottan akarjuk
kifejezni, a
víz alatti zátonyok átall- és korallképződmények állandó változása miatt
térképezhetetlen honában.
- Kitől hallottátok ti, hogy egyáltalában a Radzeer valamikor erre járt
Freddel
meg velem
- monda Rézgróf, az igazsághoz híven önmagát is megnevezve, részint
hogy Fúlig
Jimmyvel meg Vasziccsal együtt megfelelő ellentábort alkossanak,
részint, hogy
a gyanús, pánikszerű hangulat okát megtudja.
A Svéd Ökör, egy hatalmas, köpcös, aránylag nyugodt ember, a baljós
hangulatban
maga is az események hatása alá kerültek, ő adta meg a választ a
kormányosnak.
- Wagner tegnap az egész ügyet elmondta, és kötelességetek lett volna
figyelmeztetni bennünket!
- Brávó, sztrovacsek! -kiáltotta Wagner úr, ki valamilyen rajtélyes
okból
kifolyóan ajtóval égyütt az őrtoronyba került. - Ugy van, erre
figyelmeztetni
kellett volna minket, hogy én majd élmondom. . . Igenis, a nőnevű hajón
az állt
kiírva, hogy "Mi van veled, te Wagner?. . ..
- Na most hallottátok! Ez a bolond a róla elnevezett hajó nevét is
elfelejti. A
Radzeer hamis bordájára írtuk rá névnek nagy betűkkel, hogy "Mi újság,
Wagner
úr?" - kiáltotta a Rézgróf. Ebből az emberből már évek óta a pálirika
beszél,
és maga sem tudja, hogy mit mond. . .
- Itt nem rólam van szó! A fő, hogy ők értik! - kiáltotta Wagner úr az
őrtoronyból, és nyomban dalolni kezdett egy áriát a Tök Ász című
operából.
Egymással szemben állt a két csoport, félig-meddig már ellenségesen,
amikor
megjelent a kapitánynő:
- Hallottam az egész történetet - mondta nyugodtan. - Ezentúl mindenütt
meséljétek majd, hogy Kalóz Pepi nem egy gyáva kukac, és a hajón maradt
a
Bloúnt-fokon túl is. De megengedte a férfiaknak, hogy ha tetszik,
visszafordulurik, és a legköze)ebbi kikötőben élhagyhatják a hajót.
Ez telitalálat volt. A Svéd Ökörről, Lógás Hugóról, Csomó Billről meg a
többiről híre menjen, hogy féltek azon a hajón tovább szolgálni, amin
egy nő
rajta maradt. Megszűnt a zugolódás. A Rézgróf titokban megszorította a
nő
kezét. A többiek morogva kotródtak a doÍgukra, és a Vörös Vaszics, mint
valami
majom, felkúszott a rádiótoronyra és rövid kapcsolgatás után lejött:
- Valami óriási fregattmadár vagy sirályféle belegabalyodott a leadó
antenna
keretébe, és szétrongálta csapdosásával a huzalrendszert meg az egész
miskulanciót. A rádió tehát végleg készen van.
- Micsoda elátkoztot óriási madár Iehetett ott az? - dönnyötge a Svéd
Ökör.
- Ritka egy madár volt, a tolla után ítélve, az bizonyos -felelte
Vaszics, és a
dolgára ment. IlÍetve a fedélköz sötét folyosóján megvárta Fülig
Jimmyt, és
halkan ezt mondta: -Te Jimmy. . . Ilyen madarat, mint ez a rádiórongáló
madár
lehetett, nam pipált még az öregapám sem. Lehoztam a tollát. . .
- Hm.:. Miféle tolla volt?
- Öntöltő!... Becsületemre! Nézd meg, mert gyűjteményben sem
láttál még
ilyet: öntöltő madártoll. Téntával! - És átadta Fülig Jimmynek saját
töltőtollát. Majd rövid szünet után komoran így szólt: - Az egész
disznóságban
benne vagyok a felével.
- Miféle disznóságban vagy te benne?
- Azt nem tudom. De a felével, ebbe biztos lehetsz. Mer, ha a matróz
olyan
hülye, hogy felső zsebéből kirántja a huzal a töltőtollat, amikor
"hidegre
teszi" a rádiót, hát az vegyen be mást is a felivel.
. . . Mit Iehet ezekkel csinálni? Újabb társat kényszerített rá a sors.
A
hiúságáért. Elnémította a rádiót, hogy nagyobb legyen a várakozás,
amíért már a
harmadik, egyforma esetben elnémul a leadás a Cape Bounton túl.
Mellékesen
rágódhatott magában lelkileg azon is, hogy a Rézgróf meg Kalóz Pepi
szemmel
láthatóan jól megértik egymást, és ha csak lehet, együtt suttognak a
fedélzet
valamelyik sötét zugában. Kutyának való üzlet ez, amit itt kifogott.
. . . Gyönyörű, derült időre virradt fel a nap, amely az ügy valamennyi
szereplőjének, beleértve Fülig Jimmyt is, életének legnagyobb
meglapetését és
legfélelmetesebb rejtélyét jelentette. Délelőtt három különböző jellegű
pillantás kémlelte a látóhatárt, ugyanazzal a gondolattal.
Kalóz Pepi kíváncsian. A Rézgróf várakozóan.
És Fülig Jimmy némi gyanakvással.
A kapitánynő arra gondolt, hogy itt semmiféle Piszkos Fred nem lehet a
közbelben, hiszen nincsen egy füstcsík sem, ameddig a szem ellát. A
Rézgróf
arra gondolt, hogy Piszkos Fred bizonyára a közelűkben van, valamerre a
látóhatáron éppen hogy túl. Fülig Jimmy természetesen örökös refrénjét
mondogatta magában. "Kavarja ez a Kapitány most is valahol, vagy nem
kavarja?"
De hiába néztek, hiába töprengtek: a víz és az ég nem feleltek, mert
mindketten
régés-régen Piszkos Freddel cimboráltak.
A Rézgróf nem mozdulhatott el a kormány mellől. Hemzsegtek a zátonyok,
sőt
korai előhírnökei a sarkinyárnak: egy-egy elszakadt jégkolonc is
leúszott már a
Blount-fok környékére.
Nagyon távol, a délkeleti ég alján sötét csík látszott. Ott az Incognita
Archipel, aho) a rejtély nyitja várja a Vakapád utasait és közvetve az
egész
világot. Nem mondom, hogy éppen közömbösen pislogtak e marcona pofák, a
láthatóron egyre növekvő csík irányába; de veszélyben kérgesedett lelkük
keményen várakozott a bekövetkezendő eseményekre.
Délután 16 óra 30 perckor a megfigyelőtorónyból valaki lekiáltott:
- Becsületszavamra, ez ott egy kémény!... Egy jópofa ez a kémény! Ez
kinőtt
valami hajómagba !
A távcsövön át mindenki látta, hogy egy kémény sötétlik, a szigeten,
vagy a
szigethez tartozó földnyelven, amely végig zöld moszat, a dús növényzetű
partig.
- Azt hiszem - mondta a Rézgróf -, hogy valamelyik hajó ott zátonyra
futott, és
az iszalag benőtte. Nem a Radzeer, mert a páncélos kéménye keskenyebb.
Délután 17 órakor az őrtoronyból csodálkozó dal hallatszott:
- Úgy éljek, hogy a kémény körül nyüzsög valami!
17 óra 10-kor az őrtoronyból leesett egy ajtó.
17 óra 11-kor néhány hervadt virág hullott utána.
Most már a nyüzsgés oka is világosan látszott. Siklók, ázalagok és undok
hínárállatok tömege lepte be a földnyelvet. . .
- Ez egy új atollzátony - mondta a Rézgróf. Egy kis tengerfenék a
felszínen.
- De hogy a csudába került a hajó a küzepire? - kérdezte a Vörös
Vaszics. . .
Senki sem értette. Illetőleg, aki értette, az sietve ellenőrző körútra
távozott
ragyogó bőrlábszárvédőjében.
Alkonyodott már. Amer>nyire csak a megfeneklés veszélye nélkül
tehette, a
földnyelv közelébe lavírozott a Vakapád és lehorgonyzott. A Rézgróf,
Fülig
Jimmy és Csont Muki, aki a fedélzetmester volt, nekivágtak a felderítő
útnak.
Egy vízhatlan zsákban fejszéket, fényszórót és vizet vittek magukkal a
csónakban.
- Először nézzük meg, hogy merre van a Radzeer - mondta a Rézgróf,
amikor a
part felé eveztek. Ajánlatát valamennyien helyeselték.
Jól látták a távolban az André de Rémieux csodálatosan zöld
vízinövényekkel
belepett, iszapba merült bordázatát, miközben néhány evezőcsapással
megkerülték
a földnyelvet, és hosszában eveztek a zátony mentén. Egotikusan dús,
lapos
lávakőzettel belepett sziget ntakozott ki a zátony végénél. Az Incognita
Archipel. A part víz alattti folytatása volt az az atollzátony, amely
aztán
felszínre bukkant egy tragikusan rossz időpontban. Sütétedett.
Előkerült a kézi
fényszóró, és keresték a cirkálót. . .
A földnyelv füléjük eső részén minden foltnyi helyet bevilágítottak.
Rövidesen
megcsillant a sugárnyaláb visszfényre valamiről. . .
Hurrá!
Megvan a Radzeer! Karcsú kéménye tisztán látszik. . . De magát a
cirkálót át-
meg átszőtte, fonta kéménye pereméig a mocsár dús életű növényzete.
Közelebb
feküdt a száraz szigethez, nt az André de Rémieux, és kevésbé hínáros
volt a
zátonynak ez a része, mint más helyütt.
- Ezek szerencsésen futottak zátonyra - szólt a Rézgróf.
-Ühüm!. . . - dünnyögte Fülig Jimmy, és félrefordult valamit
keresgélni, mert
nem állhatta a kormányos tekintetét.
- Nem is értem - mondta Csont Muki, a fedélzetmester -, hogy itt,
egészen a
sziget közelében hogyan futhattak zátonyra.
- Most ki kíváncsi a te szabadelőadásodra?! - förmedt rá Fülig Jimmy
szokatlan
idegeséggel. - Ez mindent jobban akar tudni!
Odaértek a cirkálóhoz. Először felrántották a gumicsizmát, azután a
hínáron
átgázolva igyekeztek a Radzeerhez.
Közelebbről azután kiderült, hogy a köves, laza alapú fövényen nem is
termett
úgy meg az iszalag meg a siklóféle is kevesebb, elannyira, hogy a
Radzeer
belsejét már felényire sem nőtte-lakta be a mocsár, mint amennyire a
hajó
külseje után hitte volna az ember.
- Csak azt nem értem - tűnődött Csont Muki -, hogy miért nem tudtak
szabadulni
erről a iszapos, laza parttól.
- Nem érted?! Mit nem értesz?! -fürmedt ár Fülig Jimmy. -Tán hajózási
szakegyetemet artal, hogy jobban tudsz valamit másnál?
- Mér ordítasz?. . . - védekezett a fedélézetmester. - Hát ha itten
egypár
ember felássa a hajó alatt a zátonyt, akkor a dagály csak leviszi.
- Nézd! Az Okos Csont Muki!. . . Táfi vizsgálatot tartasz itt?! -
torkolta le
szinte fenyegetően Fülig Jimmy. - A Radzeeren még egy hajósinas is
több, mint
te! ltten ásni nem lehet, mert. . . mert híg a talaj, és utánatöltődik
és... És
különben is, minek járatod bele mindenbe azt az éktelen szádat?!
Kőzben sűrű köd hömpölygött a tájra.
- Ne veszekedjünk, most, hanem előre! - mondta a Rézgróf.
Felkapaszkodtak a hajóra.
A Radzeeren nem találtak egyetlen embert sem. Itt is, ott is csavarok,
alkatrészek, ládák. . . Tán elköltöztek a hajóról?
Fülig Jimmy úgy érezte, hogy a szíve helyén súlyos kődarab fekszik. Mi
történt
a barátaival? Siklók, pókok, víziállatok nyüzsügtek elő minden zugból. A
kapitányi fülkében azután megoldódott nagy vonalakban a tragédia.
Itt harcoltak!
Ijedten visszahőköltek a küszöbről, amint benyitottak.
Minden széttörve, zúzva, felborítva, és a kifeszített térképen. . .
Vér!
Hatalmas, beszáradt, sötét folt.
Itt halálos küzdelem foly le néhány nap vagy hét előtt.
A Rézgróf eltűnt a roncs- és szeméthalomban. Guggoló helyzetben
mászkált, és
apróra széttúrt mindent. Végül egy barna foltokkal szennyezett,
nyilvános véres
selyemdarabot nézegetett.
- Rájuk törtek a bennszülöttek?. . . - suttogta Fülig Jimmy.
- A sziget teljesert lakatlan. Nincs édesvíz rajta - felelte a Rézgróf,
és a
lámpához tartotta a selyemdarabot.
- A fenének jöttek akkor ide ezek a nyavaláys turisták - mondta
fátyolozott
hangon a fregattfőhadnagy, és tétován babrált a torka körül. Az igaz,
hogy a
ködben súlyos mocsárgőzös, zsírízű forróság terJengett körülöttük,
azonban
Fülig Jimmy már csúfabb égalj alatt is vidáman pofozkodott
világéletében. De ez
itten most más volt... Hogy úgy elbántak a fiúkkal; ami nem kétséges, az
valahogyan a lelkiismeretére telepedett. Pedig hát között volt az
elhatározás.
- Tán valami kísértet járt itt, ha aszóndod, hogy nincs édesvíz
errefelé, és
lakatlan a sziget
- dünnyögte Csont Muki.
- Sajnos, rosszabb, ami történt. . . Tudjátok, hogy mi ez?
Fülig Jimmy megnézte a furcsa mintázatú, színes selyemholmit, és így
vélekedett: '
- Udvarnál kisebb lámpákat öltöztetnek ilyenbe, hogy ne ártson, ha a
király
olvas.
- Ezt valaki a fiúk közül letépte egy támadóról - magyarázta a
kormányos. -
Selyem felsőköpeny. Ami azt jelenti, hogy Sárkány Huang vagy Wu-Peng
megneszelhette a robinzonok tervét.
Az említett egyének áramvonala$ kalózai voltak a Déltengeri-szigeteknek.
Fegyvercsempészést folytattak évtizedek óta egyik vagy másik érdekelt
megbízásából, és mert úgyszólván senki sem tudta bizonyosan, hogy az ő
szolgálatában, vagy az ellenség zsoldjában álI-e valamelyik modern
kalózbanda,
ritkán fizettek gaztetteikért.
- Most mit csináljunk? - kérdezte a fedélzetmestér. - Fene megette,
hogy ez a
rádió se szuperál.
Fülig Jimmy nagyob nyelt, és egy gyilkos pillantást vetett Csont
Mukora. De nem
szó)t.
- Természetesen megnézzük az André de Remiéux-t is - mondta a Rézgróf.
Újra
csónakba szálltak. Alapossan nekihuzakodva a lapátnak eveztek a nehéz,
pállott,
halszagú ködpárák roppant burájában. Az orrukig sem láthattak. Csak
találomra
kötöttek ki a csónakkal a földnyelv mentén, a közepe táján, amerre
begázolhatnak a gőzös felé. Nyomasztó előérzettel húzták partra a
csónakokat.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
A nedves időjárás múltában volt. Közel kétnapos, szakadatlan forróság
égette a
szigetet, de sajnos, a földnyelvet is, mely nemrégen még tengerfenék
volt. A
napfény érlelésétől dúsan termékenyült atollzátony csak úgy ontotta
magából
apróbb és nagyobb, különleges szörnyszülötteit. Hihetetlen
erőfeszítéssel
vergődtek át a tócsákkal ellepett süppedéken, azt sem tudva, hogy
eltévedtek-e,
vagy erre van-e a furcsa katasztrófa hajóáldozata.
Közben a köd oszladozott, és így a kézilámpa mégiscsak felfedte élőttük
a
helyes irányt. Gumicsizmában, késsel, fejszével igyekeztek e)őrejutni
ebben a
valósággá elevenedett pokolban. Siklók, pókok, polipok és a mindezeknél
gonoszabb szerteágazó, kapaszkodó iszalagféle mocsárnövényzet tépte,
húzta
őket, miközben olyankor övig merültek a friss zátomy mocsarába.
Miután megtépázva, végkimerült állapotban a félig elsűppedt André de
Rémieux-höz érkeztek, kissé kifújták magukat. A töménytelen dús
rajokbán zsongó
moszkitók csípéseitől, mint nyers hús vérzett az arcuk.
A gőzös valósággal csábitotta naptól védett belsejével a víz alól
feltámadt
ősvilág lakóit, fényszórók e)őI szertenyüzsgő, fonatokban tekergődző
hüllőkön
tiporva, bukdácsolva igyekeztek a fedélzetre, hogy hevenyészett
vizsgálatot
tartsanak. Nem volt sok vizsgálnivaló. A gőzöst, mint pompás otthont,
birtokába
vette a mocsár undok, élősdi világa.
Nem találtak sem élő, sem holt embert, akár a Radzeeren.
- Hogy akartak ezek itt egy évig hülyéskedni, víz nélkül? - kérdezte
Csont
Muki.
- Desztillátoruk volt - mondta a Rézgróf.
- Az olyan betegség, hogy nem lehet vele vizet inni? -kérdezte
részvéttel a
fedélzetmester.
- A desztillátor - magyarázta idegesen a Rézgróf - arra való, hogy a
tenger
vizéből lepárolás és hűtés útján édesvizet állítsanak elő.
- Ismertem -felelte Fülig Jimmy. - Két év előtt loptem egy hajót, azon
is volt
ilyen előállító hűsítés.
- Ha nincs is remény, azért biztosan kell tudni - mondta a Rézgróf. -
Nekivágunk a szigetnek.
Még vagy három mérföld útjuk volt a zátonyon felszínre került fenékvilág
groteszk poklán [ceresztül a szigetig. Ez sokat próbált férfiak
egybehangzó
állítása szerint a pár mérföldes utat nem felejtik el amíg élnek.
Közben a köd végképp eloszlott, és a három ember végre elérte az új
atollsziget
peremét, a sűrű parkerdőséget. Ez jelezte, hogy a zátony felbukkanása
előtt itt
érintkezett a sziget a tengerrel. A parkerdőség áthatolhatatlan
dzsungelnek
látszrk a szárazföld szélén. De néhány fejszecsapás, egy-két metszés a
bozótvágó késsel, és vége a sűrűnek. Keskeny, körbefutó karéjnyi
dzsungel az
egész. Sűrű, de nem mély. Közvetlen mögötte már a rendes, ritkásabb
vegetáció
van. Csak egy kis ízeltő vadon nőtt itt a tenger tőszomszédságában, az
évszázadok óta elmáló, megújuló, ázott gyökerek, rothadó algák,
mangrovefák és
döglött hálak televényéből.
Víz és dög, bomlás és forróság: az élet őshumusza még feltalálható a
trópuson,
abban a dús, forrongó állapotában, melyből minden mai lét leszármazott.
Itt még
megfigyelhetik egy átollzátony szegélyén ilyesmire kí.váncsi emberek a
természet teremtő tragédiáját vagy halálos óohózatát.
A hirtelen jött és tovatűnt ködöt gyönyörű éjszaka váltotta fel. Az
emelkedő
hold fénye szétkúszott lassanként a sziget vulkanikus, fényes
lávakőzetein,
fantasztikusra nőtt mimózaósvények festői tömkelegén. Fülig Jimmy
tekintete
megakadt egy pár nyílegyenes, sudár palmyrapálmán.
- Az egyikre mindenesetre felmászok körülnézni - mondta társainak.
Egyik sem hitte, hogy életben van még valaki a szerencsétlenül jártak
közül.
Csak Ielkiismeretükért cselekedte. Fülig Jimmy levette a cipőit, bal
kézzel
átfogta a fát, jobbjába markolta a baltát és kúszott. . . Minden
mozdulatnyi
étappe után belevágott a fa nyirkos, sima t8risébe. A legfűrgébb maláj
se
csinálhatta volna különben. Egy perc, és eltűnik a nyaktörő
magasságban, a
zöldülő kardlevelek között. . :
A hold fénye jól bevilágította a tájat. Lassán körülnézett és. . .
Halkan felkiáltott!
Megoldódott a titok! A sziget északi vége felé tüzeket látott, és néhány
sátort. Hatalmas kondérban főztek valami nagy kalapú, apró alakok.
Egymás mellé
görgetett kőkoloneok barikádja mögött táboroztak, egy sziklával
szemben. A
sziklán, félmagasságban a csúcs alatt, egy barlang. És a barlang előtt
két
hosszú cső. Csak gépfegyver lehet!
Szabályos ostromzár.
Az ostromlottak minden valószínűség szerint a zátornyra futott hajók
menekültjei a Radzeer gépfegyvereivel !
És ez a tábor ott valamelyik kalóz csirkefogó bandája. Kölcsönösen
sakkban
tartják egymást. Ki tudja, mióta? Gyorsan lesiklott a fáról, és közölte
a
helyzetet társaival.
- Visszamegyünk a hajóhoz - mondta a Rézgróf. - Áthozzúk az embereket
fegyverrel.
- Úgy van! Ha oldalba kapjuk a bandát, és a fiúknak van annyi eszük,
hogy
ugyanakkor kirohanjanak, tán elbánunk a disznókkal, Sokán vannak?
- Éppen elegen, hogy égnének el... -dünnyögött Fülig Jimmy.
Viszafelé könnyű útjuk volt, mert a parthoz közelebb fekvő Radzeerhez
igyekeztek. Azon van elég csónak, csak ki kell pucolni a bennlakókat.
Ez gyorsan ment! A hold leszállt, utolsót lobbanva krétaszín
izzással... Sötéi,
de tiszta éjszaka borult az óceán fölé.
Másfél óra múltán célnál voltak, és felmásztak újra a cirkálóra. Pár
perc az
egész, a csónak vízen állt. A bőrzsák sem macadt el a kezük ügyéből.
Gyorsan
elő a fényszórót!
.. A sugámyalábok széles félkörben söpörték végig a tengér nyugodt
felületét,
hogy a Vakapádat keressék. Először jobbról balra, azután balról jobbra
táncoltak a fénykévék. . .
Azután nyugtalan cikázással, jobbra-balra és magasabbról is, hogy jó
távolra
világítson. . . No? Mi van? A három ember döbbenten ül a csónakban.
A távoli, sötét óceánon, ameddig csak elhordott a fény, nem látszott
semmiféle
hajó!. . . A Vakapád eltűnt!
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Összevissza beszéltek. . .
- Mi lehetett?. . .
- Megrohanták őket is, és elfoglalták a hajót?
- Itt hagytak bennünket?
- Megkerülték tán a szigetet?. . .
Úgy érezték, mintha az agyuk helyére egy kődarab került volna hirtelen.
A
logika nem kapoaszkodhatott semmibe.
Mi ez? Sehogy se jöttek a rejtély nyitjára. Itt megáll az é5z. Az
értelem még
kapkodni sem tud. Egyszerűen képtelenség az,ůami történt. És mégis így
van!
- Valamelyikünk induljon el a szigeC végébe, ketten átmegyünk innen a
nyugati
oldalramondta a Rézgróf. - Tán nyugtalankodtak, és körülhajózták a
szigetet.
Gyorsan partra eveztek.
Most följebb kötöttek ki a szigeten, nem a zátonynál. Óvatosan haladtak
néhány
lépést a sűrű fedezete alatt, mert mit lehetett tudni, a kalózok talán
neszét
vették, hogy mások is tartózkodnak a szigeten.
Az ügy most már komoly volt, és tekintve a Vakapád eltűnését,
kísérteties is.
- Majd én fogom megkerülni a szigetet. Ha csakugyan körölhajózott a
Vakapád, és
azért nem láttuk a helyén, akkor jelt adok valahogy a gőzösnek - mondta
Csont
Muki, és magához vett egy fényszórót. -Ti vágjatok itt egyenest át,
nyugat
felé, és a túlsó partnál várjatok meg.
Helyes volt, hogy legalább ketten együtt maradtak, mert aki külön megy,
azt
lnkább érheti valami baj.
Csont Muki elindult északra, a másik kettő a bőrzsákot cipelve,
ivóvizekkel meg
egyebekkel, a túlsó partnak tartott. Fülig Jimmy szokatlanul nyugtalan
kedéllyel bandukolt.
A Rézgróf viszont hangtalanul fütyörészett. Óvatosan haladtak, kerülniük
kellett az egyre emelkedő holdfény világát, amely széles félkörben
besugározta
a szigetet.
- Azt hiszem - mondta a Rézgróf -, nem ártana ebben az istenverte
sötétben
valamiféle baltát vagy kést magunkhoz venni, meglepetés esetére.
Kibontották a bőrzsákot. A Rézgróf magához vett egy baltát, és Fülig
Jimmy
valami hosszú, hegyes hajóácsszerszámot. Így mentek egymás mellett, a
sötétben
a két nagy ellenség, de ezt most a veszélyben nem számított.
Fülig Jimmy szokatlanul mélabúsan nézegétte a Rézgrófot. Ez először
félreértette, és kissé oldalt lépett, azután nyíltan feltette a kérdést:
- Verekedni akarsz itt?
- Ez mostan nem megfelelő hely ilyesmire... De azért álljunk csak meg
egy
percre. Fülig Jimmy egy fának tőlt. Látszott, hogy tétovázik valamin.
- Mit akarsz? - kérdezte a kormányos, még mindig védekező pozícióban.
- Nézd. . . itten minek szépítsük? Majdnem biztos, hogy a kalózok
kicsinálnak
bennünket is. Csak majd egypárnak bekukucskálunk a feje teteje mögé,
ahogy
illik... Ez azért biztos, mert itt a szárazság és nincs víz. A
kalózoknak meg
kell, hogy legyen valami inniválójuk, És hát. . .
- Nyögd ki már!
- Szóval elmondom neked az egész disznóságot, mert ha kilesz az ember,
lehetőleg könnyítsen lelki rakományán...
.- Nem értek egy szót se.
- Hát tudd meg, hogy én a Radzeerrel érkeztem csak én nem futottam
zátonyra
velük. . .
- Ez hogy lehet?
- Hát. . . úgy, hogy mielőtt ők zátonyra futottak, engem visszavittek
Margíesasig, hogy legyen, aki megmentse őket.
- Nem értem!
... Fülig Jimmy lassanként kivallotta az egészet, ahogy álltak a forró,
párás
éjszakában.
- Hm!. . . Szép kis csirkefogászat! - vélte a Rézgróf.
- És tudod..., most valahogy bánt, szinte úgy érzem, hogy én is oka
vagyok...
- Ló vagy! - felelte a másik vállat vonva. - Te támadtál rájuk vagy a
kalózok?
Közben rágyújtottak egy cigarettára és továbbmentek.
- Én is mondanék valamit, Fülig Jimmy, azzal kapcsolatban, hogy nem
sokat
fogunk itt nyaralni a Robinsonok szigetén - mondta később csendesen a
Rézgróf.
- Minek utálnánk egymást, amikor úgyis minden mindegy?
- Ez feltétlen igaz. Szervusz!
Jól megrázták egymás kezét. A Rézgróf nagyot röhögött, és Fülig Jimmy a
vezeték
nevében jelzett határokig vonta a szája szélét, azután tovább
lopakodtak a
bozót mentén.
Igyekeztek gyorsan a nyugati partot elérni, ahol Csont Mukival volt
találkozójuk. Egyszerre megzördült mellettük a haraszt. : :
Fegyverhez kapni már nem volt idő.
. - Fel a kezet, és ne moccanj. . . - súgta valaki.
És a fák koronája közt gyéren átszűrődő holdfényben megcsillant egy
revolver.
- Fülig Jimmy!. . . - szólt meglepetten a támadó.
Most ők is megismerték a szemben álló kis köpcös embert, jól ismert,
disznóformájú arcával :
- Nézd, a Tulipán!
- Csak csendesenl. . . Ezek a piszkok éjszaka portyázókat is szoktak
szétküleni
a szigeten.
- Mi van odafönt a barlangnál? - kérdezte a Rézgróf.
- Kissé szomorú a helyzet. Én már két napja eljöttem közülük, és nem
tudok
visszajutni, mert szorosabbra vonták a gyűrűt a szikla körül ezek a
nyomorultak: De hármat elcsíptem kőzűlük eddig, azok már nem mukkannak
tőbbé.
Így vagy két kulacs italhoz jutottam.
- Szomjas vagy? Hoztunk vizet magunkkal.
- Most nem kell. Az imént egy magánosan elkódorgót főbe kólintottam,
akkor
láttam meg :az ámyatokat a fák között, szerencsére, amikor közelebb
jöttem,
kitűnt, hogy fehér emberek vagytok. Mert egyébként nem szokásom a
kérdezősködés.
- Most siessünk, hogy Csont Muki ránk találjon - mondta Fülig Jimmy.
Messze a
szila körül táborozó banditáktól elértek egy tisztást a sziget nyugati
oldalán.
Remélhetőleg Csont Muki, amíg a sziget peremén végigment, nem
ütközött
bele valamelyik gazemberbe.
- Az a helyzet - mondta Tulipán -, hogy előbb-utóbb, ahogy már két napja
latolgatják, kirohanriak a barlangból, mert se víz, se élelem. A
Sárkány Huang
bandája őrzi a sziklát, hogy gebedne meg valamennyi.
Zörrent a bokor, és Csont Muki bukkant ki a tisztáson. Újat nem
mondhatott már.
A Vakapádat nem látta sem a keleti, sem az északi, sem a nyugati part
szegélyén, és északon majdnem megjárta, mert ott horgonyzik Sárkány
Huang
hatalmas vitorlása. A fedélzet tele van vizes hordókkal, mert nem
hordták le az
éppen befejeződött esőzések óta. Így csak nagy szerencsével bujdokolt a
bokrok
között, hogy túljusson a veszélyen mert a hajó körül állandóan cirkáló
egy
csomó gazember.
- Mit lehet itt tenni? - töprengett a Rézgróf.
- Én tudom a tervünket - mondta Tulipán -, ha ugyan tervnek lehet
nevezni egy
reménytelen kirohanást. Előszőr kétfelé próbálnak majd a szikla aljára
kerülni,
hogy mindenfelől védve Iegyenek hátbatámadás ellen. Aztán esétleg
várnak, és
megkísérlik éjszaka átvágni magukat..: Csak tudná az ember, hogy merre
vágja át
magát ezen az elátkozott szigeten.
- Noha én megmondom a haditervet! - mondta a Rézgróf, mintegy elvágva a
további
tőprengést. - Ha majd a fiúk kitörnek a barlangból, akkor mi
pisztollyal,
késsel, fejszével meg amilyen fegyvérünk csak van, odamegyünk, és jó
néhányat
átsegítünk az ügy érdekében a másvilágra.
- Talán mégis odajuthatunk hozzájuk?... - mondta Fülig Jimmy.
Lassan kúszva igyekeztek a szikla felé.
- Vigyázzatok!. . . - súgta Tulipán. - Átkozottul éles fülük van.
Még vagy húsz percet csúsztak nagyon óvatosan, és néhány méternyire egy
sűrű
bokrokból képződött sövénytől, Tulipán intésére meglapultak.
- A sövényen túl vannak a gazemberek? - kérdezte a Rézgróf.
- A sövény után nincs egy se. Lejjebb végződik az ostromgyűrű. Aki a
széles
sövényen keresztül akar jutni, annak át kell gázolnia a tisztáson, de
ha el is
éri a sövényt élve; mire átvergődne a gyűrűn, száz golyó is eltalálja.
- Akkor mi sem kísérelhetjük meg továbbjutni a sövénynél.
- Ahol meg a sövény a sziklánál végződik, ott magas, meredek gránitfal
van -
súgta Tulipán. - Ott ereszkeedtem én le. De hogy feljusson valaki a sima
sziklán, az valószínűtlen. . .
Tanácstalanul kuporogtak ott.
- Tán a másik oldalról könnyebb - vélte Csont Muki.
- Órákig tartana, amíg így átkúszunk. Inkább itt várjuk ki, amíg harcra
kerül a
sor, és közbevetjük magunkat... Mer a kalózok mindjárt előrerohannak,
ha valaki
kimozdul. A sík terepen hátrányosabb nekik a hare. . .
- Ez jó. Ha elkezdődik, akkor majd meglátjuk, hogy hol segíthetünk. . .
Mintegy feleletül a kérdésre, szaggatott hang kopogott fel az
éjszakában:
- Ta-ta-ta-ta-ta!
Megszólalt a gépfegyver odafenn a barlangnál. Ez annyit je)ent, hogy
fedezik a
Ierohanásokat, és már eleve belepuskáznák a kalózokba.
A négy embér előhúzta a revolverét, másik kézben, kinél éppen ami volt,
kés
vagy balta, azután előre.
TIZENHATODIK FEJEZET
A barlangból kitörö csapat a Tulipán által elmondott stratégiával kezdte
harcát. Harcát, amely reménytelennek látszott. A barlangbejárattól
kétféle
sziklaösvény vezetett a füves terepre. Ezen a két ösvényen rohantak
Iefelé az
ostromlottak. A barlang előtt az egyik gépfegyver szórta a tüzet a
kalózokra,
akik szintén egy-egy nagyobb csapattal törlettek feléjük, állandóan
lövöldözve,
hogy végezzenek velük, mielőtt az északi síkság nehezebben ellenőrizhető
terepére érnek.
De mire odaérhettek volna, a gépfegyvertűzön keresztül mindkét csoport
a szikla
nyugati és keleti lejtőjének a vége felé elkezdett sziklatorlaszt
emelni a
körülöttük heverő kövekből.
A hold még mindig szélesen besugározta a szik)a körüli terepet. Az egyik
csoportot a Redzeer kapitánya, a Főorvos vezette, másikat a Tüskés
Vanek. - Hol
a pátheveder? - lihegte Bunkó a gépfegyver mellől.
Ottfelejtették a barlangnáf. Nagy baj! A gépfegyverük elnémult.
Amennyire csak
tellett tőlük, pisztollyal, sőt Holdvilág Charley puskával is tüzeltek a
feléjük rohanókra, de úgy látszott, hogy egyes tűzzel nem tudták
feltartani
őket.
Tüskés Vanek csoportját elsősorban Corian százados vezette, egyike a
turistáknak. Megfelelő tartalékhevedernek birtokában a szikla másik
oldalán
megközelíthetetlenné tették folyóáradattal hevenyészett
torlaszukat. A
Főorvos csapata keményen taetotta magát, de válságos helyzetben. Az
ellenfél
egy része nyilván elérte a torlaszt.
Halottjuk még nem volt, de Bugzó Mócsing golyót kapott a bal karjába,
miközben
két revolverrel hadakozott, fogai között, minden eshetőségre készen,
sziú
indián módra egy konyhakést tartott.
- Húzódjunk vissza! - kiáltotta Bunkó. . .
- Nem lehet! Ha legyőznek odafenn bennünket, akkor hamarább hátba
támadják
Tüskés Vaneket.
Az ellenség nagy bakugrásokkal, időnként jobbra-balra elvetve magukat
valami
fedezék mögé, már megközelítette a torlaszt. Vad tűzharc volt. Egy
bolondos
golyó csipkés szélűre szakította kövér Peters fülcimpáit. Már sokfelé
hevert
arcra borult kalóz, aki soha többé nem kel föl, hogy tovább folytassa a
harcot.
De egy kis csoport sebesen kúszott és szökellt a barikád felé. Az
utolsó pár
lépés már minden meggondolás nélküli, veszett roham volt.
Az elsőt, aki felugrott a kőrakásra, a Főorvos úgy vágta fejbe a
gépfegyverrel,
melyet kűlönös elhatározásal harcibárdá nevezett ki, hogy kásává zúzott
koponyával hanyatlott vissza. De a következő pillanatban másik kettő,
majd
három rohant a torlaszra, ezek is elhullotak a Főorvos és Bunkó
ellenrohamába,
de újabb négy-öt támadt helyettük, a helyzet már-már reménytelennek
látszott.
Ketten már bent küzdöttek a kőrakás mögött, vagy tizen elérték a
sziklát, ahol
néhány méternyi ösvényút választotta csak él őket a barikádig és egy
kétméteres
óriás kitört közülük felugrott a kősáncra, és történelmi időkből itt
rozsdásodott roppant fringiáját meglóbálta a feje fölött hogy
lesújtson. . .
.,. Ekkor precíz pontóssággal, valahonnan a sötétből, egy balta érkezett
sietve, és szétloccsantotta a koponyáját.
És a sövény felől a torlaszhoz igyekező banditákat oldalról, amerről nem
várták, és védtelenek voltak, gyors egymásutánba vagy húsz-harminc
sortűzszerűen leadott lövés szétszórta.
A gyéren megmaradt támadók ezután szedték a lábukat, ahogy csak tudták,
fedezéket keresve mindenfelé. És a sövény mögül előbújtak a megmentők.
. .
A barikád mögött gyorsan számot vetettek a harc eredményével. Bunkó
rézsút a
jobb siemöldökétől az orrtövén keresztül bal oldali állkapcsáig egy
alapos
kardvágástól vérzett, a Főorvos halántékát súrolta egy golyó, és a
turistagőzös
fűtőjét végképp elintézték egy dőféssel. A másik súlyosan sérült az
André de
Rémieux első tisztje volt. Két matróz, ahogy ebben a helyzetben
lehetséges
vo)t, megpróbálta a tiszt súlyos tüdőlövését kötéssel ellátni.
A Főorvos csak zsebekndőjét szorongatta a halántékára, és ámultan nézte
a
halálarcú, Csontvázkülsejű Holdvilág Charleyt:
- Te dobtad azt a fejszét?
- Vak vagy? A barikádon kívülről hajították, és ne jussak ki innen
élve, ha nem
a bozótok félől lőttek a gazemberekre. Enélkül valamennyien a fűbe
haraptunk
volna.
- Ki az ördög lehetett?
Közben felkúszott a négytagú mentőexpedíció az ösvényen a barikádig.
- Né lőjetek!... mondta valaki halkan a torlaszon kívül.
Egyszerre tíz lövésre kész fegyver fordult a hang felé.
- Eljen! - szólt a Főorvos. - Ez a Rézgróf! Hányan vagytok?
- Itt van az egész inventár - mondta Fülig Jimmy, miközben négyen
felemelkedtek
és gyorsan beugráltak a kőtorlasz mögé. Csak úgy porzott azután a
szikla az
elkésett golyóktól, ámivel az újonnan érkezőket fogadta a kalózok
csapata.
- Alaposan körülnéztünk! - lihegte Tulipán.
- Mi van a túlsó oldalon? - kérdezte bántó, sipító, rekedt hangján a
kövér
Peters.
- Meg se túdták közelíteni őket, Tüskés Vanek úgy kaszált a
gépfegyverrel -
felelte a Rézgróf. . . - Jó, hogy felőleltek törtünk a sövényen át,
mert ha nem
érkeztünk idejében, már égyiktek sem él.
- Fennhagytuk a póthevedereket, különben bennünkat sem közelítenek meg
-szó)t
búsan Bunkó, és az ingéből tépést csinált, mert az orrtövénél erősen
vérzett a
vágás. - Rosszul jártunk egypáran.
- A szegény fűtő készen van. ů
- Ázt hiszem, az első tiszt sem éri meg a reggelt - mondta Holdvilág
Charley,
aki fegyverét kezdte tlsztogatni.
Valamennyien szerették volna tudni Fülig Jimmytől, hogy miEéle
expedícióval
érkezett megmentésükre, de hát a Rézgróf és a Csont Muki meg az André de
Rémieux néhány jelenlevő utasa nem tudhattak az ügyről. Így hát
igyekeztek valahogy szemmel kifejezést adni kíváncsiságuknak.
lgen lehangoltak lettek azonban, amikor e jelentős pillantásuk után
Fülig Jimmy
végre beszélni kezdett. Megtudták; hogy a felkutatásukca küldött
expedíció
hajóstul, mindenestül eltűnt. És nincs rá mód, hogy megfejtsék a
rejtélyt.
Sajnos, itt minden úgy volt, ahogy gondolták. Egy csepp vizük sem
maradt a
harcolóknak. Az utolsó kulacs italt a barlangban hagyták, aho) két öreg
tudós;
egy néger kisfiú és három nő maradt hátra. Nagyon elgyötört állapotban
voltak.
A rejtély egy része mosL megoldódott a háromtagú "felmentő csapat"
előtt, ahogy
a Főorvos csendben elmesélte az eset előzményeit.
- Arról van szó, hogy ezek nem is turisták. . . Ezek itt valami
csodakövet
kerestek államilag. Egy mangánérc nevűt. És az volt a baj, hogy
titkolództak.
Úgy kezdődött, hogy mi is zátonyra futottunk, mit tesz Isten,
szerenesésen, egy
laposabb partrésznél, ahol árnyékosabb volt. - És egy gyors pillantást
vetett
Fülig Jlmmyre. - Azonnal elhatároztuk, természetesen, hogy átmegyünk a
másik
hajótöréshez.
- Azt a kis cirkálót nem tudtátok aláásni a laza talajon annyira, hogy
a dagály
levigye?szólt közbe Csont Muki, mert nem értette, hogyan lehetséges ez.
-
Hiszen alig billegett a zátonyon.
Többen is ránéztek egyszerre. Nem éppen egyszerre. Nem éppen
barátságosan.
- Még jó - mondta epésen Buzgó Mócsing -, hogy nem felejtettetek el egy
hajózási szaktanácsadót hozni! Mert azt nélkülöztük a legjobban.
- Egyáltalán -szólt a Főorvos Csont Mukihoz -, minekjáratod te bele a
pofádat
mindenbe? Már te is vagy valaki?
- Jó, jó, csak folytasd! - szólt a Rézgróf.
Közben kireggeledett, és forrón érkezett a nap az amúgy is elcsigázott
emberek
kínzására.
- Tehát - magyarázta a Főorvos, és levette a zubbonyát - a mi hajónk
(mit tesz
Isten!) egész tűrhető helyen futott zátonyra. Természetesen azonnal
ellátogattunk a turistákhoz, hogy kell-e segíteni? Ott sem esett baja
embernek.
Azután telt az idő. Vártuk, hogy felkutassnak. Ezek a papasok, köztük
öreg
tudós is egynéhány, nem sokat érnek ilyen helyen. A sziget belsejét
kutatták
kalapácsokkal, és a hajón volt nekik a vízcsináló izé. . .
- Desztillátor - alkalmazta Csont Muki az imént ellesett
szakkifejezést. - A
tengerből vizet készít elpártolás útján. . .
Ismét vesztére szólt. Holdvilág Charley, aki éppén fegyverét
tisztította,
rosszindalú pillantást vetett feléje:
- Nálad nem lehet bírni a sok pofázást. Mióta lettél te szakértő?
Mindent
megfigyelsz, mint valami főfelügyelő.
- És nem sok jövő vár arra főfelügyelőre, aki velünk egy magános
zátonyon
találkzik!dünnyögte hozzá Buzgó Mócsing. Csont Muki nem tudta, miért
utálják őt
egyszerre úgy a barátai, hát mentegetődzni próbált.
- Én csak azért mondtam, hogy a clrkáló úgy feküdt a fösVényen. . .
- Hát ide filgyelj! - szólt a halálfejű, kétméteres Holdvilág Charley,
és
ráemelte a puskatusát. - Hogy a cirkáló hogy fekszik a fövenyen, azt
Iehet,
hogy te jobban tudott nálunk. De, hogy te hogy fogsz feküdni itt a
fövenyen, ha
tovább pofázol, és beléd mászok a puskatussal, az nem kétséges.
Csont Muki erre elővette a kését, a Rézgróf félrecsapta Holdvilág
Charley
kezéből a Iendülő puskatust; Fülig Jimmy pedig szívének minden
idegességével
szintén közbelépett a béke érdekében és úgy kapta szájon Csont Mukit,
hogy a
távoli bokrok közé szédült, és így végre megnyugodtak a kedélyek, mert a
Radzeer valamennyi embere ezt a pofont érezte nyugtaIankodni a
tenyerében.
Mondják, hogy Csont Muki még ma is sokat tűnődik azon, hogy miért kapta
jó
akaratú fiú létére ama hihetetlen nagy pofont, de senki sem magyarázza
meg
neki, mert a Radzeer ügyét a zátonnyal szépen befedte az idő, mint
annyi más
ügyet e marcona emberek múltjából.
- Na, mesélj tovább! - mondta a Rézgróf, miután a banditák tábora felé
vetett
egy pillantást. Reggel volt, a nap melegen tűzött. Azok nem mozdultak
torlaszaik mbgül. Mért harcoljanak? A szárazság kezükbe hullatja a
kockázat
nélkül a vízhiányba megérő gyümölcsöt: a hajótörötteket.
- Hát aztán úgy volt - folytatta a Főorvos -, hogy a turisták közül
sokan
belázasodtak, mert hiába csináltak pallót, a mocsár csak belepte egyik
napról a
másikra, és nekik a hajóról a szigetre meg vissza ezen a ronda dágványon
kellett nap mint nap, oda-visza mászkálni. Így aztán nagy részük
beköltözött
ebbe a barlangba, a desztillátort áthóztuk a mi hajónkra, mert ez (mit
teszi
Isten!) szárazabb, a parthoz közelibb zátonyra futott, és innen hordták
a
legények az elpártolás útján -és mellékesen megvetően odabökött Csont
Muki felé
-tehát semmi esetre sem átpártolás útján készült ivóvizet. De már
annyian
betegek voltak, hogy kényszerültek bennünket is munkába fogni.
- Miféle munkába? - kérdezte Fülig Jimmy.
- Hát eztet meg kell őrizni, mint hadititkot. Nem első eset, hogy a
Titokzatos
Szolgálat használ bennünket. Itten a szigaten valami felső rájött, hogy
az a
bizonyos mangánérc lehetséges. Amint említettem már, az valami
technikai
nyersanyagdolog, mint az olajforrás, vagy teszem a guánó. Kell a
fegyverezéshez. És ezek a turisták nem is turisták, hanem Titokzatos
Szolgák,
és annyian belázasodtak, hogy muszáj volt nekik megbízni bennünkt, és
elmagyarázták, hogy miféle kőben lehetséges mangánérc. Így mi is
csákányoztunk
meg ástunk, ahogy begyakoroltuk néhányan a régi sumbavai szép napokban,
mert
ezt a fegyencipartelepen foglalkoztatásnak nevezik.
- És hányan mondják - dünnyögte gúnyosan Buzgó Mócsing - hogy a rovott
múlt
állami szolgálatban hátrányos előélet. Sokra mentek volna velünk a
sumbavai
rutin nélkül.
- Kuss! - intette társát a Rézgróf. - Annyifelé beszéltek, hogy nem
érti az
ember. Szóval segítettetek mangánércet kutatni?
- ltten csákányoztunk meg kerestük. Azután következgtt a rajtaütés! Az
André de
Rémieux-n már nem volt senki, de nálunk régi jó szokás, hogy ilyen
környezeteben őrség van a toronyban mindig. Így aztán nem ért egész
készületlenül Sárkány Huang csirkefogóinak érkezése. Az első rohamot,
amikor
még arra számítottak, hogy meglepetéssel könnyű munkájuk lesz, úgy
visszapofoztuk, hogy csomó szélhámos holta napjáig megemlegeti, ha ez a
dátum
nem volna már túlhaladott álláspont náluk. Így aztán éjszakára
visszavonultak.
De háttudtukjól, hogy ha kireggeledik, akkor majd bekerítenek, és
okosabban
támadnak kétfelől. 'fovábbá igen sokan vannak, nem volt mit tenni:
éjszaka
leszereltük a gépfegyvereket, meg e)vittűk a hajóról, amit lehetett.
Szóval
széperi, lassan, óvatosan a Radzeerről, mert (mit tesz Isten!)
előnyösen állt a
zátonyon, mi is visszavonultunk ide a barlangba. A szilába legalább rtem
kaphattak hátbaů bennünket. A vízzel sem volt eléinte gondunk, mert
naphosszat
esett. De hát, úgy látszik, beáÍl a szárazság évszaka.
A Főorvos kifulladt. Rekkenő hőség lett lassanként: Holdvilág Charley,
aki
szokása szerint szempusztító alapossággal olajozta és tisztogatta
fegyverét,
befejezte az eléggé egyszerű tőrténetet bajba jutott expedíciójukról.
- Persze megszimatolták a kutyák, hogy mi történt, és ahogy látjátok,
körülfogtak bennünket, és megidult a halálos verseny. Előbb lesz-e itt
egy
kutató expedíció, vagy előbb kószönt be a száraz évszak, és kipörköl
bennünket
a barlangból?
A Rézgróf most a homlokára csapott:
- Szent Isten! Hiszen nekünk volt. . .
- Micsoda?
- A kulacsok!. .
Csont Muki és Fülig Jimmy egyszerre kiáltottak fel.
Ugyanis néhány kulacs vizet ők lehoztak a hajóról a bőrzsákban, de az
úton
elhagyták. És őmlik a víz rúluk, nyelvük, torkuk szikkadt, mint a
tapló. Még
csüggedtebben ültek ott kövek kőzött, a sima; égő Iávasziklán.
- Most nem csinálhatunk semmit! - szólt Holdvilág Charley, és rekedten
zörgött
a hang száraz gégéjében. - Talán este valamelyikünk átosonhat, hogy
vizet
szerezzen. . .
Kifulladt.
Gyilkos hőség feszítette a levegőt. Most visszatért Dorian, egy
százados, akit
hirteleri "nyugdíjaztak", hogy a magánérckutatásban részt vehessen. A
barlángban járt, ahol a tehetetleneket hagyták az utolsó vízadaggal.
- Hughes tanár - mondta szomorúan - már nem húzza estig, ha nem jutunk
vízhez.
Odafenn is elfogyott már az utolsó csepp.
- Sorsot húzunk - ajánlotta a Rézgróf. - Valamelyikünk kioson, hogy az
elhagyott bőrzsákot megkeresse. Otthagytuk a nyugati folyópart
tisztásán, ahol
összetalálkoztunk Tulipánnal.
Az indítvány körülbelül megfelelt itt az etikai felfogásnak. Akik
hibáztak
valamiben, azok hozzák is helyre. Perdül egy pénzdarab, koppant... A
Rézgróf
nyert Fülig Jimmy ellen!... A fedélzetmester dobja a pénzdarabot, és (a
fregattkapitánynak már ez a sorsa) megint csak veszít. A rekedt Peters
rosszindulatúan Csont Mukihoz fordult:
- Ez mindenben egyetemi tanár! Amíg valaki zsebkéssel el nem vágja a
tudományát!. . . Közben Fülig Jimmy eltűnt. Ügyesen lekúszott a torlasz
alá. Az
ostromzár félkörén átjutni nehéz. A szikla közelében nem záródik ugyan a
félkör, de mindkét oldalon sűrű bozót teszi lehetetlenné, hogy bárki is
átjusson észrevétlenül. Ha egyet zörrenne ott valamelyik bokor, úgy
sortűzzel
árasztanák eI a rablók. Nincs itt mit gondolkozni. Ez hazárdjáték.
Próba,
szerencse.
Vagy szerencsétlenség. Mindegy. A szikla aljánál ott fekszik még a
fűben az
óriási kalóz teteme. Odacsúszlk vigyázva. Most ezt a hatalmas testet
centiméterenként a legközelebbi kőkolonc mögé kel) húzni úgy, hogy az
éberen
figyelő rablók ne vegyenek észre semmit. Az esős évszaktól felvert
növényzet
elég dús, a mutatvány valahogy sikerül. Fentről észreveszik Jimmy
működését és
a Rézgróf indítványára heves tűz alá veszik az ellenség torlaszát.
Hadihajóknál bevált. Működ puskaporból. Mert a rekkenő, szellőtlen
forróságban
nagyon lassan terjed a lőporfüst. Fülig Jimmy bugyogót, egy vérmocskos
selyemköpenyt kapkod magára, és széles szalmakalap éppen elég fekszik
szanaszét. Na most már nyilvánosan itt is, ott is fedezéket keresve,
szökdécsel
a rablók barikádja elé. Arcát a széles karimájú kalap szinte egészen
eltakarja.
A banditák nem lőnek, mért azt hiszik, hogy egy sebesült társuk magához
tért és
visszakívánkozik. A torlaszról nyomban tüzelnek, de abban biztos Iehet,
hogy
gondosan másfelé céloznak. . .
. . Most mintha a sűrű golyózápor elől akarna szökni, oldalt
kanyarodik, a
bozótok közé ugrik, a kalózok még szurkolnak is érte. Azután. . . egy
másodperc
az egész, átgázolva cserjéken, tüskéken, kiszabadult az osromgyűrűből.
Most
gyorsan a tengerpartra siet, és a part mentén igyekszik elérni a
táborhelyet.
Ott a palmyra-csoprot... Visszafelé, a Radzeer irányából, ennél a
facsoportnál
választotta ki a kémlelő helyet. Körülbelül kiszámítja az elhagyott
táborhely
irányát, és bevág a sűrűbe. Lehajolva tapogatódzik. Az összeérő
fakoronák
éjszakai sötétjében kell célt érnie. Néhány perc múlva, különös
szerencsével,
megtalálja a bőrzsákot. Gyorsan letérdel és...
És hátulról úgy csapják fejbe egy ajtóval, hogy félig kábultan
összeroskad, és
még hallja, hogy a tá_madó így kiált:
- Ez aztán az aranyos Sztrovacsek! Menetrend szerint érkezett,
mondhatom. . .
Hoppá, galambocskám, csák ne ugrálj!. . . Annyit kaphatsz a fejedre,
amennyit
akarsz, ebben én nagy gavallér vagyok:. .
És mielőtt Fülig Jimmy feltápászkodott volna, Wagner úr, jelzett
gavallériáját
igazolva, úgy vágta fejbe kétszer az ajtóval, hogy minden elsötétedett
előtte,
és eszméletlenül fekve maradt. . .
TIZENHETEDIK FEJEZET
A második csoport a szikla túlsó végében ugyancsak egy gépfegyverállás
torlasza
mögött halódott a szomjúságtól. Dorian százados, aki a vízhiány és a
hőség
ellenére nem takarékoskodott a testmozgással, ide is, oda is elment,
hogy az
emberekbe lelket öntsön, ami a kilátástalan helyzetben meddő igyekvés
volt.
- Most már perceken belül este lesz - mondta Tüskés Vaneknek, aki még
lábon
volt, az igaz, hogy a torlasznak dőlve, de még mosolygott is repedező,
duzzadt
szájával.
- Este lesz - felelte a matróz. - Holnap még reggel is lesz, de
napszállta már
nem lesz nekünk több.
- A maga társai jól bíták, csak a "civilekkel" van baj. A mérnök bírja
legkevésbé... Hát ez mi az ördög?!
A martalócoknak is elállt a szemük-szájuk. Ilyen csodát még nem látott
a világ!
A nyugati bozótok felől váratlanul megjelent egy őrült!
Hónaljig nyitott bugyogó volt rajta, és felette nyitott, sárga
selyemköpeny,
viszont teljesen rongyos, elefánttalpnyi fekete cipőket viselt, fekete
keménykalapot; de ez már víziószerűen félelmetes, hogy mint valami
aktatáskát,
egy ajtót visz könnyedén a jobb oldalához szorítva.
Ha nem ilyen meglepő a külseje, úgy lehet, hogy nyomban végez vele egy
sortűz,
amely így késve dördül el. Ezért meggyorsítja nagy, nyugodt lépteit,
melyek
egyben szélesek is, hogy magasra emelt lábbal elkerülje leffenő,
ormótlan
cipőtalpait, a torlaszhoz megy, de már előtte nagyot rikolt és megemeli
a
kalapját:
- A Tüskés sztrovacsek! Ajánlom magamat!. . . Mindig megtisztelés egy
nagy
csibésszel találkozni. . . No nézd csak! Szent Isten! Ezek itt valódi
golyókat
lőnek! - És lihegve beugrik a torlasz mögé: - Hát itt egy kész
életveszély
járkálni. . .
Küszködő, nehéz hangon magyarázza a félelmetes, kék szakállú jövevényt
Tüskés
Vanek:
- Ez egy ütődött világcsavargó... Már húsz éve minden pillanatban
végezhet vele
az alkohol... - és rövid lihegés után Wagner úrhoz fordul: - Hogy a
pokolba
kerültél ide?
- L.átod, ebben igazad van! Engem megbízott my old great Cap'n, a Kalóz
Pepilia, a hajóskapitány királynője, hogy azt mqndta: Nézd te Wagner
kitűnő
cimborám ugyan kérlek, ülj csónakba, evezzél, pajtás, a szigetre, ott
van három
ember, mind nagy csibész, csupa jó pofa, a Fülig Fred és a Csontos
Rézgróf meg
a Muki Olivér! Mondsza neki, komám, hogy én elmegyek egy szigetre vizet
hozni!.
. . És hogy ne aggódjanak, mert jól vagyok." Hát elhoztam ezt az
üzenetet!...
Még más mindenfélét is mondott, de azt nem érdemes fejbe tartani. A fő
hógy ti
itt ne aggódjatok, mert ő jól van, csak vízért ment, de lehet, hogy ez
is
elmúlik, mert erós a természete neki.
- Vizet!... -hörögte egy eszméletlen matróz.
- Tessék parancsolni! Ez annyit küldött velem, hogy semmi értelme...
Csoda.
Wagner úr kinyitotta a köpenyét, és keresztbe, hosszában, körös-körül
vagy
nyolc hatalmas kulacs függött róla!
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Az elgyötört emberek egyszerre nyögtek fel kiáltás helyett. Dorian
néhány
kulaccsal a barlangba, majd a másik torlaszhoz rohant. . .
Víz! Víz!
A nap utolsó, haragosvörös, széles pásztái égették a szigetet, és a sír
felé
gyötrődött téstekben megújult az érő, az`élet...
Tüskés Vanek megtörölta a száját, és odanyújtotta Wagner úrnak a
kulacsot:
- Igyál csak, öregem! Te aztán megérdemled a vizet.
A vén, ráncos, bibircsókos arc mélységes szomorúsággal nézett a
Tüskésre.
- Hát bántottam én valakit? - szólt búsan. - Miért engem akartok
kínozni?. . .
Vidd azt a vizes sztrovacseket a rablóknak, mert ajtómra mondom, nem
ismerlek
többé.
És elővette belső zsebéből kétliteres pálinkásüvegét; hogy jót húzzon
belőle.
Hogy Wagner úrból még valamit is kivegyenek Kalóz Pepi üzenetére nézve,
az
meddő igyekvés volt. De mit is űzenhetett még? Helyesen tette, hogy
elment
vízért, de mire a legközelebbi szigetről visszatér, élő ember itt nincs
már
közöttünk.
Közben leszállt az éjszaka. A kékszakállú röhögve támolygott ide-oda. A
másik
táborban már mérsékeltebb örömmel fogadták:
- Azt nem tudod hogy hozhat-e valahogy segítséget a Vakapád? - kérdezte
a
Rézgróf.
. - Tessék?. . . Biztos, valami rendőrségre mennek!. . . Az a nő annyit
beszél,
hogy a felét sem lehet érteni.
Nem érdemes remélni. A nő vizet akar hozni, és azért küldte Wagnert az
üzenettel, mert ez volt az egyetlen nélkülözhető, sőt nélkülözendő
egyén a
hajón. Képtelenség segíCséget rémélni. A messzi Marquesas-csoport van a
legközelebb, és ez a pár kulacs víz semeddig sem e)ég. Fele utat se
tették meg,
és már nincs élő.
.. Másnap, szinte cseppekre beosztott vízadaggal kínódva, csüggedten
rostokoltak reménytelen helyzetükben. Várták Fülig Jimmyt. Mert ki
sejtette
volna hogy Wagner úr néhányszor fejére ütötte az ajtót? És ha Wagner úr
nem
alszik a tikkadt reggelen, ajtóját magára terítve? Ha elmondja
véletlenül a
kalandját, vagy mondjuk Fülig Jimmy visszatér némi vízzel? Mit számít?
Sorsukat
a hőség és ez a he)yzet megpecsételte.
- Marhaságot csináltunkl - dünnyögte a Főorvos.
- No de legalább nem csinálunk többet az életben marhaságot. Még
egyebet se -
dörmögte rá Holdvilág Charley, és belekémlelt a puskacsőbe, hogy a
drótnyelű,
hosszú kefe kellően átolajozta-e a golyójáratot. Csendben ültek, mert
nem volt
itt már beszélni való...
Ott lenn, félkörben, a torlaszok mögött készen állnak a fegyveres
martalócok.
Távolabb mintha a széles, nagy vezéri sátor körül némi zűrzavar
kezdődne. Vagy
csak összecsődültek csevegni?
Az André de Rémieux első tisztje kiszenvedett. Ott a szikla aláán a
lehetséges
végtisztességgel elföldelték. Hogy lesz-e, aki őket eltemesse, több,
mint
kétséges.
Egyik eseménytelen, csűggedt óra követte a másikat. . .
Egyszer csak Holdvilág Charley olyan rémült, éles hangon, amilyet tőle
sohasem
hallotak, nagyot kiáltott:
- Oda nézzetek!
Valamennyien kinyújtott karja irányába fordultak. A torlaszhoz vezető
lejtő
felé. És kimeredt szemmel, tátott szájjal, egyetlen hangca képtelenül,
megdöbbenésükben úgy maradtak bambán, elzsibbadtan, mintha hirtelen
megőrültek
volna, és egyazon jelentést látnák mindannyian.
Magános ember jött egykedvűen az ellenfél tábora felől. És ez a magános
ember
Piszkos Fred volt! A Kapitány!
Alsókarjára dobott kabáttal lépkedett, zsebre dugott kézzel, imbolygó
felsőtesttel, közömbösen, a lábainál szétporló kavicsot nézegetve,
mintha csak
valami friscói sikátorban a legközelebbi csapszék félé ballágna. Amikor
a
torlaszhoz ért, némi utálattal tekintett a társaságra, egyet bökött
feléjük az
állával, és így szólt:
- Lehet cso magolni, haza mehettek !. . .
TIZENKlLENCEDIK FEJEZET
Mi történt a Vakapáddal?
A végtelenüln nyugodt ég és víz nem nyelte el, ez bizonyos.
A legvalószínűbb feltevés, a Zöld Pofa közbelépését illetően (aki olykor
láthatárig érő, fekete köpenyének szegélyével vontatóra veszi a néki
tetsző
gőzöst) utóbb szintén tévedésnek bizonyult. Lógás Hugó ugyan hallotta
tilinkózni, és mielőtt a hold feljött a tenger perémén, fehérlő izzásban
jóindulatúan vigyorgó csontkoponyáját is észlelte néhány pillanatra, és
így
kellett lenni, mert nagyon részeg volt, és ebben az állapotban jóval
tisztábban
lát, mint egyébként. De Lógás Hugó szerint a Zöld Pofa csak szémügyre
vette a
hajót, ám úgy látszik, nem tetszett neki a gőzös, mert visszabújt az
óceán
szegélye alá.
A Vakapád rejtelmes felszívódása ezen az éjszakán így történt.
Miután a három ember csónakját elfedte az esti homály, előrelátható
eseménytelenséggel elkezdődött a lehorgonyzott hajókon szokásos
vontatott
tempójú élet. Lógás Hugó a szvetterét foldozta, és a Vörös Vaszics most
végre
szétszedte a csapágy kőrül olajkulimászba füstölgő géprészt, ahonnan
már Tahiti
óta idegesíti valami oda nem tartozó zörgés. A Stráfos egy szellőztető
ablakon
ül, térdig felgyűrt nadrágban, és lábszárait mossa. Néha egy-egy
sirály, amint
alacsonyan kering, szárny iránt ferdülve zuhan, mint valami apró,
Iegújabb
típusú stuka, és lecsap a konyhalefolyóból özönlő ételhulladékra.
Kalóz Pepi egyre ott állt azon a helyen, és azonmód, ahogy eltűnni
látta a
csónakba szállt három embert. Sötétbe meredt szemmel leste, hogy
visszatérjenek. Nehéz érzés vonaglott a szíve és a torka között. Minden
idegszálával érezte a veszélyt, és várta, hogy a Rézgrófdallamos
hangja, az a
lassú, mély zengésű hang, mely sűrűn múlik halk nevetésbe, visszafelé
közeledjék.
De hiába várt ott, a korlátnak dőlve.
Csak a víz loccsant néha, amint egy-egy ficánkoló repülőhal felvetette
magát,
és visszahullott ismét. Közben leszállt a mélységesen sűcű köd az
óceánra. Ki
tudja, meddig állt így egy helyben? Orák teltel el közben. Később a
sürü ködtől
féloldali fejfájás kínozta, és benyitott a fülkéjébe és. . .
És moccanni sem bírt meglepetésében! Letapadt a küszöbre ijedten, azt
hitte,
hogy álmodik. . .
Egy megdöbbentően kétes külsejű, szakállas öreg ült az asztalánál, és
rumját
itta.
- Hallott maga rólam? - kérdezte a kecskeszakállas egyén minden egyéb
helyett.
A nő abban a pillanatban tudta, hogy ki ez.
- Piszkos Fred!
- A Kapitány - egészítette ki dörmögve. - Gyorsan kell cselekedni, hát
közlöm,
hogy felettese vagyok, Miss Cunesburry. . .
Ebből egy szó sem volt igaz. Szépen átkutatta a nő holmiját rövid ott
időzése
alatt, és kecülni akarta a hosszas rábeszélést, mert az ilyen szoknyás
sokat
akadékoskodik.
- Ön tudja a nevemet. . .
- Mondom, hogy felettese vagyok a Szolgálatnál, Anderson ellentengernagy
küldött. Nfncs percnyi idő.
- De hogy kerül ide?
- A Hountler nem sok lármával, lesötétített fedélzettel megközelítette
ezt a
tragacsot. Most elmeséljem, hogy áteveztem, kerülve a zajt, felmásztam a
horgonyláncon... Nem szeretek sokat beszélni. Nincs több rum?
- Nincs... De tessék whisky. Szóval, érém - kezdte izgatottan -, hárman
partra
eveztek.
- Tudok róla. Nem kell aggódnia. Ha egyszer itt vagyok, akkor néhány
csibésszel
nem Iesz baj. De önnek fontos szerepe van az ügyben. Azonnal teljes
gőzzel
visszamegy Marque- ' sasig, és annyi édesvizet vesz fel, amennyi csak
elfér a
hajón. Ha talál járművet, vegye vontatókötélre, és vizet, vizet, vizet,
amennyit csak tud és amilyen gyorsan csak lehet, kű)őnben még én sem
tudok
segíteni. Tíz napra való van az egész társaság számára, és azt majd
lefelezzük
esetleg.
- No és akik most a parton vannak, a Rézgróf és. . .
. Piszkos Fred elővette hátsó zsebéből tenyérnyi nagyságú, ócska
zsebóráját:
- Igazítsuk össze az óráinkat. A fecsegés nem kenyerem. Ha tíz perc
múlva nem
szedte fél a horgonyt, akkor magát teszem felelőssé azért, ami
bekövetkezik.
Nálam 11 óra 50 percet mutat az óra! Jó éjszakát!
Ezzel sarkonfordult, és máris othagyta Kalóz Pepit, mindössze egyet
bökve a
sipkája ellenzőjén, amit egy jóakaratú megfigyelő köszönésnek is
értelmezhetett.
Mire a nő kisietett utána, már nem látta sehol. Eltűnt, ahogy jött:
észrevétlenül, hirtelen, mint valami jelentés. . :
12 óra
. . . Piszkos Fred a Hountler kapitányi hídján türelmetlenül rágcsált
egy
bagódarabot. Nem sok szem látta volna azt a szürkés kontúrt az éjszaka
egyforma
sötétjében, amit a Kapitány tekintete figyelt. . . Azután ez a
hajszálnyi,
távoli körvonal, a Vakapád, megrezdült, elbontakozott, és lassú
vonulással
belemúlt az éjbe. . . A karvalyujju, kemény, vén kéz az ősz szakállról
lényúlt
a szócsőért és beledünnyögött:
- Teljes gőz!... Féljobb!... Előce! . És elkezdödött a halálos játszma.
HUSZADIK FEJEZET
Sárkány Huang vézéri sátrában idegesen szürcsülte a teáját. Hetek óta
vesztegel
itt, több embere elhullott ennél a vállalkozásnál, mintha egy népes
szigetet
támadott volna meg, és azt is sejtette már, hogy mielőtt elvégzi
feladatát, még
sok jó embere fog a fűbe harapni. Az ördög vitte volna el a
csirkefogókat azzal
a cirkálóval! Ha ezek a tengeri martalócok nincsenek itt, már régen
lebonyolította volna az üzletet, és otthon lenne. Ezt közölte is a
sátrában
tartózkodó európai vendégével, egy sovány, csontos, hosszú egyénnel.
- Sokkal több pénzt kellm majd kapnom. Te nem mondtad, hogy ez az
elátkozott
Redzeer is belejátszik az ügybe.
- En sem tudtam - dünnyögte az európai. - Megfoghatatlan indiszkréció,
hogy
ilyen alakokat is beleavattak a dolgokba.
- A legjobb embereim elhullottak.
- Kárpótlásul a kétszeresét kapod annak, amit ígértem, ha vége a
harcnak! ,
Most Juan-Fen, a kalóz főembere sietett a sátorba idegesen.
- Nagy Huan! Egy gőzösről a partra jött csónakkal. . . az az undorító
fehér
varázsló, akit a Sárkányok Tisztátlan Anyjának nevezünk.
- Piszkos Fred! - hüledezett a kalózvezér. - Vezessétek ide.
Piszkos Fred úgy lépett a sátorba, mintha a southamptoni Royal Park
kávéházba
tért be egy feketére. Valamit morgott, és itt is űgy bökte meg
hüvelykujjával a
sapkáját, hogy köszönésnek vehette, aki nagyon akarta.
- Mit akarsz, Sárkányok Tisztátlan Atyja?... Figyelemeztetlek, hogy az
első
gyanús gondolatra agyonlövetlek.
- Nem ajánlom - szólt jóakaratúlag. Azután leült, és töltött
magának a
teából. - Különben is úgy tudtam, hogy a barátod vagyok, Sárkány Huang.
Erre
ittam is veled, a házadban.
- Ez igaz. . . De te mindig mást gondolsz, amikor mást mondasz.
- No, most bebizonyítom, hogy tévedsz - felelte az öreg, bólintott,
kiitta a
teáját, és így szólt: -Mert barátok vagyunk, hát ígérem, hogy ha nem
csinálsz
semmiféle galibát, és Ieteszi valamennyi embered a fegyvert, akkor:
egye fene!
Futni hagylak benneteket, pedig szép pénzt kínáltak érted Jáván.
Sárkány Hung felugrott, és kirántotta tenyérnyi ócska fringiáját.
- Azt akarod, hogy kettévágjalak?
- Ezt szívesen elkerülném - felelte, és újra teát töltött magának. - Jól
ismersz engem, és én jól ismerlek téged. Tudod, ha ilyet mondok; akkor
okom is
van reá.
- Én pedig nem szívesen ölnélek meg, mert te egy elátkozott varázsló
vagy, és a
véred szerencsétlenséget hozna kardomra.
- Ez a legkevesebb, ami veled hajálom után történne.
- Az ördögbe is! - szólt közbe az európai, akinek ez a hosszadalmas
beszélgetés
ostoba volt. Azt mondja meg, hogy miért szólította fel Sárkány Huangot,
a
rettenthetetlen vezért fegyverletételre.
- Maga kicsoda? - kérdezte Piszkos Fred, és jobban szemügyre vette az
európait.
- Ez az úr barátom és vendégem. . .
- És ő ajánlott neked pénzt a rablótámadásért. . . Csak maradjon
nyugodtan
ülve, mert mire revólveréhez hozzájut, halott ember...
Ugy Sárkány Haung, mint az európai zavarban álltak, és ahogy ez már
szokás
volt, minden fegyver vagy erőszak nélkül Piszkos Fred uralkodott a
helyzeten. ,
- Mondd meg, hogy miért jöttél, s miért fenyegettél, holott barátod
vagyok? -
kérdezte a rablóvezér.
- Néhány emberemmel egy cethalászhajón útban rádiójeleket vettünk fel.
Gondolhatod, hogy nem jöttem ide a Hountlerrelů támadást intézni
ellened. De a
rádiójel úgy szólt, hogy a tizenötezer tonnás Southampton csatahajó
teljes
gőzzel útban van ide, hogy elintézzen téged az embereiddel együtt.
- Ez nem igaz! - mondta az európai. - Puszta blöff!
- Maga fogja be a száját, ha tiszteletre méltó tengeri sárkányok
tárgyalnak -
mondta Piszkos Fred.
Sárkány Huang nem nagyon szívlelte az európait, mint ez már az
előzményekből is
kitűnt. Az ügy azonban elsősorban őt érintette:
- Ezt te csak megtévesztésül mondod - mondta Piszkos Frednek -, mert az
ellenségemen akarsz segíteni.
- Ha nem hiszed, hát jól van. Én figyelmeztettelek. Az André de Rémieux
utasai
között előkelő angol urak vannak.
- Mire segítség érkezik, végzünk velük! - kiáltotta a rablóvezér. -
Különben is
híres vagy arról, hogy sohasem mondasz igazat, és ezzel néha
megijeszted az
embereket, és legyőzöd őket. . .
- Szerintem is blöff az egész - rnondta az európai. -A Soutliampton
csatahajót
nern fogják érre a célra alkalmazni.
- Nekem mindegy. Figyelmeztettelek, Sárkány fluang, mert a barátom
vagy, és
erre a házadban ittam veled -fedezte Piszkos Fred a visszavonulást. -
Erról
minden tengeren tudnak, és ezért jöttem ide. Csak barátságból.
- Szabadon bocsátlak, ha azonnal a hajódra mégy, és elhagyod a sziget
környékét. Mert té olyan vagy, hogy kieszelsz valamit, és egymagadban
halomra,döntöd a számításaimat.
Piszkos Fredet erős fegyveres kísérettel a tengerpartra vezették, ahol
csónakba
ült. A Hountler csónakja volt. Elkötötte a gyökérről, amelynél kikötött
érkezésekor, és visszaevezett a nem messze veszteglő
cethalászhajójához. Kissé
rosszkedvű volt, mert a blöffje sem sikerült. Viszónt mégis meg kellett
volna
mentenie ezeket az embereket.'.
A hajóról lebocsátottak egy kötéllétrát, és az öreg megindult felfelé.
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
A hajó messze eltávolodott a szigettől. Ezalatt történt a barlangban
ostromlottak kirohanása, akik reménytelen helyzetben tartották magukat,
kétoldalt, a szikla alján. Piszkos Fred ézalatt részint tanácskozott
embereivel, részint pálinkás üvege mellett töprengett. Azt hitte,
egyszerűen
megijeszti a rablókat, de ez nem sikerült.
Amikór végre kialakult benne valami...
Puff! Géphiba. A Hountler mozdulatlan lesz.
Alattomos hínártömegek csavarodtak, tekergődztek a hajócsavarra, amíg
annyira
körülSzőtték, hogy egyszer csak megállt. És a teljes gőzzel dolgozó
gépben
valami reccsent, tört, pattant. . .
A Kapitány éktelenül káromkodott!
Sok ember kínhalála következik be, ha a géphiba nem reparálható meg
gyorsan. A
matróz, aki kötélre eőrsítve, késsel a kezében sűrűn lebukott a
csavarhoz, hogy
szétvagdossa az Iszalagot, elég szerencsésen nem hívta fel magára
mindenféle
hemzsegő cápák figyelmét. Sziszifuszi munka volt. Hajnalban felválotta
egy
másik matróz. A gépházban folyt a szerelés. Nehezen. Nem lehetett
kipróbálni a
munka eredményét, amíg a csavar állt, és a gépet sem indíthatták. A
sziget
felől lövések ropogása hallatszik. . . és múlnak, múlnak az órák, múlik
az idő,
míg végül jó egy nap késésel ismét nekivág a Hountler sziget északi
csücske
felé.
Egészen addig haladt, amíg megpillantotta Sárkány Huang óriási
vitorlását,
melynek fedélzetén sorba rakva állt valamennyi vizeshordó. Az elmúlt
zivataros
napokban rakták fel így a hordókat, régi hajós szokás szarint, hogy
felfogják
az esőt, és így az elhasznált vízmennyiséget a bőséges trópusi zivatar
állandóan pótolja. Csak leemelik a hordó fedelét, amikor zuhogni kezd,
és
betakarják, ha kiderül.
A Hountler szép Iassan visszatért, és elindult a partirány mentén,
szinte
unatkozva, mintegy céltalanul a hatalmas vitorlással párhuzamos
irányban.
Sárkány Huang ezt megtiltotta, de végre mit árthat itt az a hajó. A
kutya sem
törődött vele. Néhány mezítlábos ember fegyver nélkwl a kis gőzösön,
amelynek
egyetlen ágyúja sincs. . . Mit tehet?
De nem tudták, hogy ott van Pofa Jenő. A híres Pofa Jenő! .
Egy remek szigonyos!,
És ott volt a légsűítéses szigonyvető készülék. Különös módon három
egymás
mellett. "gy szerelték fel hamarjában. Jó néhány csomónyi sodrony
feltekerve a
szigonyhoz, hogy találat esetén leforogjon a bálna nyomán. Bolond
emberek, hogy
felszerelik már eleve a pótgépeket is. Legfeljebb ezt gondolhatta az,
aki
értett hozzá. Azt már ugyan ki figyelhette volna meg ůhogy nyugodtan,
tempósan
felcsavarnak a három szigonyra három hegyes bálnaölő gránátot?
Egyáltalán: ki
bolond figyelni ilyen hőségben?
A Hountler lassanként egy vonalba ért a vitorlással. A Kapitány ott
állt a
helyén, és egykedvűen bekiáltott a szócsőbe:
- Teljes gőz! Előre!
Ugyanekkor: Baaang!
Pukkanás, majd a levegőn átzengő sodronyok sivítása!... Az első szigony
betalál
a hordó közé. . .
Zumm! Zitty!... A gránát explodál!
Buum. . . Brrr. . . Bumm!!
Hatalmas robbanás remegteti meg a szigetet.
.. Ugyanis, amint a vitorlással átellenbe került a gőzös, gyors
egymásutánban
három szigony süvöltött a schooner fedélzetén elhelyezett ivóvizes
hordótömeg
közé. És a bekövetkező robbanás úgy vágta szét a vízállományt, hogy egy
napra
való ital sem maradt a deszkaroncsok között.
Azután a főárboc szép lassan, mintegy az esemény epilógusául végigdőlt
hosszában, magával hasítva valamennyi jelentősebb vitorlát: És a
Hountler
hatalmas kanyarral siklott, hogy gyorsan lőtávolon kívül kerüljön.
Sárkány Huang dermedten halgatta a jelentést. Azután közölték, hogy a
Hountlerről valaki egy csónakban a partig jött. Piszkos Fred érkezett.
Egyedül !
- Tárgyalni jöttem hozzád, Sárkány Huang - mondta nyugodtan.
- Most téged parázson megsütlek!
- Ha tetszik, akár élve megehettek - felelte egykedvűen az öreg. - De
mit
fogtok rám inni?
- Átkozott!
- Hát ahogy mondtam, Sárkány Huang - folytatta kedélyesen és teát
töltött
ismét. Az európaira ügyet sem vetett. `Mivel barátom vagy, hát futni
hagylak.
Bolondos szívem van, mit csináljak? De egy órán belöl letenni a
fegyvert. Az én
hajósaim nagon gyávák, tehát a Hountlerről csak akkorkaphatsz vizet ha
visszaevezek, és az embéreket megnyugtatom, hogy ne idegeskedjenek.
Akkor te
naponta elvihetsz egy csónakon fél fejadagot minden rablónak, és ha
megjön
Marquesas felől a vízutánpótlás, berakodhatsz magadnak annyit, amennyi
hazafelé
kell. Közben a Redzeer emberei őriznek majd a bandáddal együtt. Okos
ember
vagy, minek vitakoznál?. . . Hát oda hordjátok össze a fegyvereket, a
tisztás
közepére, mire visszajöttem. Most szólok azoknak ott, a sziklán.
Ez tiszta dolog volt. Nem lett volna tapasztalt rablóvezér Sárkány
Huang, ha
hiábavaló dühvel és toporzékolással tölti az idejét. Különösen ilyen
melegben,
ennyi emberrel, víz nélkül. Máris mindenki szomjas volt, miután tudták,
hogy
nincs víz.
. . . Egy óránál hamarabb ott volt egy halomban valamennyi fegyver, és
az
ostromlottakból győzők lettek. Lövésre készen felfejlődtek félkaréjban,
és
közrefogták a kalózokat.
Egy jelentéktelen szerencsétlenség is történt. Valahol kideríthetetlen
helyen
elsült egy puska, és vételenül az európai értelmi szerzőt fejbe találta
a
golyó. Senki sem sajnálta. A kalózok csakúgy, mint a hajótöröttek, neki
köszönhettek minden bajt.
. . . Piszkos Fred szávának állt. Mit tegyen?
Bolondos szíve van. . . Amikor befutott a Vakapád, Sárkány Huangot, régi
cimboráját, megfelelő vízmennyiséggel felszerelten futni hagyta.
Kalóz Pepi és a Rézgróf találkozása mindkettőjük számára bátor
cselekedeteik
legszebb jutalma volt.
De a legnagyobb elégtétel és hódolat a Kapitányt várta.
A Radzeer teljes személyzete összeállt, és elhatározta, hogy mielőtt
elindulnának hazafelé, mert (mit tesz Isten!) a cirkálót sikerült
lecsúsztatni
a zátonyról: felkeresik a Kapitányt, és ünnepélyesen elégtételt
szolgáltatnak
neki, amiért annak idején rajtakapták, amint lopott.
Mire azonban hajnaltájt levonultak a partra, a Hountler már régen
felszedte a
horgonyait, és füstje sem látszott horizonton.ů
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Ôfelsége
Samtónio főherceg ur (és kiráj)
Almira Vár
Bolontsák Sziget
Kedves Kiráj ur és tekintetes hozzátartozóji!
Vettem még Tahitiban kecses uralkodói hüségének nyilvánulását. Azóta
csuda hecc
volt! Nem tudom emlitettem-e már hoty van esz a róla elnevezett
Kapitány aki
mindég kavarja. Hát nem fogja hini! Mostanmegint benne volt! És megint
hátulról
mejbe! Mert annak olyan Fsavaros az esze (a fejibe) hoty nincs az a
propeller,
aki annyi menetü, fordulaszámilag.
Hát ez eccerüen már akkormikor Friszkóba beszéltünk, tutta hoty mért
vagyok én
ott és rnitől (atol, mint emlitém, de ezt asz egyet ő sem nem tutta.)
És esz
követett bennünket avval a dőg hajjóval, mert most már dühös vagyok rá
mer
annyian voltunk hoty alig jotott valakire pénz, pedig a Fülig Jimmy nevű
kormányos feleségül vette a hajóskapitányt és nászajándékul lemondott a
javáról
a javunkra, meg a jutalom is ránk maradt örökségül, mivel megnősült,
s2egény.
Szerencsével odaértem a Rótbizony Kurzóje szigetre, a Rézgróffal és a
Csont
Mukival (nem tudom felséked haverkodot-e vale, de esz is magunkfajta jó
pofa,
csak gépeszetekről járatya az ugatást mindig és azt nem állhatják a
Radzeeren)
szóval mire visszatérünk az Archipelre, klderül hoty kalózok ostromolnak
bennünket. Esz zürzavaros de ha látta volna Felsék nem olvasná soraimat
jóindulatu lekmagasabb vigyorgással. Mer amikor láttam a vért a
kapitányi
'f0lkében az olyan érzékenyen érinte mint két egészen egyforma naty
pofon. Vagy
még mélyebben.
Végül azonban esz a Piszok Alfréd nevü (az mindig kavarja és pont engem
keres
ki, a Föld gÍobusztekéjén) feltalálta az újmódi vadászhajót: Kilőtte
nekik a
vizet a hordóból! Erre k8vetkezett az általános nyilvános fegyveres
letétel.
Egy szál vén szakállas csirkefogó letartóztata vagy százhusz kalózt!
Dé irgalmazot nekik és nem kisérte be őket semmiféle kerületi
kapitánysákba.
Győnyörü volt Anderson ellentlottanagy őszirségénél uralói időimből is
emlékezetes, szép látványos és unalmas, szerkli nevü udvari körhallás.
Esz
sorba lekezelt minket. És modá, hogy örőmmel tüszne a Buszkó
Móesinngnak (aki a
karján sebesült meg) és a Bunkónak (akinek miszklibe vágták a pofáját)
1-1
érdemrendest.
De es- a Piszok Alfréd nem jött el!
Eszt csak három dolog érdekli: a pénz és más semmi meg a velemsrembeni
kitólás.
Amig én is egyszer mék kitólok velamelyik személvel. Mék a kékszakálu is
mekjelent és a Íépcsőhászba, egy ruhatáros lesegitette róla asz ajtót.
(Esz a
hülye mindent magával cipel!)
Apropö! Jó hogy levelembe idésztem eszt a hójagot!
Mer a végén a Kékszakállunak is vissza attam a kölcsönt, illetve vissza
vettem
tőle, mer esz kényszerbe hozott Vakapád bérlésénél, hoty nekem muszáj
legyen az
egy harmadot nekije adni. Pedig neki a munkájáért igazári nemjár
keresmény.
Hacsak nem számítom hoty égyszer, asz őrtoronyból pont a Rézgróf fejére
ejté az
ajtót. Eszért jár valami pénc, de nem ety harmad. Ô más különben csak
iszik meg
énekel meg ölelget mindenkit. (Hijába ütik fejbe.) Hát örültem, boty az
ety
harmad felét visszaatta.
De eszt Felséknek köszönhetném!
Utyanis: Egy keltebb levélben Felséknek közlésbe nyilvánoztam, hoty van
esz a
Kékszakáll, aki hiresség és kérdém hogy Felsék ismeri-e? Friszkóban
most mek
kaptam a hüséges Válasz sorait, melyben Felsék felel kérdésemre. És
megemliti,
hoty csak 1 Kékszakállról hallott, aszt is inkább olvasva:
Én sajnos alik jutok ujsághoz!
És azt irá Felsék, hoty eszem hires Kékszakálli élettörténet rajszát
mindenki
olvashatta. Sőt egy zenés operaelőadást is tud róla.
Esz nagyon 1-ezett! Mér a Wagner mindég asz operával jö, amihez köze
van! És
Felsék megirta, miszerint erről a Kékszakállról megirták, hogy
bigámizásban
élt, többnejü feleségekkel, amit a törvény szigoru üldözéssel büntet.
És azt
írá, hoty esz a Kékszakáll, ha már nerr, köllött anki valamelyik
feleség, el
tette a bizonyost a láb alól, gyilkolás végségével. Felsék aszt ir irá,
hoty
esz valószinüleg nem aszonos Kékszakállu a Wagner nevü részegessel. De
én
kiprábáltarn.
Felsék, minden egyezik! Ô az!
Nem is lehetséges két ember a világon ennyire kék szakállal. Nem is
lehetséges
két olyan pofon a világon, mint amilyent a Hallgatag (vagy 8 emeletes)
Trugics
ennek a Wagnernek adott, hogy start fejest ugrott a szománcba.
Kirpóbáltam őt a
Háromárbócos Szódavlzben, hogy ő e az, akiről Felsék ír. Szemtől szembe
mondtam
neki, váratlanul így:
Te Wagner! Te ne tagadd, hogy bigámizást vétkeztél! Neked töpp
feleséged volt!"
Felsék! Ez trafált! A pasas térdre esett!
"Könyörülj!... Drága cimborám sztovatsek! Azt hittem, senki sem tuggya
mer
Délamerikában volt."
"Látod marha! Mer véletlenül Szamtamiónió főhercegi kiráj megtudta
rólad és
rnegírta és lapokban is vólt, hoty mék kettőnél is töpp nősülésben
voltál
vétkes."
Eszt beismerte, de ászt állitja hogy a neve nélkül. Szőval még
hamisabbal mint
ami)yen most van neki. És Délamerikából Svédorszákba utazott és csak
érkezés
után nősült harmaccor, de nem rosszakaratból, hanem pénécért tette.
Erre én ráförmedtem, hogy ne bőgjön itt hiszen a bigámiás ember
börtönbe való
és aljasság is, hoty a néki nem tetsző nejeket törölte az élők sorábó).
Hát itten talán tévett Felsék. Mér ő állíttya, sirval és esküdve és
mégis
hihetően hogy esz forditva van, mer az előző nejek közül kettő majtnem
mekölte
őt és homlokán a heghely ahová Rita Amanda nevü neje sértő szándékból 1
tüzes
vasalót hozzáj vágott. És aszt is mongya, hoty ha megölte volna asz
előző
nejeket, ákkor ártatlan lenne, mer a bigámizás törvénye szerint, csak
akkor nem
szabad másik nőt elvenni, ha asz elősző hitves mék él.
(Esz nagyon valószinüjen hangzik. Ha megköli az előző hitveseket, akkor
ártatlan, mer töppnejüséget öszvegy ember nem követhet el.)
Külön nekérdemlé tőlem, hoty elégtétel után kizsaroljam, mer amikor én
vizér
mentem (álruhában szalattam, hoty aszt higyjék egy halott kalóz vagyok)
ezen
alkalomból a kékszakállu fejbe vert. Ha elugrom és én kenem le előbb a
frászt,
akkor ma ez talá.n nem vitakoz senkivel. O aszonban ajtóstul rohant a
frászba
kétszer egymásután és igy nem kunszt hogy kilettem.
Mekjegyzem hogy az André Derémitőn a turisták nem is turisták. Titokban
kerestek ety ásványt aminek a rieve magénérc. Persze udvari körben
finomabban
esztet nemmagán ércnek hanem privát ásványnak nevezték. És van a hajón
ety gép
ami a tengerből vizet gyárt uty hoty a sót, hüdés útján leporolják vele.
Ventilátor a neve. Szóval vagyok bátor, kecses jóindulatukról,
Felsékedet
alatvalóilag biztositani és én is marattam;
Felsék jóakaró pártfogója:
don Fülig di st. James
... Minden hajós, aki csak Friscóban megfordult ez idő tájt, nagyon
csodálkozott azon, hogy a vadászatról hazatérő Hountler egyetlen
elejtett
bálnát sem hozoit útjáról. A legénység ennek ellenére nem panaszkodott.
Piszkos Fred más, mint a többi egyszerű hajósféle. Rakományt
szállítani, mondta
a kérdezősködőnek a Hountler legénysége, cethalakat lőni, a bolond is
tud, ha
megtanulja egyszer. ,
De a Kapitánynál ott a rengeteg ész!
Piszkos Fred az óceán miniszterelnöke. Ebben van az üzlete! De, mint a
mentőötlet a szigonnyal mutatja, akkor is érdemes a diplomáciája, amikor
hordópolitikát folytat.
...Bővebbet talán a Vörös Vaszics tudott volna mondani, akinek
(akárcsak a
Hountler legényeinek) bőven volt pénze. De Vaszics csak holtrészegen, ha
egy-egy szót dünnyögött, a titokzatos esetről. Azt sém értette senki:
- Mindenki nyissa jól ki. . . a szemeit. . . - dadogta, mint valami
fontos
tanulságot. - Akkor felismeri, úgy a madárat, mint a barátját az öntöltő
tolláról. . . És itt van a kutya lényege eltemetve. . .