A julián naptárt (vagy Julianus-naptárt) Julius Caesar vezette be Róma alapítása után 709-ben (i. e. 46-ban), és az az egész birodalomban kötelezővé vált i. e. 45-ben, vagy ab urbe condita (vagyis Róma alapítása után) 709-ben .

A naptár az alexandriai csillagász, Sosigenes – görögösen Szoszigenész – segítségével készült, és valószínű célja a keringési idő szerinti év (melyet Hipparkhosz állapított meg) közelítése. Szoszigenész 709. március 21-ére határozta meg a napéjegyenlőség napját is. Az év ebben is március 1-jével kezdődik.

A Gergely-naptár ma a legelterjedtebb típusú naptár a Földön.
A Julián naptár kis módosításával készült, a nápolyi Aloysius Lilius doktor javaslatára, amit XIII. Gergely pápa fogadtatott el 1582. február 24-én (mely dokumentumon azonban az 1581-es évszám szerepelt, mivel a pápa rendelete előtt az év márciusban kezdődött).

A Gergely-naptár 1582. október 4-én csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15., péntek lett, a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak. A Julianus-naptár szerinti átlagos év hossza 365,25 nap, míg a tropikus év körülbelül 365,2422 nap hosszú. Ennek eredményeképp minden ezer évben a naptár 8 nappal többet tartalmazott, és így késett a csillagászati időhöz képest.

A Gergely-naptár ezt a közelítést javította úgy, hogy 400 évenként kihagy 3 Julianusszal, így 365,2425 átlagos szoláris napos átlagévet eredményezve, aminek a hibája nagyjából 3000 évenként 1 nap az átlagos tropikus évhez képest, de ennek kevesebb mint fele a hiba akkor, ha a tavaszi napéjegyenlőségi tropikus évhez képest vizsgáljuk, melynek hossza 365,2424 nap. 3000 év távlatában várható,

hogy a Föld pályájának változásai, illetve a forgás kiszámíthatatlansága miatt nem lehetséges ennél pontosabban kiszámítani, hogy mikor kell további Julián szökőnapokat átugrani. A naptárreform adós maradt azonban a tudományos magyarázattal, ezt a hiányt csak két évtized múltán pótolta Christophoros Clavius, egy jezsuita matematikus.

A késedelem miatt a kor nem egy tudományos vezető alakja idegenkedve fogadta a Gergely-naptárt. Bírálta többek között Tycho Brahe és Kepler is. A jelenlegi számítások szerint 4782-ben várható legközelebb, hogy egy napot ki kell hagyni a Gergely-naptár és a csillagászati év különbsége miatt.

Az átlagos év 365,2425 napos = 8765,82 órás = 525 949,2 perces = 31 556 952 másodperces.
A közönséges év 365 napos = 8760 órás = 525 600 perces = 31 536 000 másodperces.
A szökőév 366 napos = 8784 órás = 527 040 perces = 31 622 400 másodperces.

(De néhány év tartalmazhat szökőmásodperceket.) A Gergely-naptár 400 éves ciklusában 146 097 nap van és emiatt pontosan 20 871 hét.
Tehát például 1605 heteinek napjai ugyanazokra a napokra esnek, mint 2005-éi.
Érdekes volt a helyzet hazánkban. Az ország egyik jeles oklevélkiállító hatósága, a szepesi káptalan már 1582-ben a megreformált naptár szerint állította ki iratait, de a királyi rendelet szerint csak 1587-ben lépett volna életbe a Gergely-naptár.

A magyarok azonban országgyűlés elé vitték az ügyet, és az 1588. évi országgyűlés 26. törvénycikke Így foglalt állást: Ámbár a karok és rendek inkább óhajtanák, hogy az annyi éven át használt régi naptár, melyhez szegények és gazdagok hosszas használat által hozzászoktak, eddigi érvényében megmaradna,de ellenzik, hogy az új naptárt bevezessék. Hozzátették azonban, hogy egyedül a király kívánata folytán, tehát nem a pápai döntésnek engedelmeskedve.

Az erdélyi országgyűlés csak 1590-ben követte a példát. Az ellenkezés azonban tovább tartott, s a század végén például Bánfihunyadi Bence nagybányai szuperintendánst protestáns párthívei fogságba vetették az új naptár elfogadásáért. Még 1599-ben is kénytelen leszögezni az országgyűlés: Szükséges, hogy az új és reformált naptár minden honlakos által megtartassék, a régi pedig érvényen kívül helyeztessék.

Ugyanebben az évben Mátyás főherceg megfenyegeti a lőcseieket, hogy kisajátítja nyomdájukat, ha továbbra is a régi rendszer szerint nyomtatják kalendáriumukat. A nyomdák mindenesetre érzékenyen reagáltak a piac kívánalmaira, és hosszú ideig "ó és új kalendárium" címmel mind a két naptárt közölték egymás mellett.

Így a régi naptár az újjal párhuzamosan használatban volt még a következő század első negyedében, sőt a török által megszállt területen még tovább is. Érdekes, hogy például Oroszországban, még ma sem álltak át teljes egészében a Gergely-naptár használatára. Az újévet 1700-tól I. Péter cár utasítására ünneplik január 1-én Oroszországban is (előtte szeptember 1-én, még korábban pedig március 1-én ünnepelték) a Julianus-naptár szerint.

Az oroszok ezért 2-szer is ünneplik az új évet: január 1-én a Gergely-naptár szerint (1919 óta) és 11 nappal később, a Julianus-naptár szerint. Előbbinél a világi, utóbbinál pedig a vallási jelleg dominál. 2005 óta január 1-5 között munkaszüneti nap van, s beleszámítva a hétvégéket a pihenés és ünneplés eltarthat 8-10 napig is.